//Andrej Rubljov és kora

Andrej Rubljov és kora

MEGOSZTÁS

Az ikonfestészet legnagyobb hatású alakját Andrej Rubljovot az orosz kultúra szerelmesein kívül Európa-szerte nagyra értékelik. S bár egy átlag európai vajmi keveset ért meg az orosz lélekből – felgyorsult világunkban még kisebb erre az esély -, a hatását látva azt azért elismerik, hogy Rubljov festészetének hatása Giottóéhoz mérhető.

Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára

Születésének pontos idejét nem ismerjük, ezért halálának évfordulója – 1430. január 29.- az, amikor feleleveníthetjük a munkásságát. Azt a történelmi-kulturális környezetet, amelyben szerzetesként végig Istent szem előtt tartva festette meg azokat a freskókat, ikonokat, amely alapján ma oly sokan tisztelik. Életéről, pontos koráról csak találgatások, következtetéseken alapuló feltételezések vannak, igazából műveit ismerjük. Azokat, amelyek fennmaradtak, s azokat, amelyekről kortárs feljegyzések születtek, hogy melyik mikor és miért pusztult el.

„Mivel olyan szerencsés időpontban alkotott, mikor a pravoszláv egyházi élet központja Kijevből Vlagyimirba, majd Moszkvába helyeződött át, s ez egybeesett a Moszkvai Nagyfejedelemség felemelkedésével, frissen épült szakrális helyeken mutathatta meg „az ember Szépbe-szőtt hitét”, művei alapjaiban határozták meg a későbbi évszázadok ikonfestészetét”

De vajon mennyire érdemes, illetve szükséges-e egyáltalán az életrajzát ismerni ahhoz, hogy megértsük például azt, hogy a vlagyimiri és a moszkvai Angyali Üdvözletében a hasonló kompozíció ellenére miért mások a testtartások, amelyek kis változások, de mégis észrevehetőek. S egyáltalán miért a testtartáson változtat, és nem magán a kompozíción, ha tudja, hogy sokan fogják mindkettőt látni?

„Segít-e megérteni azt, hogy miben hozott Rubljov újat a bizánci hagyományú ikonfestészetben, ha pontosan tudjuk, hogy 1350 vagy 1370 körül született? Vagy az, hogy már fiatal korában szerzetesnek állt-e, vagy előbb volt a moszkvai nagyfejedelem udvari festője, s csak idősebb korában csatlakozott az Andronyikov-kolostor szerzeteseihez?”

Ami akkor egy Moszkva környéki, ma már bőven moszkvai, a Kremltől 3,5 kilométerre keletre a Moszkva folyóba oda nem messzire ömlő Jauza partján fekvő új, 1357-ben alapított kolostor volt. Amelyet az akkor már 1325-től moszkvai székhelyű kijevi metropolita alapított (I. Szent Alekszij), s melyet egy bizonyos Andronyikról, az orosz pravoszláv egyház központjának számító Szergijev Poszad-i Lavra alapító-névadójának, Radonyezsi Szent Szergejnek a tanítványáról nevezett el. A 3,5 kilométer nem egy távolság, kicsit több mint a Nyugati tértől a Nagykörúton a Corvin közig gyalogszerrel is könnyen bejárható távolság.

„De hát ekkor még az egész önálló Moszkva központú ortodox vallási intézményrendszer kialakulásának elején vagyunk. Ezért is kellettek az új egyházi épületek, az új szakrális emlékek”

