Kezdőlap » x-demokrata » Amerika robbantja újra a Balkánt?
Egy szerb szurkoló pózol a Crvena Zvezda labdarúgó csapat stadionja elé állított T-55-ös tankon a Bajnokok Ligája negyedik fordulójában 2019. augusztus 27-én Belgrádban #moszkvater

Amerika robbantja újra a Balkánt?

Fokozódik a feszültség Horvátország és Szerbia között, ami az Egyesült Államok és Oroszország közötti „proxy warral” fenyeget

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Egy szerb szurkoló pózol a Crvena Zvezda labdarúgó csapat stadionja elé állított T-55-ös tankon a Bajnokok Ligája negyedik fordulójában 2019. augusztus 27-én Belgrádban #moszkvater
Egy szerb szurkoló pózol a Crvena Zvezda labdarúgó csapat stadionja elé állított T-55-ös tankon a Bajnokok Ligája negyedik fordulójában 2019. augusztus 27-én Belgrádban
Fotó:EUROPRESS/OLIVER BUNIC/AFP

Az utóbbi hónapokban látványosan megszaporodtak az éles szóváltások, kölcsönös vádaskodások Belgrád és Zágráb között. Szerb részről következetesen az Ante Pavelić féle  Független Horvát Állam (NDH) reinkarnációjának titulálják Horvátországot, amely nem hajlandó szembesülni szégyenletes múltjával. A szerb lakosság terhére a II. világháborúban és az 1991-95-ös horvátországi harcokban elkövetett bűnökkel. A legjobb alkalmat erre általában a szakadár „Krajinai Szerb Köztársaság” területét visszafoglaló „Vihar” fedőnevű hadművelet évfordulója szolgáltatja, amelyet Ivica Dacsics, szerb külügyminiszter a legnagyobb etnikai tisztogatásnak nevezett 1945 után Európában.

 A horvát visszavágásra, miszerint az az országot ért nagyszerb agresszióra adott válasz volt, Szerbia azzal reagál, hogy a zsigerileg fasiszta, usztasa” Horvátország a szerbek felkelését megérdemelte. Sőt, Damir Grubisa, politológus odáig ment, hogy azt állítsa, Horvátország ma a revizionizmus egyik bástyája Európában. S mint ilyen,

 „horribile dictu” egyre inkább azonosul Magyarországgal és Lengyelországgal”

A legutóbbi epizód ebben a „ki a nagyobb bűnös” vitában 11 szerb katonai személy beutazásának megakadályozása volt a horvát hatóságok részéről. Mivel előzetes bejelentés, s így engedély nélkül akartak belépni Horvátország területére, hogy a II. világháborús jasenovaci táborban elpusztult szerbekre emlékezzenek. Az esetet Andrej Plenković, horvát miniszterelnök provokációnak nevezte.

Kolinda Grabar-Kitarović államfő pedig az efféle incidensek előidézésére alapozó szerb politika felelőtlenségét hangsúlyozta. A leglátványosabb akció azonban az volt, hogy augusztus végén

„Belgrádban a Bajnokok Ligája selejtező negyedik fordulójának visszavágója előtt egy T 55-ös tankot állítottak a Crvena zvezda (’vörös csillag’) labdarúgó csapat stadionja elé”

Pontosan olyat, amilyeneket szép számban bevetettek a Jugoszláv Néphadsereg horvátországi hadműveleteiben. Zágráb skandalumnak nevezte, a szerb belügyminiszter viszont semmi kivetnivalót nem talált benne, mondván a jármű harcképtelen. Az UEFA, amelynek véleményét egyébként a Teleclub svájci kereskedelmi csatorna kérte ki, szintén nem látott benne semmi rosszat, amíg nem lőnek vele.

 Mellesleg, adott alkalommal egy svájci csapat volt a Crvena zvezda ellenfele. Az ezt megelőző, Bernben döntetlenre lejátszott mérkőzésen szerb szurkolók százai rohanták meg a stadiont, és eközben több embert megsebesítettek, a rendőrség végül figyelmeztető lövések leadására kényszerült.

A tank azonban nem erre adott válasz volt, hanem arra, hogy ezen első találkozó alkalmával

„Horvátországban a meccset televízión követő szerb szurkolókat bántalmaztak álarcos rendbontók”

Az eset Szerbiában nagy vihart kavart.

