Az orosz katonai magánvállalatok fogalma az elmúlt évek során lényegében összeforrt a Wagner Csoportként ismert entitással. Az általános trendekkel egybefüggően Oroszországban is megjelentek az ilyen irányú tevékenységet folytató, úgynevezett félállami, informális biztonsági szervezetek. Ahogy például az Egyesült Államok az iraki háború során, úgy Oroszország is alkalmazni kezdte a katonai magánvállalatokat – PMC – kül – és biztonságpolitikai céljainak elérése érdekében.
A Wagner Csoport létrehozásához, és szervezeti felépítésének kialakításához jórészt a 2014 előtti próbálkozások adta tapasztalat, illetve a nyugati PMC-kben szolgálat közben jártasságot szerző orosz állampolgárok járultak hozzá.
„Nem a Wagner volt az első kísérlet egy orosz katonai magánvállalat létrehozására, ám a korábbi próbálkozások vagy a nem kellő előkészítés, vagy a működési tapasztalat hiánya, vagy éppen az állami intézmények beavatkozása következtében nem tekinthetőek sikeresnek”
A Wagner Csoport első említésére 2014-ben, a kelet-ukrajnai harcok kapcsán került sor. Bár a létrehozás pontos körülményei nem teljesen ismertek, az elérhető információk abban egyetértenek, hogy a szervezet az alapító Dmitrij Utkin egykori GRU Szpecnaz parancsnok vezetése alatt működik. A csecsen háborúk veteránjaként Utkin egészen 2013-ig szolgált a GRU kötelékében, majd az orosz PSC-ként – katonai biztonsági vállalat – működő Moran Security Grouphoz csatlakozva rövid ideig szomáliai kalózellenes műveletekben vett részt.
„A Wagner közvetlen elődjének tekinthető, hongkongi bejegyzésű Slavonic Corps a Moran Security Group kvázi leányvállalataként jelent meg 2013 szeptemberében a szíriai polgárháborúban a kormányerők oldalán”
A sajtóhírek szerint Dmitrij Utkin egy a Kremlben tartott fogadáson
Forrás:Pervij Kanal/The Moscow Times
A végső soron vereséggel záruló művelet résztvevőinek eredeti céljuk szerint az ország keleti területein, Deir ez-Zór közelében kellett volna védelmi feladatokat ellátniuk az Iszlám Állam ellen a kormánykézen lévő olaj- és gázkitermelő infrastruktúra védelmében. Ám, mint kiderült, az eredeti elképzeléssel szemben a megbízó nem a damaszkuszi kormányzat, hanem csupán az ahhoz köthető szíriai magánszemélyek voltak, illetve a Slavonic Corps tagjai sem az elvárt logisztikai támogatást kapták. Miután Oroszország helyett ezen feladat a szír félre hárult, az még az ottani szempontból is elavultnak számító fegyverzetet, és eszközöket tudott csupán biztosítani. Ezekkel viszont az orosz erők nem tudták felvenni a harcot az Iszlám Állam fegyveresei ellen.
Noha a visszavonuló harcosok az orosz kormányzat közbenjárásának köszönhetően hazatérhettek, a szervezetet a vereséget követően hamar felszámolták, és vezetőik közül többeket az orosz Büntető törvénykönyv zsoldos tevékenységet tiltó paragrafusa értelmében elítéltek.
„A Slavonic Corps maradványainak újjászervezésével jött létre 2014-ben a Wagner Csoport, amelynek elnevezése vélhetően az alapító harctéri fedőnevéből ered”
Egyes értesülések szerint ugyanis Utkin ultrakonzervatív politikai nézetei mellett érdeklődést mutat a Harmadik Birodalom relikviái iránt.
Fontos megemlíteni, hogy kifejezetten Wagner elnevezésű katonai zsoldos tevekénységet folytató vállalattal nem fogunk találkozni Oroszországban. Semmilyen ilyen jellegű tevékenységet folytató vállalat nincsen bejegyezve Wagner néven sem Oroszországban, sem külföldön. Miután a szabályozói környezet következtében nemcsak a katonai magánvállalatok működése, de az azokban történő szolgálat is tiltott, a Wagner tevékenysége jelentős részt az orosz kormányzat hallgatólagos jóváhagyásával, valamint kvázi félrenézésével történik.