Moszkva ekkor még csak nem is a felemelkedése elején, hanem még javarészt előtte volt, de formálódott az alakja. A XIII. századig központi szerepet betöltő Kijev a tatárok 1240. évi dúlását követően a Litván Nagyfejedelemségbe bekebelezetten (1362) fokozatosan elveszítette hatalmi centrum szerepét. Az orosz szellemi (egyházi), gazdasági és politikai központ északabbra, egy Szuzdal majd a Vlagyimir központú államszervezetbe helyeződött át. Ennek a vezetésére igényt formált Moszkva is. A metropolita 1299-től ugyan még kijevi címet visel, de már Vlagyimirból irányít, majd 1325-től Moszkvából, 1448-től pedig nevében is végképp moszkvai. Az egyes orosz fejedelemségek közötti küzdelmek egyúttal dinasztikus küzdelmek, unokatestvérek, s másod-unokatestvérek életre-halálra menő küzdelme is volt. Ez utóbbitól eltekintve hasonló az észak-itáliai városállamok közötti XIV. századi csatározásokhoz, ahol a Német-Római Birodalom térségből való kiszorulásával a gazdasági erőt megragadó kereskedőcsaládok patriarchátusai vívták a XIV. századi kis háborúikat, amíg az európai politika nem emelte a tétet, s – mivel tartósan centrummá válni egyik sem tudott – kényszerítette őket nagyhatalmakkal szövetségre.

A XV. századba fordulva orosz területen (Rusz) is kinyílt a tér, s a cél immár a litvánokkal szemben előbb Rusz megvédése (a litvánok ellenőrizte területek alig 150-200 km-re voltak Moszkvától), az orosz fejedelemségek összefogása (nem szövetség, dehogy, olyan oroszosan, alávetette), majd a XVI. századtól Livónia megszerzése, és a Balti-tengerhez való kijutás.

Forrás:Wikipédia

„Ennek a folyamatnak az eleje Andrej Rubljov kora. Érdekesség, hogy 1362-63-ban adta át a szuzdali nagyfejedelem Vlagyimir városát a moszkvai nagyfejedelemnek. Nagyjából Andrej Rubljov születése idején”

Hogy jobban el tudjuk képzelni az egyes fejedelemségek, illetve Észak-Itáliában az egyes városok közti távolságokat, amely hadászati értelemben a kor viszonyai közt is igen közelinek mondható, vessük egybe az alábbi két összegző táblázatot.

Forrás:Wikipédia

A táblázat a XIV. századi Moszkva érdekkörében lévő városok távolságát mutatja Moszkvától, mint a litvánokkal folytatott harc során többször gazdát cserélt Tver, majd az Aranygyűrű jelentősebb városainak Moszkvától mért légvonalbeli távolságát.

Város távolság Moszkvától irány a Moszkvai Nagyfejedelemséghez történt csatlakozásának éve egyházi épületek, amely Rubljov idejében már álltak. (A monostor templommal egybeépített épületegyüttes (szállás, étkezés, ima, önellátó ipar, gazdálkodás). A kolostor viszont a szerzetesek szállásépülete, de nincs kiszolgáló egysége.)
Tver 160 ÉNY 1485 Irgalmas Iván temploma
Vlagyimir 270 K 1364 Uszpenszkij-székesegyház, Dmitrijevszkij-székesegyház
Szuzdal 120 K 1451 Rozsgyesztvenszkij-székesegyház

Alexandrovszkij monostor. Rizopolozsenszkij monostor

Jevfijiemi Megváltó monostor

Kosztroma 300 ÉK 1364 Ipatyev-monostor
Jaroszlavl 250 ÉK 1463 Szpaszo –Preobrazsenszkij monostor
Rosztov Velikij 195 ÉK 1430 Uszpenszkij-székesegyház (a XIII. században 15 temploma volt)
Pereszlavl-Zaleszkij 135 ÉK 1302 Nyikolszkij-székesegyház, Spaszo-Preobrazsenszkij-székesegyház, Nyikolszkij-monostor, Nyikitszkij-monostor; Feodorovszkij-monostor
Szergijev Poszad 70 ÉK eleve a Moszkvai Nagyfejedelemség területén alapították Szentháromság-székesegyház (1422)

