„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

A szovjet futball nagy generációi

2024. nov. 27.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

Oroszország a 2010-es években nagyszabású világversenyek sorát rendezte. Egyebek mellett sikeresen megszervezte 2013-ban az atlétikai világbajnokságot, a 2014-es szocsi téli olimpiát, majd 2018-ban a futball világbajnokságot is. Ezután egymaga megrendezte volna az eredetileg 12 európai városba tervezett, és a pandémia miatt 2021-re halasztott futball Európa-bajnokságot. Az élet azonban másfelé terelte az eseményeket. De hogyan jutott el Oroszország addig, hogy 10 éven belül rendezője legyen a világ négy legnézettebb sport eseményei közül háromnak is? Egyáltalán, milyen hasznot remél az orosz politika vezetés ezeknek a méregdrága eseményeknek a lebonyolításától?

Vass István írása a #moszkvater.com számára

Bemutató labdarúgó mérkőzés a moszkvai Vörös téren 1936-ban #moszkvater

Bemutató labdarúgó mérkőzés a moszkvai Vörös téren 1936-ban

A sport, mint identitásképző eszköz és soft power

Közhely, de igaz, hogy minden, a sportra fordított pénz többszörösen megtérül. Minél többen sportolnak, annál egészségesebb a társadalom, annál nagyobb mértékben csökkenthetők az egészségügyi kiadások és annál jobbak a versenyképességi- és a foglalkoztatási mutatók is. A kiemelkedő sporteredmények pedig nagyban hozzájárulnak a nemzeti önbecsülés erősítéséhez, ami erősíti a társadalmi kohéziót.

„A sport óriási szerepet tölt be a közösség formálásában, a nemzet tudat kialakításában, erősítésében. Ugyanakkor a helyi csapatok, versenyzők eredményei révén erősödik a lokálpatriotizmus”

A sport üzleti funkciója sem elhanyagolható. A sportgazdaság számos országban egyre nagyobb szeletét képezi az állami bevételeknek. A multinacionális vállalatoknak is megéri befektetni a sport ágazatba, ugyanis a sportesemények, a sportklubok és maguk a sportolók kiváló reklámhordozók. A futball mellett az olimpiai játékok és az atlétikai világbajnokságok reklám ereje is dollár milliárdokban fejezhető ki. Mindezek miatt a finanszírozás révén a lehetőségeihez képest minden állam, ellenőrzése alatt akarja tartani a területet.

Nincs ez másképp Oroszországban sem. Bár voltak botrányok a téli olimpia és a világbajnokság szervezésre fordított összegek megugrása miatt, mindezek másodlagosak a garantált bel- és külföldi presztízsnövekedés miatt.

„Putyin elnöknek a világesemények megrendezése nagyszerű lehetőség arra, hogy a rendszere a szebbik arcát mutassa a világnak, otthon pedig tovább erősítse a táborát”

Azonban a rendezés gazdasági haszna már nem ilyen egyértelmű. Ugyanis a sport- és kiszolgáló létesítmények építése során óriási összegek vándoroltak Putyin barátainak bankszámlájára, megugrott a korrupció. Az átlag orosz ugyanakkor ebből azt látja, hogy az egyre erősödő országnak nincsenek pénzügyi gondjai. A regnáló hatalomnak kitűnő lehetőség egy neves sportesemény, hogy a kilencvenes évek zűrzavaros korszaka után megmutassa, az állam visszanyerte az önérzetét és az erejét is.

„De ehhez az eredményességhez tartozik az is, hogy Putyin rendszere a sportot is vasmarokkal irányítja”

Továbbá az is, a rendszer kívánságára a dúsgazdag oligarchák öntik a pénzüket a futballba, a jégkorongba és egyéb sportágakba. Nem történt más, csak némileg a kapitalizmus igényeire lett szabva az egykori szovjet sportfinanszírozás.

A futball, mint a politika szolgáló leánya

Oroszország területének kétharmada a speciális földrajzi és időjárási helyzetéből következően az év jelentős részében alkalmatlan a futballra. Ennek ellenére a sportág már a cári időktől jelen van. A játék 20. század eleji meghonosítását – mint mindenütt a világon – Oroszországban is az angol „vendégmunkásoknak” köszönhetik. A Szovjet Labdarúgó Szövetség 1922-ben alakult meg, és nemsokára az országos bajnokság is elindult.

„A nemzetközi elszigeteltsége miatt ugyanakkor a labdarúgás nemzetközi vérkeringésébe a Szovjetunió csak 1946-ban kapcsolódott be”

Ekkor vált a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) tagjává. Egészen addig a pártvezetés nem nagyon vette komolyan a sportágat. Állítólag Sztálin soha nem érdeklődött a foci iránt, mindössze egy bemutató mérkőzést látott élőben, amit a tiszteletére játszottak. Méghozzá nem máshol, mint a futball pályává avanzsált Vörös téren.

A helyzet a hidegháborús versenyfutás kezdetével gyökeresen megváltozott, mivel a sportot fel tudták használni a szocialista államok életképességének, felsőbbrendűségének igazolására. Emellett, a nemzetközi sikerek elvonták a figyelmet a megélhetési nehézségekről, a hiánygazdaságról. Nem véletlen, hogy az ‘50-es és a ‘60-as évekre datálódik nemcsak a szovjet, hanem a szocialista labdarúgásnak is a fénykora. Akkoriban magyar Aranycsapaton kívül, a jugoszláv, a csehszlovák, és a szovjet válogatottak dominálták nemzetközi tornák döntőit.

„A szbornajaként is emlegetett szovjet csapat egy kezdeti fiaskó után – 1952-ben vereség a helsinki olimpián a nagy szocialista vetélytárs, Tito csapatától – számos, kiemelkedő eredményt ért el a futball tornákon”

Az első, meglepetést okozó eredményt a melbourne-i olimpiai aranyuk jelentette. Ezt követte az 1960-ban első alkalommal kiírt Nemzetek Európa Kupája (EK, az Európa Bajnokság korabeli elnevezése) megnyerése. Az EK következő kiírásban a francoista Spanyolország mögött második lett a szovjet csapat. Érdekesség, hogy négy évvel korábban, a két ország selejtező mérkőzése elmaradt, mivel Franco egyszerűen nem engedte szovjet földön pályára lépni a játékosait. Így a szbornaja játék nélkül jutott a franciaországi négyes döntőbe.

Az aranygeneráció legnagyobb sztárja Lev Jasin volt #moszkvater

Az aranygeneráció legnagyobb sztárja Lev Jasin volt
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Az 1972-es belgiumi Európa-bajnokságról szintén ezüstéremmel távoztak. Ellenben a világbajnokságokon az 1966-os negyedik hely inkább kicsúszott eredmény volt. Ennek az aranygenerációnak – élén olyan nevekkel, mint Valentyin Ivanov és Eduard Sztreclov – az abszolút sztárja a kapus Lev Jasin volt. Ő eddig az egyetlen, aki ezen a poszton kiérdemelte az Aranylabdát.

„A Szovjetunió utolsó nagy generációja a ’80-as években mutatta meg magát világversenyeken”

Ez már egy szétesőben lévő államalakulat válogatottja volt, nagyrészt az akkor domináns Dinamo Kijev játékosaira – köztük egy újabb aranylabdás, Oleg Blohinra – alapozva. Ez a kompánia 1988-ban, összehozott még egy olimpiai aranyat a szöuli, és egy Európa-bajnoki ezüstöt az NSZK-beli döntőkben. Ezután megkezdődött az állam és vele együtt a futball hosszú agóniája.

 Vadkeleti rablóprivatizáció, és összeomlás

Ennek a sikeres korszaknak a Szovjetunió összeomlása vetett véget. A ’90-es évek gazdasági- és tőkeviszonyai (államcsőd közeli helyzet, az óriási mértékű privatizáció) lebontották a sportfinanszírozás addigi rendszerét. Az állami szervek, a nagy állami társaságok és a szakszervezetek – amelyek addig a klubok mecénásai voltak – visszavonultak a sportéletből, ezzel gyakorlatilag lenullázták a klubok bevételeit.

„A rendszerváltás után a posztszovjet térség a futball terén nemhogy nem tudott integrálódni a Nyugathoz, hanem soha nem látott mértékben leszakadt”

A létbizonytalanság miatt egyre kevesebb néző volt kíváncsi az egyre alacsonyabb színvonalú mérkőzésekre.  Ráadásul a széteső országban felütötte a fejét az idegengyűlölet és a felszított nacionalizmus, ami a szurkolói ultrák csoportjai között termékeny táptalajra hullott. Érthetően nem vonzotta sem a szponzorokat, sem az akkor megjelenő magán televíziós csatornákat a gyenge színvonal, és az egyre jobban megnyilvánuló szurkolói erőszak.

Eközben nyugat-európai klubcsapatok épp az ellenkező utat járták be. A ’90-es évek elejére a szurkolói huliganizmust vagy teljesen visszaszorították (Németország, Hollandia), vagy legalábbis a pályák környékéről sikerült eltüntetni (Anglia). A szponzoráció, a marketing tevékenységek felfutása, a televíziós jogdíjak megugrása révén a sportág hihetetlenül profitáló üzletté vált, ami hozzájárult a klubok professzionálisabb működéséhez. A legnagyobbak (úgymint a Manchester United, a Real Madrid és a Bayern München) azóta ugyanúgy működnek, mint egy multinacionális nagyvállalt.

„Az 1995-ben megszületett úgynevezett Bosman-szabály bevezetésének köszönhetően az elszállt játékos fizetések és szerződtetési árak generálta versenyt az akkori legyengült helyzetükben a volt keleti blokk klubjai elbukták”

A legjobb játékosaik nyugati csapatokhoz távoztak, akkor úgy tűnt, hogy a régió csapatainak ez a perifériás szerepe (ti. olcsó játékosokkal látta el a nyugati piacot) még sokáig megmarad.

Némileg ellentmondva e trendnek, az ukrán Dinamo Kijev a ‘97 és ‘99 közötti Bajnokok Ligája évadokban kiemelkedő eredményeket ért el. Az Andrij Sevcsenko és a jelenlegi ferencvárosi edző Szerhij Rebrov fémjelezte csapat például a Barcelonát is oktatta.

„Ekkor már látszott, hogy a nagyobb saját tőkével, és a szélesebb felvevő piaccal rendelkező országok, úgymint Oroszország, Ukrajna és Lengyelország, képesek lehetnek megállni a helyüket a nemzetközi futball piacon”

Szemben a kisebb tőkeerővel, és alacsonyabb lakosságszámmal rendelkező Romániával, Szlovákiával, Magyarországgal, és kisebb részben, de Csehországgal. Már akkor is jelentős pénzforrást jelentett a bejutás az 1992-ben, az UEFA által megalapított Bajnok Ligája csoport küzdelmeibe. A sikeres, szocialista korszakból örökölt utánpótlás bázissal rendelkező ukrán Dinamo Kijev, a cseh Sparta és Slavia Praha  és az orosz Szpartak Moszkva többször meg is ugrotta ezt feladatot. De végül ők is kénytelenek voltak megszabadulni a tehetségeiktől, így nem tudták állandósítani a helyüket az aranytojást tojó Bajnokok Ligája küzdelmeiben.

Források:

https://www.leparisien.fr/sports/football/euro-2021-l-uefa-etudie-des-solutions-de-repli-pour-maintenir-la-competition-02-11-2020-8406212.php

https://www.dw.com/en/gazprom-to-pump-millions-into-schalke/a-2199406

https://moszkvater.com/letartoztattak-a-monaco-orosz-tulajdonosat/

A játék hatalma: FUTBALL-PÉNZ-POLITIKA. Szerk: Mitrovits Miklós – Krausz Tamás. L’Harmattan. Budapest. 2008. 119-120.o 

Ackermann Sándor Putyin játéka – Oroszország és a futball – Helikon kiadó (2018)

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 20.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    „A bűn ismétli önmagát…”

    Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 21.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater