Amikor a Krím gazdát váltott

Nem gondolta senki a Szovjetunióban 1954. április 25-én, amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa jóváhagyta az elnökség február 19-i rendeletét, és a Krímet az Orosz SZSZK-tól az Ukrán SZSZK-hoz csatolta, hogy ezzel a döntéssel egy véres háború alapjait rakta le. Ugyanis akkor senki sem tudta elképzelni, hogy a Szovjetunió felbomlik, és Ukrajna függetlenné válik.

„Az egész elcsatolás, majd az ehhez köthető, utólag történt esemény éppen a krími tartományból származó bányász fiának, Nyikita Hruscsovnak köszönhető, aki 1938-ban az ukrán SZSZK első titkári posztját töltötte be, majd Sztálin halála után az első számú vezetője lett a Szovjetuniónak”
Fotó:EUROPRESS/Mulyarchuck/Sputnik/AFP

A jelenleg is zajló orosz-ukrán háború egyik sarokpontja a Krím hovatartozása, miután mindkét állam magának követeli az adott területet. Mindenesetre az biztos, hogy azok a szerződések, amelyek szerint a félsziget Ukrajnáé – és amit Oroszország is elfogadott majd aláírt 1992-ben –, az ukrán fennhatóságot igazolják. Ám egy nagyon komoly gond van mindezzel. Az 1954-ben érvényben lévő, még 1937-ben megalkotott alkotmány kimondta, hogy kizárólag úgy lehet megváltoztatni még a Szovjetunión belül is a tagállamok határait, ha ezt az adott területen élő lakosság többsége népszavazáson támogatta. A félszigeten természetesen soha nem tartottak népszavazást akkor erről a kérdésről.

„Az egész elcsatolás, majd az ehhez köthető, utólag történt esemény éppen a krími tartományból származó bányász fiának, Nyikita Hruscsovnak köszönhető, aki 1938-ban az ukrán SZSZK első titkári posztját töltötte be, majd Sztálin halála után az első számú vezetője lett a Szovjetuniónak”

Érdekes, hogy Hruscsov már az 1945-ös jaltai konferencia után javasolta Sztálinnak, hogy miután az Ukrán SZSZK és a Krím is megszenvedte a háborút, a félsziget kerüljön az ukránokhoz. Hruscsov emlékiratai szerint a későbbi főtitkár a következőket mondta a generalisszimusznak: „Ukrajna romokban hever, és mindenki kivonul belőle. De ha odaadja a Krímet…” Ám Hruscsov javaslatát nem fogadták el.

„Ám az, hogy 1954-ben mégis megtörtént a Krím odacsatolása az Ukrán SZSZK-hoz, nem történt minden előzmény nélkül”

Ugyanis a félsziget mindenképpen szeretett volna autonóm köztársaságként a Szovjetunió része lenni, ám ehhez Sztálin nem járult hozzá. Előbb a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 1945. június 30-i rendelete értelmében felszámolták a Krími Autonóm Köztársaságot, majd csatolták az Orosz SZSZK-hoz, míg a területen élő krími tatárokat kollektív büntetésként kitelepítették otthonukból.

A végzetes események sorozatát elindító sztálini rendelet eredetileg titkosnak minősült. Ugyanakkor a Krím sorsa így megoldódni látszott, ám Sztálin halálát követően újra napirendre került Hruscsov hatalomra kerülését és a belső ellenzékével való leszámolását követően. A félsziget átadásának valódi okairól több verzió is kering. Az egyik ilyen, hogy állítólag a Krím nehéz gazdasági helyzetben volt, és ezért volt szükség arra, hogy az ukránokhoz kerüljön. Azonban az akkori gazdasági adatok egyértelműen állítják, hogy a II. világháborút követően majd egy évtized alatt a krími gazdaság nemcsak elérte a háború előtti szintet, de az ipari fejlettsége még azt is meghaladta.

„Aztán jött a következő verzió, miszerint Hruscsov mintegy ajándékként adta át az Ukrán SZSZK-nak a Krímet az orosz birodalommal való egyesülés 300. évfordulója alkalmából”

Mindezt egyszerű formalitásként – országon belüli átcsatolással –, miután senki sem gondolta azt, hogy valaha megszűnhet a világ egyik vezető hatalma, a Szovjetunió. És arra aztán végképp nem számított senki, hogy Ukrajna valaha független állammá válhat.

A harmadik verzió szerint Hruscsov a sokat szenvedett ukrán nép, illetve az ottani elit szimpátiáját akarta végleg elnyerni – ami nagyon jól jött a számára a hatalmának megerősítésénél –, és egy egész üdülő félszigetet adott a köztársaságnak. Állítólag a főtitkár úgy adta elő párttársainak az ötletét, hogy közben éppen ebédelni mentek, és ekkor már senki sem mert neki ellentmondani.

Az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének 1954. január 25-én tartott következő ülésén már fel is került a napirendre a kérdés megvitatása, és a jegyzőkönyv tanúsága szerint mindössze 15 perc alatt döntöttek arról, hogy a krími régió az Orosz SZSZK-tól az ukránhoz kerüljön át. Az erről szóló rendelet tervezetet megvitatásra – vagyis vita nélküli megszavazásra – átküldték a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségének.

„A testület 1954. február 19-én ült össze – 27 tagjából csak 13 volt jelen –, és egyhangúlag elfogadta a rendeletet, azaz a Krím-félsziget átkerült az Ukrán SZSZK-hoz”

Az ülésén felszólalt Mihail Taraszov, az Orosz SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki közölte, a krími térség átadása „erősíti a nagy Szovjetunió népeinek barátságát, valamint az ukrán és orosz népek testvéri kapcsolatait, és elősegíti Szovjet-Ukrajna jólétét. Sem ekkor, sem pedig 1954. április 26-án, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén nem került szóba a már fentebb említett 1937-es szovjet alkotmány által kötelezően előírt népszavazás kérdése, és miután újfent megerősítették a rendeletet, a Krím gazdát cserélt anélkül, hogy a lakosságát bárki megkérdezte volna.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com