„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Áttör a szankciókon a Roszatom

2023. máj. 20.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Jó ütemben halad a Belarusz Atomerőmű 2. blokkjának üzembe helyezése, a határidő előtt elkészült a bangladesi Ruppuri Atomerőmű vasbeton védőépülete, új üzleteket kötött a Roszatom Bolíviával és Brazíliával, együttműködési megállapodást Mianmarral és Nicaraguával, felavatták Törökország első atomreaktorát, és Akkuyu első blokkjába megkezdődött a nukleáris üzemanyag betöltése. A Roszatom a rá egyre erősebben nehezedő nyugati szankciós nyomás ellenére sikeresen folytatta a beruházásait, és dinamikusan terjeszkedik a nukleáris energia békés felhasználásának a piacán.

Felavatták Törökország első atomreaktorát, és Akkuyu első blokkjába megkezdődött a nukleáris üzemanyag betöltése #moszkvater

Felavatták Törökország első atomreaktorát, és Akkuyu első blokkjába megkezdődött a nukleáris üzemanyag betöltése
Fotó:EUROPRESS/Serkan Avci/ANADOLU AGENCY/AFP

A Törökország déli részén, Mersin tartományban található Akkuyu atomerőművet az orosz Roszatom állami atomenergetikai vállalat építette, és ő is fogja üzemeltetni. A 4800 megawatt teljesítményű, négy reaktorral rendelkező erőmű 20 milliárd dollárba került, a teljesítménye pedig kétszer nagyobb lesz, mint Paks II.-é. A működése azonban hasonló elven, orosz nyomottvizes technológián alapul. Akkuyu felavatása hatalmas siker volt Erdogan török elnök számára a kampány hajrájában, de legalább ilyen nagy jelentőséggel bírt a Roszatom számára.

„A Nyugat ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszorítsa az atomerőművek piacáról az orosz technológiát. Mint azonban a törökországi és a többi beruházás is mutatja, egyelőre kevés eredménnyel. Úgy tűnik, az atomenergia piacáról nem sikerül kiszorítani a Roszatomot”

Az Európai Unió már a nukleáris energia területére is kiterjesztené a szankciókat, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a Roszatomot kiszorítsa az európai piacról. Nem kevés sikerrel, hiszen a finn atomerőmű-projekt (Hanhikivi) 2022 végi felmondása után Paks-II. maradt az unión belül az egyetlen orosz részvétellel futó erőmű építkezés. Ezt megelőzően még az ukrajnai háború kirobbanása előtt, 2021-ben kizárta Csehország a Dukovany erőmű 5. blokkjának tenderéből mind az orosz Roszatomot, mind pedig a kínai CGN-t. Ezt követően született az a döntés is, hogy az egyébként orosz építésű Dukovanyba és Temelínbe nem Oroszországból vásárolják már a fűtőanyagot sem, hanem azt az „amerikai” Westinghouse és a francia Framatome szállítja. Persze, ez utóbbi bejelentés inkább politikai jellegű volt, hiszen az orosz nukleáris fűtőanyag Temelín esetében még kettő, míg Dukovanyban három évre elegendő.

„Aztán 2022 júliusában Szlovákia is bejelentette, hogy a még szovjet építésű bohunicei és mohovcei erőművek esetében függetleníti magát az orosz fűtőanyagtól, mint ahogy 2022 novemberében a szintén szovjet projekt loviisai atomerőműnél a finnek is felmondták a Roszatom (TVEL) szolgáltatásátés a Westinghouse-szal kötöttek szerződést”

A G7 országai 2022 júniusában határozatot fogadtak el, amelyben kijelentették, hogy az atomenergia polgári felhasználásában csökkentik a függőséget Oroszországtól. Ennek jegyében nemrégiben Szapporóban Kanada, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megállapodott abban, hogy a működő és az új erőműveikben kizárólag saját fűtőanyagot használnak. Tehát immár a Nyugat kizárólag a „szabadság molekuláival”, hanem a „demokrácia neutronjaival” fűt. Ehhez modellként szolgálhat Bulgária, amely elállt a kozloduji erőmű bővítésétől, miután az uniós csatlakozás feltételeként előtte a hat blokkból négyet bezárt. Most egy új szerződés alapján a kanadai Comeco céggel kötöttek 2033-ig szerződést, amelynek értelmében a kanadaiak uránt szállítanak az európai URENCO konszernnek, az dúsítja az uránt, ezt kapja meg a Westinghouse, hogy főtőelemeket állítson elő és szállítson Kozlodujba. Mennyivel egyszerűbb volt együttműködni a Roszatommal!

