„Amikor minden kiderül, Washingtonra 98 százalék fog esni.” Julian Assange szavai eszünkbe juthatnak manapság egy-egy nyilvánosságra került dokumentumot olvasgatva, vezető elemzők korábbi eszmefuttatásait hallgatva, vagy éppen az Ukrajnában és a háború mentén zajló eseményeket figyelve. Mindezek után egyre többekben érik meg a felismerés, hogy ezt a háborút Oroszország indította, ám az Egyesült Államok provokálta ki.

Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára

Ha valakinek volt kétsége afelől, hogy az Egyesült Államok áll az ukrán-orosz háború kirobbantása mögött, akkor talán őket is meggyőzi az a dokumentum, amely 2022. január 25-én látott napvilágot, alig egy hónappal az orosz különleges hadművelet megindulása előtt. A RAND vállalat vezetőknek szóló, belső használatra készült jelentéséről van szó. A RAND „agytröszt” egy amerikai kormányzatot segítő háttérintézmény, komoly pénzügyi támogatással, szorosan bekötve a védelmi minisztériumhoz. Egy stratégiai haditervről van szó, amelyet az átmenti válságba került amerikai gazdasági- és politikai elit megmentéséért vettek elő. Az iratot Európában először a svéd Nya Dagbladet jelentette meg szeptember 14-én, és rá két nappal a moszkvater.com is közölt belőle részleteket. A RAND már a jelentés megjelenése napján tagadta annak hozzájuk kötödését, illetve azt „fake”-nek minősítették. Az irat annyiból tényleg gyanús, hogy a helyzetelemzése annyira pontos, mintha az elmúlt hetekben írták volna.

„Ez a <bizalmas> jelentés meglepően nyíltan tárgyalja az Egyesült Államok, mint globális nagyhatalom birodalmi céljait Európa és az ukrán-orosz viszony alakítása szempontjából”

A dokumentum egyik alcíme: Németország gyengítése, Egyesült Államok erősítése. Az irat felsorolja az Egyesült Államok belső problémáit, köztük a Covid miatt a Fed korlátlan pénzkibocsátása következtében meredeken emelkedő államadósságot. A cinizmussal határos, ahogy a jelentés az Egyesült Államok belső politikai válságát, a Biden-kormány meggyengülését, az Európai Unióra kényszerített hatásokkal akarják feljavítani. A romló gazdasági helyzet miatt ugyanis Joe Biden felelősségre vonása is szóba jöhet, amit az irat szerint minden áron el kell kerülni.  Maga az irat rendkívül pontosan előre látta az olyan eseményeket, mint például azt, hogy a német zöld politikusok szakmaiatlanságuk miatt képtelenek lesznek időben belátni saját hibáikat, és csak akkor fognak visszalépni, ha már kormányválság fog fenyegetni.

„Nem kétséges, amit minden józan gondolkodású elemző már belátott, hogy korunk legsúlyosabb fegyveres szembenállásának legnagyobb, sokak szerint az egyetlen haszonélvezője az Egyesült Államok, de azon belül is a fegyver lobbi, és a gáz üzletág”

Más kérdés, hogy az olajipar alapvető átrendeződése miatt kialakult gazdasági krízis Amerikát is elérte. Lényeges ezt kiemelni, mert természetesen a felelősség kérdését nagyon sokan igyekeznek az asztal alá söpörni, és a bevett szokás szerint mindent az oroszokra hárítani, s a jelen helyzetet úgy bemutatni, mintha az egész 2022. február 24-én kezdődött volna.

Az eseménytörténetet figyelve azt látjuk, hogy a Barack Obama elnöksége idején robbantak ki a Majdanon a tiltakozás 2013 végén, majd Victoria Nuland külügyi képviselő megjelenésével az események eldurvultak. Obama a Krím 2014 márciusában történt elcsatolása után, ha burkoltan is, de háborúval fenyegette meg Moszkvát.

„Következetesen azt mondjuk, hogy minden esetben következményei lesznek annak, amikor Oroszország olyan lépéseket tesz, amelyek célja Ukrajna destabilizálása és szuverenitásának megsértése”

– fogalmazott. Beszédét a talányos „Nincs szükségünk háborúra!” formulával zárta. Tény, hogy Washington ekkor nem akart egy újabb konfliktust, de az ukrán-orosz viszony romlása a legkevésbé sem zavarta, ugyanis 2014-ben Irakban létrejött az Iszlám Állam nevű terrorista formáció, amely újra az amerikai hadsereg magasabb aktiválását követelte meg.

