„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Brüsszel azonban továbbra sem mondott le a csatlakozási eljárás módosítását érintő elképzeléseiről, amelyek révén Ukrajnát gyorsabban be lehetne illeszteni a közösségbe”
Fotó:EUROPRESS/Simon Wohlfahrt/AFP
Lezárva azt a kétéves politikai patthelyzetet, amelyet az előző magyar kormány ellenállása idézett elő, az Európai Unió június 15-én megnyitotta az Ukrajna és Moldova csatlakozásról szóló tárgyalások első szakaszát, az úgynevezett „alapvető kérdések” klaszterét. A zárónyilatkozatból azonban a magyar kormány kihúzatta az Ukrajna csatlakozásának gyorsítására és az ehhez kapcsolódó konkrét célokra vonatkozó kifejezéseket. Ezzel úgy tűnt, lekerült a napirendről az is, hogy még a nyár előtt megnyissák a hátralévő öt tematikus „klasztert” is. Ez ugyanis egyebek mellett azzal járna, hogy megkezdik Ukrajna és Moldova felkészítését az EU meghatározó agrártámogatási rendszeréhez, a Közös Agrárpolitikához (KAP) csatlakozásra, amit egyes országok, például Lengyelország és Franciaország is ellenállással fogadhatnak.
Erre ugyan nem került sor, a magyar kormány azonban részlegesen enyhített az uniós csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos álláspontján, és jóváhagyta az eljárás megindítását a hatodik tárgyalási klaszter – ez a közös kül- és biztonságpolitikát, a kereskedelmet, valamint a harmadik országokkal való kapcsolatokat fedi le – esetében is. Ráadásul brüsszeli információk szerint Budapest beleegyezik a második és harmadik klaszter mielőbbi megnyitásába is. Erre ugyan egyelőre nem került sor, kérdés azonban, hogy a magyar kormány meddig tud e kérdésben ellenállni a brüsszeli nyomásnak. Így egyre inkább Kijev álláspontja kezd érvényesülni, miszerint Ukrajna a háború ellenére is teljesítette az Európai Unióhoz fűződő csatlakozási tárgyalások valamennyi feltételét, így még a nyáron az összes fejezetet nyissák meg. Zelenszkijnek ez a vágya ugyan talán nem teljesül, ám az ősz elejére a hatból négy klaszter kinyílhat.
„Brüsszel tehát továbbra sem mondott le a csatlakozási eljárás módosítását érintő elképzeléseiről, amelyek révén Ukrajnát gyorsabban be lehetne illeszteni a közösségbe”
Így például egyfajta „könnyített tagság” révén, amelynek keretében Ukrajna teljes szavazati jog nélkül csatlakozna a blokkhoz. Az eddig felmerült javaslatok egy részét – például Friedrich Merz német kancellár úgynevezett „társult tagságról” szóló elképzelését – azonban az európai diplomaták és maga Zelenszkij elnök is gyorsan elutasították.
Orbán Viktor választási veresége tehát új helyzetet teremtett a tárgyalási folyamatban. S nemcsak abban a tekintetben, hogy megnyílhatott az első, majd a hatodik „klaszter”, de azért is, mert immár nem lehet a magyar miniszterelnök háta mögé bújva eljátszani Ukrajna támogatását, és nyíltan színt kell vallani az integrációs folyamat jövőjével kapcsolatban. Rögtön ki is derült, hogy Ukrajna gyors integrálását a többség azért irreálisnak tartja. Erre nem kész egyik fél sem. Brüsszel most a vélt vagy valós geopolitikai érdekei és a bővítéshez saját maga által szabott feltételei között próbál lavírozni. Politikai megfontolásokból minél gyorsabban integrálná Ukrajnát, tisztában van azonban azzal, hogy az ország erre nem felkészült. S nem csak a hatalmas méretű korrupció miatt.
