//A vörös sapkások újra megosztják Szerbiát
Milorad Lukovics, Zoran Djindjics szerb miniszterelnök egyik gyilkosa, a Vörös sapkások egykori vezetője #moszkvater

A vörös sapkások újra megosztják Szerbiát

MEGOSZTÁS

Belpolitikai vihart kavart Szerbiában a hír, hogy a belgrádi különleges bíróság felmentette a fegyveres lázadás vádja alól az egykori Állambiztonság különleges egységének, közismertebb nevén a vörös sapkásoknak a tagjait

Milorad Lukovics, Zoran Djindjics szerb miniszterelnök egyik gyilkosa, a Vörös sapkások egykori vezetője #moszkvater
Milorad Lukovics, Zoran Djindjics szerb miniszterelnök egyik gyilkosa, a Vörös sapkások egykori vezetője
Fotó: EUROPRESS/AFP

– Ha a mi igazságszolgáltatásunk úgy gondolja, hogy fegyverekkel egyenruhában demonstrálni vicc, akkor ezzel azt az üzenetet küldik, hogy ennek az országnak a fegyveres erői bármit megtehetnek, ami az eszükbe jut – e szavakkal kommentálta a belgrádi különleges bíróság döntését Zsarko Koracs, aki a valamikori szerb Állambiztonság Különleges Műveleti Egységeinek (JSO) lázadása idején, 2001-ben Szerbia kormányfő-helyettese volt.

Ami a 17 évvel ezelőtti eseményeket illeti, az sokak emlékezetében még ma is elevenen él Szerbiában. A Szlobodan Milosevics idején létrehozott belügyi alakulat több fegyveres akcióban is részt vett, többek közt a koszovói háborúban is. A 2000. októberi szerbiai demonstrációk idején ugyanakkor a szervezet passzív maradt a tüntetőkkel szemben, mert a vezetőjük megegyezett az ellenzékkel, hogy mindaddig nem lépnek akcióba, míg a tüntetők nem támadják meg a rendőrséget. A hatalomváltás után azonban a JSO tagjai csalódtak, ezért a szervezet 2001. november 9-én megtagadta az engedelmességet, tagjait visszahívta a kúlai kiképzőközpontba, majd megszakított mindennemű kommunikáció és kapcsolatot a parancsnoksággal. A következő napon már harci gépjárműveikkel és fegyvereseikkel lezárták az Újvidék–Szabadka autópályát, majd két nappal később az autópályát Belgrádban, a Száva Központ közelében. A lázadás ugyan egy héttel később véget ért, azonban a JSO-t nem szüntették meg. Ezért többen is úgy gondolják, hogy ez az esemény volt az első láncszeme annak az eseménysorozatnak, amely a hivatalban lévő szerb miniszterelnök, Zoran Gyingyics meggyilkolásához vezetett 2003-ban.

A most véget ért perben a bizonyítékok tüzetes felülvizsgálatát követően az ügyben eljáró bírói tanács arra a megállapításra jutott, hogy a vádlottak nem követtek el fegyveres lázadást, csupán tiltakoztak. A bírói tanács elnöke ezt azzal indokolta, hogy a JSO megmozdulását követő kormányülésen készített gyorsírói jegyzetből is kiderül, hogy Zoran Gyingyics, az akkori kormányfő azt mondta, az állam biztonsága nem került veszélybe. A kormányülésen szintén nem a fegyveres lázadás, hanem a tiltakozás kifejezést használták a kabinet tagjai. A bíró szerint az ítélet megfelelő jellegét az is alátámasztja, hogy az államvezetés arra felhatalmazott képviselői nem rendeltek el rendkívüli állapotot az országban, a biztonsági szolgálatokat pedig nem helyezték harci készültségbe. Emellett a megmozdulásról készített számos felvétel is bizonyítja, hogy a JSO tagjai nem veszélyeztették a polgárok biztonságát, indokolta az ítéletet a bíró.

Szerinte a fegyveres lázadás nem létezésének tényét az is alátámasztja, hogy az akkori szerb államvezetés másként reagált, mint például két éve Törökország, ahol valóban fegyveres lázadást követtek el.

Ahogy 17 évvel ezelőtt, a lázadás – vagy innentől: tiltakozás – ténye ma is megosztja Szerbiát. Balsa Bozsovics, a Demokrata Párt politikusa csalódottságának adott hangot és jelezte: a lázadásnak politikai motivációi voltak, és csak a bevezetése volt annak, hogy meggyilkolják Gyingyicset – erre pedig számos bizonyíték áll rendelkezésre. Az ellenzék másik része azonban úgy tartja, igazságos döntést hozott a belgrádi bíróság, hiszen az akkor regnáló kormány olyannyira nem érezte magát veszélyben, hogy még intézkedéseket sem hozott a lázadás felszámolása érdekében. Alekszandar Vucsics szerb államfő ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy nem kíván beleavatkozni az igazságszolgáltatás függetlenségébe.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.