„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A szovjet időkben szocializálódott utazó elismeréssel konstatálhatja, hogy nem csupán Moszkva vált 21. századi metropolisszá, Szentpétervár újult meg látványosan, de óriási változáson ment át Kazany, Jekatyerinburg, Vlagyivosztok vagy éppen Szocsi is”
Forrás:mountainrus.ru
Nem egyszerű manapság eljutni Oroszországba. Főképp úgy, hogy a szankciók alatt álló ország felé még nyitva álló néhány „kapu” legnagyobbikára, Isztambulra hatalmas vihar csapott le, amely egész délelőttre megbénította a hatalmas repülőtér forgalmát. Órákat késtek a járatok, így a miénk is, így még Budapesten értesülhettünk arról, hogy közben a szocsi repülőterét, Adlert is lezárták egy ukrán dróntámadás miatt. A hírek szerint az oroszok harci helikoptereinek egyik bázisára mértek csapást az ukránok, az orosz források azonban ezt cáfolva közölték, hogy a légvédelem semlegesítette az öngyilkos drónokat. Méghozzá csöves légvédelmi eszközökkel, mert rakétát a repülőtér közelsége miatt nem mertek kilőni. Adlert minden esetre rövid időre lezárták, az Isztambulban összefutó Európából Szocsiba igyekvő „valdajosokkal” pedig azt találgattuk, hogy mi motiválhatta Kijevet. A Haza Védőinek Napján ajándékozták meg ily módon magukat, avagy az éppen ezen a napon a városba érkező külföldi elemzőkkel és közéleti személyiségekkel szerették volna „éreztetni a törődést”.
„Jó eséllyel ez utóbbiról, a médiának szóló támadásról lehetett szó, de mindegy is, hiszen mire az isztambuli káosz megpróbáltatásai után éjjel leszálltunk Adleren, már el is felejtette mindenki a reggel történteket”
Úgy tűnik, az oroszok megtanultak együtt élni – már amennyire lehet – az ilyen támadásokkal, és bíznak a légvédelem hatékonyságában. De maradjunk még egy pillanatra a török megapoliszban, amely hatalmas hasznot húz az orosz-ukrán háborúból. Mit mondjak, rá is fér a betegeskedő török gazdaságra. Mert nem csupán Antalya lett újra az oroszok kedvenc üdülőhelye, de sokan hozták magukkal a vállalkozásukat is. Mint feltehetően a több értelemben is kétlaki életet élő szláv szőkeség, Ányja is, akit a Szocsiba induló járaton sodort mellém a sors, így kénytelen voltam végighallgatni, ahogy előbb érzékeny búcsút vesz Ahmettől, majd a családot igazítja el, hogy hol a tészta és a hús. A fentiekből adódóan az isztambuli repülőtéren minden harmadik utazó orosz vagy ukrán, ezért már meg sem lepődtem azon, hogy az egyébként még a szovjet időkben Kínán keresztül disszidáló, és azóta San Franciscoban élő nyelvész, Dmitrij igazít el, majd rögtön bemutatja azt is, hogy hány magyar szót ismer. De kicsi a világ, hiszen a Szocsiba induló járatnál is kapok egy „Jó napot!”-t a magyar útlevelemre. „A fiam Budapesten tanul” – mondja magyarázatként Szergej.
„Végül egy fárasztó nap vége felé feltűntek Szocsi fényei. Itt tartják ugyanis egy ideje már hagyományosan a Valdaj Klub éves találkozóit”
A Fekete-tenger partján fekvő Szocsi Moszkva és Szentpétervár mellett egyre inkább Oroszország egyik arcává válik. Gyakran szerepel manapság a híradásokban, hiszen Vlagyimir Putyin sokszor fogadja itt külföldi vendégeit. Azt is mondhatnánk, hogy a népszerű üdülőhely májustól októberig Oroszország politikai központja, ahogy mondani szokták, nyári fővárosa. Amikor már a harmadik, több kilométer hosszú alagúton halad át a biliárdasztal simaságú úton az autónk, eszembe jut, hogy a szocsi olimpia előtt a világsajtó központi témája volt az orosz korrupció. S valóban, a világnak ezen részét az átlagnál jobban mérgezi ez a métely, ám az is tény, hogy Oroszország változik, épül-szépül, s mint Szocsi példája is mutatja, ha nekidurálja magát, akkor nagy dolgokra képes.
