Szerbiában az emberek többsége egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy egyetért az orosz hadsereg ukrajnai inváziójával. Belgrádi tudósításunk.

– Itt is harcolnak – mondja egy idős férfi, Branislav, amint Belgrádban, a Deligradska utcában fényképet készítenénk egy falról. Branislav itt, a belgrádi orosz nagykövetség utcájában él már 65 éve, nemrég az ő házát is kipingálták azok a tüntetők, akik Oroszország mellett demonstráltak, majd ide jöttek kifejezni szolidaritásukat az oroszokkal. A lelkes demonstrálók Z-betűket pingáltak a falakra, vagyis azt a jelet, amely az Ukrajnába bevonuló harckocsikra festettek az oroszok. Csakhogy miután Z-betűkkel árasztották el a környéket, titokzatos személyek megjelentek, akik átfestették a betűket, így azok ma már csak egy X-jelet mutatnak.

– Pár napig voltak csak itt a Z-k, aztán egy éjszaka valakik átfestették. Hogy kik, azt nem tudjuk – hangsúlyozza Branislav, akit meg sem lep, hogy az orosz követség épülete körül most több szerb katona posztol. A férfi szerint teljes mértékben érthető ez, hiszen Szerbia most még véletlenül sem engedheti meg, hogy itt történjen valamilyen támadás az oroszok ellen, hiszen ezzel biztosan megromlanának a szerb-orosz kapcsolatok.

„A kormánynak ugyanis egyértelmű érdeke, hogy továbbra is virágozzon a szerb-orosz barátság, és nem csak a különösen alacsony gázár miatt, amiről fél éve állapodott meg Belgrád és Moszkva. Ennél jóval fontosabb, hogy mostanra rengeteg orosz cég működik az országban, amiért nagyon hálásak az itt élők”

Ráadásul most minden jel arra utal, hogy Szerbia felértékelődik az oroszok szemében, hiszen Belgrád semmiféle szankciót nem vezetett be, még olyan áron sem, hogy ezzel Aleksandar Vucic államfő kockáztatja a nyugati kapcsolatait. Ám ennél is fontosabb, hogy az utóbbi hetekben számos orosz cég kérte a bejegyzését itt a hatóságoktól. Így az orosz cégek a közeljövőben innen érnék el az európai piacot, amiből természetesen Szerbia is jócskán profitálna. A helyzet nem is lenne egészen új. Miután 2014-ben a Krím-félsziget elcsatolása miatt az Európai Unió számos szankcióval sújtotta Oroszországot, Szerbia nemet mondott a szankciókra, így a szerb élelmiszeripari termékek gondtalanul áramolhattak az orosz piacra. Azóta Oroszország még tovább növelte a befolyását.

„Így Szerbia ma már a Török Áramlaton (vagy Balkáni Áramlaton) keresztül kapja az orosz gázt, Belgrád emellett számos fegyver vásárlást bonyolított le Moszkvával, amit az Egyesült Államok természetesen nagyon rossz szemmel néz a mai napig”

Ana Brnabic kormánya az amerikai kritikákat egy ideig komolyan is vette, ami valójában a szerb külpolitikai stratégia része volt. Ennek a lényege abban áll, hogy Szerbiának minden nagyhatalommal jó kapcsolatokra kell törekednie, de egyik mellett sem szabad annyira elköteleződnie, hogy az veszélyeztesse a többi kapcsolatot. Így amikor másfél évvel ezelőtt Aleksandar Vucic aláírta a washingtoni egyezményt még a Trump-kormányzat idején, a balkáni ország azonnal nyitott Kína felé. A koronavírus-járvány idején így már a kezdetektől rengeteg kínai vakcina érkezett, majd megkezdődtek a kínai fegyvervásárlások is. Ugyanebben az időszakban Szerbia a nagyhatalmak közötti egyensúlyozás jegyében számos egyezményt aláírt Oroszországgal is. Innentől aztán nincs semmi meglepő abban, hogy Vucic elnök mindeközben folyamatosan dolgozott azon, hogy Angela Merkel után az új német kormány szimpátiáját is megszerezze, nem is beszélve Emmanuel Macronról, aki szintén a szerb államfő egyik fő szövetségese.

„Az Ukrajna elleni orosz támadás azonban mintha felborította volna ezt a nagyon is racionális külpolitikai számítást. Ahogy Washington és Brüsszel szankciók sorát zúdította az orosz gazdaságra, Szerbiába is egyre nagyobb nyomás nehezedik”

– Azt mondják, nem lehetünk az unió tagjai, ha nem szavazzuk meg a szankciókat Oroszország ellen – mondja Ljubisa Stojmirovic, a Szerb Haladó Párt (SNS) parlamenti képviselője, akitől arról érdeklődünk, hogyan próbál most nyomást gyakorolni a Nyugat Szerbiára. A politikus szerint jelenleg több ország is próbálkozik azzal, hogy kikényszerítse Belgrádtól ezt a lépést. Mindenek előtt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia él ezzel a módszerrel. Stojmirovic azonban úgy látja, hogy a szerb kormány semmiképpen nem fogja megszavazni az Oroszország elleni szankciókat még akkor sem, ha ezzel az az uniós csatlakozását veszélyezteti. A képviselő egyébként is úgy látja, hogy az uniós tagságból egyébként is inkább csak kára származna Szerbiának. Szemben azokkal az uniós országokkal, amelyek most rákényszerítenék őket, hogy hasonlóan járjanak el, mint az európai nagyhatalmak.

