„A tüzérség szempontjából vizsgálva mindez azt jelenti, hogy az orosz oldalon rendszeresített 152 milliméteres gránátok esetében azok ugyanakkora csőhosszra vetített maximális lőtávolsága az eltérő ballisztikai jellemzők folytán kisebb a NATO 155 milliméteresénél”
Fotó:EUROPRESS/YURI KADOBNOV /AFP
A 2Sz35 Koalicija-SzV fejlesztésének előzményeiig egészen az 1990-es évekig kell visszamenjünk. Nyugaton ebben az időszakban kezdett megjelenni az önjáró lövegek új – mára már elterjedt – generációja, mint a német Panzethaubitze 2000, a brit AS-90 vagy a dél-koreai K9 Thunder és később annak számos licenszváltozata a lengyel AHS Krabtól a török T-155 Firtináig.
Mindegyik fejlesztés alapját az ekkoriban elfogadott JBMOU, azaz Joint Ballistic Memorandum of Understanding nevű NATO irányelv adta, amely
„A hagyományos repeszromboló tüzérségi lőszereknél 30 kilométeres, míg a rakéta-póthajtásos típusok esetében legalább 40 kilométeres maximális hatótávolságot írt elő”
Ez az addigi típusokhoz képest jelentősen megnövelte a NATO szabvány tüzérség effektív lőtávolságát és eredményességét a tüzérségi párbajok során. Az új típusok rendszeresítésével megjelenő kihívásokat hamar az orosz haderő, valamint a kifejezetten tüzérségi eszközökre szakosodott Burevesztnyik tervezőiroda is felismerte, ám az 1990-es évek pénztelensége következtében az érdemi fejlesztések csak a 2000-es évek elején kezdődtek meg. Ekkor még az eredeti elképzelés még a 2Sz19 Mszta-Sz típus erőteljes áttervezésével számolt, ám hamar egy teljesen új tüzérségi löveg született belőle a 2Sz35 Koalicija-SzV képében.
Az eredeti Koalicija-SzV kifejezetten egyedi, iker löveggel lett volna felszerelve a tűzgyorsaság maximalizálása érdekében. Utóbbi elrendezés szolgált a típus elnevezésének alapjaként
Forrás:Telegram
„Akárcsak a T-14 Armata a harckocsik tekintetében, úgy a Koalicija-SzV az önjáró tüzérségi lövegek esetében hozta vissza Oroszországot a világ élvonalába”
Orosz források szerint a típus maximális lőtávolsága meghaladja a 70-80 kilométert, míg tűzgyorsasága a 10 lövés/perc értéket. A Koalicija-SzV személyzete három főből – parancsnok, sofőr, irányzó – áll, akik egy páncélozott kapszulában helyezkednek el. Mindezeken túl a típus működése rendkívüli módon automatizált, azaz nem csupán a gránátok és a szükséges lőportöltetek, de a gyutacsok behelyezése is automatikusan történik. A típushoz 2F66-1 néven egy teherautóalvázra épülő utántöltő jármű is tartozik, amely a 70 darabos lőszerkészletet 15 percen belül képes, ismét csak automatizáltan feltölteni.
2F66-1 lőszerszállító jármű
Forrás:VK
Mint minden modern tüzérségi eszköz, így a Koalicija-SzV is képes az úgynevezett MRSI – Multiple Rounds Simultaneous Impact – tüzelési mód alkalmazására. Utóbbi lényegét az adja, hogy a különböző röppályákon egymás után gyorstűzben – 4-6 darab – kilőtt gránátok egyidejűleg csapódnak be az adott célpontba, maximalizálva a pusztítás mértékét. Az MRSI alkalmazásával egy tüzérségi löveg önmagában képes lehet egy légibomba tömegéhez hasonló mennyiségű robbanóanyag célba juttatására. Egyúttal az MRSI alkalmazásához nem csupán a gyors tüzelést lehetővé tevő automata töltőberendezés, de egyben a nagy számítási kapacitású fedélzeti célzóberendezés megléte is szükséges, amely már a tüzelés előtt kiszámolja az optimális röppályát.
Az MRSI tüzelési mód
„A 2Sz35 Koalicija-SzV bemutatására az új generációs haditechnikai eszközökkel együtt először a 2015-ös győzelmi parádén került sor. Ám páncélos társaihoz hasonlóan a rendszeresítés ezt követően hosszú évekre elhúzódott”
A késés mögött nem csupán az érzékeny csúcstechnológiákra kivetett nyugati szankciók okozta importhelyettesítés szükségessége, de a részben elhibázott haderőfejlesztési koncepció is állt. Avagy egészen az ukrajnai háború kitöréséig a szárazföldi haderőnem fejlesztése nem kapott prioritást, valamint amely programok megvalósultak, azok is inkább erőteljesen költséghatékony módon. Ebbe pedig nem fért volna bele a teljesen új – és óhatatlanul drága – Koalicija tömeges rendszeresítése.
