„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Varga György írása a #moszkvater.com számára
Maia Sandu elnök (középen) négyéves hivatali időszaka alatt – ellentétben elődjeivel – nem ápolt kapcsolatot a szeparatista terület vezetőjével, s igen rossz viszonyt tart fenn Gagauziával
Fotó:EUROPRESS/Elena COVALENCO/AFP
Moldovában a jelenlegi államfő hivatali időszaka alatt az állam irányításában abszolút többségbe kerültek a szomszédos Románia állampolgárai. Román állampolgársággal rendelkezik elérhető források alapján:
– az államfő,
– a parlament elnöke,
– a miniszterelnök,
– a külügyminiszter,
– a miniszterek és a kormánypárti parlamenti képviselők döntő többsége,
– az állami hivatalok vezetőinek nagy része,
– az alkotmánybíróság tagjai,
– a titkosszolgálatok vezetője.
Szeretném leszögezni, az egyén szintjén a többes állampolgárság emberi jogi kérdés, míg az állam szintjén állambiztonsági és nemzetbiztonsági érdeket érint.
„A hatalmi elit felelőssége, hogyan hangolja össze a két érdeket az államérdek meghatározó védelme mellett”
A moldovai titkosszolgálatok igazgatója nemcsak román állampolgár, de 2013-2020 között a George Soros Alapítvány munkatársa volt, ideológiailag és egzisztenciálisan a globális Nyugathoz és annak posztszovjet térségre vonatkozó céljaihoz kötődik, román állampolgárként pedig a NATO-tag Románia nemzeti érdekeinek védelmére esküdött fel. A moldovai ellenzék szerint Moldova semlegességét és államiságát a keleti térnyerésben érdekelt globális Nyugat által támogatott Románia veszélyezteti. A moldovai államiság lebontására irányuló lépések a fenti személyzeti politika mellett nem meglepőek.
Annak ellenére, hogy az Alkotmány 1994-től államnyelvként a „moldovai”-t tartalmazta, a román állampolgárok alkotta Alkotmánybíróság az alaptörvény e cikkelyét alkotmányellenesnek nyilvánította. Ennek folyományaként 2023-ban a parlament nyelvtörvényt fogadott el, mely az állam nyelvét románként jelöli.
„A román állampolgár parlamenti képviselők elfogadták a román állampolgár miniszterelnök benyújtotta törvényt, amit a román állampolgár államfő kihirdetett, s a román állampolgár titkosszolga pedig figyeli azokat, akiknek ez nem tetszik”
A társadalom ellenállása a hatalmi elitet nem érdekelte, miközben a 2024. évi népszámláláson a kormányzati ráhatás ellenére a lakosság 53 százaléka a moldovait, 23 százaléka a románt jelölte meg általa beszélt nyelvként. A fennmaradó egyharmad pedig – orosz, ukrán, bolgár, gagauz nyelvet beszélők – szintén moldovaiként határozzák meg államuk hivatalos nyelvét.
Mi lenne a szintén semleges Svájcban, ha a legmagasabb állami beosztásokat ilyen arányban francia állampolgárok töltenék be – miközben német állampolgár nem kaphatna ilyen tisztségeket. Elfogadta volna Németország egy ilyen Svájc semlegességét az elmúlt kétszáz év történelmi viharai során? Nem, és Oroszország sem fogadja már el semlegesnek Moldovát.
A Moldovai Köztársaság szeparatista területe a „Dnyeszter-melléki Köztársaság”, Tiraszpol központtal, s mintegy 450 ezer lakossal. Közülük az ott élők egy-egy harmad arányban orosz, ukrán és moldovai állampolgársággal rendelkeznek, etnikailag hasonlóan megosztottak, nyelvileg főként orosz nyelvűek. Mivel a területnek soha nem volt közös történelme Romániával, a régió lakossága 1991-92-ben – az akkor a Romániával való egyesülést szorgalmazó politikai erők uralta – Moldován belül szeparálta magát. Aztán 1992 tavaszán a központi kormány fegyveres beavatkozása harcokhoz vezetett, aminek az ott állomásozó orosz kontingens vetett véget. A területen mintegy kétezer fős orosz egység tartózkodik, melyre Tiraszpol biztonsági garanciaként tekint.
„Az EBESZ a Dnyeszter-mellék státuszának rendezéséhez missziót állított fel Moldovában. Ma már a társadalom jelentős része megkérdőjelezi a misszió nagyhatalmi érdekektől való függetlenségét. Az 1993 és 2024 közötti időszakban az EBESZ missziónak tíz vezetője volt, közülük kilenc volt amerikai, s ma is amerikai diplomata tölti be a posztot. Ez a tény EBESZ keretekben is kérdéseket vet fel, hiszen 57 részes állam pályázói közül 30 éven át tízből kilenc esetben amerikai jelölt nyerte el a pályázatot (!?)”
Az ország déli részén élő 135 ezer fős gagauz kisebbségnek Európában kivételes területi autonómiája van. Az 1990-es évek román unionista versus függetlenségpárti folyamatai között a törvényhozók – megelőzendő a Dnyeszter-melléken már kiteljesedett szeparatizmus megismétlődését – beépítették a területi autonómia alkotmányos garanciái közé azt a lehetőséget, hogy Gagauzia dönthet a jövőjéről, ha Moldova, mint független állam státusza megváltozna. Ez az alkotmányos jog egyre többször kerül elő, mivel a moldovai államiság megszűnése a Romániával való egyesülésen keresztül egyesek számára céllá, mások számára reális veszéllyé vált.
Maia Sandu elnök négyéves hivatali időszaka alatt – ellentétben elődjeivel – nem ápolt kapcsolatot a szeparatista terület vezetőjével, s igen rossz viszonyt tart fenn Gagauziával.
„Bírálói szerint az államfő nem törekedett a két speciális helyzetű régióval (Dnyeszter-mellék, Gagauzia) való együttműködésre, mivel mindkét régiót a nyugati irányú integráció legfőbb akadályainak tekinti, mert azok az államiságát és semlegességét a Romániával való egyesülés lebegtetése nélkül megőrző Moldovában érdekeltek”
Joseph Borrell, az EU Külügyi Főképviselője ezt erősítette meg október 9-i beszédében: „Moldova európai jövője nem lehet a Dnyeszter-mellék megoldatlan konfliktusának foglya.”
Az 1991-ben függetlenné vált ország aktív részese volt a FÁK-együttműködéseknek, majd az EU és Moldova között a 2000-es évek elejétől beindult közeledésnek is. A két vektor viszonylag kiegyensúlyozott vetélkedése a kezdetektől jelen volt, de az egyik vektor kizárólagos érvényesülésének biztosítása csak 2020-tól lett fő tendencia a geopolitikai térnyerésben gondolkodó globális Nyugat Moldova-politikájának eredményeként.
„Az ukrajnai háború kezdete óta folyamatban van Moldova militarizálása”
Mivel Moldovának csak két szomszédja (Románia, Ukrajna) van, melyek nagyságrendekkel nagyobb katonai potenciállal rendelkeznek, önmagában a 2,5 milliós ország (NATO általi) militarizálása csak a semlegesség lebontását szolgálja. Az ország logisztikai dimenzióban a globális Nyugat felvonulási terepévé vált. A NATO szállítmányok egy része Dodon volt államfő nyilatkozata szerint Romániából Moldován keresztül jut el Ukrajnába. 2022 óta tucatnyi hadgyakorlatra került sor NATO országok alakulatainak moldovai részvételével.
A helyzet hasonlít az ukrajnai háborúhoz vezető útra, hiszen 2008-ban a NATO megsértette Ukrajna szuverenitását, amikor leendő NATO-tagországként nevezte meg a Bukaresti Nyilatkozatban – tekintet nélkül Alkotmányára és Függetlenségi Nyilatkozatára az örökös semlegességről. Ukrajnában sem volt társadalmi támogatása a NATO-tagságnak, s nincs Moldovában sem, mivel a soknemzetiségű, politikailag és nyelvileg megosztott társadalom tisztában van a NATO-tagság meghirdetésének következményeivel (polgárháború, háború).
„Románia részéről Moldova semlegességét az egyesülés útjában álló legfőbb akadályként kezelik, így teljesen logikus módon lebontásában aktívan részt vesznek”
A moldovai ellenzék aggodalmait alátámasztó nyilatkozatok hangzanak el egyre gyakrabban Romániában. Vezető politikai szereplők szerint az ukrajnai háború lehetőséget ad, s a kellő időben be kell vonulni Moldovába: „Ha az oroszok elérik Odesszát, akkor Romániának szövetségesei támogatásával meg kell valósítania a két ország egyesítését a német modell alapján.”
Az ukrajnai háború a trendet felerősítette, a kormány oroszellenes lépései jól hivatkozhatóak az EU ez irányú szankcióival. A háború kezdete óta a moldovai kormány nem ápol kapcsolatot orosz partnerével, míg más nemzetközi szereplők kiemelt befolyásolási lehetőséget kapnak Moldova bel- és külpolitikájának alakítására.
„A moldovai kormány – EU mintára – megszüntette az orosz relációs légi járatokat és a pénzátutalásokat annak ellenére, hogy 500 ezernél több állampolgára Oroszországban dolgozik” Európa és az EU militarizálása riasztó az Oroszországtól sok dimenzióban függő, s az élet minden területén közös érdekekkel rendelkező moldovai lakosság számára.
Igor Dodon korábbi államfő szerint 10 ezer feletti nyugati NGO működik Moldovában, míg a posztszovjet térségből érkező források, és az orosz média előtt a kormány bezárta a kapukat. Annak ellenére, hogy közös múlt, közös nyelv, közös kultúra, közös vallás, rokoni és baráti kapcsolatok nem az amerikai vagy a nyugat-európai relációkra jellemzőek. Az orosz nyelvű hírműsorok nem elérhetőek, az internet algoritmusai az orosz nyelvű kereséseket csak a Nyugat narratívája szerint teszik lehetővé, miközben az orosz nyelvet az alkotmány védi – közlekedő nyelv valamennyi moldovai etnikum között.
A dezinformáció elleni harc a moldovai államiság feletti nyugati térnyerés eszközeként jelenik meg. A szuverenitást védő amerikai, grúz és magyar törvények a moldovai politikai erők egy része számára követendő példát jelentenek. A külföldről érkező finanszírozás transzparens legyen, ne külföldi szereplők döntsenek szuverén országok jövőjéről a választások során. A moldovai hatalmi elit – kedvezményezettként – ilyen szabályozásban nem érdekelt, a globális Nyugat pedig nem is engedné az általa biztosított pénzeszközök és a politikai befolyásolás viszonyának átláthatóvá tételét. (Lásd a magyar és a grúz kormányra nehezedő amerikai és uniós nyomást, aminek friss példája az EP október 9-i Grúziát elítélő határozata.)
Államfő posztjára jelöltként 11 főt vettek nyilvántartásba. A két legesélyesebb jelöltnek Maia Sandu jelenlegi államfő (a hatalmon lévő Cselekvés és Szolidaritás Párt támogatásával), a tíz ellenzéki jelölt közül pedig Alexandr Sztojanoglo volt főügyész, a Szocialista Párt jelöltje mutatkozik. A további ismertebb jelöltek között van Ion Kiku és Vaszilij Tarlev volt miniszterelnökök, Irina Vlah, a Gagauz Autonóm Terület korábbi kormányzója, Renato Uszatij ellenzéki politikus, Natalia Morar ismert média személyiség.
„A munkaképes lakosság 40 százaléka külföldön él, szeptember 6-ig volt lehetőségük regisztrálni a választáson történő részvételre”
A legtöbben logikusan Oroszországból (38 százalék) regisztráltak, őket követték az Olaszországban élők (11,5 százalék), majd Németország (9 százalék), az USA (6,6 százalék) és Románia (5 százalék) a rangsor. Ezen mutatóhoz képest csak két helyen szavazhatnak az Oroszországban élők, míg Olaszországban 60, Németországban 26, Franciaországban 20, Nagy-Britanniában 17, Romániában 16, az Egyesült Államokban 16, Spanyolországban 11, Írországban 10, Portugáliában 6 szavazóhely kerül megnyitásra. Az EBESZ választási szakértői a választást valószínűsíthetően „free and fair”-nek fogják minősíteni.
A hatalmon lévő elit nem titkolt célja, hogy az EU-tagságról szóló népszavazás mozgósító erővel bírhat a jelenlegi államfő mögött, aki jelenlegi hivatali ciklusát is a politikai Nyugat támogatottjaként töltötte. Az ellenzék a népszavazás időzítését választást befolyásoló eszközként kezeli, mivel minden moldovai állampolgár számára alapmotiváció egy talán valamikor bekövetkező uniós életszínvonal, bár vannak egyéb félelmeik.
A moldovaiak látják, hogy a semleges Ausztria is EU-tagként olyan kül- és biztonságpolitikát kénytelen folytatni, ami megkérdőjelezi alkotmányos semlegességének valós tartalmát. Finnország és Svédország pedig úgy lettek NATO-tagok, hogy előtte már éveken át nem folytathattak semleges külpolitikát, mint ahogy Moldova már ma is e helyzetben van (szankciókban, közös nyilatkozatokban kötelező részvétel, militarizáció).
A moldovai társadalom problémái az ukrajnai háború során jelentősen nőttek, a háborút eszkaláló brüsszeli nyilatkozatok nem teszik vonzóbbá az EU-t. A szankciók következtében kritikusan nőtt az energia ára. Ukrajna ígérete szerint 2025-től nem enged át orosz gázt a területén, Moldova és benne a Dnyeszter-melléki szeparatista terület gázellátása kérdéses.
Moldova semlegessége és államisága egyre inkább a politikai Nyugat önmérsékletén múlik, ami elég gyenge garancia. Az október 20-i államfőválasztáson egy jelölt indul a globális Nyugat támogatásával, a jelenlegi államfő. Tíz jelölt indul ellenzéki pártok programjával vagy egyéni programokkal a Kelet – Nyugat között prosperáló, semleges Moldovára vonatkozóan.
„Együtt jóval nagyobb támogatottsággal rendelkeznek, mint az újabb hivatali időszakot megcélzó jelenlegi államfő”
A kérdés az, képes lesz-e a tíz ellenzéki államfőjelölt közös platformra jutni és választóikat konszolidálni a második fordulóba bejutó jelölt mögött november 3-ig, vagy folytatódik Maia Sanduval a moldovai államiság feladása.
Az Egyesült Államok a Fekete-tenger medencéjéhez történő stratégiai hozzáférés tartós céljával 2,7 milliárd dolláros projekt keretében Európa legnagyobb amerikai bázisává fejleszti a moldovai határtól száz kilométerre található Mihail Kogălniceanu légi bázist, mely kétszer akkora lesz, mint a németországi Ramstein.
„A beruházás nagysága nem hagy kétséget a térséghez kötődő amerikai stratégiai célok jelentősége iránt, amit a román diplomácia hatékonyan felhasznál”
Amerikai és uniós pénzeszközökkel, EU-s projektekkel valósítja meg moldovai céljait – a globális Nyugat érdekei mentén a moldovai semlegesség és államiság felszámolását.
Október 8-án az Európai Parlament – hivatkozva a moldovai titkosszolgálat román állampolgárságú és korábban a Soros Alapítványnál dolgozó vezetőjének jelentésére –, nyilatkozatban ítélte el a Moldova bel- és külpolitikai folyamataiba, de különösen az október 20-i elnökválasztási és népszavazási kampányba való külföldi beavatkozást. Ha a leírtakból az olvasó nem találná ki, nem a román, hanem az OROSZ beavatkozást ítélték el, valamint Putyin barátait – a Gagauz Autonómia vezetését. Az EP nyilatkozata szerint ezektől az emberektől kell megvédeni Moldova szuverenitását, államiságát és semlegességét.
„Szegény EP képviselők, honnan is tudhatnák, hogy Gagauzia népe nagyságrendekkel jobban szereti hazáját, és védi a moldovai semlegességet és államiságot, mint politikai elitjének írásom elején említett része”
Így lehet egy jobb sorsra érdemes, nagyon jóravaló, jóindulatú, munkaszerető moldovai népet és annak saját – hatalmi elitjének egy része szerint nem is létező – nemzeti identitását, nemzeti nyelvének megnevezését, semlegességét (és majd államiságát) elvenni. Ukrajnát a nyugati térnyerés érdekében már szétverettük, most következik Moldova.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Krötinger says:
Moldova sorsa eszerint már meg van pecsételve, hiszen a nyugat stratégiája tulajdonképpen, mondhatni szóról-szóra az ukrajnai forgatókönyv megismétlése. Valóban csak ennyire futja a nyugati kormányok és intézmények stratégiai szakembereitől, hogy egy már egy országra és egész Európára nézve katasztrofálisnak bizonyult stratégiát még egyszer bevetnek?
Da ha úgy vesszük, az ö szempontjukból nyilván sikeres ez a stratégia, hiszen ök szépen csak gazdasági=geopolitikai érdekeket érvényesitenek, meghalni érte úgyis a mások fia hal meg, ahogy most Ukrajnában, úgy nemsokára talán Moldovában is. East european lives doesn’t matter? Afrika és Azsia népei után most a keleteurópai népekre, országokra lett a stratégiai ágyútöltelék szerepe kiosztva? Az USA-tól egyébként nem is vártam volna mást, de az európai demokrácia és jogállamiság legföbb képviselőjétől vagy inkább megtestesitőjétől, az EU-tól..
Sárvári Attila says:
moldáviában legalább annyian beszélik az oroszt, mint a románt, gazdasági realitás nem az eu hanem az orosz reláció,mivel az eu hoz közeledés csak nagy szegénységet hozna a polgárainak