„Stojmirovic ráadásul úgy látja, hogy ami most Oroszországban történik, az nagyon hasonlít arra, aminek Szerbia volt a részese még a kilencvenes évek közepén”

Szerinte 1995-ben a szerbeket például népirtással vádolták meg a Srebrenicában történtek miatt, most ugyanaz történik az oroszokkal, akiket szintén népirtással vádolnak, csak éppen Ukrajnában. Szerbiának így egy ilyen helyzetben kötelessége kiállni Oroszország mellett, méghozzá oly módon, hogy nemet mond mindenfajta szankcióra, amivel megpróbálnák megfojtani az orosz gazdaságot.

Sokan vannak azonban Szerbiában, akik egészen máshogy ítélik meg a kormány hozzáállását. Az eredetileg a migránsokkal szemben szerveződő Népi őrjárat (Narodna patrola) például élesen bírálta a szerb kormányt, mivel az megszavazta az ENSZ-ben, hogy Oroszországot zárják ki az Emberi Jogi Tanácsból. A szervezet már több demonstrációt is tartott Belgrádban, amelyeken több ezren gyűltek össze, hogy biztosítsák az oroszokat arról, hogy az „igazi szerbek” mellettük állnak.

„De az is sokatmondó, hogy az április 3-i választáson több olyan szélsőjobboldali párt és pártszövetség is bejutott a parlamentbe, amelyek határozottabb kiállítást vártak volna Moszkva mellett”

A NADA-koalíció és a Zavetnici most új szereplők a parlamentben, de sokak szerint a Dveri is csak annak köszönheti a jó eredményét, hogy dühösen verték az asztalt, amikor a szerb kormány még március elején elítélte az ENSZ-ben Oroszországot az ukrajnai invázió miatt. Így bár az SNS rosszabb eredményt ért el a választáson, mint két évvel ezelőtt, a jobboldal valójában csak erősödött, nem kis részben az ukrajnai események miatt. Meg kell azonban jegyezni, hogy ugyanezen a választáson katasztrofális eredményt ért el az ugyancsak oroszpárti Szerb Radikális Párt (SRS), amelynek a vezetője, Vojislav Seselj nem csak lemondott a szervezet éléről, hanem még vissza is vonult a politikától. A szerb szélsőjobb súlya viszont még így is nőtt az országban.

Jól látszik ez a nemzeti reneszánsz Belgrád utcáin is, ahol a nemzet szuvenírek mellett most már nem csak Vlagyimir Putyin arcképével díszített pólókat lehet kapni, hanem Z-betűs pólókat is. Az új termékek láthatóan jól fogynak a Mihály fejedelem utcában, vagyis a belgrádi Váci utcában is, de a városban járva több helyen is Z-betűkbe botlottunk, legyenek azok falakon, járdákon, vagy akár a buszmegállókban is, hogy még véletlenül se felejtsék el az utasok, hogy kiket kell támogatni ebben a háborúban.

„Mennyire általános a szerb társadalomban az oroszok melletti kiállás? Természetesen hiba lenne azt állítani, hogy a szerbek maradéktalanul Oroszország mellett állnának”

Az egyébként konzervatív és a szerb nemzeti érdekek miatt különösen elkötelezett Szerb Pravoszláv Egyház a háború elején az ukrajnai menekültek megsegítésére biztatta a lakosságot, ami sokaknak nem tetszett. Ugyancsak tény, hogy Belgrádban olyan tüntetést is tartottak, amelyen Oroszországot ítélték el.

Ám még így is kétségtelen, hogy az egykori jugoszláv tagállamok közül Szerbiában toronymagasan többen vannak azok, akik a NATO-t teszik felelőssé az Ukrajnában történtekért. Egy március közepén készített közvélemény-kutatás szerint így gondolkodik a szerbek 60 százaléka, és a lakosságnak mindössze 26 százaléka gondolja úgy, hogy Oroszország a felelős a háborúért. Ugyancsak sokat mond, hogy a válaszadók 24 százaléka szerint elsősorban Ukrajna és az Európai Unió a felelős. Csak összehasonlításként, Horvátországban az emberek 76 százaléka szerint Oroszország a fő felelős, Szlovéniában az emberek 71 százaléka gondolja ezt.

„De jól mutatja az is a szerb nemzeti érzelmek erősödését, hogy mostanra kisebbségbe kerültek azok, akik az ország uniós csatlakozását támogatják”

Az Ipsos közvélemény-kutató cég által végzett felmérés szerint a megkérdezettek 35 százaléka támogatta Szerbia uniós tagságát, míg 44 százaléka elutasította azt. Mikor napvilágra került a kutatás, Vucic elnök azonnal megszólalt és jelezte, a pártjában is hasonló Európa-ellenes hangulat uralkodik, azonban ő úgy gondolja, hogy Szerbia helye az Európai Unióban van. Azonban sokak szerint az államfőnek ez a megszólalása is csak a nagyhatalmak közötti egyensúlyi politika része volt, hiszen nem sokkal korábban a kormány belügyminisztere, Aleksandar Vulin egészen mást nyilatkozott. Szerinte az országának újra kéne gondolnia, valóban az EU tagja akar-e lenni, miután a Nyugat nyomást gyakorol rá, hogy megszavazza az oroszellenes szankciókat.