A sorozatgyártás megkezdéséig egészen 2023 augusztusáig, míg az állami tesztek befejezéséig október végéig kellett várni. Utóbbi események sorrendje felettébb érdekes, mivel általában épp fordítva szokott történni. Ám az ukrajnai tapasztalatok és az ott megjelenő hiányosságok miatt Moszkva a korábbiakhoz képest erőteljesen felgyorsította a Koalicija rendszeresítését.
2Sz35 Koalicija-SzV vonulása a 2015-ös győzelmi napi parádéra
„Miért fontos a Koalicija rendszeresítése?”
A Koalicija-SzV jelentőségét leginkább a tüzérségi ellentevékenység, illetve a tüzérségi párbajok oldaláról érdemes megfogni. Ugyanis ezek során a rendelkezésre álló nagyobb hatótáv hatalmas kezdeti előnyt ad az adott fél kezébe az ellenféllel szemben. Avagy megfelelő maximális hatótávolság megléte esetén az adott tüzérségi rendszer a párbaj során az ellenfél saját lőtávolságán kívül tudja azt megsemmisíteni.
Az eddigi ukrajnai tapasztalatok alapján viszont az előny sajátságos módon nem az orosz, hanem éppenséggel az ukrán oldalra tolódott át a nyugati tüzérségi lövegek megjelenése következtében. Utóbbiak rendre az orosz csöves tüzérség maximális hatótávolságán túl képesek ellencsapást mérni, miközben orosz társaik eredményessége korlátozott. Nem csoda, hogy jelentős részben a tüzérségi ellentevékenység feladatkörét jelenleg a Lancet és FPV típusú öngyilkos drónok, a 2Sz7 Pion/2Sz7M Malka 203 milliméteres önjáró lövegek, illetve a 220 milliméteres BM-27 Uragan rakéta-sorozatvetők töltik be.
Lengyel gyártású ukrán AHS Krab önjáró löveg kilövése Lancet öngyilkos drónnal
„Viszont míg a drónok esetében az eredményességet a folyamatos elektronikai zavarás, addig a tüzérségi eszközöknél azok pontossága és korlátozott tűzgyorsasága korlátozza”
Mint azt jelenleg is a herszoni Krinki településért folytatott harcok esetében is látjuk, amennyiben az ukrán félnek sikerül nagyobb számban elektronikai zavaróberendezéseket telepítenie, úgy a drónok alkalmazásának eredményessége drasztikusan lecsökken. Avagy hiába az 50-70 kilométeres hatótávolság a Lancetek esetében, ha azt a zavarás miatt nem lehet kihasználni. Ezzel párhuzamosan a 203 milliméteres 2Sz7 lövegek tűzgyorsasága percenként mindössze 2,5 47 kilométeres maximális hatótávolság mellett, miközben például a német PzH 2000 önjáró lövegek percenként 10 lövés leadására képesek ugyanekkora lőtávolsággal.
„Hogyan lehet növelni a maximális hatótávolságot?”
Nos ennek többféle módszere is rendelkezésre áll a kaliber növelésétől kezdve a rakéta-póthajtásos és egyéb speciális gránátok alkalmazásán át a lövegcső meghosszabbításáig. A rendszeresített orosz csöves tüzérség esetében a probléma az elmúlt években alapvetően az első és harmadik pont tekintetében jelentkezett. Avagy míg a szovjet-orosz részen az általánosan alkalmazott tüzérségi kaliberként a 152 milliméteres, addig a Nyugat és a NATO oldaláról a 155 milliméteres űrméret került rendszeresítésre.
2Sz19 Mszta-Sz rakéta-póthajtásos gránátot lő ki
Bár elsőre a két kaliber közti eltérés nem tűnhet soknak, ám ahogy a kézifegyverek, úgy a tüzérségi gránátok esetében is az űrméret csak a lövedék ballisztikai karakterisztikájának egy részét határozza meg. Példának okáért elég csak a Kalasnyikov gépkarabélyok eredeti, 7,62×39 milliméteres köztes, valamint a standard NATO 7,62×51 milliméteres – mellesleg jóval nagyobb energiájú – puskalőszerét nézzük. Bár átmérő tekintetében a kaliberek egyeznek, mégis a lövedékek ballisztikai tulajdonságai – röppályától az effektív lőtávig – eltérőek.