Azon észak-itáliai városok távolsága egymástól, amelyek időszakunkban, a XIV. század második felében, a XV. sz. első éveiben háborúztak egymással:

városok távolság (km) konfliktus, háború ideje
Firenze-Verona 185
Milánó – Verona 140 1387; 1390
Padova-Verona 70
Velence-Verona 105 1405-1408
Velence-Genova (ez a legnagyobb távolság)  290 1350-1355 (ez a 3. háborújuk)
Velence-Padova 35 1372-73
Velence-Brescia 165 1426-1428
Velence-Bergamó 210 1426-1428
Firenze-Pisa 70 1406

De ugyanez a helyzet a német tartományok város(állam)ai esetében, csak ők ebben az időszakban nem háborúztak egymással. A Német-Római Birodalom keretei között nem is igen lehetett, emellett az egyes birodalmi városok patríciuscsaládjai a jövedelmező kereskedelem mellett nem folytattak egymás ellen harcot a hatalom megragadásáért.

„A tatárok pusztításának, majd az Aranyhorda területi fenyegetettségének köszönhetően eljelentéktelenedő Kijev mellett a kor másik hatalmi centruma, Novgorod is hanyatlásnak indult”

Igaz ő már Moszkvának, és a vele együtt hasonló célokért, azaz Novgorod befolyásának visszaszorításáért gazdasági eszközökkel fellépő Szuzdalnak és Vlagyimirnak köszönhetően.

Novgorod, amely bár a XIV. században hatalma csúcsán volt, a gazdasági gyarapodásából származott hanyatlásának oka az volt, hogy a jelentősen megnövekedett lakosság élelmezése a vlagyimir-szuzdali területeken még megtermő búzától függött. Így az évszázad során folytatott hatalmi harcának kudarca a Vlagyimirt, majd Szuzdalt magába olvasztó Moszkvai Nagyfejedelemség ellenében csak idő kérdése volt (1478).

De ott még nem tartunk. A XIV. század közepén járunk, amikor a Moszkvai Nagyfejedelemség Alekszij  metropolita hathatós közreműködésével egy remetének, Radonyezsi Szent Szergejnek köszönhette az ortodox vallással egybefonódott nemzeti öntudat ébrentartását (természetesen ekkor még nem a XIX. századi nemzetfogalomról van szó).

„Dmitrij Donszkoj (végre egy ismerős név) moszkvai fejedelem is a remete áldását kérte az Aranyhordával vívott, az orosz egyesítést (s Moszkva felemelkedését!) nagymértékben előmozdító kulikovói csata (1380) előtt”

A győzelem, azaz az Aranyhorda megtörése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy bár az 1439-es firenzei zsinatig Moszkva elismerte Konstantinápoly egyházi fennhatóságát, ezt követően azonban gyakorlatilag függetlenné vált tőle, s 1448-től maga választhatta az orosz, azaz pravoszláv egyház főpapját. A folyamat lezárásaiként 1589-ben a konstantinápolyi pátriárka is elismerte az orosz egyház önállóságát, egyúttal pátriárkai címet adományozott a metropolitának. Hja, kérem, Isten malmai lassan őrölnek. Mindehhez persze nagyban hozzájárult a Bizánci Birodalom hanyatlása, politikai gyengesége, az oszmánok ruméliai sikerei, Drinápoly, valamint Rumélia jelentős részének elfoglalása (1361).

Miközben a Ruszban: 

Az 1348-as nagy európai pestisjárvány 1351-ben Pszkovon keresztül Ruszra is átterjedt, és 1353-ban Moszkvában is jelentős pusztítást okozott. Maga a fejedelem, s családjának jelentős része is elhunyt. Így járt az akkori metropolita is, aki halála előtt nevezte ki az említett Alekszijt utódjának, akinek a közép-orosz fejedelemségekben jutott még hittérő munka elég a nem városokban lakó népesség körében.

