//A „vörös vonal” átlépése előtt
A cseh szenátus elnöke, Miloš Vystrčil és Joseph Wu tajwani külügyminiszter közös sajtótájékoztatójukon Tajpejben, 2020. szeptember 3-án #moszkvater

A „vörös vonal” átlépése előtt

MEGOSZTÁS

Hídépítés két világ között. A cseh szenátusi delegáció tajvani útjának geopolitikai és történeti háttere.

Krajcsír Lukács írása a #moszkvater.com számára

A cseh szenátus elnöke, Miloš Vystrčil és Joseph Wu tajwani külügyminiszter közös sajtótájékoztatójukon Tajpejben, 2020. szeptember 3-án #moszkvater
A cseh szenátus elnöke, Miloš Vystrčil és Joseph Wu tajwani külügyminiszter közös sajtótájékoztatójukon Tajpejben, 2020. szeptember 3-án
Fotó:EUROPRESS/Sam Yeh/AFP

Egyre nagyobb hullámokat ver a nemzetközi térben, hogy augusztus 29-én Miloš Vystrčil egy népes delegáció kíséretében Tajpejbe utazott. A cseh szenátus (felsőház), liberális-konzervatív (ODS) elnöke a csütörtökön befejeződött útjával ugyanis olyasmit tett, amit évtizedek óta egyetlen másik európai ország sem mert meglépni. Magas rangú politikai delegáció ment Tajvanra, amely a kínai külügyminiszter szerint egyfajta „vörös vonal” átlépését jelentette és komoly következményekkel fog járni.

„Vajon ez a cseh lépés „váratlan” hőstett volt, amely a demokrácia és a szabadság melletti kiállást szolgálta? Vagy ennél azért jóval bonyolultabb történet, s a cseh-kínai kapcsolatok múltjából kiindulva korántsem számít meglepő cselekedetnek? Egyáltalán milyen bel- és geopolitikai harcok állnak az út háttérben?”

A szocializmus bukása és a felbomlás után Csehország sokáig azon kevés államok közé tartozott, amelyek eléggé elutasítóan álltak a Kínai Népköztársasághoz. Ez leginkább Václav Havel köszönhető. Az egykori cseh köztársasági elnök gyakran bírálta Kínai Kommunista Pártot (KKP) az 1989-es Tienanmen téri összecsapások miatt, majd a cseh vezetés Tibet és Tajvan-támogató politikája okozott nem egyszer feszültséget a két ország között. Peking és Prága viszonya 1995-ben jutott mélypontra, mivel Csehországban látványos keretek között fogadták Lián Zhàn tajvani alelnököt. Sőt, Havel nyíltan kiállt amellett, hogy ismét Tajpej, és ne Peking képviselője üljön az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Habár ez az elképzelés nem kevés vitát szült, végül az akkori ellenzéknek sikerült elérnie, hogy Prága továbbra is az „egy Kína elv” mellett foglaljon állást. Ennek ellenére 1996 óta megtartják az ún. Zászló Tibetért (Vlajka pro Tibet) nevű napot, amelyre az 1959-es tibeti felkelés leverésére emlékeznek – a mai napig létezik ez a kampány.

„A fordulat valamikor a 2008-as pénzügyi válságot követően állt be. A cseh üzleti körök már ekkor kiemelt céljuknak tekintették a Nyugattól való függőség csökkentését, a kereskedelmi kapcsolatok fokozását más régiókkal és a kínai befektetések számának növelését”

Kína lett 2014-re a második legfontosabb importforrás (első Németország), mintegy 17 milliárd dollár értékben hoztak be kínai árukat. Ezzel szemben a cseh export csupán 1,1 százaléka (nem egészen 2 milliárd dollár) irányult Kínába. Ugyanakkor a kínai befektetések terén Csehország, a többi kelet-közép-európai országhoz viszonyítva jelentősen lemaradt. Kína 2015-ig még mindig csak 0,5 százalékot tették ki az országba irányuló közvetlen tőkebefektetésnek (FDI), miközben ez Dél-Korea esetében ez az arány 7 százalék, Japánnál 14 százalék volt.

