//A szarajevói merénylet
A szarajevói merénylet Achille Bertram festményén #moszkvater

A szarajevói merénylet

MEGOSZTÁS

Gavrilo Princip, aki a szocializmusban is ijesztgette az urakat. Miközben a titói Jugoszláviában a hatóságok minden nacionalista megnyilvánulást üldöztek, egy kivételt azért mégis tettek. Ők voltak a szarajevói merénylet elkövetői, akikről több film is készült.

A szarajevói merénylet Achille Bertram festményén #moszkvater
A szarajevói merénylet Achille Bertram festményén
Forrás:Wikipédia

Sokan gondolják úgy mind a mai napig, hogy Josip Broz Tito rendszere korántsem mért egyenlő mércével akkor, amikor Jugoszlávia nemzeteiről és nemzetiségeiről volt szó. A szerbek mindenek előtt azzal vádolják, hogy Szerbia Tito miatt vesztette el Koszovót. A déli autonóm tartomány élére ugyanis albán kommunistákat helyezett, és ekkor borult fel végleg az albánok és a szerbek aránya. A horvátok és szlovének körében a mai napig élénken él a bleiburgi mészárlás emléke, melynek során legalább 70 ezer horvát és szlovén hadifoglyot végeztek ki Tito partizánjai.

Mindennek ellenére az is tény, hogy a Sztálinnal való szakítás után Jugoszlávia saját útra lépett, ennek a részét képezte az úgynevezett „testvériség-egység” eszméje is, amely később a nacionalista kilengések elleni fegyver lett.

„Amennyiben bármely személyről – beleértve a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének a tagjait, sőt a funkcionáriusokat is – kiderült, hogy etnikai elfogultság vezérelte a tettét, akár börtönbe is zárhatták őt egészen a ’80-as évek végéig”

Többek között ezért került a börtönbe a későbbi horvát és bosnyák államfő, Franjo Tudjman és Alija Izetbegovic is, akiket etnikai és vallási ellentétek szításával vádolták meg.

Ám egy kivételt azért mégis tett a titói rezsim. Ez a szervezet volt az Ifjú Bosznia (Mlada Bosna), amelynek tagjai 1914. június 28-án elkövették a szarajevói merényletet. Pedig az Ifjú Bosznia tagjai között nem voltak kommunisták, sőt a történészi kutatásoknak köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy az elkövetők nem anarchista, hanem kifejezetten nacionalista eszméket vallottak. A szervezet 1904 körül jött létre, ami élesen ellenezte Bosznia-Hercegovina 1908-as megszállását, majd annexióját. Működésének fő célja Bosznia-Hercegovina Szerbiához csatolása volt, és mivel megszállónak tekintette az Osztrák–Magyar Monarchiát, tagjai készek voltak harcolni ellene. Egyes tagjai szoros együttműködésben voltak a Fekete Kéz szerbiai titkos szervezettel is, ami megint csak arra utal, hogy az „anarchista vonal” inkább csak feltételezés volt.

„Mégis, a második világháború utáni jugoszláv kommunista vezetés erősen szimpatizált az Ifjú Bosznia tagjaival, így Ferenc Ferdinánd trónörökös, illetve felesége, Chotek Zsófia merénylőiről még utcákat is elneveztek az ország nagyvárosaiban”

De miért kaptak az Ifjú Bosznia tagjai „amnesztiát” Titótól? Erre a kérdésre ad választ A szarajevói merénylet című, 1968-ban bemutatott film, ami egészen különleges nézőpontból meséli el az eseményeket. Fadil Hadzsics filmje azzal kezdődik, hogy korabeli filmfelvételeket mutatnak 1941 áprilisából, amikor a németek megszállták Szarajevót. A bevonuló katonák egyik első lépése volt, hogy ünnepélyes keretek között eltávolítsák a Miljacka folyó partján egy ház faláról azt a táblát, amit az 1914-es események emlékére állítottak a merénylet színhelyén. Majd négy évet ugrunk előre az időben, és 1945 áprilisában, Szarajevó kihalt utcáin találjuk magunkat, ahol két partizánfiú utcai harcba bonyolódik a Gestapo embereivel. Az egyiküket lövés éri a vállán, ezért bemenekül egy házba, ahol végül egy idős házaspár nyit neki ajtót, hogy bújjon el náluk. A különös vendéglátó aztán felfedi kilétét. A falon egy képre mutat, amelyen Gavrilo Principékkel együtt szerepel. Így cseppenünk bele a 31 évvel korábbi eseményekbe, amikor is az idős ember egészen sajátos nézőpontból meséli el a történteket. Mert ő is a merénylők között volt.

„A film zsenialitása így elsősorban abban jelenik meg, hogy nem marad meg a többé-kevésbé ismert események bemutatásánál. Az új szereplő bevonása azonnal rabul ejti a nézőt. Vajon ki lehet ő, akiről még sosem hallott?”

Persze azt tudjuk, hogy a szarajevói merénylet résztvevői közül nem kaptak el mindenkit, ez a résztvevő viszont itt, Szarajevóban él, ráadásul most is egy ellenálló, aki elbújtat egy sebesült partizánt. Ugyancsak sajátos megoldás a filmben, hogy időnként a merénylők, a nyomozók, illetve a tanúk maguk mesélik el, mi is történt. Így a néző nem egyedül az idős vendéglátó elbeszéléseire támaszkodik, amivel teljesebb képet kap az eseményekről.

Ami pedig különösen feltűnő, ebből a filmből nem egy nacionalista Ifjú Boszniát ismerünk meg, hanem sokkal inkább egy ellenálló szervezetet, ami a zsarnokság ellen küzd úgy, hogy tagjai az életüket is adnák a szabadságért. Ez pedig már nagyon is eladható történet volt abban az országban, ahol a merénylőket mégis csak tisztelte az országnak egy igen nagy része. De az sem mellékes, hogy Gavrilo Princip maga is adott okot arra, hogy később a kommunisták is tiszteljék. A film maga is idézi az elítélt merénylőt, aki theresienstadti börtöncellájában ezt a verset írta a falra:

„Az árnyaink Bécsben fognak sétálni/Bejárják az Udvart/Hogy ijesztgessék az urakat!”

Innen pedig adva volt a folytatás is. Fadil Hadzsics filmjét így néhány éven belül több más alkotás követte a szarajevói merényletről, méghozzá ugyanezzel a címmel. Így született meg 1972-ben egy televíziós dráma, majd 1975-ben egy nagy költségvetésű film a nagy jugoszláv filmrendező, Veljko Bulajics rendezésében, amit még Oscar-díjra is jelöltek. Ekkorra Gavrilo Principék már nem csak a szerb nacionalista, hanem a jugoszláv legendárium részei lettek.

A filmet itt nézheti meg: https://vimeo.com/231773620

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.