//Akit megihletett a csetnikvezér szelleme
Vuk Draskovics 1989-ben #moszkvater

Akit megihletett a csetnikvezér szelleme

MEGOSZTÁS

Kevés olyan író van a modern szerb irodalomban, aki annyira meghatározó személyiség lenne, mint Vuk Draskovics. A kilencvenes évek legnépszerűbb ellenzéki politikusa – akinek életútjáról már korábban közöltünk cikket – ráadásul ma is töretlenül népszerű a szerb közönség körében. Nem véletlen ezért, hogy kitűnő nézettségi adatokat produkál ma is az a filmsorozat, ami Draskovics regényéből készült. Az író-politikus hatása azonban jóval több ennél. Nemzeti tematikájú regényei ugyanis vitathatatlanul hatást gyakoroltak nemcsak az általános szerb történelemfelfogásra, hanem a közgondolkodásra is. De minek köszönheti a sikerét Draskovics?

Vuk Draskovics 1989-ben #moszkvater
Vuk Draskovics 1989-ben
Fotó:EUROPRESS/MILOS JELESIJEVIC/AFP

A nagy szerb művész életútjának természetesen már önmagában jelentős szerepe volt abban, hogy a figyelme a nemzeti kérdésekre irányuljon. A bánáti születésű író családja Bosznia-Hercegovinából származott, vagyis arról a területről, amelyet az usztasa horvát állam bekebelezett a második világháború idején. Draskovics családja ugyanakkor néhány bánáti év után visszaköltözött Hercegovinába, amelynek azon a részén éltek, ami ma a boszniai Szerb Köztársaság része. Az író tehát alapvetően szerb környezetben nőtt fel, ahol még élénken éltek a világháborús emlékek.

„Boszniának ezen a keleti részén ráadásul nem voltak jellemzők a vegyes házasságok, így Draskovics ifjúkori alapélménye sokkal inkább az etnikai különbözőség volt, mint a titóizmus által hirdetett testvériség-egység”

Erről a világról beszél Draskovics 1982-ben írt Kés című regénye, ami mostanra minden idők legnagyobb példányszámban elkelt szerb nyelvű regénye lett. Ráadásul a művet mostanra angol, orosz, francia, görög, ukrán, cseh, lengyel, román és más nyelvekre is lefordították már, ami azt mutatja, hogy Draskovics nem csak a szerb közönség körében népszerű. A Kés sikere annak idején elsősorban abban rejlett, hogy

„először mert valaki a szerb írók közül bátran hozzányúlni a nemzeti kérdéshez úgy, hogy nyíltan megkérdőjelezze a délszláv népek együttélésének lehetőségét”

A regény azzal indít, hogy 1942 karácsonyán a Jugovics családhoz egy csoport muszlim usztasa érkezik, akik a kis Ilija kivételével lemészárolnak mindenkit pusztán azért, mert a vallási ünnepükre összegyűltek. Őt magukkal viszi, és egy asszonynak adják azzal a feladattal, hogy neveljenek belőle usztasát, aki nemcsak gyűlöli, hanem gyilkolja is majd a szerbeket. Fordulatos események után aztán a kisfiút muszlimként, Alija Oszmanovicsként nevelik, abban a hitben, hogy annak idején a csetnikek elvitték az ő testvérét. Alija aztán Szarajevóba kerül, azonban nem hagyja nyugodni, mi lett a bátyja sorsa. Ezért kutakodni kezd, és egy nap megtudja az igazságot. Anélkül, hogy elárulnánk, mi lesz a regény lezárása, annyit elárulhatunk, hogy

„a könyv pillanatok alatt a szerb nacionalisták egyik kedvenc műve lett, hiszen minden eddiginél erősebben mutatott rá a szerbség szenvedéseire”

Nem is véletlen, hogy a jugoszláv hatóságok azonnal betiltották a regényt, íróját pedig kipenderítették a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéből. A kilencvenes évek elejétől azonban óriási kereslet mutatkozott a könyvre, és nem azért, mert Draskovics ekkor már ország-világ előtt híres politikus lett. Sokkal inkább azért, mert a titói cenzúrán nevelkedett közönség eddigre valósággal szomjazta az ilyen témájú könyveket, amelyeket korábban csak titokban terjesztettek.

Draskovics pedig sosem tagadta meg nézeteit, hogy nagy elkötelezettje a nemzeti mozgalmaknak. Olyannyira, hogy egyszer önmagát „Drazsa Mihajlovics szellemének” nevezte, aki így hű örököse a csetnik múltnak.

„Az író az egyik regényét egyenesen a csetnikek vezérének szentelte, természetesen óriási elragadtatással a példaképe felé”

Az 1994-ben írt, A tábornok éjszakája című regényében Draskovics Mihajlovics utolsó napjait festette meg, ami a mai napig nagyon titokzatos a szerbek számára. A csetnik mozgalom vezetőjének a tárgyalása egyáltalán nem volt egyszerű a frissen berendezkedő kommunista rezsim számára. A tábornok ellen a jugoszláv hatóságok kollaborációért és háborús bűnösként emeltek vádat, majd kivégezték, amit Draskovics természetesen rendkívül igazságtalannak tartott – ez végig megmutatkozik a regényben. Ettől függetlenül azonban A tábornok éjszakája igenis egy magas színvonalon megírt, élvezetes regény, amit a mai napig imádnak azok a szerb fiatalok, akik lelkesednek a csetnik múlt örökségei iránt.

„Draskovicsnak persze még rengeteg olyan műve van, ami a szerb nemzet történelmét boncolgatja. Újabban a legnépszerűbb ezek közül a Jugoszláviai Sándor, ami I. Sándor jugoszláv királyról szól onnantól, hogy a politikus régensként 1918-ban megérkezik Belgrádba”

A regényből mostanra filmsorozat is készült a ma már 88 éves Zdravko Sotra rendezésében. A filmben olyan nagy színészek szerepelnek, mint Zsarko Lausevics, Nikola Kojo, akik már önmagukban garanciát jelentenek a sikerre. És bár a történelemből tudjuk, hogy I. Sándornak – mint oly sok másnak a Karagyorgyevics-dinasztiából – erőszakos halál jutott (az ellene 1934-ben elkövetett merényletet horvát usztasák és macedón terroristák követték el abban a reményben, hogy ez Jugoszlávia felbomlásához vezet), a sorozat rengeteg fordulatban bővelkedik, ami minden filmkedvelő számára élvezetes darab lett.

„Miért lett tehát ilyen sikeres Vuk Draskovics, és miért maradt ennyire népszerű azok után is, hogy politikai pályafutása véget ért?”

A nagy tehetségű író kitűnően érzett mindig rá arra, hogy melyek azok a témák, amelyek nem csupán foglalkoztatják az olvasókat, hanem fősodratú világnézetté is válhatnak. Így pedig Draskovics maga is rengeteget tett a szerb nacionalizmus reneszánszáért.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.