„A Peking és Prága közötti politikai kapcsolatok javulása igazából már a konzervatív Petr Nečas miniszterelnöksége (2010–2013) idején elkezdődött, de minden kétséget kizáróan Miloš Zeman személye hozott gyökeres fordulatot”

Zeman már 1999-ben – akkor még kormányfőként – járt Pekingben és a Kínához való közeledés legfőbb támogatói közé tartozott. A cseh elnök 2014 őszén a kelet-ázsiai országba utazott és sok megállapodást kötött. Új cseh konzulátust nyitottak; közvetlen légi járatot létesítettek a fővárosok között; valamint a Bank of China fiókot nyitott a kelet-közép-európai országban. Továbbá Zeman – a korábbi cseh államfőktől eltérően – egyáltalán nem bírálta Kína kül- és belpolitikáját, nem tett említést az országban tapasztalt emberjogi helyzetről és az EU-ban is kiemelten támogatta a kínai álláspontokat. Bizonyítva a kelet-ázsiai ország iránti elköteleződését, valamint az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól való „függetlenségét” (ahogyan a kínai CCTV-nek adott interjújában fogalmazott), személyesen vett részt a 2015-ös, a második világháború befejezésének hetvenedik évfordulója alkalmából tartott pekingi ünnepségen.

„Nem véletlen, hogy ebből kifolyólag már arról írtak elemzők, hogy Csehország lehet „Kína hídfőállása” Európában”

Egy ideig valóban úgy tűnt, hogy ez az állítás valósággá válik. Xi Jinping 2016 március végén három napra Csehországba utazott és több mint 20 pénzügyi és gazdasági megállapodást írt alá, amelyek összértéke két milliárd dollárt tett – ezzel a két ország közötti kapcsolatok stratégiai szintre emelkedtek. Megállapodtak, hogy a Škoda összeszerelő gyárat épít és a cseh repülőgépgyárak épít Kínában. Xi elképzelésben Csehország geopolitikai szempontból központi szerepet töltött be az „Út és övezet kezdeményezésben” (Belt and Road Initiative). A 2012-ben elindult 17+1 kooperációban (Kína és a kelet- és közép-európai országok együttműködésében) Prágát szánták a legfontosabb pénzügyi és logisztikai központnak Európában. 

Csakhogy a cseh lakosság körében a cseh-kínai kapcsolatok megítélése korántsem annyira jó, mint ami a politika alapján feltételezhető volt”

Miközben Magyarországon a „keleti nyitás” egyik legvitatottabb pontja az Oroszországhoz való politikai-gazdasági közeledés, addig a cseh társadalomban a Kínával való szorosabb együttműködés gerjeszt komoly disputát.

Václav Havel 2003-ban történt távozásával cseh közéletből ugyanis nem tűnt el teljesen sem a Kínai Népköztársasággal szemben kritikus, sem pedig a Tajvan/Tibet támogató hozzáállás. A cseh média, emberjogi szervezetek és értelmiség még az ellenzéknél is sokkal keményebben bírált, ha a kínai értelmiség meghurcolásáról, a kelet-ázsiai ország belpolitikai rendszeréről, vagy kisebbséggel (tibetiek, ujgurok) szemben alkalmazott módszerekről volt szó. Ennek alapja nagyon leegyszerűsítve, sok cseh úgy tekint az „ellenzékieknek és kisebbségieknek a kínai rendszer elleni harcára, mint a csehek/szlovákok Szovjetunióval szembeni prágai tavasz leverése utáni ellenállására”.  Ebből kifolyólag még a két ország közötti kulturális kapcsolatokat erősíteni szándékozó cselekedetek is komoly felháborodást tudnak kiváltani a csehek körében. Általános felzúdulást keltett 2016-ban még Szlovákiában is, hogy a cseh és a kínai televízió közös, 3D-s animációs sorozatot készített a Kis Vakond  és a Panda történetéből.

Sok ellenző szerint „a nemzeti büszkeség és jelképek kiárusítását” jelentette egy nem demokratikus országnak #moszkvater
Sok ellenző szerint „a nemzeti büszkeség és jelképek kiárusítását” jelentette egy nem demokratikus országnak

„A Kína-ellenes tábor akkor sem maradt tétlen, amikor 2016 tavaszán Xi Csehországba látogatott”

Václav Havel és a Dalai Láma közös képével vonuló tüntetők, zászlóincidensek, a kínai nagykövetség által fizetett és szervezett szimpátiatüntetések vagy éppen a tajvani/tibeti mellett és a kínai elnököt támogatók közötti összecsapások nem számítottak ritka jelenségnek. A TOP09 konzervatív-liberális, a Kalózok (Piráti!) vagy más ellenzéki pártok polgármesterei és képviselői minden évben raknak ki tajvani és/vagy tibeti zászlókat a város- és községházára. 2019-ben pedig valóságos diplomáciai adok-kapok zajlott a fővárosban lévő kínai nagykövetség és az ellenzék között, mert sok politikus „hibásnak” és „túlzottnak” nevezte a hongkongi tüntetések leverésére alkalmazott módszereket. Ezeknek a harcoknak következményeként az év végén Peking nem hosszabbította meg a 2016-ban kötött testvérvárosi partnerséget Prágával. Erre válaszul 2020 elején Zdenek Hřib prágai főpolgármester testvárosi egyezményt kötött Tajpejjel, amely miatt viszont Sanghaj pár nappal később felmondta a cseh fővárossal lévő egyezményét.