„A tüzérség szempontjából vizsgálva mindez azt jelenti, hogy az orosz oldalon rendszeresített 152 milliméteres gránátok esetében azok ugyanakkora csőhosszra vetített maximális lőtávolsága az eltérő ballisztikai jellemzők folytán kisebb a NATO 155 milliméteresénél”
A csőhossz beemelése a képletbe azért fontos, mivel a lőtávolság növelésének egyik eszköze lehet a lövegcső meghosszabbítása. Ám itt is fontos a kaliber, mivel ahogy azt például az FH70 és 2Sz19 Mszta-Sz lövegek esetében látjuk, nagyjából ugyanazon – 24,9 vs 24,7 kilométer – hatótávolsághoz nyugaton csupán L/39, addig orosz oldalról L/47 csőhossz szükséges. Utóbbi értéket úgy kapjuk meg, hogy az adott kalibert felszorozzuk a hozzá tartozó számmal, ami a 155 milliméteres kaliber esetében 6 métert, míg a 152-esnél több, mint 7 métert tesz ki.
A német Pzh 2000 működése
Kombinálva ezt az 1990-es évek óta általánossá váló L/52 – 8 méter – nyugati csőhosszokkal, érthetővé válik az orosz tüzérség lemaradása nyugati megfelelőihez képest a hatótávolság terén. Ám a Koalicija-SzV nyugati társaihoz hasonlóan szintén L/52-es csőhosszal, azaz 7,9 méteres löveggel készül, amely a megfelelő póthajtásos gránát alkalmazásával képessé válik a 70-80 kilométeres lőtáv elérésére.
„Persze ennek is megvannak az árnyoldalai, mivel a Koalicija-SzV működtetéséhez egy semelyik más 152 milliméteres kaliberrel nem kompatibilis gránáttípus rendszeresítése szükséges”
Ám az oly sokat emlegetett NATO 155 milliméteres kaliber sem annyira homogén, mint elsőre tűnik. Ahogy azt Rob Bauer, a NATO katonai bizottságának vezetője is elmondta, a szervezet 14 tagállama tartja fenn magának a jogok a standardtól való eltéréshez. Avagy effektíve a NATO-n belül is legalább 14-féle 155 milliméteres gránáttípusról beszélhetünk, amelyek a kaliber ellenére nem minden esetben kompatibilisek egymással és az adott lövegekkel. Az eltérések oka akár az alkalmazott csőhosszra – nagyobb csőhossz esetében általában hosszabb gránátokat alkalmaznak –, akár gyártási sajátosságokra, valamint több további faktorra is visszavezethető.
Csak a cseh-szlovák CSG Group által gyártott 155 milliméteres gránátok lehetséges variációi
Forrás:CSG Group
„Miképp jelenhetnek meg a Koalicija lövegek az ukrajnai harctéren?”
Elsődlegesen a gyártási volumenek felfuttatása szükséges, amelyet dedikált Koalicija lövegekkel felszerelt alakulatok felszerelése követhet. Utóbbiak kezelői vélhetően a leginkább eredményes harctér tüzérekből kerülhetnek ki, akiket aztán a parancsnokság az átképzés idejére a hátországba vezényel át. Miután ez megtörténik, úgy a hadvezetés ezeket az alakulatokat a kiemelt jelentőségű frontszakaszokra vezényelheti, ahol már eredményesen lesznek képesek felvenni a harcot a nyugati szabványú ukrán tüzérséggel.
Ilyen lehet akár Avgyejevka és Donyeck, de sokkalta inkább Herszon térsége. Vélhetően amennyiben Koalicija lövegek állnának már most az orosz védelem rendelkezésére, jóval kisebb lehetősége lenne az ukrán csapatoknak Krinki településen hídfőállást kialakítani.
Végső soron viszont nem szabad átesve a ló túloldalára a 2Sz35 Koalicija-SzV lövegben sem csodafegyvert lássunk, mivel bár megjelenése érezhetően növelheti az orosz tüzérség eredményességét, de önmagában még nem döntő faktor a háború menetében
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
A művészien cizellált kardoktól eljutottunk idáig. Továbbra is az a véleményem, hogy a háború addig volt elfogadható amíg lóhátról, karddal vívták a csatákat.
HandaBandy says:
Feltűnő is volt, hogy a bájraktár tündöklés és gyors bukása után és ahhoz hasonlatosan az iráni és orosz drónok sem
szerepelnek mostanság olyan vitézül mint pár hónapja. Ugyan kényszerűségből de az ukrán fegyverzeten észrevenni
némi modernizálódást és erre jól teszik az oroszok ha lépnek valamit. Bár JVGYSz találta mondani, hogy jó dolog egy
modern fegyver, de még jobb ha sok is van belőle.