„S bár Kijev és Novgorod, mint hatalmi centrumok a magyarokkal egyidőben (989) illetve (991) felvették a kereszténységet, de a több fejedelemségre szabdalt orosz föld csak évszázadok alatt, lassan, fokozatosan vette fel a kereszténységet, s lett ténylegesen ortodox hívő”

Nagyon erős volt még  a természeti rítusok kultusza, ezért is van Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjében önálló részként ábrázolva a folyóparti pogány népünnepély-hagyomány jelenete, amely a szlávok lelkében, néprajzi hagyományaiban erősen érződik a mai napig, mint mikor például Volga anyácskáról, apácskáról hallunk, olvasunk. A természettel való azonosulásuk a mai napig igen erősen érezhető.

De ennyi korrajz után legyen végre szó magáról a festőről is, és műveiről. Rubljov kézműves családból származhatott, erre utal családneve, az ugyanis a rubity (рубить) = vágni, szeletelni igéből etimologizálható. Ilyen értelemben a rubel (рубель), a fizetőeszköz is ugyanabból ered, és ezüstrudak különböző hosszúságú szeleteit jelenti.

Andrej Rubljov Magváltó című ikonja (1410)

Rubljov életéről keveset tudunk, az enciklopédiák ugyanazt a kevés információt ismétlik. Ahogy a bevezetésben is említettük, inkább csak valószínűsítenek a személyére utalóan, műveiből, azok keletkezésének körülményeiből vonnak le következtetéseket. Egyesek valószínűsítik, hogy a Moszkvai nagyfejedelemség területén született, s egész életében Moszkva környéki templomokban alkotott, míg mások arra jutottak, hogy Novgorodból származik.

„Rubljov születésének idejét az 1340-es évek vége és 1370 közé teszik”

Világi nevére is a szerzetesi Andrej nevéből gondolják, hogy A-val kezdődhetett. Találtak egy ikont, amelyen „Андрей Иванов сын Рублёв=Andrej Ivanov, Rubljov fia” aláírást ’találtak’, amiről egyértelműen kiderült, hogy hamisítvány, de már ebbe kapaszkodnának, hogy az apja hátha Ivan volt. Érthető az emberi vágy, hogy szeretne minél többet megismerni a titokzatosból, de Rubljov esetében sem az életútja, a beszédei, vagy cselekedetei számítanak, hanem a freskói és ikonjai.

„Első említése 1405-ből származik, s azok, amelyek megmaradtak, négy kiemelt szakrális helyhez köthetők”

1405 – a moszkvai Kreml területén álló Blagovescsenszkij-székesegyházba festett freskói, és ikonjai különböző tűzvészekben elpusztultak. A művészettörténészek szerint a szintén a Kreml területén álló Arhangelszkij-székesegyházban – melyet a filmből szintúgy ismerős Feofán Grek, az addigi legnagyobb hatású, orosz területen működő bizánci ikonfestő festett – hét a stílusjegyek alapján Rubljovéként azonosítható.

1408 – a vlagyimiri Uszpenszkij- székesegyházban az Utolsó Ítélet freskó (ez az, ami a filmben taglalva oly’ nehezen születik meg). Egyúttal az ikonosztázt is megfestette, melynek 83 ikonjából 28 maradt fenn azután, hogy 1774-ben leszerelték, és eladták egy közeli falu templomába.

„Miért került sor arra, hogy Andrej megbízást kapott Vlagyimirba?”

Azért, mert a sorozatos tatár támadások elől Moszkvába menekített Istenanya-ikont a moszkvai nagyfejedelem az 1395-ös támadás után sem adta vissza a városnak, hanem inkább megbízást adott 1408-ban Andrej Rubljovnak és Danyiil Csornijnak a templom kifestésére, és új ikonosztáz megfestésére.

Nem akármilyen jelentősége volt ennek a székesegyháznak. Templomban nem volt hiány, a XIII. században Rosztov fénykorában 15 templom működött a városban. Volt tehát megbízás, de egy-egy templom nem volt nagyméretű. A maga 34 méteres magasságával a vlagyimiri Uszpenszkij sem mondható annak.

