„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Foglyok a dachaui koncentrációs tábor felszabadításának napján 1945. április 29-én
Fotó:EUROPRESS/Eric Schwab/AFP
„Dachau szinte kézzel foghatóan figyelmeztet minket arra, hogy mire képes az ember, ha a Teremtővel ellentétes lelkületben növekedik, ugyanakkor a világ ellenőrzésére vágyik. Az erőszak elpusztítja azt, amit szeretne megvédeni, vagyis az emberi méltóságot, az életet, a szabadságot” – írta Stanisław Gądecki érsek, a lengyel püspöki konferencia elnöke a haláltábor felszabadításának 75. évfordulója alkalmából a püspöki konferencia honlapján.
„A nácik által 1933. március 22-én létrehozott dachaui koncentrációs tábor Németország déli részén, Münchentől mintegy 15 kilométernyire, északnyugatra feküdt. Ez volt a Harmadik Birodalom első koncentrációs tábora, ahova az első években német kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti vezetőket, a Jehova tanúit, romákat, homoszexuálisokat és visszaeső bűnözőket zártak”
A tábor neve ugyanakkor az első pillanattól kezdve félelmet keltett a társadalomban és sok másképpen gondolkodó már nem merte kimondani a véleményét. Már jóval a háború kitörése előtt szólások terjedtek a táborról: „Édes Istenem, tégy némává, hogy Dachauba ne kerüljek!”
Azon a bizonyos március 22-én 150 foglyot vittek a landsbergi, neudecki (München-Auban) és stadelheimi (München-Giesingben) börtönökből a dachaui táborba. Először a bajor állami rendőrség őrizte őket, majd április 11-től a rendőrség és az SS együtt biztosította a tábor felügyeletét, ahol az SS, mint kisegítő rendőrség volt jelen. Másnap már elkövették az első gyilkosságokat Benario, Goldman és Kahn nevű őrizetesek sérelmére.
„Minden őrizetes egyenruhájára rávarrtak egy kis szövetből készített háromszöget, amit szögletnek hívtak. A különböző színek mutatták, hogy milyen okból tartóztattak le egy fogvatartottat. A piros a politikai foglyoké, a zöld a büntetett előéletűeké, a kék az emigránsoké, az ibolyakék a Jehova tanúié, a rózsaszín a homoszexuálisoké, a fekete az aszociálisoké, majd a későbbiek folyamán a sárga csillag a zsidó származásúaké”
Utóbbiak az Anschluss és az 1938. november 10-11-i Kristályéjszaka után nőtt meg Dachauban, ahol a történészek számításai szerint 1933 és 1945 között több mint 188 ezer embert tartottak fogva. Az itt elpusztult áldozatok pontos száma nem ismert, és valószínűleg már soha nem is nyomozható ki.
Ugyanakkor Dachaut kiemeli a többi tábor közül, hogy ez a hely egyben az SS koncentrációs táboraiban alkalmazandó őrök kiképzőhelye is volt. Az itt begyakorolt szervezési modellek és eljárások váltak az összes náci koncentrációs tábor félelmetes mintájává.
Mielőtt azonban rátérnénk a 88 éve alapított dachaui haláltábor és a többi, nácik által létrehozott koncentrációs táborok történetére és rémtetteire, nézzük meg, kik és mikor alapították meg az első koncentrációs táborokat. Az angol concentration camp, illetve a német Konzentrationslager főleg a totalitárius berendezkedésű államok egyik különösen kegyetlen, elrettentő büntetés-végrehajtási eszköze, lényegében börtöne volt.
„A történelem folyamán először még más néven az amerikai-indián háborúk során állítottak fel ilyen tábort 1838-ban, melyet az amerikai hadsereg jelölt ki rezervátumként a cseroki indiánok számára”
Majd a britek állítottak fel koncentrációs táborokat az angol-búr háborúk idején, ahová összeterelték a civil búr lakosságot, főként gyerekeket és nőket, hogy így kényszerítsék megadásra a búr harcosokat. Ezekben a táborokban 26 ezer ember, főleg asszony és gyermek halt meg.
Az angolok után előbb a törökök alkalmazták az örmények ellen, majd a sztálini Szovjetunióban hoztak létre koncentrációs táborokat – ezek Gulag néven voltak ismertek – ahol szörnyűek voltak a munkakörülmények. Rengeteg politikai és hadifogoly, vagy rendszerellenes került fogságba, de szállítottak ide köztörvényes bűnözőket is, vagy népcsoportokat pusztán etnikai alapon. A második világháború ideje alatt a rendszert csúcsra járatták, milliókat deportálva és dolgoztatva halálra. A Gulag-rendszert csak az 1950-es évek legvégén számolták fel.
„Ugyanakkor a borzalmak és a népirtások szinonimájának a náci Németország tette 1933 1945 között a koncentrációs táborokat. A Harmadik Birodalomban mintegy 40 ezer tábort és más fogva tartásra alkalmas helyet létesítettek – Geoffrey Megargee és Martin Dean kutatásai alapján –, amelyekben a kényszermunka mellett sor került a tömegmészárlásokra is”
Elsősorban a zsidók tömeges elpusztítására, kiirtására irányuló „végső megoldás” kivitelezése érdekében hozták létre a nácik a kifejezetten haláltáboroknak szánt gyűjtőket, főleg a legnagyobb létszámú zsidó lakossággal rendelkező Lengyelországban. Az első ilyen központ 1941 decemberében, Chelmnoban épült, ahol átalakított teherautókon működő mobil gázkamrákat alkalmaztak a zsidók és romák kivégzésére. 1942-ben megnyílt a belzeci, a sobibori és a treblinkai tábor is, amelyekben már állandó gázkamrákat építettek. Az auschwitzi táborkomplexum birkenaui megsemmisítő központjában négy gázkamra működött, amelyekben a deportálások csúcsán naponta akár 6000 zsidót gázosítottak el.