„Az ideológiai különbségeken kívül komoly biztonságpolitikai tényezők is hozzájárulnak a negatív szemlélethez”

A cseh közéletben óriási politikai vihart kavart, amikor Zeman elsőként az európai államfők közül egy kínai üzletembert nevezett ki fő tanácsadónak. Ye Jianmingt, a CEFC China Enerty vezérigazgatóját, aki már évekkel korábban a sörfőzdéktől a focicsapatokig (Slavia Praha) mindenfélét felvásárolt az országban. Ez különösen visszásnak hatott, mert pont abban az évi cseh civil elhárítás (BIS) jelentéséből derült ki, hogy az oroszok után a kínai kémek legaktívabbak az országban – ennek az állításnak a valóságtartamát az azóta kiadott éves jelentések szinte mindig megerősítik. Mindezen viták hatására nem véletlen, hogy a csehek körében Kína megítélése manapság az összes vizsgált ország közül a legrosszabb: 2019-ben a STEM közvélemény-kutató csoport által végzett felmérés szerint a megkérdezettek 41 százaléka rendkívül negatívan vélekedik a kelet-ázsiai országról.

Ezekből kifolyólag az elmúlt években mintha már a cseh kormányoldalon is változás állna be, s egyre többször vállalnak konfrontációt Kínával”

Természetesen lehet ezt azzal is magyarázni, hogy a cseh vezetés morális okokból „meggondolta” magát, de az okok ennél sokkal prózaibbak. Igazából már Andrej Babiš kormányfőnek a politikába való bekerülése (2011) előtt is rossz tapasztalatai voltak a kínaiakkal – nem egy, több millió dolláros üzlet fuccsolt be. Ezt az ellenszenvet csak tetézte, hogy a miniszterelnök Csehországon belüli legnagyobb üzleti riválisának tartott Petr Kellner a kínai Huwaeivel és több másik vállalattal nagyon szoros kapcsolatokat ápol. Ezért Babiš főleg gazdasági, mintsem biztonságpolitikai vagy morális okokból támogatta a Huwaei telefonok kitiltását a minisztériumokból vagy az 5G hálózat kiépítését is ott lassítja, ahol tudja.

„Még meglepőbb, hogy korábban a kínai kapcsolatok elsőbbségét minden fórumon hirdető Zeman is kezdett sokkal negatívabb hangnemben nyilatkozni Kínáról”

A „mézeshetek” végét szimbolizálta, amikor Zeman még a COVID-19 világjárvánnyá nyilvánítása előtt lemondta az európai államfők és kínai politikusok közötti áprilisra tervezett 17+1 találkozóját, maga helyett pedig a politikai hierarchia sokkal alacsonyabb fokán álló Jan Hamáček miniszterelnök-helyettest küldte volna el. Az elnök a távolmaradását azzal indokolta, hogy Xi „nem teljesítette azt, amit beígért”, vagyis egyáltalán nem növelte meg a befektetések számát. A cseh elemzők és újságírók szerint Zeman most kivételesen nem a levegőbe beszélt: az évek alatt a korábban beígért majdnem 100 milliárd koronányi kínai beruházásból szinte semmi nem valósult meg. Sőt, nem sokkal ezután közölték a cseh legfelsőbb körök, hogy a kínaiak által körözött Ye Jianminget elbocsátották a tanácsadói állásából.

