Kezdőlap » Fókuszban » Amerikai üzenet Közép-Európának
Sebastian Kurz osztrák kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök a háttérben, miközben a Gazprom vezérigazgatója, Alekszej Miller és az OMV vezérigazgatója, Reiner Seele megállapodást írnak alá a nyugat-szibériai Urengoj gázmező fejlesztéséről Szentpéterváron, Oroszországban 2018. október 3-án Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexey Danichev/Sputnik #moszkvater

Amerikai üzenet Közép-Európának

Az Egyesült Államok rossz szemmel nézi az Oroszországhoz fűződő, mégoly pragmatikus kapcsolatokat is

Sebastian Kurz osztrák kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök a háttérben, miközben a Gazprom vezérigazgatója, Alekszej Miller és az OMV vezérigazgatója, Reiner Seele megállapodást írnak alá a nyugat-szibériai Urengoj gázmező fejlesztéséről Szentpéterváron, Oroszországban 2018. október 3-án Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexey Danichev/Sputnik #moszkvater
Sebastian Kurz osztrák kancellár és Vlagyimir Putyin orosz elnök a háttérben, miközben a Gazprom vezérigazgatója, Alekszej Miller és az OMV vezérigazgatója, Reiner Seele megállapodást írtak alá a nyugat-szibériai Urengoj gázmező fejlesztéséről Szentpéterváron, Oroszországban 2018. október 3-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexey Danichev/Sputnik

Meg kell akadályozni az orosz és a kínai befolyás növekedését, valamint az orosz gáz „uralkodását”. Mindez az Egyesült Államok és Ausztria kapcsolatainak fejlesztését szolgáló stratégiai dokumentumban olvasható. Az amerikai külügyminisztérium frissen nyilvánosságra hozott jelentése azt javasolja, hogy a konkurencia letörése érdekében fel kell ajánlani Bécsnek alternatív energiaforrásokat. Az új stratégia komoly hangsúlyt helyez a gazdasági és a katonai együttműködésre is. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert Ausztria semleges ország. Washington azonban nemcsak a saját csapatainak közép-európai mozgását akarja biztosítani, hanem nyomatékosan tudatosítani akarja Béccsel is, hogy nem híd, hanem a politikai értelemben vett Nyugat része.

Az RT által ismertetett dokumentumot olvasva egyértelmű, hogy Washington mindent megtesz azért, hogy európai szövetségesei ne folytathassanak önálló politikát. Célja a nemzeti érdekeket követve külön utakat járó gondolkodás megtörése, az európai külpolitika amerikai érdekeket figyelembe vevő homogenizálása. Ennek érdekében Washington a potenciális szövetségeseket különböző kedvezményekben részesíti. Kiemelten vonatkozik ez az olyan, Oroszországgal jó viszonyt ápoló országokra, mint Ausztria. Mindezek fényében talán érthetőbbé válik a közelmúltban kirobbantott kémbotrány is. S talán még a CEU befogadása is.

Ausztria az Európába irányuló orosz gázexport egyik legfontosabb elosztóközpontja. Bécs Brüsszel és Washington növekvő nyomása ellenére is kiáll az Északi Áramlat bővítése mellett, mint ahogy üdvözli a Török Áramlat meghosszabbítását is Nyugat-Európa irányába. Mint a stratégiai dokumentumban olvasható, az osztrák gázpiacon domináns orosz pozíciókat az Egyesült Államok komoly problémának és kihívásnak tartja, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az Amerikai LNG-vel a régióban letörje az orosz dominanciát. A szövegből egyértelműen kiderül, hogy e tekintetben nem csupán Ausztriáról, hanem az egész régióról szó van, ami értelemszerűen Magyarországot is érinti.

E stratégia buktatója ugyanakkor, hogy az amerikai cseppfolyósított gáz drágább, mint az orosz, az önköltségi árat és a távolságot figyelembe véve valós alternatívaként így csak az Északi-tenger alatti lelőhelyekről kitermelt és a fogyóban lévő norvég gáz tekinthető. Emellett Ausztria aligha mond le az elosztóközpont jelentette gazdasági és politikai előnyökről. Ennek az osztrák vezetők időről időre hangot is adnak, aláhúzva, hogy értelmetlen Amerikából importálni Európába az orosznál kétszer-háromszor drágább cseppfolyósított gázt.

„A stratégia kidolgozói úgy látják, hogy Ausztriát gazdasági-kereskedelmi érdekek fűzik Oroszországhoz, Bécs ezért nem támogatja a Moszkvával szemben bevezetett szankciókat. A kétoldalú kereskedelmi forgalom a szankciók ellenére tavaly 40, míg az idei év első hét hónapjában további 70 százalékkal növekedett”

Az amerikai stratégák szerint ezért Washington európai érdekeinek – mindenek előtt a szankciók fenntartása és a Balkán integrációjának felgyorsítása – érvényesítése érdekében szorosabbra kell fonni a kapcsolatokat Ausztriával. Ezen belül kiemelt figyelmet kell fordítani a gazdasági, kereskedelmi együttműködésre. Washington Bécs iránti érdeklődés ebben a félévben felerősítette az osztrák uniós elnökség is.

A kiemelt amerikai figyelem talán érthetőbbé teszi azt is, hogy mi állhat a közelmúltban kirobbant osztrák-orosz kémbotrány hátterében. A tapasztalat azt mutatja, hogy adott esetben Washington nem riad vissza az ilyen nyomásgyakorlástól sem. De az is lehet, hogy a „kiemelt figyelmet” érezve az osztrák kormány ment elébe így a dolgoknak és próbálta egy ilyen gesztussal szélesíteni a mozgásterét. Hogy mi is történt valójában a háttérben, az valójában majdhogynem mindegy. Sokkal fontosabb ennél az a dokumentumból is kiszűrődő üzenet, hogy az Egyesült Államok minden áron érvényesíti az érdekeit továbbra is Európában és különösen rossz szemmel nézi az Oroszországhoz fűződő, mégoly pragmatikus kapcsolatokat is.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.