//A tanítványokból mesterek lettek
„Aztán a 20. válogatott meccsen a tanítvány legyőzte a mesterét. Éppen a müncheni olimpia döntőjében. Ezt követően a lengyel válogatott világbajnoki bronzérmes lett 1974-ben és 1982-ben” #moszkvater

A tanítványokból mesterek lettek

MEGOSZTÁS

A magyar-lengyel sportkapcsolatok régre nyúlnak vissza. Így nem meglepő, hogy a mostani selejtezős csoportunkból velük játszottuk a legtöbb válogatott meccset is, mégpedig 32-t. A müncheni olimpia döntőjére sokan emlékezhetnek, mint ahogy Détári legendás góljára is. De tudta, hogy a magyar edzők kétszer is feltámasztották a lengyel futballt? S azt, hogy 15 lengyel bajnokcsapatnak volt magyar edzője? A közös futball történelem érdekességei között a Riválisok a pályán, barátok a hétköznapokban című, a lengyel futball értő szurkolója és kiváló ismerője, Mitrovits Miklós jegyezte kiadvány alapján idézünk fel néhányat.

„Aztán a 20. válogatott meccsen a tanítvány legyőzte a mesterét. Éppen a müncheni olimpia döntőjében. Ezt követően a lengyel válogatott világbajnoki bronzérmes lett 1974-ben és 1982-ben” #moszkvater
„Aztán a 20. válogatott meccsen a tanítvány legyőzte a mesterét. Éppen a müncheni olimpia döntőjében. Ezt követően a lengyel válogatott világbajnoki bronzérmes lett 1974-ben és 1982-ben”
Forrás:Fifa.com

Az első válogatott mérkőzést a két ország 1921-ben Budapesten játszotta egymással. A magyaroknak ez már a 80., a lengyeleknek azonban az első hivatalos találkozója volt. De ez a meccs Magyarország számára is különleges és fontos volt, ugyanis a győztes hatalmak az első világháború után megpróbálták a sport területén is elszigetelni a vesztes államokat. Így Magyarországot is.

„Ezt a blokádot törte meg a függetlenné vált Lengyelország, amikor az első válogatott mérkőzésére Magyarországot választotta ellenfelének”

A lengyelek edzője az a Pozsonyi Imre volt, aki egyébként a magyar válogatott első hivatalos meccsének is részese volt. Bécsben 1902-ben középfedezetként játszott. A lengyelek ellen már légiósok is szerepeltek a magyar csapatban, így a Hakoah Wienben játszó Guttman Béla és a Makkabi Brünnben játszó Obitz Gábor. A Hungária körúton a magyar válogatott 1-0-ra győzött.

„Történelmi volt az 1939 augusztusában Varsóban rendezett találkozó is, amelyet a lengyelek az „utolsó mérkőzésként” emlegetnek. Öt nappal később ugyanis a náci Németország lerohanta Lengyelországot, és a háború végéig még a bajnokságot is betiltották”

Ezt a találkozót Wilimowski három góljával a hazaiak nyerték 4-2-re. Történelmük során először. Az 1936-os olimpián ugyanis a magyar amatőröket verték a lengyelek 3-0-ra. Érdekesség még, hogy a két csapat 1950-es mérkőzésével indult az Aranycsapat Bernig tartó győzelmi sorozata. Az 1956-os összecsapás egy új korszak kezdeteként vált emlékezetessé, itt először már nem Sebes Gusztáv irányította a magyar válogatottat.

„A legnagyobb tétje az 1972-es müncheni olimpiai döntőnek volt, amelyet a magyar válogatott 2-1re elvesztett”

Az 1987 májusában rendezett Eb selejtező Détári Lajosnak az oldalvonal közeléből lőtt csodálatos szabadrúgás góljáról vált emlékezetessé. Erre az 5-3-ra megnyert meccsre és a hihetetlen szögből szerzett góljára a napokban a Magyar Nemzetben emlékezett.

„Rosszul kezdtük a sorozatot,… és muszáj volt nyernünk, ha versenyben akartunk maradni… Az első félidő 1-1 volt, én adtam gólpasszt Vincze Istvánnak, majd újra a lengyelek lőttek gólt Włodzimierz Smolarek révén, aki néhány hónap múlva a csapattársam lett, amikor Frankfurtba szerződtem. Ezután jutottunk tizenegyeshez, amelyből én egyenlítettem, utána pedig Péter Zoltán bombájával már nálunk volt az előny.”

