Habár Ramush Haradinaj koszovói miniszterelnök azzal magyarázta lemondását, hogy magánemberként akar bíróság elé állni, de egyre több jel utal arra, hogy a cél a politikai haszonszerzés volt.

Ramush Haradinaj lemondása politikai trükk, amellyel a népszerűségét kívánja növelni, és szétverni a politikai ellenfeleit. Ez pedig odáig vezethet, hogy az albánoknak egyre szélsőségesebb álláspontjuk lesz Koszovóval kapcsolatban, melyben aztán ő lesz a hős, aki az egész és egységes Koszovóért harcol, a többiek pedig méltatlanok lesznek egy ilyen nagy vezérhez.  Így fakadt ki két hete Alekszandar Vucsics szerb elnök azután, hogy a koszovói kormányfő bejelentette lemondását. Az ok, hogy az 1998-1999-es szerb-koszovói konfliktus idején elkövetett feltételezett háborús bűnöket vizsgáló koszovói különleges bíróság gyanúsítottként idézte őt be. Haradinaj azzal indokolta a lépését, hogy így a bíróság nem Koszovót, vagy a koszovói miniszterelnököt hallgatja majd ki, hanem őt, mint magánembert.

Ám aki közelebbről ismeri a koszovói politika mindennapjait, annak aligha támad kétsége afelől, hogy

„Vucsics fején találta a szöget”

Ugyanis a jelenlegi körülmények között minden jel arra utal, hogy a szeptemberben vagy októberben tartandó választások legnagyobb nyertese innentől éppen Haradinaj lehet.

Mint ismert, a 2017-es választásokon Ramush Haradinaj pártja, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK), a Koszovói Demokrata Párt (PDK), valamint a Koszovói Kezdeményezés (Nisma) közös miniszterelnök-jelöltjeként diadalmaskodott. Azzal az Isa Mustafa vezette „békekoalícióval”, amely a Koszovói Demokrata Szövetségből (LDK), a Szövetség az Új Koszovóért (AKR), valamint az Alternatív Pártból állt, valamint az ultranacionalista Önrendelkezéssel (Vetevendosje) szemben. Az elmúlt két évben azonban nemcsak a pártok támogatottsága, hanem a koalíciós pártok viszonya is alaposan megváltozott.

„Számos belpolitikai kérdés mellett kitüntetett vitatémává vált a Pristina által múlt év novemberében bevezetett, a szerbiai és bosznia-hercegovinai árukra vonatkozó 100 százalékos büntetővám”

Amit egyébként nemcsak Belgrád és Szarajevó, hanem Koszovó legfőbb szövetségese, Washington is élesen bírált. A büntetővámok azonban a mai napig hatályban vannak, ami nem is véletlen, hiszen a visszavonásuk gyakorlatilag a koszovói kormány kudarcának beismerése lenne.

„Most viszont úgy látszik, hogy Haradinaj még éppen időben adta be a lemondását, ugyanis az utóbbi időszakban többször is felmerült, hogy bizalmatlansági indítvánnyal távolítsák el a kormány éléről”

A lemondása után Haradinaj ráadásul ismét a patrióta szerepébe kerülhet, mint ahogy az 2017-ben, a megválasztása előtt is történt. Akkor az Interpol körözése alapján tartóztatták le Franciaországban, azonban rövid időn belül szabadlábra helyezték, így néhány hónap múlva már a koszovói parlamenti választáson triumfált. Sőt, az AAK most nagyobb támogatottsággal büszkélkedhet, mint a koalíciós társ PDK, így az előrehozott választások után Haradinaj ereje még tovább is nőne az új kormányban.

Ezzel a szcenárióval szemben azonban van egy másik is, ami egészen más eredményre vezetne. Eszerint a PDK már nem feltétlenül lépne koalícióra Haradinajjal, helyette inkább Isa Mustafa LDK-jához közeledne, amely párt egyébként az utóbbi időben szintén megerősödött. Itt a fő kérdés inkább az, kit is választanak meg most az LDK élére, ami nagyban befolyásolja azt, létrejöhet-e egy ilyen együttműködés.

Van ugyanakkor Koszovóban egy csoport, amelynek életét még jobban meghatározhatja, milyen eredmények születnek ősszel. Ők pedig a szerbek, akiknek a vonatkozó törvények 10 mandátumot garantálnak a koszovói parlamentben. A helyi erőviszonyoknak megfelelően itt a Szerb Lista (SL) 9 mandátumra is számíthat, míg az Ibartól délre egyedül a Független Liberális Párt rúghat labdába. Kérdés persze, hogy a választások után beveszik-e a koalícióba a legnagyobb szerb pártot, ahogy az eddig történt. Nem véletlen, hogy a szerb államfő azonnal jelezte,

„a választást követően akár a szerb kisebbség nélkül is kormányt lehet majd alakítani Koszovóban, ami az ott élő szerbek jogainak további csorbulását jelentené, és a helyzetük az eddigieknél is nehezebb lenne”

Így pedig aligha kétséges, hogy Haradinaj a lemondásával gyakorlatilag kész tények elé állította politikai riválisait, akik aligha találnak könnyű megoldást erre a cseppet sem egyszerű helyzetre.