Az amerikai-orosz presztízsháború a szíriai helyzet ügyében is kiéleződött, ugyanis amíg az Obama-adminisztráció a szíriai elnök Bassár el-Aszad bukásában volt érdekelt, addig Putyin Aszad megtartását látta fontosnak. A terrorista Iszlám Állam elleni harcba az oroszok nyíltan beszálltak Aszad oldalán. A szíriai helyzet ügyében végül Moszkvának lett igaza, Aszad hatalmon maradt, az Iszlám Államot pedig az orosz katonai beavatkozásnak köszönhetően nagyrészt legyőzték.

„A szíriai helyzet, és ennek kapcsán a kvázi együttműködés az oroszokkal vélhetően megnehezítette Washingtonnak, hogy keményebben lépjen fel az ukránok kapcsán”

Mert ne felejtsük el, az amerikai hadsereg ekkor le van kötve a Közel-Keleten Afganisztánban, Irakban (a 2011-es kivonulás után is) és Szíriában ahhoz, hogy Ukrajnára tudjanak koncentrálni. Előbb az erők átcsoportosítására volt szükség, amihez idő kellett. És arra is, hogy az „arab tavasz” néven futó művelet során a „demokrácia export” véglegesen megbukjon a bigottan vallásos arab társadalmak esetében.

Az is tény, hogy a Majdan közel egyidőben zajlott a lehallgatási botránnyal, amikor kiderült, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) számos vezető európai politikust lehallgatott, elsősorban Angela Merkel német kancellár telefonját, illetve az AP hírügynökség újságíróit. Az NSA százmilliónál is jóval több francia, spanyol és olasz telefonhívást rögzített. Az ukrán válság óta nem sokat beszéltek erről, a februári események óta meg mintha meg se történt volna, ha már az összefüggéseket keressük.

„Egy háborúnak lehet csak olyan hatása, hogy elfedi a korábbi bűnöket”

Obama elnöksége 2017-ben véget ért, és jött a republikánusnak mondható Donald Trump, akinek megválasztása ellen elképesztő ellenkampány indult. Trump egy régi hagyományt élesztett, amikor nyíltan a befelé fordulást hirdetett meg az amerikai nép számára, vagyis kevesebb külföldi missziót és a külpolitikában csak a legszükségesebb lépésekre szorítkozott. Nyilván, minden előtte megkötött egyezményt ő sem mondhatott fel, mint ahogy a Kínát megzabolázni kívánt törekvést is felvállalta. Az ukrán kérdésben viszont az látszott, hogy nem kívánja sem az ukránok biztatását sem a feszültség fokozását. Még közvetlenül az orosz intervenció megindulása előtt, amikor Moszkva elismerte a két szakadár régió függetlenségét (2022. február 21.) is úgy nyilatkozott Putyinról: „két dollár értékű szankciókért vesz át egy országot […] azt mondom ez elég okos”.

„De Trump azt is többször kinyilvánította, hogy elnöksége alatt el sem kezdődött volna ez a háború”

Aztán 2021-ben jött Joe Biden, a harci gép, mert amíg Obama számára a Közel-Kelet jelentette a prioritást, addig a korábbi alelnök, Biden számára egyértelműen Ukrajna lett a legfontosabb célpont. Már csak azért is, mert a közel-keleti tervek az afganisztáni kivonulással teljesen szétfoszlottak. Nem maradt más választás az amerikai globális politikai-gazdasági körök, a „Deep state” számára, mint mindent egy lapra föltenni, és élesíteni az európai befolyást az energia piac megszerzéséért, és Oroszország tönkretételéért.

„A Biden család ukrajnai ténykedése már 2014-ben megkezdődött, amikor Biden fia Hunter Biden a Burisma ukrán olaj- és gázipari óriáscég igazgatóságának tagja lett. Nem is titkolt módon az Obama-kormányzat így próbálta növelni politikai befolyását az újonnan felálló ukrán politikai vezetésben”

Viktor Sokin ukrán főügyész folytatta a Burisma ellen megkezdett adóelkerülési és pénzmosási vizsgálatot, csakhogy Joe Biden 2015-ben és egy évvel később is megzsarolta az ukránokat, ha nem állítják le a vizsgálatot, akkor a kilátásba helyezett egymilliárd dolláros hitelgaranciát visszatartják. Sokinnak be kellett adnia a lemondását, amire Petro Porosenko ukrán elnök Biden kérésére kényszerítette. (origo.hu/nagyvilag/20200521-tovabb-dagad-a-botrany-joe-biden-ukrajnai-botranya-korul. 2020. 05. 22.)