„Továbbá a Wagner Csoport kifejezés azért is alkalmas a szervezet leírására, miután nem kifejezett zsoldos tevékenységet folytató vállalatról, hanem sokkal inkább egy egymással szoros tulajdonosi és pénzügyi összefonódásban álló céghálózatról beszélhetünk, amely összességében a biztonsági mellett egyéb szolgáltatásokat is nyújt”
A tulajdonosi struktúrát illetően, bár magát a megalapítást a fentebb említett Dmitrij Utkinhoz kötik, mégis a szervezet frontemberének a „Putyin szakácsaként” emlegetett Jevgenyij Prigozsin számít. Vélhetően az 1990-2000-es évek során szentpétervári vendéglátásból jelentősebb vagyonra, és politikai kapcsolatokra szert tevő Prigozsin, csupán a „stróman” szerepét tölti be a Wagner esetében. Utkinnal szemben ugyanis semmilyen katonai múltja, vagy képzettsége nincsen. Prigozsin az a személy, akinek a tulajdonában álló Concord Management and Consulting vállalat által futnak össze a Wagner Csoportként ismert céghálózat szálai. Továbbá nem újkeletű az üzletember és az orosz kormányzat kapcsolata, miután szintén Prigozsinhoz köthető a nyugati államok által többszörösen szankció alá helyezett „trollfarm” néven elhíresült szentpétervári Internetkutató Ügynökség.
„Prigozsin tulajdonlásának és finanszírozásának előnye, hogy rá hivatkozva az orosz kormányzat a nyilvánvaló szoros műveleti és parancsnoki összefonódás ellenére a hivatalos kommunikációban elhatárolódhat a Wagner Csoporttól, valamint annak tevékenységétől”
Utóbbi nem egy esetben meg is történt. Például egy 2018-as interjú során Vlagyimir Putyin államfő úgy nyilatkozott, hogy a kormányzatot nem terheli felelősség Prigozsin üzleti és egyéb működése kapcsán, miután utóbbi nem tölt be hivatalos állami pozíciót.
Felszereltségét és parancsnoki struktúráját tekintve a Wagner egy biztonsági vagy katonai magánvállalathoz képest jóval inkább egy hadsereggel mutat hasonlóságokat. A szervezet kiképzőtábora a Krasznodari területen fekvő Molkino mellett található, osztozva a GRU 10. különleges rendeltetésű brigádjával. Felettébb szokatlan egy katonai magánvállalat esetében, hogy az adott állam elit egységeivel egy létesítményen osztozzon, potenciálisan hozzájutva utóbbiak erőforrásai mellett azok kiképzési technikájához, illetve infrastruktúrájához. A közös létesítményeken felül jól mutatja a GRU, a védelmi minisztérium és a Wagner közti összefonódásokat, hogy a bázis bővítése, illetve modernizációja állami finanszírozás mellett valósult meg 41,7 millió rubel értékben.
A molkinoi tábor felépítése a BBC infografikáján
Habár a Wagner Csoport által alkalmazott pontos eszközparkról nincsenek pontos információk, ám elmondható, hogy a nyugati PMC-khez hasonlóan a felszerelést főképp kézi- és könnyű fegyverzet alkotja. Egyes jelentések szerint a Wagner legnagyobb sikerei idején a szervezet tulajdonában álltak T-72 harckocsik, BM-21 rakéta-sorozatvetők, illetve 122 milliméteres D-30 vontatott tarackágyúk is. A kiképzés során a Wagner nagy figyelmet szentel a különböző fegyvertípusokkal végrehajtott rendszeres és alapos lőgyakorlatokra. Mindezeket a kitelepülés előtt további, egyfajta előkészítési lépcsőfok is kiegészíti a molkinoi létesítményben.
„Működési szempontból mégis a Wagner Csoport legérdekesebb tartományát a parancsnoki struktúra jelenti. Felépítését, működését, illetve ehhez kapcsolódóan a feladat megosztást tekintve ugyanis lényegében az orosz haderőn belül alkalmazott modell másolatának tekinthető”
Ahogy Szergej Szuhankin is írja, a 2016-2017 folyamán Szíriába telepített 2349 főnyi személyzethez kétszintű parancsnoki struktúra tartozott, egy felső főparancsnoki, és egy a középső szintre. A konvencionális hadseregekhez hasonló parancsnoki struktúra pedig nemcsak az ezen erőkkel történő kooperációt könnyíti meg, de egyben lehetőséget is nyújt a Wagner esetleges reguláris haderőként történő alkalmazására az ellenséges erőkkel szemben.
A Wagner személyi állománya kezdetben szinte csakis orosz állampolgársággal, és jelentős katonai háttérrel rendelkező személyekből állt, amely idővel fokozatosan bővítésre került. Annak ellenére, hogy a posztszovjet térség többi állampolgára számára – értve itt főképp az ukrajnai illetőségűeket – nyílt lehetőség a Wagnerhoz csatlakozni, a személyi állományt továbbra is szinte kizárólag az Oroszországból érkezők teszik ki.
„A toborzást jelentősen elősegíti az orosz átlagfizetésekhez képest jelentősen magasabb juttatások mértéke”
Bár a jelenlegi fizetések és juttatások pontos összege nem ismert, a szíriai és ukrajnai tapasztalatok jó kiindulási pontnak számítanak. A kiképzés ideje alatt havi szinten 80 ezer rubeles – 1300 dollár – alapfizetést biztosított a Wagner, amely az ukrajnai kitelepülés idejére 180 ezer rubelre – 2900 dollár – emelkedett. A havi alapbéren felül minden egyes harctéren eltöltött hét 60 ezer rubeles – 960 dollár – bérpótlékkal járt együtt, míg a harc közben elhunytak családjának 2-3 millió rubeles – 32-48 ezer dollár – kártérítést fizetett a Wagner Csoport.