„Egyelőre még komoly vita tárgyát képezi, hogy a koronavírus-járvány milyen következményekkel járhat a nemzetközi kapcsolatokban, különösen Kína megítélésére nézve, de Peking és Prága közötti romló viszony már megelőlegezhet egyfajta választ”

Ugyanis koronavírus-járvány alatt leállították a vízumok kiadását, Babiš a kormány egyes tagjainak kérése ellenére mereven elutasította, hogy bármilyen anyagi vagy humanitárius segítséget nyújtsanak Kínának, valamint egy ideig még azon is vitatkoztak a cseh politikában, hogy a cseh repülőtereken ne engedjék leszállni a kínai személy- és teherszállító gépeket. Az utóbbi időben pedig már olyan cikkek és elemzések születtek Csehországban, amelyek már arra mutatnak rá, hogy annyira zsákutcába jutottak a cseh-kínai gazdasági kooperáció, hogy Prága már Tajpejjel jobb és szorosabb gazdasági kapcsolatokat ápol, mint Pekinggel.

Tehát összegezve az elemzést, Miloš Vystrčil augusztus-szeptemberi tajvani útja egyaránt szól a cseh közelmúltról, a bel- és külpolitikai harcokról, illetve a világnézetek közötti összetűzésekről. Az Európai Unió figyelmesen követi az események alakulását, hiszen úgy látják Brüsszelben és a tagállamokban, hogy Csehország most több évtizedes jeget tör meg.

„Leginkább arra kíváncsiak, hogy a közeljövőben mennyien fogják követni Prága példáját”

Ugyanis Szlovákiában Zuzana Čaputová államfő már jelezte a Twitteren, hogy ebben a kérdésben a Cseh Köztársaság mellett áll. Sőt, Berlinből és Párizsból is érkeztek támogató hangok, amelyek dacára a nagyon szoros kínai kapcsolataiknak, elítélték Pekinget a „túllihegett reakciókért” és támogatásukról biztosították Prágát.

Még érdekesebb a hallgatás az Egyesült Államok részéről. A Trump-adminisztráció hivatalosan még nem kommentálta a cseh-kínai vitát, de ugyanakkor kétségtelen, hogy mély elégedettséggel követik az eseményeket Washingtonban. Főleg, hogy augusztus közepén Mike Pompeo külügyminiszter Prágában járt és tárgyalt a cseh kormánnyal.

„Pompeo figyelmeztette Babišt, hogy energetikai téren ne fűzze szorosabbra a viszonyt a kínai és az orosz energetikai cégekkel, mert azok veszélyeztetik az ország függetlenségét”

Sőt, egyenesen arról beszélt a cseh törvényhozók előtt, hogy mindenkinek védekeznie kell a Kínai Kommunista Párt növekvő globális befolyása ellen, mert ők a Szovjetuniónál is nagyobb veszélyt jelentve az országok gazdaságra, politikára és társadalmakra nézve. A beszámolók szerint az amerikai fél rengeteg témát hozott fel, többek között az 5G infrastruktúra elutasítását vagy a dél-kínai-tengeri szigetvitákat is. A cseh kormány mindenben az amerikai álláspontot támogatta és a jó amerikai-cseh viszony elmélyítésére tett ígéretet. Az Egyesült Államok számára szintén azért fontos a mostani eseménysorozat kimenetele, hogy megfigyelje mely európai országokra számíthatna egy sokkal intenzívebb Kína-ellenes politika terén.

Végül pedig meg kell említeni, hogy ennek az egész cseh-kínai viszálynak van egy nagyon komoly belpolitikai aspektusa is.

„Azontúl, hogy Zeman „csalódott” a kínaiakban és Babiš így kíván leszámolni a legnagyobb oligarchával, már megy a készülődés a 2021-es cseh parlamenti választásokra”

Csakhogy most a cseh jobboldal, de még a liberális és baloldali ellenzéki körökben is piedesztálra emelik a Tajvanba kiutazó Miloš Vystrčilt. Egyesek az egykori középiskolai matematikatanárt „Hável méltó örökösének”, sőt már-már „szuperhősnek” nevezik, aki nagy esélyesként indulthat Babiš és az ANO-párt ellen. Bár eredetileg a Jaroslav Kubera utazott volna ki Tajvanra, de a szenátus elnöke idén januárban elhunyt, így Vystrčil lényegében belecsöppent az események középpontjába. Ő pedig kétségtelen, hogy igyekszik kihasználni az ölébe hulló lehetőségeket, s önmagára már nem puszta potenciális ellenzéki jelöltként, hanem a „demokratikus és szabad” világ egyik élharcosaként tekint. Vystrčilnek ebbéli meggyőződését jól szimbolizálja a tajvani parlamentben, cseh és kínai nyelven elhangzott, nagy tapsvihart kiváltó mondata, amelynek „alapját” az egyik példaképének számító John F. Kennedytől kölcsönözte: „Én tajvani vagyok”.

 

MEGOSZTÁS