„Ezután következett az emlékezetes gól Détárinak az alapvonaltól a kapura csavart szabadrúgásából”

„Nekem eszembe sem jutott volna. Verebes József mondta a meccs előtt, hogy még szögletből is célozzam meg a kaput, szabadrúgásból pedig főleg, és ez jutott akkor az eszembe. Ha ő nem kér meg rá, biztosan beadom az alapvonaltól, ami akár számunkra is veszélyes lehetett volna, hiszen egy kifejelt labdával könnyen kontrázhat az ellenfél” – mesélte Détári.

„Arra már kevesebben emlékeznek, hogy a szabadrúgást a játékvezető újrarúgatta”

„ Először a rövid felsőt céloztam meg, de abból nem lett volna semmi sem, mert a sorfalon felperdült a labda. Amikor újra készülődtünk, láttam, hogy Jozef Wandzik, aki később a Panathinaikosz kapusa lett, előrelép kettőt a rövid sarok elé, ezért megpróbáltam a hosszúba eltekerni a labdát, és szerencsére sikerült” – idézte Détári a történteket.

„De lapozzunk vissza a lengyel futball és a két nemzet sportbarátságának történetében. Egészen addig, hogy Henryk Jordan 1890-ben lengyel földre vitte az első bőrből készült futball labdát”

Az első lengyel focimeccsre 1894-ben került sor Lwówban, és mindössze hat percig tartott, Chomicki gólja után félbeszakadt a mérkőzés. Lwówban alakult meg 1911-ben a Lengyel Labdarúgó Szövetség elődje is. Aztán 1913-ban megrendezték az első lengyel bajnokságot Galíciában, amelyet a Cracovia nyert meg. Ebből is látszik, hogy az első világháború előtt és alatt a lengyel sportban Krakkó és Lwów játszotta a vezető szerepet. A galíciai lengyelek figyelme elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia magas szintű labdarúgására összpontosult. Nem véletlen, hogy eleinte kizárólag Cseh, magyar és osztrák csapatokkal mérték össze a tudásukat. A korszak meghatározó csapatának, a Pogon Lwównak 1909-ben az első útja Magyarországra, Kassára vezetett. Lwówban is a Kassai AC volt az első külföldi csapat.

„A háború kirobbanását követően 1917-ben a Vasas volt az első külföldi csapat Lwówban”

De a lwówiaknak Deutsch Béla személyében 1907-ben már volt magyar játékosa is. Később a válogatott Fodor Rezső majd’ három évtizedig erősítette a Pogont. A háború utáni lengyel futballban általában véve is nagy húzóerőt jelentett a magyar és az osztrák játékosok jelenléte.

„Akárcsak a magyar edzőké, akik kétszer emelték fel a lengyel futballt. Előbb a két világháború között, majd a második világégés után. A lengyel bajnokcsapatok közül nem kevesebb, mint 15-nek volt magyar edzője”

Az első lengyel bajnokot Pozsonyi Imre irányította, egyúttal ő volt a szövetségi kapitány is. De olyan magyar világsztárok is dolgoztak Lengyelországban, mint Schlosser Imre, Grosics Gyula, Szusza Ferenc vagy Hidegkuti Nándor. De itt edzősködött mindhárom Fogl-testvér is, közülük kettő bajnok is lett a csapatával. Steiner János az egyetlen külföldi edző, aki három különböző csapattal is az élen végzett. Mellette kezdte az edzői munkát a lengyel aranykor kovácsa, Kazimierz Górski is. Opata Zoltán alapozta meg a Górnik Zabrze aranykorszakát, Kalocsay Géza pedig a KEK döntőig vezette a bányászokat.

„Aztán a 20. válogatott meccsen a tanítvány legyőzte a mesterét. Éppen a müncheni olimpia döntőjében. Ezt követően a lengyel válogatott világbajnoki bronzérmes lett 1974-ben és 1982-ben”

Innentől fordult a kocka. A lengyel futball egyre inkább a magyar fölé kerekedett. Így aztán az elmúlt 15 évben már nem éppen oktatni mentek a Bundesliga előszobájának is nevezhető Ekstraklasába a magyar játékosok. Lovrencsics Gergő, Kádár Tamás, Guzmics Richárd vagy Gyurcsó Ádám megállták a helyüket.

„De ez már más korszak, ők erősödtek ebben a bajnokságban, ahonnan a legjobbak európai elit klubokba kerülnek. S nem csak a kontinens egyik legjobbjává kinőtt Robert Lewandowski, aki méltó utódja Kazimierz Deynának vagy Zbigniew Bonieknek”

A legnagyobb sztár az elmúlt években az Ekstraklasában megfordult magyar játékosok közül kétségkívül Nikolics Nemanja lett, aki mindent megnyert a Legiával. Bajnok, kupagyőztes, gólkirály lett, és az év legjobb játékosának is megválasztották.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.