Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Vlagyimir Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke, a Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze 42 és fél évet élt. Mindkét végén égette élete gyertyáját. Egyedi énekstílusa és nem szokványos színészi tehetsége egy a tehetségtől félő világban bontakozott ki, melyben az üldözött értelmiségi mártíriumát viselte. Mégis hangosan tudott szólni kivételes erejű színészi munkásságával, valamint a pangás éveinek hangulatát hűen tükröző szerzői dalaival. A Haza, melyhez eltéphetetlenül kötődött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a legendás művészt. Ma is aktuális költészete azóta bevonult a klasszikusok közé, költeményeit az iskolákban Puskin és Lermontov műveivel együtt elemzik. A világ számos nyelvére ültették át verseit és dalait, hazánkban is több fordításkötet látott napvilágot válogatott műveiből.

A mai napig fülembe cseng a híres utód Nyikita Viszockij gondolata, amelyet egy moszkvai beszélgetésünk alkalmával osztott meg velem édesapja, Vlagyimir Viszockij szellemi hagyatéka kapcsán: minden költő addig él, amíg közlik a műveit. A brezsnyevi éra mindmáig népszerű ikonikus alakja ebben a tekintetben az 1980 júliusában bekövetkezett halálát követően talán az egyik legélőbb szovjet-orosz bárd, költő és művészlegenda Magyarországon is.

Már a nyolcvanas években különböző lapokban tették közzé műveit ismert magyar költők fordításában. Tanulmányokat, ismeretterjesztő cikkeket írtak róla, próbálták megfejteni a máig sokakat foglalkoztató Viszockij-rejtély titkát. A szilaj húrokat pengető, zseniális alkotó, akkoriban még tiltott gyümölcsnek számító sajátos művészete ugyanis szokatlanul nagy hatással volt bizonyos társadalmi csoportokra nemcsak a Szovjetunióban, de hazánkban is.

Egyedi verseit és dalait tartalmazó kötetekkel ugyanakkor nem találkozhattunk még Magyarországon sem. Abban az időben ez túlságosan vad és merész ötletnek tűnt, és különböző akadályokba ütközhetett volna egy ilyen jellegű mű megjelentetése. A költő halálát követően csaknem negyedszázadot kellett várni az első magyarországi Viszockij-kötetre (Tilalmakat szegve 2003). Ezt követte a Farkasösvényen (2005), majd a Végzet dalai (2008) című kötet. A három könyvben mintegy kétszáz Viszockij-művet olvashatunk különböző magyar költők és fordítók jóvoltából.

Az énekes szovjet-orosz bálvány életművének tehát közel negyedét tartalmazzák ezek ritka a könyvek. Az ismert amerikai Viszockij-kutató Mark Cibulszkij szerint az említett kötetek minden tiszteletet megérdemelnek. Ez akkor is nagy teljesítmény volt, ha tudjuk, hogy a Viczai Péter által szerkesztett Viszockij-köteteket nem egy, hanem több fordító jegyezte. És miközben Okudzsava, Vízbor, Galics és más orosz bárdok szinte meg sem jelennek a magyar médiában, a Viszockij-fordításaival ismertté vált Szöllősi Dávid közelmúltban napvilágot látott munkái ugyancsak elismerést váltanak ki a magyarországi kulturális történéseket is figyelő amerikai kutatóban.

Szöllősi három fordításkötete Vlagyimir Viszockij versei és dalai (2015), Viszockij – 80 (2018), 40 éve nélküled (2020) megközelítőleg négyszáz Viszockij-művet tartalmaz. Az utóbbi, harmadik könyvhöz készített előszó alapján Cibulszkijt idézve is megállapíthatjuk, hogy egy ember többet tett, mint fordítók egész kollektívája. Az említett Szöllősi-kötetekben a Viszockij-életmű mintegy felét találjuk meg. Hát kell ennél élőbb Viszockij manapság?!