„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Recep Tayyip Erdogan és Vlagyimir Putyin találkozója a moszkvai Kremlben 2020. március 5-én
Fotó:EUROPRESS/Sergey Guneev / Sputnik
Sokan várták az elmúlt héten Recep Tayyip Erdoğan és Vlagyimir Putyin moszkvai találkozóját. Nem mintha bárki is bízott volna abban, hogy egy pár órás beszélgetésen fel lehet oldani a két ország között Szíriában feszülő érdekellentéteket, de a világ jelenlegi hektikus állapotában az apró eredményeknek is tudunk örülni. Ezért aztán megnyugvással vettük tudomásul, hogy mint az orosz Pervij kanalon futó műsorában Vjacseszlav Nyikonov fogalmazott,
„háború nem lesz”
Valóban, annak ellenére, hogy sokak szerint az a bizonyos háború már dúl, ez volt a két politikus találkozójának legfőbb eredménye. Ugyanis mindig van rosszabb, most pedig néhány napja azért mégis csak viszonylagosan nyugodt a helyzet. Viszonylagosan. A most elért tűzszünet ugyan törékeny, és időleges, hiszen a két oldal érdekei továbbra is ellentétesek – s akkor nem beszéltünk még Iránról és másokról -, azt azonban elmondhatjuk, hogy az orosz-török viszony kiállta a stressz tesztet. Akkor is, ha a Der Spiegel szerint a most megkötött alku valójában egy eredmény nélküli döntetlen. A német magazin emlékeztet arra, hogy az orosz és a török elnök már sok ilyen megállapodást kötött, ám ezekből mindig csak annyit teljesítettetek, amennyit az érdekeik megkívántak. Hát igen, a politika ugyanis erről szól.
„Erdoğan alapvetően Aszad rezsimjének destabilizálásában érdekelt, ehhez felhasználja az iszlám szélsőségeseket, és ha úgy hozza a sors, ennek érdekében kész megrengetni Európa biztonságát is”
Csak bízhatunk benne, hogy az Európai Uniót a migránsok ráengedésével nyíltan zsaroló Erdoğannal Brüsszel is legalább olyan sikeresen tárgyal, mint Vlagyimir Putyin. Esélyeit valamelyest növeli, hogy a török elnök már láthatja, hogy Moszkvára Ankara érdekében Európa nem tud nyomást gyakorolni. Jobb híján most azt állítja, hogy az EU nem teljesítette vállalásait, és az ígértnél jóval kevesebbet fizetett a menekültek törökországi fenntartására. Arról persze nem beszél, hogy a 80 milliós Törökországban a kormány adatai szerint 3,6 millió szíriai menekült él, 90 százalékuk sosem járt menekülttáborban, hiszen a munkaerő piacon szerzett munkából tartja fenn magát. A török állam csak ingyenes orvosi ellátást biztosít nekik. Európa jobb híján talán ismét fizetne a bazári kofaként viselkedő Erdoğannak, esélyeit azonban csökkenti, hogy a török „nagy barátja” Görögország hallani sem akar a migránsok átengedéséről.
„Az azonban ennek ellenére egyértelmű, hogy Európának már sem helye, sem ideje, főképp pedig ereje nincs arra, hogy a saját idealisztikus elképzelései szerint rendezze be maga körül a világot. A komoly döntéseket sokáig halogathatta, a számlát azonban már ki kell fizetni”
Az már csak hab a tortán, hogy már „nagy barátja” Soros György is az ő érdekei ellen játszik. Az értékekre oly nagyon odafigyelő tőzsdespekuláns a Financial Timesban írt cikkében Recep Tayyip Erdogan török elnök mellett tette le a voksát, és kit mást, mint az oroszokat okolja a Szíriában kialakult helyzetért.
„Ultimátummal fenyegette meg Moszkvát az ukrán elnök is, az orosz elnök azonban ettől alighanem még nyugodtan tud aludni”
Volodimir Zelenszkij a brit Guardiannek nyilatkozva arra szólította fel a Kremlt, hogy egy éven belül kössön megállapodást a kelet-ukrajnai konfliktus lezárásáról, ellenkező esetben Kijev kilép a minszki folyamatból. „Ketyeg az óra” – tette hozzá Zelenszkij azzal a magabiztossággal, mintha a török elnökéhez hasonló kártyák lennének a kezében. Mint mondjunk, ha már ereje nincs, legalább önbizalma legyen valakinek!
Oroszországban eközben zajlik az alkotmány módosításának folymata, és lassan már senki sem tudja, hogy hol folytatja majd 2024 után Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök most ismét összezavart mindenkit azzal, hogy kijelentette,
„nem célja az Államtanács élén politizálni”
Két tűz között címmel megjelent könyvében az amerikai újságíró Joshua Yaffa eközben arra mutat rá, hogy az orosz közélet szakmájukban elismert többé, kevésbé liberális figurái sorra kötik meg a maguk alkuikat a Kremllel. Felismerték ugyanis, hogy a politika liberálisainak belátható időn belül esélyük sincs a hatalom megszerzésére, ők pedig azért dolgozni szeretnének, és tenni az országért. Karrierjükre gondolva ezért elfogadják az ördög vacsoráját. A Kremlnek ezért aztán nem kell aggódnia, hiszen ambiciózus orosz tömegére számíthat, akik karrierjük érdekében készek a kompromisszumra. Ahogy a Foreign Policy hasábjain a könyvet bemutatva Robert Service fogalmaz,
„Oroszországban liberálisok sora adja el a lelkét a hatalomnak”
Azért tegyük hozzá, nem csak Oroszországban.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
