//„A V4-ek nem kérnek a multikultiból”
Georgi Markov #moszkvater

„A V4-ek nem kérnek a multikultiból”

MEGOSZTÁS

Hogyan látja egy bolgár politikus Magyarországot? Miért lesz „orbanomán”? Lehet-e erős a nemzetek Európája? Miért fontos a szuverenitás? A magyar kormányfőről, mint a keresztény Magyarország védelmezőjéről írt könyve kapcsán beszélgettünk Georgi Markov bolgár parlamenti képviselővel.

Georgi Markov nem titkolja, hogy szereti és tiszteli a magyar miniszterelnököt. Mint az Orbán-jelenség címmel a napokban Magyarország is megjelent, Bulgáriában még tavaly kiadott könyvében fogalmaz, fiatalkorában „Zsoro, a magyar” volt a neve, és ezért ír Orbán Viktorról, a magyarság védelmezőjéről. Felesége révén kötődik Magyarországhoz, s mivel az országot szereti, szereti Orbánt is. Az „orbanománia” a 2010. év utáni időkben az első reformok miatt ragadta magával. Otthon az elmúlt három évtizedben sokat nyilatkozott Magyarországról, a legnagyobb visszhangja azonban azoknak a szerepléseinek volt, amelyeket az elmúlt években a magyar miniszterelnöknek szentelt. Bulgáriában ma már járókelők állítják le, s ők buzdították a könyv megírására is. Az egykor a Bolgár Labdarúgó Szövetség alelnöki tisztét is betöltő politikussal a sport kapcsán portálunk már készített interjút. A legnagyobb bolgár kormánypárt, a jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) parlamenti képviselőjével, egykori alkotmánybíróval most a könyve kapcsán Orbán Viktorról, térségünkről, Európáról, a világról beszélgettünk.

Georgi Markov #moszkvater
Georgi Markov
Forrás:Georgi Markov Facebook oldala

– Nagy rajongója Magyarországnak és a magyar miniszterelnöknek. Hogyan írná le az Orbán-jelenséget?

– A nép hangja, Isten hangja jelölte őt fenoménnek, hiszen 29 éven át képviselőnek választották, negyedszer miniszterelnöknek, és 10 éven át kormányoz kétharmados többséggel. Rajta kívül antikommunista 1989. előtti múlttal Európában nincs még egy miniszterelnök.

– Orbán Viktor megosztó személyiség, megítélése meglehetősen ellentmondásos. Mit gondol a sokat hallott bírálatokról, a kormányzás autoriter vonásairól, a korrupcióról?

–  Nem létezik politikus 100 százalékos támogatottsággal. Donald Trump talán egyesítő, amikor az Egyesült Államokban polgárháború dúl, mert a demokraták nem akarják elismerni választási győzelmét? Macron talán egyesítette a sárga- és a feketemellényeseket, amikor az utóbbiak azt skandálják, hogy Franciaország nem a franciáké? Merkel politikája az Alternatíva Németországért párt megalakulásához vezetett. A diktátorok nem járnak parlamenti ülésekre, Orbán még a járvány idején is járt. A BMW és a Mercedes nem járnak diktátorokhoz, de Orbánhoz eljöttek. A diktátorok puccsal veszik át a hatalmat, Orbán visszautasította a Gyurcsány elleni tüntetések idején, hogy a demonstrálók élére álljon. Diktátoroknál nem szoktak fizetett tüntetők protestálni, és a parlament előtt gyalázni például a karácsonyfát.

– Miként írná le Orbán Európa-képét?

– Orbán a szuverén országok és nem az Egyesült Európai Államok mellett áll ki. A koronavírus-járvány a határok lezárásához vezetett, és látni lehetett, hogy ki mennyire cselekvőképes. Orbán politikáját jól jellemzi, hogy a magyar lakosság a hasonló nagyságú svéd lakossághoz képest tízszer kevesebb megbetegedést és halálozást szenvedett el.

– Megszólalásaiban sokat beszél Európáról, és a könyvében is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Még az európai választások előtt nyilatkozta, hogy a földrész ezután új napra fog ébredni. Visszatekintve hogy látja, tényleg így történt?