Az ügyet részletesebben ismerő Andrij Derkacs ukrán parlamenti képviselő által bemutatott hangfelvételek arról tanúskodnak, hogy az idősebb Biden Porosenko elnököt befolyásolva éveken át beavatkozott Ukrajna belügyeibe, és lényegében átvette az irányítást az ország fölött. Külön kérdés az ukrajnai biolaborok ügye. Egyes források azt állítják, hogy Joe Biden felügyelte ezek működését, méghozzá abból a célból, hogy az így szerzett nyereséget választási kampányokra fordíthassák. Az ezzel kapcsolatos szerződést még Obama írta alá 2005-ben. (A Magyar Nemzet írt erről a Frontier Postra hivatkozva, 2022. 05. 22.)

„Biden 2021 szeptemberében találkozott Zelenszkijjel, amikor biztosította az ukrán elnököt támogatásáról, és a pénzek folyamatosan érkeztek is”

Ahogy telt az idő, az amerikai elnök egyre elszántabb nyilatkozatokat tett, így 2021. december 30-án Putyinnal telefonon közölte, hogy Washington újabb büntető intézkedésekkel sújthatja Oroszországot, ha Moszkva további katonai lépéseket tesz Ukrajnával szemben. Majd 2022. január elején azt közölte Zelenszkijjel, hogy az Egyesült Államok „határozott választ ad”, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát. (index.hu. 2022. 01. 03. Biden odacsap, ha Moszkva megtámadja Kijevet.) 2022. január végén is 200 milliós dollár értékben, 90 tonna hadianyag érkezett Ukrajnába, ezzel 2,7 milliárdra emelkedett a 2014 óta küldött pénzügyi hadisegély, ami csak 2021-ben 650 millió dollár értékű volt. (Index.hu. 2021. 10. 25. Készenlétbe helyezték az amerikai katonákat, ha az oroszok megtámadnák Ukrajnát.) Aztán 2022 január vége felé, amikor a Biden-adminisztráció kezdte komolyan venni egy lehetséges orosz intervenciót, akkor egyből visszakozni kezdett a katonai segítségnyújtás további mértékéről, vagyis retorikát váltott, de ez már csak a színjáték része volt.

„Mindeközben az ukránok egy támadni kész haderőt gyülekeztettek a Donyec-medencében”

Közel sem mondhatjuk, hogy a „különleges hadművelet” megindulása előtti időszakot pontosan ismernénk, de az jól látszik, hogy a Biden-adminisztráció egy mind jobban mélyülő spirálba rángatta bele az ukránokat, egyre fokozva a feszültséget Moszkvával. A RAND jelentés egyértelműen azzal számolt, hogy „…További lépéseink ebben az országban elkerülhetetlenül Oroszország katonai válaszához vezetnek. Az oroszok nyilvánvalóan nem hagyhatják válasz nélkül az ukrán hadsereg hatalmas nyomását a Donbassz el nem ismert köztársaságaira. Ez lehetővé tenné, hogy Oroszországot agresszorrá nyilvánítsák, és az előzetesen előkészített szankciócsomag egészét alkalmazzák rá.” Ebbe Németországot is be kell vonni, mert ez az egyetlen lehetőség arra  – mondja a jelentés –, hogy az orosz energiaellátást Berlin elutasítsa.

E megdöbbentő RAND jelentést támasztja alá George Friedman chicagói beszéde is az Egyesült Államok valódi geopolitikai céljairól, ahol ki lett mondva, hogy

„mivel Amerika nem képes egész Eurázsiát elfoglalni, ezért harcoltatni kell az itteni népeket, hogy legyengüljenek”

Ha összekapcsoljuk mindezt az ukrajnai háborúval, akkor láthatóan fontos történelmi fordulathoz érkezünk. Az angol filozófus, matematikus Bertrand Russell a következőket jegyezte meg 1923-ban: „Amerika irányítja a világot, és továbbra is ezt fogja tenni mindaddig, amíg Oroszország felvirágzik és Európa egyesül.” Mind a két feltétel teljesülni látszott a 2020-as évekre, tehát az Egyesült Államok számára nem maradt más választás, minthogy megrontsa Moszkva és az Európai Unió viszonyát, mert csak így gyengítheti meg a számára veszélyessé vált vetélytársakat, amitől ő maga is anyagi és politikai hasznot remélhet. És mindehhez Brüsszel von der Leyen asszonysággal az élén, és a német Zöldek készségesen segítséget nyújtanak.