„Adolf Hitler rezsimje bemutató táborként és elrettentő példának használta a dachaui tábort. Külföldi megfigyelőket hívtak meg, hogy tanulmányozzák, másrészt propagandacélokra használták fel, cikkeket jelentettek meg róla a sajtóban”
A megtévesztés ebben az esetben is elérte a célját, ugyanis például Guillaume Favre, a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának tagja, aki személyesen látogathatott el a lágerbe, 1938. augusztus 19-én a következő levelet írta Himmlernek.
„Csak azt szeretném kiemelni, hogy minden, amit láttam és hallottam a lakhatási körülmények, a tábor anyagi és higiéniai berendezései, a bánásmód, az őrizetesek táplálkozása és a munkája vonatkozásában, nagyon kedvező benyomást tett rám“ – olvasható Favre levelében.
Ám egy idő után már teljesen másról szóltak a mindennapok Dachauban. Mivel a dachaui lett az első szisztematikusan felépített tábor, így egyben kiképzési helye volt az összes SS őrség csapatnak és vezető személyzetnek. Ám másnak is ez a tábor adott helyet, ami miatt Dachau még inkább hírhedtté vált. Itt végezték az „orvosi kísérletek” is. Például az „Alulnyomás” elnevezésű kísérlet-sorozatban több száz fogoly testét hűtötték 25 fokra, mások magasnyomású kamrákban vesztették életüket, őrültek meg. Az eredmények alapján a Luftwaffe pilótáinak felszerelését fejlesztették, és ezeket az emberkísérleteket Sigmund Rascher és Hans-Wolfgang Romberg orvosok vezették.
„A tábor vezető orvosa, von Weyherns 1941 februárjától a „Gyulladás” nevű kísérlet sorozaton belül biokémiai vegyszert tesztelt a foglyokon, míg Claus Karl Schilling orvos elkezdte az első kísérleteit malária elleni gyógyszerekkel – 1100 embert fertőztek meg direkt –, melyeket egészen 1945. április 5-ig folytathatott”
Ugyancsak itt végezték ki az első orosz hadifogoly csoportokat, a fennmaradt adatok alapján minimum 4 ezerre tehető a Bunker udvarán és a közelben fekvő hebertshauseni SS-lőtéren kivégzett orosz katonák száma. 1944. május 11-én ugyanakkor olyan történt Dachauban, ami valóban egyedi volt a többi koncentrációs táborhoz képest. Ugyanis hat olyan nővel, akiket egyébként a ravensbrücki, kifejezetten női lágerből vezényeltek át, megnyitották a tábor első bordélyházát. Az, hogy ki vehette igénybe a hölgyekre rákényszerített szolgáltatásokat, az döntötte el, ki hogy teljesített a kényszermunkában. Maga a bordély ötlete hamar megbukott, és 1944 végén meg is szűnt.
„Himmler 1942. október 5-ei parancsa szerint a Német Birodalom területén létrehozott koncentrációs táboroknak <zsidómenteseknek> kellett lenniük. Az SS minden zsidó foglyot ennek megfelelően a dachaui táborból az auschwitzi megsemmisítő táborba deportált”
Minden más német koncentrációs tábornál hosszabb ideig állt fenn, és egyik táborban sem történt ennyi politikai gyilkosság. A dachaui tábor volt az utolsó előtti koncentrációs tábor, amit felszabadítottak. 1945. április 29-én az amerikai 42. és 45. gyalogos hadosztály bevonult a táborba. Amikor a katonák elérték a tábort, 32 ezer legyengült foglyot, 8 ezer hullát, egy krematóriumot és egy használatba nem vett gázkamrát találtak. A holttestekkel teli vagonok és épületek láttán megdühödött amerikai katonák majd 50 elfogott SS-t lelőttek – többek között a tábor egyik legrettegettebb kápóját, Meansariant –, és a foglyok is tucatnyi őrrel, kápóval végeztek.
Források:
Wikipedia
MTVA archívum
Dachau hivatalos honlapja
Karsai László: Táborok, haláltáborok (2009)
Stanislav Zámečník: Das war Dachau (Luxemburg 2002)
Hans Deller: Die Toten von Dachau
Géczi Zoltán: A koncentrációs táborok története (Kecskemét: Vagabund 2001)
Kirády Attila. Emberkísérletek – rémtettek az orvostudomány nevében (Pécs: Alexandra 2004)
Eugen Kogon: Az SS-állam – a koncentrációs táborok rendszere (Budapest: Coldwell 2006)
Barbara Distel: A dachaui koncentrációs tábor 1933-1945 (Dachau, Comité International de Dachau 2005
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Kálmán Tamás says:
Igen rossz volt a fényképválasztás a cikk tartalmához !! Viszonylag jól táplált emberek, felöltözve ???, Ezzel mit akartak ??? Mert a cikkből nem ez következik !!!
Tóth Tibor says:
Tisztelt Kálmán Tamás!
A moszkvater.com ragaszkodik a jogtiszta felvételek használatához, valamint a tényszerű közlésekhez mind a cikkekben, mind a képanyagban. A dachau-i táborról a szerződéses képügynökségünk kínálatából csak a tábor felszabadításának napjáról volt elérhető és a jó ízlés határain belül maradva közölhető kép. Célunk nem a hatásvadászat, hanem a korrekt, tényszerű tájékoztatás.