Helytelen az afrikaiakat lesajnáló vagy őket Európa ellenségeként beállító narratíva. A sztereotípiákkal ellentétben Afrika olyan humán erőforrással rendelkezik, amely világszínvonalú technológiákat fejleszt, de a tradicionális közösségi lét spirituális jelentősége is példaértékű a nyugati ember számára. Tarrósy Istvánnal, a PTE Bolyai-ösztöndíjas kutatójával beszélgettünk Afrika közép-európai megítéléséről.
Szolga Réka írása a #moszkvater.com számára
Fotó: Nyitrai Miklós
– A visegrádi országok megfogalmaztak Afrika-stratégiákat, Afrika politikákat az elmúlt években, amelyek többnyire a szocializmusban történt szerepvállalások újratervezett változatai – fogalmaz Tarrósy István. A kutató mindehhez hozzáteszi, hogy
„a közbeszédben gyakran kezelik Afrikát nagy, hátrányos helyzetű konglomerátumként, miközben a kontinens a világ legsokszínűbb térsége”
A közép-európaiak, hasonlóan a japán, a kínai vagy a francia kutatókhoz, próbálják megérteni, hogy mit jelent az Afrika-képlet. Azonban a mieinknek annyival több feladata akad, hogy a fejekben is rendet kell rakniuk. Jogosan igyekeznek hozzászólni az Afrika-narrációhoz, hiszen olyan magyar afrikanisták taposták előttük az utat, mint Teleki Sámuel, Torday Emil vagy Magyar László.
– A közép-európai Afrika-kutatók egyik feladata ma az, hogy tudatosítsa a többiekben a földrésszel kapcsolatosan eddig felhalmozott tudásunkat. Régi nagyjaink ugyanis markánsan hozzájárultak ahhoz a nagy Afrika-korpuszhoz, amelyet egyébként az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is ismernek. Az a tapasztalatom, hogy a magyar eredmények fontossága nincs eléggé hangsúlyozva, pedig jelentős tudást, tapasztalatot teszünk az Afrika-narrációhoz – emelte ki a professzor.
„Az európai gondolkodás Afrikáról gyakran egyoldalú, lesajnáló megközelítést jelent. Lényeges előrelépés a V4 országok részéről a pragmatikus külpolitika. Az exportfókuszú, gazdasági együttműködéseket szorgalmazó megközelítések jellemzőek”
Kiemelendő, hogy a fellendülő afrikai kutatások kapcsán egyre erősebb Közép-Európa hangja az Afrikáról szóló diskurzusba. A pécsi professzor szerint tradicionális gyökerekből, kontextusokból, államfejlődésekből vezethető le az a tudás, amelyet érdemes lenne Afrikából térségünk felé importálni. A sztereotípiákkal ellentétben az afrikaiak olyan humán erőforrással rendelkeznek, amelyek sokat lendíthetnek például a kereskedelmi megoldásokon.
Konkrétumokat is említve Tarrósy István megjegyzi, hogy az egyik legsérülékenyebb, leginkább lesajnált régióban, a bukott államként számon tartott Kongói Demokratikus Köztársaságban például világszínvonalú smart (okos) e-megoldásokat fejlesztenek ki a bankszektor számára. Létezik és használatos a „térségi afrikai innovációk” fogalom, ha csak a kongói IT fejlesztésekből is indulunk ki. A nyugati ember számára a technológiai újításokon kívül példaértékű az afrikai tradicionális közösségi létből nyerhető lelki erőforrás, az emberi relációk értelmezésében.
„Az Afrikából jósolt tömeges migráció kapcsán kiderült, hogy a leegyszerűsítések csapdába csalhatnak, ezért a bevándorlás témakörét érdemes árnyalni”
Természetesen nagy biztonsági kockázattal kell számolni, a határvédelem az illegális migráció megfékezésében lényeges, ám nem szabad elfelejteni, hogy létezik reguláris migráció. Ennek keretében ösztöndíjas egyetemi hallgatók érkeznek hazánkba, Európába tanulni.
Mint a professzor kifejti, az afrikaiak elsősorban belföldön kényszerülnek lakhelyet változtatni, így például Dél-Szudánból a belpolitikai válság következtében több mint egymillióan Ugandába menekültek.
„Polgárháború, klímaváltozás, a part menti városokban előrehaladott urbanizáció kapcsán vándorolnak Afrikai népei”
A tényleges afrikai migráció többdimenziós kérdés, hiszen 2019-ben lényegesen kevesebb volt a fegyveres konfliktus mint azt megelőzően, ahogyan az éhínség is egyre kisebb területeket sújt komolyabban.
A fejlődésalapú regionalizmus kapcsán Tarrósy István elmondta, ahogyan az Európai Unióban a V4-ek sikeres, követendő példa, úgy formálódnak az afrikai gazdasági együttműködések az Afrikai Unióban is. Mint kiderült, a hatvanas évektől folyamatosan alakult, növekedett az összefogás. A regionalizáció Afrikában is sikerre vihető. A közép-európai kutatók pedig tovább folytatják a munkát a területen e titokzatos, sokszínű kontinens felfedezésében, hiszen még bőven vannak megválaszolatlan kérdések.
