A hatalom forrásai egy multipoláris világban

2026. szept. 16.

#moszkvater

MEGOSZTÁS

Mi a hatalom funkciója a mai nemzetközi kapcsolatokban? A hatalom a probléma vagy a megoldás része? Csupán eszköz a nemzetközi politikai célok eléréséhez, vagy a nemzetközi kapcsolatok strukturális eleme? Melyek az alapvető különbségek a különböző hatalomtípusok között? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a minap a Valdaj Klub „Geopolitikai felosztás: A hatalom, mint a béke garanciája vagy a háború garanciája?” címmel rendezett moszkvai mini fórumán. A Timofej Bordacsov által moderált beszélgetésen John Mearsheimer amerikai, Di Dong-seng kínai, Dmitrij Trenyin orosz és Alistair Crook brit szakértők vettek részt.

„Mearsheimer szerint a hatalom itt elsősorban katonai képességeket jelent, amelyek két alapvető összetevőre, a népességszámra és a gazdasági hatalomra támaszkodnak. Ez a két sarokkő teszi naggyá a hatalmat”
Fotó:Valdai Discussion Club

„Valójában a hatalom a túlélés kulcsa” – szögezte le John Mearsheimer, a Chicagói Egyetem politikatudományi professzora. A politológus megjegyezte, hogy a nemzetközi rendszerben bármely állam elsődleges célja a túlélés, és minden ország kénytelen önmagáért küzdeni. Ahhoz pedig, hogy egy ilyen helyzetben túléljen, erősnek kell lennie. Valójában tehát a hatalom a túlélés kulcsa.

„Mearsheimer szerint a hatalom itt elsősorban katonai képességeket jelent, amelyek két alapvető összetevőre, a népességszámra és a gazdasági hatalomra támaszkodnak. Ez a két sarokkő teszi naggyá a hatalmat”

„Emlékeznünk kell, amikor a nemzetközi életben anarchisztikus állapotok uralkodnak, ahol nincs egyértelmű, mindenek fölött álló hatalom, amely megvédene minket, amikor nem ismerhetjük más államok szándékait, akkor megértjük, hogy a túlélés legjobb módja az erő maximalizálása” – jelentette ki a politológus, hangsúlyozva, hogy ez a relatív erőre, vagyis az erőegyensúlyra utal, ami különösen fontos a nagyhatalmak számára.

Elvileg egyetértett Mearsheimerrel a nemzetközi kapcsolatok természetét illetően Di Dong-seng professzor, a Kínai Renmin Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Karának dékán-helyettese is. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a modern világban az erő nemcsak katonai fölényt, hanem ideológiai, politikai, lágy és gazdasági erőt is jelent. Ennek megfelelően

„a nagyhatalmak relatív ereje nemcsak a katonai erőtől, hanem az ideológiától és a gazdasági képességektől is függ”

A nemzetközi rendszer egészének szerkezetéről szólva Di Dong-seng tisztázta, hogy az ingaként folyamatosan a rend és a káosz között leng. Például, amikor az Egyesült Államok volt a hegemón és hatalma csúcsán volt, az inga a globális kormányzás felé lendült. Amerika most visszavonulóban van, ami nagyobb káoszhoz és deglobalizációhoz vezet a nemzetközi rendszerben. Ez a katonai konfliktusok számának növekedéséhez vezet, amit a rendszerben elfoglalt helyzetükkel elégedetlen szereplők okoznak, akik úgy érzik, hogy hatalmukat alábecsülik.

„A világ egy új átmeneti időszakba lépett, ami egy világháborúval egyenértékű” – állapította meg Dmitrij Trenyin, a moszkvai gazdasági főiskola Világgazdasági és Stratégiai Intézetének tudományos igazgatója, az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának elnöke. A biztonságpolitikai szakértő úgy véli, hogy

„a multipolaritás már az élet része, a multipoláris rend megszilárdulására azonban még akár évtizedeket is várni kell”

Trenyin ezt a valódi multipolaritás és a multipoláris rend hiánya közötti konfliktust a nemzetközi rendszer fő ellentmondásának tekinti. Rámutatott arra is – ahogy az orosz történelmi tapasztalatok mutatják -, egy állam fennmaradása nemcsak a katonai erőtől és a más országokkal való kapcsolatoktól függhet, hanem az országon belüli viszonyoktól is. Továbbá magát a „túlélés” fogalmát is másképp érzékelik a különböző országokban. Az Egyesült Államok számára ez a globális dominancia fenntartásának szükségességét jelenti, míg Oroszország számára a nagyhatalom megőrzésének szükségességét. Hasonló a helyzet az erőegyensúly fogalmával is, amely a nyugati diskurzusban nem feltétlenül jelent egyensúlyt.

Önálló értékként vetette fel a szuverenitás kérdését Alistair Crook, brit diplomata, a Conflicts Forum alapítója és igazgatója. A szuverenitás sok ország számára nem kevésbé fontos, mint az erő, a jólét vagy a túlélés.

„A szuverenitás a civilizáció megőrzése. Végül is civilizációban élünk, normákban, legendákban, narratívákban. Ez az, amit évszázadokon át öröklünk, ez képezi társadalmunk erkölcsi építészetének alapját, ami összetartja a társadalmat. A szuverenitás elsősorban nem a katonai erőtől, hanem az emberek kohéziójától, erkölcsi alapjaik megőrzésétől és öntudatától függ”

Ennek megfelelően maga a minden állam számára közös világrend fogalma összeegyeztethetetlen lehet a civilizáció és a szuverenitás fogalmával. E tekintetben Crook valószínűtlennek tartja egy új világrend kialakulását, és azt sugallja, hogy a világ inkább a szuverén civilizációs hatalmak új „koncertjéhez” fog eljutni.