Alekszandar Vucsics elnök súlyosbító körülményként említette, hogy a „Krajinai Szerb Köztársaság” területén történt, történelmileg elterjedt szerb felfogás szerint ugyanis, ahol szerbek élnek, az a terület Szerbia. Az utóbbi időben egyre gyakoribbá váló szerbellenes fellépésekért, a horvátok szelektív memóriája mellett, az államfőt és a miniszterelnököt, továbbá pártját, a jobbközép Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ) teszik felelőssé.

 Horvátország rossz hírének költésében a legszorgalmasabb Vucsics szerb államfő, Dacsics külügy- és Alekszandar Vulin védelmi miniszter. Vucsics az időközben Haladó Párttá szelídült Szerb Radikális Párt egyik volt vezetője, a külügyminiszter valaha Szlobodan Milosevics volt) Vulin pedig az elnök asszonyáról, Milosevics feleségéről, Mira Markovicsról elhíresült kommunista utódpárt, a Jugoszláv Egyesült Baloldal (JUL) vezető politikusa volt.

„A horvátországi szerb kisebbség vezetője, Milorad Pupovac készségesen szekundál nekik”

Pártja, a Független Szerb Demokrata Párt (SDSS) már egy ideje fontolgatja, hogy kihátrál a kormány mögül, amelyet négy képviselőjével kívülről támogat. Ez komolyan megrendítené a több oldalról szorongatott Plenković-kormány helyzetét, mert csekély többsége van a parlamentben. Az államfő elleni vádaskodás pedig a HDZ által támogatott Kolinda Grabar-Kitarović esélyeit igyekszik rontani az idén esedékes elnökválasztáson. A szerb párt ezzel a baloldalt hozná helyzetbe, s közvetve, a nemzeti konzervatív HDZ leváltásával, Szerbiát is, mert Horvátország a dolgok természete szerint ezáltal kifelé gyengülne.

„A fő kérdés azonban az, hogy lángra lobbanhat-e a hamu alatt izzó parázs, kiújulhat-e a háborúskodás a horvátok és a szerbek között”

avagy Belgrádnak egyszerűen csak szüksége van ezekre a kirohanásokra, hogy más ügyekről elterelje a figyelmet. Távlatosan nem kizárt az előbbi sem, bár az alighanem egy „proxy war” lesz, amelyben közvetve az Egyesült Államok és Oroszország feszül majd egymásnak.

Jelenleg a második magyarázat látszik valószínűbbnek. Szerbia fokozott nemzetközi nyomásnak van kitéve, hogy Koszovóval végre megegyezzen. A múlt héten e végből három magas rangú amerikai politikus is Belgrádba látogatott. Matthew Palmer, Trump elnök nyugat-balkáni különmegbízottja pedig a Bledi Fórumon találkozott a szerb külügyminiszterrel. Az Egyesült Államok a most esedékes koszovói választások után, de még a szerbiaiak előtt, az elkövetkező hat hónapban akarja dűlőre, vagyis kölcsönös elismerésre vinni az ügyet.

„Azt reméli, hogy a megegyezés révén csökkentheti az orosz befolyás a térségben. Alighanem azért is építi újabban az albánokra Balkán-politikáját, mert – nem szlávok lévén – kevésbé hajlamosak az oroszbarátságra”

Szerbia hajlik az Egyesült Államok által favorizált területcserés megoldásra, de a beleegyezését nem adná ingyen. Addig pedig, amíg tart az ár feletti alkudozás minden lehetőséget kihasznál, hogy hazafias elkötelezettségét bizonyítsa saját közvéleménye előtt. Erre nagyon jó médium az „ősellenség” Horvátország, már csak annak okán is, hogy minden az egykori jugoszláv belső határokkal megegyező határa vitatott.

„Ezért van az, hogy Bosznia-Hercegovina is megragad minden alkalmat, hogy északi szomszédjának nekirontson”

Belső problémája is van elég, hiszen idestova egy évvel a választások után még  nincs kormánya. Beszédes a napokban az immár szinte teljesen elszerbesített Újvidéken megjelent grafiti:

„Öld a horvátot, hogy az albánnak ne legyen testvére!”

Ez nem az albán és a horvát nép rokonságára utal, hanem arra az ismert mondásra, amelynek igazsága már sokszor bebizonyosodott, hogy „az ellenségem ellensége a barátom”, és fordítva, „az ellenségem barátja az ellenségem”.