Heti tükör. A posztcovid világ alakulásán gondolkodva az elemzők többsége megállapítja, hogy a koronavírus-járvány végképp lezárja az Egyesült Államok egyeduralkodásának korszakát.

Kezd már kicsit belefásulni a világ az új típusú koronavírus-járványba. Pedig sok helyen még csak azután jön a java. Érthető, hogy a mostani belassulás sokakat idegesít, ám ha már így alakult, azért valahol jó is ez a csend. Rájöhetünk, hogy a nagy rohanásban néha meg kell állnunk. S bizony, jobb, ha magunk lassítunk le kicsit, mintha a világ állít le bennünket. Amikor pedig megállunk, érdemes körülnéznünk, és megláthatjuk azt is, merre halad a világ. Most például mindenki azt latolgatja, milyen is lesz a posztcovid világ. Emeljük ki ebből a világ első számú hatalmának sorsára vonatkozó, többségükben Amerika súlyának csökkenését váró prognózisokat. A héten volt belőlük bőven.

Kezdjük mindjárt a volt francia külügyi államtitkár helyzetleírásával. A NATO Parlamenti Közgyűlésének jelenlegi elnöke Pierre Lellouche a Le Figarónak nyilatkozva úgy látja, hogy Donald Trump elnökségének három éve alatt tovább romlott az Egyesült Államok megítélése.

„Az amerikai elnök ugyanis igazi romboló alkat. Mégpedig a szó szoros értelmében. Három év elég volt neki, hogy megremegjenek a világkereskedelem alapjai, aláássa a WTO-ba vagy éppen a NATO-ba vetett bizalmat. Eközben Kína szépen felvásárol, maga köré gyűjt mindent, amit lehet”

Ahogy a II. világháború Amerikát emelte a globális csúcsra, a mostani világjárvány Kína felemelkedését gyorsítja fel, és az olajháborútól megtámogatva gyengíti legnagyobb vetélytársát. Lellouche szerint ez vár ránk, amennyiben Amerika és Európa nem ébred fel. A francia politikus úgy fogalmaz, hogy ami most velünk történik, az nem válság, hanem katasztrófa. Igazi történelmi áttörés, amely átrendezi az erőviszonyokat. Lellouche úgy látja a világ egészében és benne az európaiak felfedezik maguknak az egoista, protekcionista, kaotokus és üzleti értelemben szégyenteljes Amerikát. Közben Amerika csak magára gondol, és még a szövetségeseivel sem foglalkozik.

Érzi az Amerika egyeduralmára leselkedő veszélyt Henry Kissinger is. Az amerikai külpolitika doyenje érezhetően előre menekülne, és a befolyás megtartásának útját abban látja, hogy

„Amerikának őriznie kell a liberális világrend elveit”

A modern kormányzás korai legendája erődített városról szól, amelyet nagyhatalmú – néha despotikus, néha jóindulatú – vezetők védenek, akik mindig elég erősek ahhoz, hogy megóvják a népüket a külső ellenséggel szemben. A felvilágosodás gondolkodói átdolgozták ezt a koncepciót, és úgy látták, hogy a legitim állam célja, hogy gondoskodjon a nép alapvető szükségleteiről: a biztonságról, rendről, a gazdasági jólétről, és az igazságosságról, igazságszolgáltatásról, amelyekről az egyén nem tud gondoskodni. A pandémia anakronisztikus módon újraélesztette az erődített város képét egy olyan korban, amikor Kissinger szerint a prosperitás a globális kereskedelemtől és az emberek szabad mozgásától függ.

Ráerősít Kissinger helyzetértékelésére Tomofej Bordacsev a Valdaj Klub programigazgatója. Az orosz elemző szerint

„a járvány az utolsó lökést adta meg ahhoz a felismeréshez, hogy a liberális világrend szétesett”

Ez a világrend az utolsó napjait éli, és még jó, ha bukását nem kíséri világháború. Az elemző úgy látja, a formálódó új rend aligha lesz jobb és igazságosabb, mint az épp letűnőben lévő. A világ első számú hatalmai – akik között már egyértelműen ott van Kína és Oroszország – ugyanis olyan léptékű probléma halmazzal szembesülnek, amelynek megoldása nem hagy lehetőséget arra, hogy az emberi jogokra és a szegények érzéseire gondoljanak. Az orosz elemző szerint a liberális világrenddel együtt végnapjait éli az az Európa is, amelya humánus paradicsom felépítése helyett csak imitálta, hogy efelé halad.

„A világ az átmenet korát éli, és ez a nemcsak a politikai hatalom struktúráját, intézményeit, hanem azokat az értékeket is, amelyekre a hidegháború után kialakult Pax Americana épült”

Andrej Cigankov a San Francisco State University professzora szerint az Egyesült Államok még ellenáll az új világrendnek és próbálja megőrizni a hegemóniáját, ám egyre kevesebb sikerrel. A többiek egymás kárára próbálnak erősödni, és jó kiindulási pozíciókat szerezni az új világrend szabályainak kialakításáhozr. Ezeket a szabályokat már több globális hatalom fogja megalkotni. Jelenleg a revizionizmus, a szabályok nélküli harc korát éljük, amelynek veszélyeit jól látják a felelős vezetők. Az új szabályok kialakításának kezdete lehet, ha Vlagyimir Putyinnak sikerül összehoznia az ENSZ BT öt állandó tagjának tanácskozását. A koronavírus azonban ebbe is beleszólt.

Leszámol az Egyesült Államok egyeduralmi szerepével a brit The Times is. Mint a lap rámutat, Amerika korszakának vége pörög le a szemünk előtt. Mint az elemzés megállapítja, a koronavírussal vívott küzdelem végképp megmutatta, milyen messze került Az Egyesült Államok attól, hogy a szabad világ vezetője legyen. A szerző, Daniel Finkelstein azt ajánlják az úgynevezett szabad világ többi szereplőjének, köztük Nagy-Britanniának, hogy olyan világrendet építsen, amely kevésbé függ Amerikától, és a közös felelősségvállalásra épül. Ellenkező esetben vége lesz az egész világnak. Az Egyesült Államok uralta a második világháború befejeződése óta eltelt 75 esztendőt, nemcsak erős, hatalmas volt, hanem önbizalomtól is duzzadó. Finkelstein szerint a Pax Americanának azonban vége. Kérdés, hogy mi jön utána.