„A szovjet időkben szocializálódott utazó elismeréssel konstatálhatja, hogy nem csupán Moszkva vált 21. századi metropolisszá, Szentpétervár újult meg látványosan, de óriási változáson ment át Kazany, Jekatyerinburg, Vlagyivosztok vagy éppen Szocsi is”
Az orosz hatalom ugyanis tudatosan épít fel egy-egy esemény kapcsán Moszkva mellé egész régiókat húzó központokat. Az útban a város feletti hegyek felé több tíz kilométer hosszan épített támfalakat látva elismerően állapítom meg azt is, hogy tényleg nem sajnálták a pénzt az infrastruktúrára. Modernizálták a belváros elektromos-és csatornahálózatát, felújítottak 367,3 kilométer utat és 201 kilométer vasutat, bővítették a kikötőt és új leszállópályát, modern terminált építettek az adleri repülőtéren. Igazi 21. századi gyöngyszemet varázsoltak a mindig is vonzó, ám a mostani előtt utoljára a múlt század ’50-es éveiben megújult Szocsiból.
„Az üdülőhely kivételes adottságokkal bír”
Partját a Kaukázus hegyei védik a beáramló északi szelektől, így Szocsi Oroszország legdélibb, egyúttal a világ legészakibb szubtrópusi városa, amely a tenger vize mellett még több mint ötven, a hegyekből érkező gyógyforrással – kénhidrogénes forrásait vérszegénység, ideg-, és bőrbetegségek, ízületi bántalmak kezelésére javallják – rendelkezik. Szocsi sajátossága még, hogy a Fekete-tenger partján 145 kilométer hosszan terül el, így Honolulu után a világ második leghosszabb városa.
Szocsi a putyini Oroszország egyik büszkesége, ahol nemcsak téli olimpiát rendeztek, de 2014 óta már Forma-1-es futamot is tartanak. Pontosabban tartottak, mert a szankciók erre is kiterjednek. Mint ahogy Szocsi mostanában más világversenyt sem rendez.
„Szocsiban tudatosan fejlesztették a konferencia turizmust is, így nem meglepő, hogy a Poljana 1389 hotel például immár évek óta a Valdaj Klub éves találkozóinak állandó helyszíne”
Már lassan éjfél van, de amikor pár év után újra kilépek a Krasznaja Poljanán (Vörös Tisztás) 1389 méter magasságban fekvő hotel teraszára, megértem azt is, miért tölti itt előszeretettel az idejét maga az elnök is. De volt itt nyaralója Sztálinnak is, s szívesen vett vízkúrákat a volt Szovjetunió egykori legnagyobb tengerparti gyógyüdülő városában Brezsnyev.
Természetesen ez a hotel is az olimpiára készült, mint az innen csupán egy ugrásra lévő Laura stadion, a sífutó- és biatlon versenyek helyszíne, s a környéket behálózó libegők, a sípályák és szállodák többsége vagy a kissé lejjebb lévő Galaktika kulturális és szórakoztató központ. Itt fenn, a Vörös Tisztáson majdnem 1400 hektáron fekvő turisztikai komplexum a Gazprom tulajdonában van, s mondhatni, minden igényt kielégít.