„Egy-egy templomnak inkább szakrális jelentősége volt. Vlagyimir volt az a város, amely 1169-től a Kijevi Rusz fővárosa lett. Majd ahová 1299-től áthelyezték az orosz ortodox egyház székhelyét”

Ezt követően az orosz ortodox egyház a XV. század első évtizedeiben fokozatosan elszakadt Bizánctól. 1432-ig Rusz összes fejedelmét itt koronázták (a későbbieket már majd Moszkvában).

1410 – Zvenyigorodban a Szavva-Sztorozsevszkij kolostor Rozsgyesztvo Bogomatyeri temploma számára készített ikonokat. A templom helyére később újat emeltek. Ezekből az ikonokból  hármat 1918-ban egy, a templom melletti fészerben találtak meg, restaurálták, ma a Tretyakov-képtárban őrzik.

1425-1427 – Szergijev Poszádban a Szentháromság-kolostorba festette a leghíresebb, talán legjelentősebb művét, a Szentháromság ikont.

Andrej Rubljov Szentháromság című ikonja (1427)

Különböző, a témáról szóló cikkekben, elemzésekben gyakran eredeti alakban, máskor pedig magyar fordításban találkozunk az egyházi épületek megnevezésével, ami az oroszul nem tudók számára félreértésekhez vezethet. Álljon ezért  itt egy kis útmutató, hogy mi mit jelent, minek felel meg, s mi a tartalma:

megnevezés cirill betűkkel jelentése tartalma
Pokrovszkij Покро́вский az Istenanya oltalma
Preobrazsenszkij Преображе́нский собо́р az Úr színeváltozása az Isteni alak megmutatkozása, testöltése
Blagovescsenszkij Благовещенский Angyali Üdvözlet Gábor arkangyal értesíti Máriát, hogy az Isten fiával várandós (megtestesülés, „az Ige testté lett” (Jn 1,14)
Uszpenszkij Успенский az Istenanya elszenderedése
Bogorodszkij (Bogorogyicá) Богоро́дица Istenanya tkp. Szűz-Mária kultuszát szolgáló épület
Szpaszo-Preobrazsenszkij Спа́со-Преображе́нский собо́р A Megváltó színeváltozása
Bogojivlényije Богоявле́ние Vízkereszt Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust
Praszvissényije Просвеще́ние Vízkereszt

Végül arra a kérdésre,

„hogyan lehet egy olyan világban, ahol nem volt reneszánsz, nem volt felvilágosodás ezeket a műveket megalkotni”

válaszul  idézzük fel Korozsi László gondolatait Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjéről írt kritikájából.

„Oroszországban nem volt reneszánsz, nem volt felvilágosodás: polgárai mintha ösztönösebbek lennének, nem agyalnak folyton, nem azon gondolkoznak, mit hogyan lehet. Ahhoz, hogy valamit megtudjunk az oroszokról, erről a felülemelkedettségről, a szélsőséges érzelemnyilvánítások okairól, arról, miért szeretnek bensőségesebben, nagyobb odaadással, érdemes megnézni az Andrej Rubljovot: ami nem csak, és nem is elsősorban egy képzőművészről szóló film. Rubljov története nem nevelődési történet, nincs köze Goethe regényeihez e történetnek: sokkal inkább a beavatás filmje ez, mint a művészeté. Egy ikonfestő nem azért festett, mert késztetése volt rá, vagy mert megfizették, hanem azért, mert az ikonfestés eszköz volt ahhoz, hogy megtapasztalja maga és az Isten egylényegűségét, a Teremtés hatalmát.”

Rubljov hatását a legjobban azzal tudom összefoglalni, amit Florenszkij írt róla: „Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten.”

Andrej Tarkovszkij filmjét itt tekinthetik meg:
MEGOSZTÁS