„Az atomerőmű építés piacát jelenleg az orosz Roszatom, a francia Framatome (az egykori Areva) és a Westinghouse uralja”

A Westinghouse valamikor az amerikai atom szektorvezetője volt, ám 1996-ban előbb eladták a brit BNFL-nek, majd 2006-ban a japán Toshibának adták tovább, míg most folyamatban van az átadása a kanadai Cameco Corporation и Brookfield Business Partners konszernnek. Ám a tulajdonostól függetlenül Amerikában a Westinghouse-t amerikainak tekintik, amely finoman az amerikai érdekeket szolgálja. Így például 2023. március 17-én a CNN információi alapján az Egyesült Államok arra figyelmeztette Oroszországot, hogy olyan amerikai technológiát rejt a zaporizzsjai atomerőmű, ami nem kerülhet orosz kezekbe. Az amerikai energiaügyi minisztérium Roszatomnak küldött levélből a tévécsatorna szerint egyértelműsíthető, hogy komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha orosz kezekbe kerülnének ezek a műszaki adatok. Az nem derült ki, hogy a titkos technológia pontosan hogyan került egy szovjet erőműbe. Korábban az Egyesült Államok elismerte ugyan, hogy segített Ukrajnának néhány felújítási munkálatban, ilyen esetekben azonban aligha kerülhet nemzetbiztonságot is kockáztató műszaki termék egy idegen országba.

„Ami azonban az új erőművek építését illeti, a G7-ek országainak cégei komoly sikerekkel nem büszkélkedhetnek. Ezen a téren egyértelmű a Roszatom fölénye, mellette komoly eredményeket mutathat fel a kínai CNNC, SGN és SPIC, valamint a dél-koreai KOPEC (The Korea Power Engineering Company, Inc)”

A kanadai Candu Energy, a francia Framatome és maga a Westinghouse komoly sikereket nem tud az utóbbi időben felmutatni, éppen ezért a fűtőelemek terén próbálják új, tiszta energiaforrások bevonásával kiegyenlíteni a hátrányukat.

„Ebben a helyzetben a Roszatom minden erővel igyekszik demonstrálni, hogy kiszorítása a piacról nem több mint nyugati propaganda”

Ezért fontos Moszkva számára a török és a többi erőmű építése. A Roszatom a finn visszalépést is beszámítva jelenleg 34 blokkot épít külföldön, és közel tíz országgal – közülük 3-4-gyel nagyon előrehaladottak a tárgyalások – egyeztet az együttműködésről. Az együttműködő országok körébe tartozik Banglades, India, Egyiptom, Kína Törökország, és a Roszatom beadta a pályázatát a szaúd-arábiai erőmű építésének tenderére is. Oroszország 2023 elején Mianmarral írt alá kormányközi megállapodást az együttműködésről, Akkuyu pedig még inkább összeköti Törökország és Oroszország gazdaságát.

A Roszatom mozgása is jól mutatja, hogy a világ nem csupán a nyugati blokkból áll. Ebben a tömbben működhet az orosz technológia kiszorítása, ám a világ másik felében az orosz konszern állja a versenyt, és elsősorban nem is a nyugati cégekkel kell megküzdenie a megrendelésekért.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Nem vagyok műszaki ember, de vélhetően az eredetileg szovjet (orosz) technológiával épült Paksi Erőmű bővítése célszerűen azonos technológiával kell, hogy történjen. Anno maga Teller Ede is elismerően nyilatkozott Paksról, miután alaposan megnézte az erőművet. Márpedig ő vitathatatlan szaktekintély volt. Minket ne az érdekeljen, hogy “politikailag” éppen mi a helyes, hanem a saját jól felfogott érdekünket kell követnünk. Inkább kilépünk az elcseszett Európai Unióból amelyik a pénzünket is “politikai szempontokra” hivatkozva lopta el.

  2. Mi a legújabb hír a SIEMENS keresztbe fekvéséről Pakson? Ez most a “lám-lám” érv a ROSZATOM ellen. Van
    sapka, nincs sapka. Eddig ugye megvetően nevettek Kelet-Európán, hogy nem értik a piacot és az ideológiát
    nem lehet megenni. Most, hogy ezek az elmaradott keleti népek is megtanúlták a csinóblit, most hírtelen az
    elvek lettek megint a fontosak. A más elvek és más irányból, természetesen.

    Csak üdvözölni tudom a szomszédos, technológiailag “megtért” országokat ahol a saját energiabiztonságukat
    és a környezet nukleáris biztonságát kockáztatják ki tudja milyen távlatú, tisztán politikai okokból. Lehet, hogy a
    szabadság-molekula több meleget ad, lehet, hogy a demokrácia-neutron jobban és csak ott hasít ahol kell de
    amit már tudunk az az, hogy a pénznek nincs szaga. Gondolom így kerek a történet.

    Köszönöm a figyelmet.