„Ezért aztán reggel az az első, hogy kimegyek a teraszra. Festői táj tárul elém, előttem a háromezer méteres hófödte hegycsúcsok, keletre a Kaukázus fő vonulata, alattunk pedig 60 kilométerre a város, a tengerparton pálmafákkal, hiszen az idő még októberben és februárban is 20 fok körüli”
Tavaly a feszült helyzetre tekintettel Moszkvába tért vissza a Valdaj, hogy aztán ismét hazatérjen Szocsiba. A hangulat nem csupán a Krasznaja Poljana festői szépsége miatt oldottabb. A feszültség érezhetően csökkent tavaly óta. Mintha mindenki beletörődött volna, hogy ezzel a háborúval – bocsánat, különleges katonai művelettel – sokáig együtt kell élni. Változik a hangulat Európában is, így többen visszatértek azok közül, akik tavaly nem mertek eljönni. Itt vannak a régi ismerősök közül többen is. De Kanadából is eljöttek a meghívottak annak ellenére, hogy a moszkvai Gazdasági Főiskolával egyetemben a Valdaj Klubot is szankciók alá vette Ottawa. De egy ideje már nem mi európaiak vagyunk itt a hangadók. A többség Ázsiát, Latin-Amerikát, Afrikát képviseli. Ezúttal 42 ország 140 résztvevője gyűlt össze.
„De mi is ez a Valdaj Klub? Vannak, akik a Bilderberg-csoporthoz hasonlítják, míg mások Putyin-barátok társaságaként képzelik el. Mi az igazság?”
A klubhoz rengeteg, többségében téves mítosz tapad. Vannak, akik a társaságot a Bilderberg-csoporthoz hasonlítják, ám erre mondják Moszkvában, hogy bár csak így lenne, s a Valdaj irányítaná a világot. De nem így van, s egyébként is, a klub nem zárt körben működő szabadkőműves páholy. Míg régebben alapvetően a sajtó kizárásával zajlott a fórum, a média munkatársai csak a teremből kijövő résztvevőktől tudhatták meg az újdonságokat, a rendezvények többségét ma már közvetíti az RT és követni lehet az interneten is.
Mások, nem kis rosszindulattal csak Putyin rajongói csapatát látják benne, megsértve ezzel a Valdaj Klubot éveken át látogató olyan elemzőket, mint az amerikai Toby Gati vagy a brit Richard Sakwa, de Francois Fillontól Romano Prodin át Tarja Hallonenig azokat a politikusokat is, akik eddig már tiszteletüket tették a klub konferenciáin. De azokat a Valdajon többször is megfordult orosz ellenzékieket is, mint a megboldogult Borisz Nyemcovot, az azóta ukrajnai száműzetésben élő Ilja Ponomarjovot, vagy éppen Vlagyimir Rizskovot.
„A 2004-es első találkozó helyszínéről, a Valdaj-tóról elkeresztelt fórum fő célja, hogy megértesse az Oroszországban zajló folyamatokat, s bármilyen furcsa is ez egyeseknek, vitát nyisson Oroszországról. Munkája során a világ vezető szakértői és az orosz tudósok, politikusok és kormányzati tisztviselők közötti párbeszéd nemzetközileg elismert platformjává vált. Egészen a háborúig. Most különleges időket élünk. Ma a klub tevékenységét a globális politikai és gazdasági folyamatok kutatására összpontosítja”
A klub az elmúlt közel két évtizedes története során komoly változáson ment át. Az első években inkább a belpolitikára helyeződött a hangsúly, s megpróbálta közvetíteni az orosz szándékokat, mára azonban valódi műhellyé, agyközponttá válva mindinkább a világban zajló geopolitikai átalakulásokra koncentrál. A találkozók különlegessége, hogy a résztvevők első kézből, az orosz politikai elit prominens alakjaitól tudhatják meg, miként is vélekedik a Kreml a világ dolgairól.
A klub intellektuális potenciálját jól mutatja, hogy az elmúlt évek során a világ tudományos közösségének több mint 1000 képviselője 84 országból vett részt a klub munkájában. Cambridge-től Oxfordon, a Sorbonne-on át sanghaji kelet-kínai egyetemig a világ legnagyobb műhelyeiből érkeztek ide kutatók. Rajtuk kívül újságírók, közéleti személyiségek, volt politikusok, mint Václav Klaus, Dominique de Villepin, Francois Fillon, Gerhard Schröder, Romano Prodi, vagy mint a volt dél-afrikai államfő Tabo Mbeki is a éves konferencia vendége volt. Magyarországot egyedül a Valdaj Klub és a Valdaj Akadémia tagjaként 2009 óta a #moszkvater alapító főszerkesztője, Stier Gábor képviseli.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