Ukrajnához képest az Oroszországtól távolibb, és egyben nehezebb környezetet jelentő Szíria érthetően nagyobb anyagi megtérülést jelentett az ott harcoló Wagner személyzet számára. Míg az orosz intervenció kezdeti időszakában 2015-2016 folyamán a havi átlagfizetés maximális mértéke elérhette a 240 ezer rubelt – 3800 dollár –, addig 2017-re mindez 500 ezer rubelre – 8000 dollár – emelkedett. Ám az utóbbi vitatott összeg, mivel orosz oknyomozó újságírók szerint a juttatások legmagasabb sávja mindössze 250-300 ezer rubelt – 4-4800 dollár – tett ki.
„A harctéren elesett személyzet családját legfeljebb 5 millió rubeles – 80 ezer dollár – kártérítés illette meg, amely megegyezik az orosz hadsereg által a szerződéses állomány esetén fizetendő összeggel”
Fontos különbség a korábbi próbálkozásokkal szemben, hogy míg az elődök a juttatásokat dollárban, addig a Wagner immár rubelben folyósítja. Utóbbi előnye nemcsak a nehezebb visszakövethetőség, de egyúttal az Egyesült Államok által a Wagnerrel szemben életbe léptetett szankciók is gyakorlatilag szinte teljes egészében megkerülhetőek vele.
„A Wagner 2014-es megalakulását követően elsőként a kelet-ukrajnai hadszíntér harcaiban tűnt fel, mégpedig főképp az úgynevezett Luganszki Népköztársaság területén”
Bár bizonyos információk szerint a csoport részt vállalt a Krím 2014 eleji elfoglalásában is, ez lényegi fegyveres összecsapások nélkül zajlott, és a tényleges bemutatkozást a debalcevói katlan körüli harcok jelentették. Az ilovajszki ütközeten túl a donbasszi konfliktus legfontosabb csatájában a szakadár erők, és egyben az őket kiegészítő Wagner csapatok célja a Donyecket és Luganszkot összekötő közlekedési infrastruktúra – értve itt főképp a vasutat – feletti ellenőrzés megszerzése volt, amely 2015 februárjára, a második minszki jegyzőkönyv aláírásának idejére sikerült is.
A becslések az Ukrajnában 2014-2015 folyamán harcoló Wagner egységek számát 2500-5000 közé teszik, és főképp a GRU irányítása alatt működtek. Ám számukat pontosan nem lehet megállapítani, miután egyéb PMC-khez és PSC-khez tartozó alakulatok is szoros kapcsolatban voltak a Wagneresekkel. Miután viszont a Wagner, illetve tagjai ekkor még nem voltak aktívak a közösségi hálózatokon, valamint a helyi hatóságok sem számoltak be egy alkalommal sem a csoportról, annak részletes tevékenysége viszonylag ismeretlen.
„Minden esetre elmondható, hogy Ukrajna lényegében előkészítő ugródeszkaként szolgált a következő hadszíntér, Szíria számára”
Jelen helyzetre vonatkozóan kérdés, vajon a wagnerosok Közép-Afrikából Ukrajnába történő áttelepítésének hírei mennyire igazak. Mert ne felejtsük, az információs háború kétoldalú, és a Nyugat legalább olyan aktívan vesz részt benne, mint amilyen módon azzal Oroszországot megvádolja. Ha, tegyük fel mégis megjelennének Wagner-harcosok a donbasszi harctéren, azok egyelőre nemigen tudnák a helyzetet érdemlegesen befolyásolni.
„Diverzáns műveletek vagy tüzérségi párbajok végrehajtásához nem szükséges a Wagnerhoz hasonló erők térségbe vezénylése, lassan nyolc év alatt kialakultak azokra a helyi módszerek”
Másrészt pedig ne felejtsük, hogy egyes jelentések szerint 120 ezer főnyi ukrán haderő, és a hozzájuk kapcsolódó haditechnika állomásozik a frontvonal közelében. Egy ilyen helyzetben kitörő konfliktus esetén pedig a legkisebb kérdés lesz, hogy vajon ott van-e a Wagner Ukrajnában. Az ukránhoz képest legfeljebb pár ezer fős Wagner kontingens – elég csak a fentebb említett 2500-5000 fős értéket említeni – vonal vastagságnyi erőt képviselne egy felmelegített konfliktusban. Illetve, ha Ukrajna mégis abba a balga hibába esne, hogy katonai úton kívánná Donbasszt rendezni, akkor nem a Wagnerrel kellene igazán szembenéznie.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater