„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Csiki Attila írása a #moszkvater.com számára
Sztrelecek ábrázolása Mihail Fjodorov cár idején (1672)
Forrás:Wikipédia
Tekinthetjük ezt is egy orosz (kultúr)történeti témának, ami ide a #moszkvatér oldalára való bemutatásra, mint a szoljanka, az orosz hússaláta, a matrjoska eredete volt, vagy némi (kultúr)történeti sétának, amilyen szintén volt már itt a #moszkvatér oldalain Dosztojevszkijjel, Puskinnal, de tekinthetjük egy háttérinformációnak a június végétől mostanáig tartott, a Wagner-csoportot érintő fejleményekhez, ha már a sztrelecekhez hasonlítja őket a világsajtó. Az, hogy kellene a sztrelecekről egy poszt, még júliusban megfogalmazódott bennem, s akkor már le is gépeltem, hogy ’könnyű nyári téma némi katonásdival és történelmi, kultúrtörténeti asszociációkkal’. Jevgenyij Prigozsin halála óta a helyes megfogalmazás:
„Történelmi visszaemlékezés egy hajdan volt elitcsapatra, amely – mivel a történelmi fejleményekhez nem tudott igazodni – feleslegessé illetve kockázatossá, ezért felszámolandóvá vált”
A sztrelecekről az én iskolás éveimben annyi volt az oktatási anyag – legalábbis ez rémlett, mikor nekiláttam –, hogy IV. (Rettegett) Iván hozta őket létre új, önálló katonai egységként, majd rájuk támaszkodott a bojárokkal szemben, s akik végül kinőtték magukat, s ezért I. Péter leszámolt velük, amikor ’politikacsinálók’ lettek. Aztán immár felnőtt fejjel jobban utánajártam az írott forrásokban, és beszéltem hadtörténetben járatos történésszel, így árnyalódtak ismereteim.
„Először is a sztrelec főnév a sztreljaty=lőni igéből ered. Nem íjászról, hanem lőfegyverrel, konkrétan puskával, annak kezdetleges formájával felfegyverzett személyről, pontosabban muskétásról van szó. Puskaporral működő, kanócos elsütőszerkezetű lőfegyvert használó gyalogos”
Bár a keletről érkező puskapor által működtetett lőfegyver az európai hadrendben terjedt el először, tartósan, állandó fegyvernemként az oszmán hadi szervezet vezette be. Ők a már 1362 óta létező, tizenéves koruk elején családjuktól, és a külvilágtól elszakított, katonai pályára kényszerített gyerekekből a szultán feltétlen szolgálatára kiképzett állandó gyalogos ezredeket, a janicsárokat szerelték fel a lőfegyverekkel. Nem hirtelen ötletből hasonlítom őket össze a janicsárokkal.
„A sztrelecek és janicsárok közös illetve eltérő vonásairól, sorsukban tapasztalt hasonlóságokról érdemes beszélni”
Apropó puskás. Puska. Az oroszban a puska szóalak, a ’пушка’ ágyút jelent (tartalmában a magyar puska oroszul огнестрельное оружие, amely szókapcsolat második tagjában, a ’fegyver’ben a kéz= pука szó ismerhető fel. Hogy miért? Azért mert a ’пушка’ a puszkáty/pusztyity ’elengedni’ igéből származik. Ilyen értelemben a puszta, igen a mi Alföldünk pusztái is az elhagyott, kiürített jelentésűek (mert a puszta a csak időszakosan, a pusztai állattartás idején időszakosan lakott szálláshely megnevezése). S a ’puszta kézzel’ is azt jelenti, hogy üres, nincs benne semmi, ami korábban volt.
„A sztrelec, a lövész, védelmi feladatokat látott el. Városokba telepítetten éltek, adó és közteher-mentességet élveztek, s kezdetben a tatárokkal (Krími Kánság, Kazáni Kánság) vívott küzdelmeiben segítették IV. Ivánt, meglehetősen hatékonyan”
A tűzfegyverek a megjelenésükkel az európai hadszíntereken lettek az ütközetek elengedhetetlen szereplői. De a muskétás s az ágyú is – emlékezzünk Mohácsra, hogy a magyar lovasrohamokkal szemben a janicsárok, majd szétnyíló soraik mögött elhelyezett besáncolt ágyúk tüzérei – védelmi feladatot láttak el, a lőfegyver nem támadó fegyver volt. Mohácsnál is a török tüzérség ereje a támadó első és második vonal felett a centrum gyalogságára célzott. A nyíltmezei ütközetekben a lövések, mivel még nem tudtak kellő gyorsan, s kellő tömegben ismétlődni, nem az ellenfél sorainak áttörését szolgálták, hanem az ellenfél sorainak ritkítását.
Ahogy a IV. (Rettegett) Ivánról szóló #moszkvatér cikk https://moszkvater.com/orult-volt-vagy-bolcs-allamferfi/ megfogalmazza, „1550-től a hadsereg reform került a döntések középpontjába. IV. Iván megkísérelte azt, hogy a legfelső kormányzó réteget kiszorítsa a hadsereg irányításából, és korlátozza őket a hadvezérek kijelölésében is. Az úgynevezett sztrelec reformmal egy cárhoz hű háromezres tűzfegyveres katonaságot alakított ki. […] A reform során kialakult egy békeidőben iparűző, kereskedő életformát folytató katonai réteg, mely szükség esetén – lázongások, vagy háborúk – azonnal mozgósítható lett, és csak a cárnak engedelmeskedett. Később a sztreleceket cári testőrségnek tekintették.”
„A lőfegyverek nem egy cári rendelet alapján terjedtek el Oroszországban sem, hanem a jelentősebb katonai hagyománnyal rendelkező városok lőfegyverrel szerelték fel egyes városvédő csapataikat a lőfegyver európai hadszíntéren való megjelenésétől kezdődően”
Mint ’annyi minden’, a lőpor használata is a kínaiaktól indult-el, közel-keleti közvetítéssel került Európába, a keresztes hadjáratok egyik ’eredményeként’. A kísérleti tudományosság egyik korai nagy alakja, Roger Bacon 1244-ben írta le a feketelőpor összetételét. Az európai kultúrkör első ágyú ábrázolása 1326-ból származik, ebben az évben már gyártottak Franciaországban ágyúkat. III. Edward 1333-ban építtette az első lőpor raktárát. Nyílt mezei ütközetben az angolok használták először lőport, a Százéves háborúban, Crécynél 1346-ban. Ez, és az ugyancsak először akkor alkalmazott nyílzápor vetett véget a lovagi hadviselésnek. Az ágyúk használatában mi sem maradtunk le, ugyanis nálunk I. Lajos kezdte használni az ágyúkat (nápolyi hatás), feljegyzés van arról, hogy 1346-ban Zára ostrománál használta. (Ez nem nyíltmezei ütközet, hanem várostrom, az azért különbség). Mátyás ágyújának a nevét is tudjuk – Elefánt.
„Oroszországban 1376-1382 közé teszik a történészek a lőfegyver megjelenését, Moszkvánál (hát hol?) amikor a dzsingiszida Toktamis kán (azaz Dzsingisz kán leszármazottja, ő konkrétan Batu öccsének, Toga Temürnek ivadéka), az Arany Horda kánja, kísérelte meg a várost bevenni. Ez még egyedi eset, de más városokról írva is őriztek meg levéltárak lőfegyveresek említését tartalmazó korabeli feljegyzéseket”
A Nikon Krónikában, ebben a XVI. század közepén IV. Iván udvarában összegyűjtött orosz krónikák gyűjteményében például a novgorodi piscsálnyikok első említése 1399-ből való. Ez azért fontos, mert a sztrelecek előzménye a piscsálnyikokhoz kapcsolódik. Ugyanis az 1550-ben cári ukázzal létrehozott 6 ezred (pontosabban csak 500 fős alakulat) létrehozása azt követően történt, hogy 1546-ban a novgorodiak eme fegyveres gyalogos alakulata, felkereste a cárt. Érdemes a Vasmer Etimológiai Szótárba belelapozni, hogy mit jelent a nevük. Nos a пищальник főnév a пища́ть igéből ered, ami csipogni, nyikorogni, fütyülni jelentésű, a *pi- hangutánzó szóra épülve. (Felülről az ötödik szócikk, nyugodtan másoljuk ki, és helyezzük a szöveget egy DeepL fordítóba, s ott lesz minden, jól láthatóan, orosz, ó-szláv, lengyel, szlovén, bolgár stb. nyelvek alakjaival is alátámasztottan). Szóval a novgorodi piscsálnyikok a cárhoz fordultak, helyzetük javítása végett. Iván azonban akként döntött, hogy nem a novgorodi helyőrség elit csapatainak helyzetével foglalkozik, hanem létrehoz egy teljesen másik, csak a cár személyétől függő, kiváltságolt fegyvernemet, amely így hű lesz hozzá, s amely politikai (értsd a bojárokkal szembeni) terveit is hatékonyan képesek támogatni.
„Az új létrehozott egység tagjainál a szolgálat élethosszig tartott, és örökölhető volt. Földet kaptak művelésre, amelyen házat kellett építsenek, s haláluk esetén a föld a családé maradt. Ezeknek a települések lakói (éppen mert csak e mentességet élvezők lakhatták) mentesültek a földesúri adók alól, ezeket hívták Szlobodának”
Számtalan település található ma is oroszföld (Rusz) európai területén, amely ma is viseli a történelmileg magán viselt Szloboda alakot. Akár önálló megnevezéssel, akár jelzős szerkezetben kiegészítve. Talán a leghíresebb volt ezek közül a Moszkvától ÉK-re 100 km-re lévő Alekszandrovszkaja Szloboda, ahol IV. Iván 1581-ig, 17 éven át rendszeresen a telet töltötte, s ahol 1981. november 16-án felindultságában megölte fiát Iván cárevicset. Rjepin híres képén a szőnyegen ülő, s vérző fejű fiát karjaiban tartó cár tekintete, s az arcára kiült döbbenet örökre retinánkba ég.
Ilja Repin: Rettegett Iván megöli fiát
Forrás:Wikipédia
„A legnagyobb alakulatuk Moszkvában volt, a cár közelében, ami IV. Ivánnak, aki politikai megfontolásokból a bojárokkal szemben támaszkodott rájuk, nagy segítség, visszatartó erő volt. Péternek azonban már inkább zavaró volt”
Ebben alapvetően annak volt szerepe, hogy a sztrelecek a trónutódlásban nem Pétert, a cárevicsként is már határozott elképzeléseket mutató tehetséges fiatalembert támogatták, hanem a hat évvel idősebb féltestvérét V. Ivánt, és tizenöt évvel idősebb nővérét Szofja Alekszejevna nagyhercegnőt. Ugyanakkor a sztrelecek tisztában voltak Péter hadsereg megreformálására irányuló törekvéseivel.
A sztrelecek a XVII. század végére, a XVI. század közepétől eltelt közel 150 évben a háborúkban, a megváltozott harcászati, hadvezetési környezetben már nem voltak hatékonyan használhatók. A Harmincéves háború egyik nagy általános, minden abban részt vett fél tanulsága az állandó hadseregek felállításának szükségessége volt, kiképzéssel, állandó hadrafoghatósággal. A megváltozott hadvezetési elvek mellett a sztrelecek már nem játszhattak jelentős szerepet.