– A nép és Isten hangja megerősítette, hogy A 2019-2020-as Európa jelentős mértékben különbözik a 2014-estől. Amikor évekkel ezelőtt Orbán Viktor nagy örömömre az illiberális Európáról beszélt, megemlítette, hogy milyen következményei lesznek az iszlám inváziónak. Igaz lett. Ha valaki 2014-ben azt mondja, hogy Salvini 34 százalékkal győz Olaszországban, bolondnak nézik. De ugyanígy akkor is, ha azt valaki azt veti fel, hogy Le Pen megelőzi az EP-választásokon az aktuális francia elnök, Emmanuel Macron pártját. Azt a Macront, aki Orbánt, Kaczynskit és Salvinit háttérbe szorítani hivatott progresszív mozgalom alapítására készült. Macron azonban veszített, míg ez a Róma-Budapest-Varsó tengely visszavonhatatlanul megerősödött.

– Közben a liberálisok is erősödtek, így e két erő között a verseny egyelőre nem dőlt el. Az új erők már megjelentek, a régiek azonban még nem tűntek el…

– Az Európai Néppárt és a szocialisták szorulnak vissza és a zöldek erősödnek. Az utóbbi két erő egymást gyengíti, így összességében a baloldal ott van, csak átalakul. A szocialisták ezen belül eljelentéktelenednek. A migránsok a liberálisokat erősítették, válaszként azonban megerősödtek Nyugat-Európában a radikális jobboldali erők is.

– Európa több értelemben is megosztott. Ideológiai értelemben a globalista-szuverenista, földrajzi értelemben pedig az észak-dél, kelet-nyugat törésvonalak mentén…

– A fő törésvonal világosan megmutatkozott még az ENSZ migrációs csomagjáról szóló szavazás kapcsán. Az Európai Bizottság nyomása ellenére vagy tíz tagország, köztük a visegrádiak, Ausztria, Olaszország, Bulgária, Horvátország és Észtország sem szavazta meg. Míg a visegrádiak, és a térség országainak többsége nem fogadja el a multikulturalizmus abszolutizálását, addig Nyugat-Európa ezt még nem tudja elengedni. Emlékezzünk csak Merkelre, aki például egy kereszténydemokrata párt vezetőjeként azt mondta, hogy az iszlám már Németország része. Közép-Európa nem akarja, hogy 2030-ra ez legyen az irányadó. Még akkor sem, ha például az Európai Néppárt mára már elveszítette kereszténydemokrata jellegét. Az igazi kereszténydemokratáknak lassan itt már nincs helyük.

– Európa közép-keleti és nyugati része között a megosztottság történelmi, kulturális, mentális. Meghaladható ez?

–  Európa nyugati országai gyarmattartó országok voltak, akik befogadták a migránsokat. Helmut Kohl azonban még a ’60-as években hibának nevezte ezt. Ő már akkor látta, hogy ezeket az embereket nem lehet integrálni. Az elmúlt évek történései ezt igazolják. A visegrádiak ebből nem kérnek, és kiállnak az etnikai homogenitás, a kereszténység és polgáraik biztonsága mellett.

– Nem gondolja, hogy e térség a periferiális fejlődéséből adódó hátrányait a 21. század elején az előnyére fordíthatja?

– Ez most egyértelműen az előnye. A visegrádiak fejlődnek, és 2030-ra kiépítik az infrastruktúrát, megerősítik az egészségügyet, élelmiszerből önellátók, ami az új helyzetben a versenyképességet növeli. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy ez a régió biztonságosabb.  Ez a térség nem akarja, hogy a saját országaikban a polgárai kisebbségbe szoruljanak. A nyugat-európai elit szeret beszélni az értékekről. Én nagyobb értéket nem látok az egészség védelménél és a biztonságnál.

– Félő ugyanakkor, hogy az úgynevezett mag Európa erőltetése továbbra is a periférián tartja Közép-Kelet-Európát és gátolja a felzárkózását. Nem tart attól, hogy piacként használva Európa gazdagabb fele „gyarmati” sorban tartja a szegényebbeket?

– Elnökké választása után még Macron fogalmazott elég cinikusan úgy, hogy a közép-európaiak úgy tekintenek az Európai Unióra, mint egy szupermarketre. Azóta hasonló módon mások is megnyilvánultak. Úgymond, tartják a markukat, a szolidaritást azonban elutasítják. De a szuverenitást az európai pénzekért sem lehet feladni. Orbánnak ezt nagyon jól látja. Nem véletlen nyitott még 2010-ben kelet felé.

– De ha már a szolidaritást kérik egyesek számon Közép-Európán, akkor azért érdemes megemlíteni, hogy ugyanezek a politikusok és országok piacként, egyfajta modern gyarmatként tekintenek e térségre. Ez szolidaritás?

– S mindehhez tegyük még hozzá az olcsó munkaerő kérdését, és a kettős mércét is. Én úgy látom, hogy az EU-nak meg kellene változtatnia a lisszaboni szerződést. Az uniónak, amelynek egyébként nincs alternatívája, meg kellene tartani a az értékeit. Így a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Külön kellene kezelni a kereszténység, a hagyományos család modell és a migráció kérdését. Akik saját felelősségükre be akarják fogadnia muzulmán migránsokat, tegyék. De tolerálják a visegrádiakat, akik ezt másképpen gondolják. De a lengyelt vagy a magyart arra sem lehet kényszeríteni, hogy a karácsonyt szimplán egy téli ünnepként kezelje.

– A nemzetek Európájával szemben erős érv, hogy az integráció mélyítése nélkül Európa lemarad, marginalizálódik a globális versenyben. Hogyan lehet a nemzetek Európájaként erős Európa?

– Az Európai Egyesült Államok ötletét lehetetlen megvalósítani. A nemzeteknek megvannak a maguk hagyományai, a nemzeti méltóságuk, és ezt nem fogják egy neoliberális eszme oltárán feláldozni. Magyarország Petőfivel nem fog lemondani arról, hogy „rabok tovább nem leszünk”. Ez ugyanis azt jelentené, hogy lemond önmagáról. Akik erre hajlandóak, azok alakítsák meg a Nyugat-európai Egyesült Államokat, de az nem lesz ott a világ meghatározó geopolitikai pólusai között. Az Európai Unió Közép-Európa nélkül nem létezhet. Itt van az az ország, amely az első földalattit építette Európában, és a szovjet tankok ellen harcolt 1956-ban. Akkor miről beszélünk?!

– Egyetértek, de lehet-e így Európa erős?

– Európa mindenek előtt úgy lehet erős, ha meg tudja őrizni az identitását. Aztán hagyjon fel a jelenlegi primitív hozzáállását Kínával és Oroszországgal szemben. Brüsszel vakon követte az amerikai demokraták, vagyis Soros politikáját. Ezzel a politikával nem lehet erős Európát építeni. Saját hadsereg nélkül? Olyan szégyenletes helyzetben vagyunk, hogy Törökország őrzi Európát.

– De az erős Európa azt is feltételezi, hogy az EU nem lehet még legfontosabb szövetségesének sem a vazallusa. De azt is, hogy a széles értelemben vett Európa nem lehet megosztott. Oroszországgal tehát az EU-nak együtt kell működnie. Lát-e esélyt arra, hogy Európa a saját érdekeit követve politizál?

– E tekintetben oda kell figyelni Trumpra, aki azt hangoztatja, hogy Amerika lemond a globális csendőr szerepről és a belső ügyei felé fordul. Ebből Európának értenie kell. Másik, Európában vannak olyan politikusok, így Sarközy, Kurz vagy Zeman, akik kiválóan együttműködnek Oroszországgal. Én nem vagyok oroszbarát, de nem lehet úgy tenni, mintha Oroszország nem létezne. Vegyük ennek kapcsán az ukrán példát. Soros megcsinálta a Majdant, amelyet Nyugat-Európa megtámogatott. De mi jó származott ebből Ukrajnának. Elveszítette a Krímet, védtelenné vált, Soros helyi képviselőjét viszont az ukrán nép elsöpörte a választásokon.

– Egy állam, az Egyesült Államok érdekeit ugyanakkor mindez nagyon jól szolgálta. Ukrajna az Oroszország feltartóztatását szolgáló, még Zbigniew Brzezinski által kifejtett amerikai politika felvonulási terepévé vált…

– Ukrajnát becsapták. Azt hitte, hogy gyorsan felveszik az Európai Unióba. Aztán jött Hollandia, és ezt a kérdést lezárták. Az ukránoknak saját maguknak kellene rendbe tenniük az országukat. Hány „narancsos forradalom” volt már, és hány vezetője bukott már meg? Ez nem folytatódhat a végtelenségig.

– Oroszországról, Ukrajnáról, Európáról, új hidegháborúról beszélünk, amelynek kapcsán azonnal felvetődik a mostanában sokat emlegetett orosz veszély kérdése. De tényleg félni kellene Oroszországtól?

– Olyan országból származok, ahol a lakosság többsége erősen oroszbarát. Már csak történelmi okoknál fogva is. Az orosz-török háború adta ugyanis vissza Bulgária függetlenségét. Nem bolgárként igyekszem nézni a kérdést, és úgy vélem, Európának javítania kell a viszonyát Oroszországgal. De ha Oroszország valóban veszélyt jelentene Európára, akkor az Isten legyen velünk. Oroszország ugyanis még nem veszített háborút. Némi túlzással állíthatjuk, hogy akkor sem lehet feltartóztatni, ha késekkel és szuronyokkal támad. Hiszem azonban azt, hogy Oroszországnak megvannak a maga érdekei, és ez nem Európa megtámadása. Ez az a primitívség, amelyre Orbán felhívta a figyelmet.

– Ez nagyon is tudatos politika. Az „orosz veszély” hangoztatásával kiválóan meg lehet osztani az eurázsiai térséget…

– Vannak történelmi tapasztalatok. Emiatt nem tud létrejönni egy jobboldali szövetséget sem Európában. Míg ugyanis Kaczynski vagy a baltiak félnek Moszkvától, addig Le Pen nagyon is együttműködik vele. Racionális, és nem érzelmi alapú hozzáállásra van szükség.

– Bulgária e tekintetben is sajátos helyzetben van. A szocialista tábor egykori tagjaként, a maga tapasztalataival ma az Európai Unió tagjaként működik együtt Oroszországgal. Szó van atomerőműről, épül a Török Áramlat…

– A Déli Áramlat Brüsszel nyomásgyakorlása miatt nem valósult meg. Ám azután, hogy  megépült az Északi Áramlat, nem látom okát a Török Áramlat meghiúsításának. De Bulgária, ahol a GERB már összesen nyolcszor verte meg a szocialistákat, a Balkán egyik legstabilabb országaként összefogva Görögországgal, Romániával és Szerbiával, az úgynevezett keresztény négyes kezdeményezőjeként Kínával is intenzíven tárgyal infrastrukturális beruházásokról. Ott tartunk, hogy ma már nem kell mindenhez kikérnünk az EU hozzájárulását. Az ország érdekeit és az emberek akaratát kell követnünk.

– Ha jól értem, Bojko Boriszov nagyjából úgy gondolkodik a Balkánról, mint Orbán Közép-Európáról. Ha ez a regionális együttműködés sikeres lesz, az nem fog tetszeni Nyugat-Európának…

-Boriszov másolja a V4-eket, de csak gazdasági kérdésekben. Nem akarja, hogy a balkáni négyes teljes egészében a visegrádira hasonlítson. Már csak azért sem, mert a bolgás gazdaság oly mértékben függ az Európai Uniótól, hogy nem mehet szembe Brüsszellel. No, meg koalícióban kormányoz, így aztán nem teljesen azt csinál, amit akar.

– A statisztikák alapján Bulgária az EU legszegényebb országa, ami külpolitikai, regionális ambícióit erősen behatárolja…

– Igen.

– Hogyan lehet kitörni ebből a helyzetből? Melyek a fő problémák?

– Komoly probléma a mentalitás. Hogy miről beszélek, látjuk, ha átlépjük a magyar határt. Tehát nemcsak a szegénység, hanem ez, a mentalitás is probléma. De a problémák politikai gyökerét abban látom, hogy amíg a ’91-es évek elején a Posztkommunisták a térségben mindenütt elbuktak, addig Bulgáriában az első választásokon a szocialisták győztek. Az ország egy évtizeden át harcolt a kommunizmus ellen a demokráciáért. Ez a posztkommunista kormányzás nemzeti katasztrófába torkollott. Ekkora lemaradást a gazdaságban nem lehet azonnal behozni. Azért igyekszünk. Ehhez jó alap a politikai stabilitás mellett az is, hogy az EU-ban értékelik Bulgáriának a Balkánon játszott szerepét. Így például azt, hogy jó személyes kapcsolatának köszönhetően az uniós határok védelméről folyó úgynevezett várnai találkozókon Boriszov közvetített Erdogan és az uniós vezetők között.

– Ez utóbbi is jó példa arra, hogyan kovácsolhat tőkét egy ország a történelmi hátrányából, periferikus jellegéből…

– Egyetértek. Számunkra nagyon fontos a jó viszony Brüsszellel, hiszen például az infrastrukturális fejlesztések az EU támogatása nélkül elképzelhetetlenek.

– A Balkánon azonban nem csak az Európai Unió van jelen. Oroszországtól Törökországon át Kínáig globális és regionális hatalmak versenyeznek a befolyásért…

– Ez így van. Katonai-biztonságpolitikai értelemben a helyzet egyértelmű. Több ország már a NATO tagja. A gazdaságban azonban folyik a versenyfutás. Fontos, hogy a döntést az egyes országok ne érzelmi, hanem pragmatikus alapon hozzák meg. Így az energetikában megkerülhetetlen Oroszország, de ott van az Új Selyemút, amely Kínához köti, és alapból jelen van az Európai Unió. A lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

(Az interjú elkészítésében közreműködött Tütünkov Jordán. Köszönjük!)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.