„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„A két ország között őszinte, tartós partnerség a történelmi előzmények fényében nemigen képzelhető el. Kapcsolatukat elsősorban a mindenkori geopolitikai érdek és a nukleáris háború megelőzésének vágya dominálja. Reméljük, hogy a Donald Trump által felismert közös érdek sokáig kitart, és biztosítja Európa, benne hazánk békés fejlődését”
Fotó:EUROPRESS/TATYANA MAKEYEVA/AFP
Az első amerikai kereskedelmi hajó 1763-ban kötött ki Kronstadtban, megszegve azt a brit törvényt, mely szerint a Korona amerikai gyarmatai csak a brit anyaországgal kereskedhettek. Oroszország kereskedelmi kapcsolatai a tizenhárom gyarmattal azok függetlenségi háborúja alatt sem szakadtak meg. Bár a brit kormány katonai segítséget kért Oroszországtól a gyarmati felkelés leverésére, Nagy Katalin birodalma hivatalosan semleges maradt, fű alatt pedig az amerikaiaknak segített.
„A cárnő részint a kereskedelem fellendítését, részint Nagy- Britannia tengeri fölényének ellensúlyozását várta az új államtól. Utódai ebben a szellemben ismerték el 1809-ben az Egyesült Államokat”
John Quincy Adams, az Egyesült Államok hatodik elnöke 1771-ben, tizennégy éves korában került először Oroszországba. Az első ottani amerikai misszióba befolyásos apja ajánlotta be, névleg titkárként. 1809-ben aztán ő lett az első, hivatalosan kinevezett amerikai nagykövet Szentpétervárott, ahol öt évet szolgált, és feleségével együtt az udvari körök kedvence lett. Az orosz fővárosból követte Napóleon kudarcba fulladó oroszországi invázióját, ami az amerikai közgondolkodásra is hatással volt. Napóleon és később Hitler veresége egyike annak a kevés ténynek, amit minden amerikai tud Oroszországról, és Donald Trump beszédeiben is visszatérő elem. Túl mély kapcsolat így sem alakult ki a két ország között a nagy távolság és a nagyon különböző vallás, valamint a társadalmi rendszer között.
„Az amerikai-orosz kapcsolatok 19. századi történelméből utólag Alaszka sorsa tűnik a legizgalmasabbnak, bár a kortársak ezt másképp látták”
Az oroszok sohasem gyarmatosították mélységében ezt a területet, még a szőrme üzlet is veszteséges volt, alig néhány száz orosz telepedett le a Szibériához képest is kietlen tájon. Érdekesség, hogy a Szolzsenyicin mellett legismertebb Gulag-krónikás, Varlam Salamov édesapja ortodox papként, misszionáriusként 12 évet Alaszkában töltött. Az ortodox misszió messze sikeresebb volt, mint az állami gyarmatosítás, sok bennszülöttet térítettek meg, és ma 89 parókiához 30 ezer ortodox hívő tartozik Alaszka államban. Az Aleuti-szigeteken áll az Egyesült Államok egyik legrégebbi temploma, és a tartomány egy szentet adott is az ortodoxiának Alaszkai Szent Innocent személyében. Az orosz gyarmatosítás prózai módon ért véget, a cári birodalom 1867-ben 7,2 millió akkori dollárért eladta Alaszkát az Egyesült Államoknak. Elképzelni is szédítő, hogyan változtatta volna meg a történelmet, ha Oroszország megtartja ezt a tartományt. De visszaszerzése még a nacionalista oroszok terveiben sem szerepel.
„Bár a két ország kapcsolatait közvetlenül nem érintette, Oroszország amerikai megítélésére pusztító hatással voltak a zsidóellenes pogromok”
Az 1903-as kisinyovi pogrom hatására a Hearst sajtóbirodalom hatalmas kampányt kezdett Oroszország ellen. A cári Oroszországból összesen 3,3 millióan vándoroltak ki az Egyesült Államokba, elsősorban zsidók és lengyelek, míg az orosz etnikumúak közül csak 100 ezren választották az Újvilágot új hazául.
„Ez a hárommilliós bevándorló népesség az Oroszország elleni indulatot, lenézést, gyűlöletet hozta magával”
Leszármazottaikból került ki a keleti parti elit jelentős része, akik közül sokan ma is hasonló, ösztönös ellenszenvet éreznek a barbárnak tartott Oroszországgal szemben. De az amerikai protestáns civilizáció is nagyon messze áll attól, amit ikonjaival, autokrata rendjével, pópáival és füstös kolostoraival a pravoszláv egyház képvisel.