„Egyre többen ismerik fel, hogy a csatlakozás felborítaná az Európai Unión belüli szavazati arányokat, a támogatási rendszert, ezen kívül – lásd a lengyel-ukrán vitákat – olyan tárgyalási stílust importálna, amelyek együtt szétrobbanthatnák magát az Európai Uniót is. De legalábbis az ukrán kérdés és maga Ukrajna foglyává tennék a szervezetet”
Közben egyre inkább nyilvánosságot kap Zelenszkij elnök rejtett háborúja is az Európai Unióval. A rada ugyanis időről időre ellenáll, és nem szavazza meg az IMF és Európa által követelt törvényeket. Legutóbb például megbukott egy mérföldkőnek számító szavazáson a vámkódex módosításáról szóló 12360. számú törvényjavaslat, amelynek elfogadását a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kulcsfontosságú feltételéül szabta az új hitelek odaítéléséhez. Előző nap Volodimir Zelenszkij találkozott is a Nép Szolgája képviselőivel, a szavazás napján pedig a frakcióvezetőkkel és a parlamenti csoportok vezetőivel. Ez azonban nem segített. Nem volt elég szavazat. Egy másik, az EU és az IMF által követelt, a digitális platformok adóztatásáról szóló törvényjavaslatot be sem nyújtottak második olvasatra. Azonban beszédes, hogy közben több más szavazás is sikeres volt, köztük a 90 milliárdos uniós hitel felvételéről szóló memorandumról szóló, amely nem mellesleg előírja, hogy el kell fogadni azokat a törvényeket, amelyeket a parlament éppen nem fogad el. Mindenekelőtt a Kacska-Kos tervként is ismert – Tarasz Kacska ukrán miniszterelnök-helyettes és Marta Kos EU-bővítési biztos -, az Európai Bizottság és Ukrajna közötti megállapodásban foglaltakat, amely az ukrán uniós csatlakozás felgyorsítására és a kulcsfontosságú reformok végrehajtására szolgál.
„S hogy miért az ellenállás az ukrán politikai elit részéről?”
Felmerül, hogy a sikertelen szavazások pusztán a rossz előkészítésnek tudhatók be. Nem kizárt az sem, hogy mindez az ukrán belpolitikai játszmák része, a parlament továbbra is „bátorságot mutat”, és így követeli, hogy a kormány minden fontos szabályozást egyeztesse vele, mielőtt bármilyen ígéretet tenne. Ha ezekről van szó, akkor nincsenek alapvető problémák a törvények elfogadásával.
Ám van egy harmadik verzió is, amely szerint a kudarcok az Európai Unió és az ukrán kormány közötti szembenállás rendszerszintű jellegéből fakadnak. „A radában az a benyomás alakult ki, hogy sem Zelenszkij, sem a kormányzó párt frakcióvezetője, Arahamija nem akarta különösebben a törvények elfogadását” – nyilatkozta az ukrán sajtónak több képviselő is. Létezik egy elmélet, miszerint Zelenszkij így teszteli nyugati partnerei reakcióját. Vajon ezután is megadják-e Kijevnek a pénzt, vagy sem? Ha igen, akkor „elfelejthetik” a a Kacska-Kos csomagból származó más, sokkal veszélyesebb törvények elfogadását, amelyek az ukrán bűnüldözési rendszer feletti ellenőrzést „nemzetközi szakértőknek” adnák át. Más szóval, a sikertelen szavazások Európa és az IMF reakciójának ellenőrzött próbái. Sőt, míg legalább némi ösztönző erő van arra, hogy a honatyák kellemetlen törvényekre szavazzanak „pénzért”, addig a hasonlóképpen kellemetlenekre „az európai integráció érdekében” egyáltalán nincs ösztönző erő. Európa ugyanis folyamatosan Kijev értésére adja, hogy nem lesz gyors európai integráció.
„Diplomáciai forrás szerint a problémák abból a Zelenszkij és az európai elit közötti alapvető nézeteltérésekből fakadnak, hogy miként kellene folytatni Ukrajna európai integrációját. Oroszország ukrajnai háborúja mellett tehát egy másik háború is zajlik, amelyet a nagyközönség alig vesz észre, mégpedig Zelenszkij háborúja az EU és a nagyobb európai országok vezetésével”
Ez a háború kölcsönös bókok és támogatási biztosítékok közepette folyik. Időről időre azonban kitör a NABU és az SAP által időzített korrupciós botrányok, vagy éppen az európai fősodor médiában megjelenő cikkek formájában, amelyek arról szólnak, hogy Németországnak, Franciaországnak és az EU-nak egyértelmű követelései vannak Zelenszkijjel szemben, amelyeket ő még nem teljesített.