„A janicsárok és a sztrelecek között jelentős különbség volt, hogy míg a janicsárok – nem elsősorban a lőfegyvereiknek, hanem a szervezettségüknek, a kiképzésüknek, s a mögöttük álló török logisztika kiemelkedő színvonalának köszönhetően – a XVI. század legerősebb fegyverneme volt, a sztrelecek viszont a tatárok ellen ugyan hatásos fegyvernemnek bizonyultak, de az európai hadszíntéren sem Báthori István Lengyelországával, sem a svédekkel szemben nem voltak képesek tartós sikert biztosítani”
Oroszország majd Nagy Péter reformjának köszönhetően építi ki jelentősen a hadseregét, s pallérozza a keleti és déli terjeszkedése idején I. Péter majd II Katalin évtizedeiben. Annyira, hogy a napóleoni háborúk idejére, persze méretének is köszönhetően, de a kellő katonai tapasztalat megszerzésével az 1807-es és 1812-es hadjáratokra képes lesz a francia hadsereget megállítani, majd a hatodik koalíció (1813-1814) idején immár azt legyőzni, s Párizsba bevonulni, hogy a Bécsi Kongresszust (1814-1815) követően a krími háborúig, azaz a XIX. század első felében Európa legerősebb hadserege legyen.
Azért ez a IV. Iván és I. Péter közötti mintegy 150 éves időszak nem volt éppen nyugalmas a Moszkva vezette orosz földeken. Ez időre esett IV. Iván életben maradt félkegyelmű fia Fjodor elhunytával (az életrevalóbb másikat, Iván carevicset a Rettegett, felindulásában agyonütötte) a Rurik-dinasztia egyenesági kihalása, majd az ezt követő, a történészek által csak Zavaros időknek (Szmutnoje vremja) nevezett 20-30 év (1613-ig), amire egy bojár-cár, egy Borisz Godunov, egy ál-Dmitrij, s egy külföldi cár is jutott.
„Hogy mit csináltak a sztrelecek ez alatt a 150 év alatt? Ez azért kérdés, mert létszámuk ez alatt a 150 év alatt jelentősen megnövekedett, közel húszszorosára(!)”
A XVII. század elejére, azaz alig 50 év alatt a kezdeti 3000-es létszámuk elérte 20 ezret, melyből 10 ezer Moszkvában állomásozott. 1632-re létszámuk 33.750 volt, 1680-re pedig már 55 ezer. Ennek ugyanúgy a fele kb. 22.504 sztrelec szolgált Moszkvában 26 sztrelec ezredben. Ez nem ennyi állandóan gyakorlatozó, elkülönülten lakó, és étkeztetett embert, azaz hivatásos katonát jelentett, hanem ennyi kiképzett s felszerelt embert, aki adókedvezményt kapott, s békeidőben tette a dolgát, iparosként működött, kereskedett, vagy gazdálkodott bérelt földjén, ami felett nem rendelkezett.
„Ahogy a székelyek is, míg fel nem számolták a székely őrezredeket. Vagy a magyar történelem teljes ideje alatt, amíg kiváltságokért, kedvezményekért cserébe katonai szolgálatot teljesítettek az arra jogosultak”
Jászok, kunok, székelyek, később a hajdúk, amiben az Államkincstár, illetve az uralkodó számára az volt a hátrányos, hogy míg az (adó)kedvezmények minden évre, egész életükre szóltak, addig a háborúk szám, hacsak nem minket támadtak meg – részben a finanszírozás nehézségei miatt – megfogyatkozott. A székely ezredek Mária Terézia idején (1769) való betagolását az új katonai rendszerbe (az addigi határőr ezredeket sorezredekké alakították át, és Erdélyi 1. és 2. számú székely határőr gyalogezred elnevezéssel a Habsburg birodalmi hadseregbe tagolták) hosszú, háborúban ritka évtizedek előzték meg. Egy-egy katonai szervezet felszámolása, részben az abban részt vevők harci tevékenységből eredően, vagy annak következményeként, de ugyanúgy fegyver általi megfogyatkozásával, más alakulatba történő beosztásával, avagy a hadakozás teljes felhagyását követő életmódváltással megy végbe. A XVII. században is és a XXI. században is.
„A történelemben a sztrelec lázadások, és janicsár felkelések egyformán ismétlődtek”
Így van ez, ha egy katonai potenciál felismeri lehetőségeit, eredményeit, miközben látja, hogy a felettes erő nem képes szabályozni őt, avagy éppen érdekeikkel ellentétes tervei vannak, netán kifejezetten a kárukra. (Nem újkeletű ez, bármely katonai egységgel megtörtént ez már az ókorban Kínától Rómáig, s történik meg évszázadunkban is több helyütt – legújabban augusztusban Gabonban). A sztrelec- és janicsár lázadások – szemben egy parasztfelkeléssel, ahol az elégedetlenség utolsó cseppjének energiája vezet egy nehezen irányítható felkeléshez – hamar és kifejezetten szervezetten zajlottak, konkrét, rövidtávú célokért emeltek szót (bocsánat, fegyvert).
„Mindkét alakulat tartósan beleszólt a kormányzásba a hatalomgyakorlás különböző szintjein, nem hivatalban, hanem ahogy ma mondják az utcán, illetve esetükben a kaszárnyákban politizáltak”
A janicsárok több szultánt megdöntöttek, ezek egy részét vagy börtönben fojtatták meg, vagy nyíltan köztereken, másokat trónra emeltek, úgyhogy elmondhatjuk, a végletekig elmentek. A sztrelecek is kinyilvánították a cár halálakor (mit akarok, a hasonló helyzetben lévő katonák mindig, mindenhol, a légionáriusok is a katonacsászárok kora után is), ha olyan volt a helyzet, ha nem volt egyértelmű utód kijelölve, s több gyermeke volt az elhunyt cárnak.
Ez történt I. Péter bátyjának, III. Fjodornak az 1682-es halálakor is (a táblában A5-B3-C9) , aki 21 évesen hirtelen halt meg, s nem jelölte ki utódját. Két jogos örökös volt, Iván ( 1666-1696),aki Fjodor halálakor volt 16 éves, s Péter (1672-1725), aki ugyanekkor mindössze 10. Kiskorúságuk miatt nővérük Szofja Alekszejevna (1657-1704) volt a régens.
„Ez az állapot kész aranybánya volt a sztreleceknek, akikre nagymértékben támaszkodott Szofja”
Akkor még nem volt rá példa, hogy leányági öröklés történjen Oroszországban, de Szofja ’erősen gondolkodott’ ebben a megoldásban. A bukásukhoz vezető két lázadás ehhez a trónörökléshez kapcsolódik, először 1682-ben léptek fel Szofja nagyhercegnő mellett a sztrelecek, mikor Péter anyai rokonságát javarészt lemészárolták, s anyját száműzték Moszkvából. Ekkor még ’közös megegyezéssel’ zárult az ügy, s a nagyhercegnő régenssége mellett a két cárevics uralkodott.
„Az 1687-es és 1689-es két sikertelen krími hadjárat következtében Szofja helyzete megrendült, s a sztreleceké is. Péter ekkor már 17 éves volt, s egyre erősebben adott hangot nemtetszésének úgy a katonai vezetés kudarca, mint általában a hazai kormányzás kérdéseiben”
Határozott fiatalemberként lépett fel már ekkor, nővére kolostorba menekült, majd ahogy lenni szokott, a nagyhercegnő hívei megérezve Péter tehetségét és rátermettségét, sorban átpártoltak hozzá, aki 1696-tól, bátyja Iván halálát követően immár önállóan uralkodott. 24 éves volt ekkor. Rá három évre a sztrelecek ismét fellázadtak az akkor éppen európai tapasztalatszerző útján lévő Péter ellen, hogy Szofját segítsék vissza a hatalomba, de Nagy Péterrel álltak szemben, aki akkor megtorlásként a lázadásban részt vevőkkel végzett, majd – az Északi Háború lezárultával – fokozatosan végleg felszámolta ezt a fegyvernemet.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