Az orosz-amerikai kapcsolatok a 20. században hullámvasút-szerűen működtek. Bár az első világháborúban névleg ugyanazon az oldalon harcoltak, közös katonai fellépésük nem volt a tengelyhatalmak ellen. Az 1917-es bolsevik forradalom után az Egyesült Államok expedíciós erőket küldött a fehérek megsegítésére, és az intervenció sikertelensége után a nyugati demokráciák közül utolsóként, 1933-ban ismerte el a Szovjetuniót. A második világháborúban viszont aktívan együttműködtek a náci Németország ellen. Roosevelt elnök alatt az állami propaganda is a Szovjetuniót népszerűsítette, „Uncle Joe”, azaz Sztálin kultusza is virágzott.
„1945 után éles váltással antikommunizmus és szovjetellenesség képében támadt fel a hagyományos oroszellenesség”
1990-ig a kétpólusú világrend alapvetően Washington és Moszkva ellentétjére épült. De a folyamatosan puffogó propaganda ellenére a két szuperhatalom tiszteletben tartotta az általuk Jaltában kialkudott rendet. Csatlósaik több kontinensen számtalan véres háborúkat vívtak egymás ellen, de amerikai és orosz katonák között egyetlen pofon sem csattant el. A kölcsönös nukleáris elrettentés a Szovjetunió felbomlásáig hibátlanul működött.
1990 után Oroszország visszaszorításával az Egyesült Államok tudatosan és fokozatosan az orosz befolyást szorította vissza Szerbia legyőzésével, a NATO keleti bővítésével, majd Grúzia és Ukrajna NATO-tagságának erőltetésével. 2008-ban, a grúz válság idején azonban már egy új öntudatára ébredt, nem mellesleg hatezer nukleáris robbanófejjel rendelkező Oroszországgal találta magát szemben. Az azóta eltelt tizenhét évben az Egyesült Államok megpróbált az egypólusú világ uraként fölényben maradni Moszkvával szemben, de Kína felemelkedésével és a „globális Dél” öntudatának megerősödésével ez egyre kevésbé működött. Ma még nem lehet megmondani, hogy az utolsó pillanatban, vagy már azután, de a Trump-adminisztráció az orosz-amerikai kapcsolatok normalizálásával megpróbálja leválasztani Oroszországot Kínától.
„A két ország között őszinte, tartós partnerség a történelmi előzmények fényében nemigen képzelhető el. Kapcsolatukat elsősorban a mindenkori geopolitikai érdek és a nukleáris háború megelőzésének vágya dominálja. Reméljük, hogy a Donald Trump által felismert közös érdek sokáig kitart, és biztosítja Európa, benne hazánk békés fejlődését”
Mindenki tudja, hogy Amerika gazdaságát, népességét, technikai fölényét tekintve sokkal erősebb Oroszországnál, mely utóbbi csak nyersanyagaival, nukleáris erejével, és persze hatalmas területével versenyképes. Van azonban egy terület, amelyben az oroszok sokkal jobbak az amerikaiaknál. Az orosz értelmiség és a fiatalok nagy része beszél angolul, sokan egészen kiválóan, az angol nyelvű cyber tér számos szereplője orosz, mégpedig otthon élő orosz. Az oroszok Putyintól egy újságírón át egy kisvárosi középiskolásig sokkal jobban ismerik Oroszországot, mint az amerikaiak az ő országukat. Az amerikai „orosz szakértők” nagy része ráadásul orosz emigráns, akiből hiányzik a szenvtelen, tárgyilagos elemzés képessége. Márpedig a versenytárs alapos ismerete minden játszmában előnyt jelenthet.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
HandaBandy says:
Kérdés az, hogy lesz-e az oroszoknak elhatározottsága egy technikai/technológiai/műszaki forradalmat elindítani.
csakafidesz says:
„Bár a két ország kapcsolatait közvetlenül nem érintette, Oroszország amerikai megítélésére pusztító hatással voltak a zsidóellenes pogromok”
—————————————————————————-
Zsidó ellenes progromok már a Római Birodalomban is voltak. Amerikának pedig sokkal inkább fel lehetne róni az őslakos indiánok kiirtását. Szóval az a magyarázat itt nagyon eröltetett. Sólem Alechem a Motl gyerek c. kisregényében leírta, hogyan vándoroltak ki a zsidók Ukrajnából “Karlifóniába” a XIX század végén. Akkoriban teljesen ellepték a bevándorlók az “Új Világot”, egy panaszkodó népcsoporttal több, vagy kevesebb nem számított.
Valami normálisabb magyarázat kellene a témához.