A nézeteltérés lényege, hogy Zelenszkij a jelenlegi formájában – amikor ő ellenőrzi a vertikális hatalmi struktúrát, a regionális hatóságokat és a kormányt – akarja integrálni Ukrajnát Európába. De Európának erre nincs szüksége. Egyre inkább rájönnek ugyanis, ha elfogadják Ukrajnát a jelenlegi formájában, szavazati joggal és a döntések blokkolásának jogával, akkor Orbán viselkedése gyerekjátéknak fog tűnni az engedetlenség tekintetében ahhoz képest, amit Kijev tenni fog. Támaszkodva ráadásul egy erős hadseregre, amely a brüsszeli elgondolások szerint kiemelt szerepet tölt be az európai biztonságban. Ezért fontos az Európai Uniónak a biztonsági erők, a bíróságok stb. külső irányítás alá helyezése. Mint a Strana.ua elemzése rámutat, ez a fő oka annak a patthelyzetnek, amely Ukrajnában állandó belső válságokat generál és fog generálni a jövőben is.
„Nem egészen világos az sem, hogy Európa mennyire érdekelt Ukrajna gyors és teljes európai integrációjában”
Amíg a háború folytatódik, addig biztosan nem lesz európai integráció. Ezért a „klaszterek” megnyitásáról szóló, európai perspektívát mutató szólamok most elsősorban az ukrán társadalomnak szólnak. A valóságban az európai integráció kérdése csak a háború végén fog felmerülni. S hogy milyen állapotban lesz akkor Ukrajna és Európa, azt egyelőre senki sem tudja. Az európai gazdaságban például egyre súlyosbodnak a rendszerszintű problémák. Ha ez a válság tovább mélyül, akkor a nagy kérdés az, hogy Európa képes lesz-e egyáltalán kezelni Ukrajna EU-csatlakozását. Egyáltalán nem kizárt – idéz egy diplomáciai forrást a már említett Strana.ua -, hogy az európaiak inkább a „váróteremben” tartanák Ukrajnát. Mert egy dolog pajzsként használni Oroszország ellen – különböző mértékben finanszírozva is ezt a feladatot -, és egészen más dolog EU-taggá tenni szavazati joggal és állandó hozzáféréssel az európai támogatásokhoz.
„Mint látjuk, ez az integráció erősen a háborúhoz kötődik”
Mind Kijev, mind pedig Chisinau Oroszország Ukrajna elleni, teljes körű invázióját követően nyújtotta be a csatlakozási kérelmét, és az uniós vezetők 2024 júniusában egyhangúlag döntöttek úgy, hogy megnyitják a csatlakozási tárgyalásokat e két országgal. Ám kaphat-e Ukrajna biztonsági garanciákat és EU-tagságot átfogó békemegállapodás nélkül? Aligha.
Kijevnek és európai támogatóinak terve most Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai megállapodásával ellentétben a frontvonalak mentén fagyasztaná be a háborút, közben az Európában létrehozott háborús bűnökkel foglalkozó bíróságon számoltatná el Moszkvát, és kötelezné jóvátételre. Zelenszkij tehát anélkül haladna Európai Unió felé, hogy helyreállítanák a kapcsolatokat Oroszországgal. Brüsszel azonban általában megköveteli a tagjelöltektől, hogy a csatlakozás előtt rendezzék a szomszédaikkal folytatott területi vitákat. A kivételt Ciprus jelentette, az azonban más jellegű, és évtizedek óta befagyott konfliktus volt.
„Ukrajna csak úgy kaphat megbízható biztonsági garanciákat, és csatlakozhat az Európai Unióhoz, ha nemcsak leállítja a háborút – ez lehet az első lépés -, hanem átfogó módon rendezi is a konfliktus, amely legalább Ukrajna és Oroszország, ideális esetben pedig Oroszország és a Nyugat közötti viták rendezését jelenti”
Ukrajnának tehát nem a háború „befagyasztására”, hanem egy tartós békemegállapodásra van szüksége. A dolgok egyelőre nem efelé haladnak.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