  3. A Paksi Atomerőmű bővítése nem lehetséges “azonos technológiával”. A meglévő paksi reaktorblokkok tervei 50-60 évvel ezelőtt készültek. Azóta a technológia sokat változott Oroszországban és másutt is. Bár a meglévő blokkok és a 2014-ben szerződött új blokkok mind VVER besorolásúak, de ma már más a méretgazdaságosság, mások a nemzetközileg elfogadott biztonsági és minőségi követelmények, más az irányítástechnika, stb…
    Az “azonos technológia” melletti érvelés valójában vagy mellébeszélés vagy a politikai motiváció eltakarására szolgál.
    Az vitathatatlan, hogy az oroszok a legnagyobb reaktor exportőrök, de az EU-ban még nem sikerült egyetlen atomerőművi blokk építését sem megkezdeniük.
    Paks 2. lenne a referenciájuk, de valamiért több mint 5 év óta nem tudják előkészíteni úgy az engedélyezési terveket, hogy azokat az – egyébként nemrég vezetőcserén is átesett – magyar engedélyező hatóság elfogadja. A miértről részletek nem nagyon szivárognak ki.
    Az is lehetséges, hogy az oroszoknak nem nagyon éri meg a paksi erőlködés, ők szívesebben dolgoznának az alacsonyabb követelményeket támasztó egyéb – nem fejlett világbeli – erőművi projekteken.
    Műszaki ember lévén belenéztem az orosz fővállalkozó jó néhány nyílt beszállítói pályázati kiírásába. Azt tapasztaltam, hogy a berendezések követelményeinél döntő részében orosz szabványhivatkozások vannak. Esetenként a vonatkozó GOSzT szabványok a 60-as vagy 70-es években léptek életbe.
    Ilyenekre az EU-ban nem lehet támaszkodni. A bangladesieket ez meg nyilván nem érdekli. Jó példa, hogy az orosz pályázat kiírók magyar anyagaiban is tápfeszültségként többnyire a 220 Volt feszültséget jelölik meg követelménynek. Nálunk 1993-ban született kormányzati döntés arról, hogy a hálózati feszültség névleges értéke 1996 januártól 230 Volt.
    PJ

  4. Az „azonos technológia” kifejezés alkalmazása valóban nem szerencsés szövegkörnyezetbe lett téve de feltételezem nem is
    erről van itt szó. Ami a lényeges az a bizalom és a helyi referencia ami a mégiscsak az üzlet alapja. Egy atomerőmű nem egy
    cipő amit évente váltogat az ember, az egy több évtizedes projekt. Mindenhol. Csak egyszerűbb az élet ha az ügyfél valamilyen
    szinten ismeri a szállító filozófiáját, gondolkodását és szóhasználatát.

    Hogy miért tart 5 éve az előkészítés én sem tudom természetesen de az erőművi projektekben nem szokatlan a világban a
    néha 10 év körüli “tipródás” sem. Pláne nukleáris létesítményeknél. Mindenesetre megjegyzendő, hogy a baráti Ausztria által
    generált peresekedés valószínűleg nem gyorsított a folyamatokon és kb. annyira tette nevetségessé az osztrákokat mint anno
    a zwentendorfi huzavona. Avagy pusztúljon a szomszéd tehene. Ugyanez érvényes a már említett SIEMNS-re is. Lehet, hogy
    az EU technológiai fellegvár az atomerőművek tekintetében is bár az “átgondolt” zöld politika következtében inkább megszüntetnek
    erőműveket mind létrehoznak. Biztos magas szintű az európai nukleáris ipar és főleg az elvárásrendszer de ennek a nyomait
    még kutatni kell. Tudtommal az elmúlt 20 évben inkább nem építettek az EU-ban új reaktort, úgyhogy ez az érv a ROSZATOM
    ellen kissé biceg. Másrészt meg nehezen tudom elképzelni, hogy az oroszok csak pl. 1 éve vették elő a pl. DIN katalógust és ne úgy
    terveztek volna, hogy a helyi műszaki előírásokat ne lehessen követni. Talán érdemes megjegyezni, hogy a NAÜ sem gondolja úgy,
    hogy a VVER rendszer ne lenne megbízható. De természetesen meg kell hallgatni minden érvet mégha tetten érhetően politikailag
    erősen motivált is.

    Célszerű lenne végre elhagyni azt a meglehetősen bornírt és indusztriálsoviniszta közelítést, hogy az oroszok kőbaltával faragják a
    reaktortartályt. “A bangladesieket ez meg nyilván nem érdekli.” Az ilyen, enyhén dehonesztáló kijelentéseket azok szubjektív szinezete
    miatt nem kívánom kommentálni.

    “csakafidesz” társunk megjegyzését kiegészíteném azzal, hogy a kisfeszültségű (220V kontra 230V) hálózatnak vajmi kevés köze van
    egy szigorúan vett erőművi projekthez, az a transzmormátorállomások méretezésésnél jöhet csak elő. Úgyhogy ezt az oroszok nyakába
    varrni meglehetős badarság.

    Köszönöm a figyelmet.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK