Volodimir Zelenszkij ukrán elnök látogatása a Donbasszban állomásozó ukrán hadsereg csapatainál 2021. február 21-én
Fotó:EUROPRESS/Ukrainian Presidency/Handout/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP
– Az utóbbi hónapokban érezhetően megnövekedett a feszültség a Donbassz körül. A konfliktus körüli hangzavart, a harcias kijevi nyilatkozatokat sokan a harcok kiújulásának előszeleként értékelik. Hogy látja, tényleg várható ukrán offenzíva a Donbasszban?
– Éppen ellenkezőleg. Úgy látom, hogy a konfliktust mélyen és hosszú időre lefagyasztják, és ennek az előkészülete zajlik. A szembenálló felekben ugyanis tudatosult, hogy képtelenek bármiben is megállapodni, végrehajtani a minszki megállapodásban foglaltakat, így aztán jobbnak látják befagyasztani a konfliktust. Valahogy úgy, mint az 1990-es évek közepén Karabahban történt. Az ukrán hatalom és a szeparatista népköztársaságok oldalán is tapasztalt harcias retorika, a csapatösszevonások a status quo megerősítését szolgáló erődemonstrációként értékelhetők.
– Értsem ezt úgy, hogy ami most történik, az nem több mint szájkarate?
– Igen. Egyelőre ez csak retorika bekeményedése. De azért ne feledjük el azt sem, hogy Ukrajna teljes mértékben az amerikai befolyási övezet része. Washington az Oroszországgal vívott geopolitikai harc terepe, így a retorika mostani harciasabbá válását is az átalakuló amerikai külpolitika kontextusában kell értelmezni. Abban a közegben, ahol Joe Biden gyilkosnak nevezte Vlagyimir Putyint, külügyminisztere, Anthony Blinken pedig az Egyesült Államok legnagyobb ellenségeinek Oroszországot, Kínát és Iránt. Egyértelműen bekeményedik tehát Oroszországgal szemben az amerikai politika, és Ukrajna, mint e nyomásgyakorlás hídfőállása ezt látványosan leköveti.
– Joe Biden győzelme, az Oroszországgal szemben agresszívebbé váló amerikai politika tehát megnövelte Kijev önbizalmát?
– Elképzelhető, hiszen Ukrajna az amerikai külpolitika vonalát követi. A jelenlegi ukrán hatalom ugyanakkor egyértelműen az oroszellenes politika erősödésében, a Moszkvára gyakorolt nyomás növekedésében érdekelt, és retteg attól, hogy Moszkva és Washington egyszer konszolidálja a viszonyát. Ukrajna ugyanis ma Oroszország ellenében határozza meg magát.
– Jelenleg Kijevnek aligha kell izgulnia amiatt, hogy az orosz-amerikai viszony normalizálódik…
– Ez így van, ám mindenki tisztában van vele, hogy egyszer eljön az idő, amikor a felek leülnek egymással tárgyalni és megállapodnak. Az ukrán hatalom ettől retteg.
– Amíg Ukrajna az oroszellenes politika terepe, Kijevben megnyugodhatnak, nem?
– Azért az Oroszország körüli amerikai befolyási övezetben ott vannak még a Moszkvával szemben meglehetősen aktív balti államok vagy Lengyelország. Kétségtelen, hogy területi vitája Oroszországgal Ukrajnának van, ez bizonyos mértékben kivételezett helyzetet jelent, ám azért az oroszellenes gyűrűben nincs egyedül.
– Ha a Donbasszról beszélünk, akkor azért az Egyesült Államok mellett az úgynevezett normandiai formátumban részt vevő európai hatalmak, Németország és Franciaország érdekeit is figyelembe kell venni. Berlin és Párizs pedig minden erővel megpróbálja visszatartani Kijevet a konfliktus kiélezésétől…
– Így van. Ezek az európai országok abban érdekeltek, hogy ne csak Amerika térségbeli szövetségeseivel, hanem Oroszországgal is fejlesszék a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat. Maga az Európai Unió ugyanakkor nem egységes ebben a kérdésben.
– A Donbassz kapcsán egyre harciasabbá váló ukrán retorika magyarázható belpolitikai okokkal is, így például Volodimir Zelenszkij népszerűségének csökkenésével. Ez a háborús retorika elvonhatja a figyelmet a belpolitikai problémákról. Nem gondolja?
– Zelenszkij népszerűsége azért nem zuhant be. Persze, csökkent a támogatottsága, ám még így is mindenkit messze megelőzve vezeti a politikusok népszerűségi listáját. Ha most tartanák az elnökválasztást, a felmérések szerint biztosan verné a második fordulóban bármelyik ellenfelét. Ráadásul a pro orosz Viktor Medvedcsukkal szembeni fellépés 6 százalékkal növelte az elnök népszerűségét a Petro Porosenko bázisának nevezhető Nyugat-Ukrajnában. Sőt, a felmérések alapján még az ország keleti részeiben is erősödött úgy 3 százalékkal Zelenszkij.
Konsztantyin Bondarenko
Fotó:EUROPRESS/Ria Novosti
– Ez érdekes, mert sokan éppen az elnök szűk belpolitikai mozgásterével magyarázzák Zelenszkij egyes lépéseit. Például a Magyarországgal folytatott vitában. E logika szerint az elnök tenne gesztust a kisebbségi oktatás vagy a nyelv kérdésében, ám szűk mozgástere miatt a nacionalista erők túsza, nincs igazán ereje az ilyen lépésekhez. Ön ugyanakkor felvázolta, hogy Zelenszkijnek igenis van támogatottsága, így nem igaz, hogy nincs erő mögötte. Akkor miért nem képes Kijev kimozdítani a magyar-ukrán viszonyt a holtpontról?
– Azért jegyezzük meg, hogy a két évvel ezelőtti és a mai Zelenszkij nem ugyanaz. Ami pedig az ukrán-magyar viszonyt illeti, a kárpátaljai magyar kisebbséggel kapcsolatos problémákhoz más lenne a hozzáállás, ha a köztudatban nem az élne, hogy Orbán Viktor az Európai Unión belül Oroszország és Vlagyimir Putyin legszorosabb szövetségese. Az ukrán sajtóban Orbán Viktor egyértelműen oroszbarátként jelenik meg, ebből pedig az a következtetést vonhatják le, hogy Magyarország ellenségesen viszonyul Ukrajnához. Így aztán a közvélemény nem a kárpátaljai magyar kisebbség aktivizálódásán, panaszain keresztül tekint e problémára, hanem azon a prizmán át, hogy Magyarország Oroszország szövetségese.
– Ez azt jelenti, hogy a mélypontra jutott magyar-ukrán viszonyban nem várható elmozdulás?
– Nem nagyon. Túlságosan bonyolult ehhez ez a probléma.
– És Ukrajnában tényleg senkit nem érdekel, hogy a jelenlegi oktatási- és nyelvtörvény diszkriminatív, és finoman szólva sem „európai”?
– Ebben teljesen igaza van. Ezt a törvényt még Petro Porosenko elnöksége idején fogadták el, és az orosz közösséget célozta. Persze, ugyanúgy sújtotta ez a többi nemzeti kisebbséget is. Később próbálták finomítani, így felmerült, hogy nem terjed ki az Európai Unió nyelveit beszélő kisebbségekre. Ez a két törvény egyértelműen felülvizsgálatra szorul, és ezt egyértelműsíthetné az Alkotmánybíróság döntése. Az Alkotmánybíróság működését azonban blokkolták Zelenszkij lépései.
– A kisebbségek joggal reménykedtek abban, hogy Zelenszkij változtat majd ezeken a törvényeken is, ő azonban e tekintetben egyértelműen Porosenko politikáját folytatja. Ez azért elkeserítő…
– Egyetértek. Mi is több változást, megújulást vártunk, de ez lett belőle.
– Szomorú hallani, de azt hiszem, igaza van. Akkor lépjünk tovább, de előbb térjünk vissza egy megjegyzésére. Azt mondta, hogy a két évvel ezelőtti és a mai Zelenszkij nem ugyanaz. Hogy érti ezt?
– Zelenszkij kívülről, ha úgy tetszik naiv romantikusként érkezett a politikába. Az ígéretei őszinték voltak, a jobbítás, a változtatás vágya vezérelte. Nem értette azonban a politika mechanizmusait, a realitásokat. Mára ráérzett erre a világra, igazi politikussá vált, ami abból is látszik, ahogy befolyásolni próbálja mind a saját környezetét, mind az ellenfeleit. Sőt, azt mondanám, hogy hajlik az autoriter megoldásokra. Ha úgy látja jónak, átlép a jogon és erővel old meg dolgokat. Így volt ez például az alkotmánybírósággal vagy Medvedcsukkal szembeni fellépés esetében.
– Ha már a Viktor Medvedcsukkal szembeni szankciókat, az ellehetetlenítésére irányuló fellépést említette, ezt és a vele összeköthető három tévécsatorna terrorizmus támogatása címen történt bezárását több elemző is összefüggésbe hozta a háborús retorikával, és a Donbassz ellen készülő offenzívával. Ön úgy látja, hogy Kijev nem támadja meg a szeparatista alakulatokat. Mivel magyarázza akkor a Medvedcsuk elleni fellépést?
– Zelenszkij ezzel mindenek előtt azt üzeni, hogy neki nincs szüksége közvetítőre ahhoz, hogy tárgyaljon Oroszországgal. Medvedcsuk nem igazán népszerű politikus, az ő legfőbb ütőkártyája az orosz elnökhöz főződő szoros kapcsolata. Lányának a keresztapja Vlagyimir Putyin. Szerintem tehát az ukrán elnök ezzel megüzente Moszkvának, hogy kész a tárgyalásokra, de Medvedcsuk nélkül. Nincs szüksége közvetítőre.
– Kicsit mintha túl lenne gondolva ez, szerintem egyszerűen ezzel is gyengíteni akarja a „népszolgák” immár legfőbb vetélytársát, az Ellenzéki Platform – Az Életért elnevezésű pártot.
– Az Ellenzéki Platform – Az Életért népszerűségének növekedése eltúlzott. Igen, bizonyos megfizetett közvélemény-kutatások 20-22 százalékot „mértek” a pártnak, ám az igazság ezzel szemben az, hogy Bojkóék népszerűsége megrekedt a 15-17 százalékos szinten. Zelenszkijéknek tehát nem kell rettegniük. A Medvedcsukkal szembeni lépések tehát – ismétlem – annak szóltak, hogy a politikus túl messze ment, és igyekezett magát megkerülhetetlenné tenni az orosz relációban. A fogolycserétől a gázárakról folyó tárgyalásokig szinte minden kérdésben magához ragadta a kezdeményezést, és Zelenszkij ezt megelégelte.
– Ha jól értem Önt, akkor Zelenszkij hatalmát legfeljebb a járvány kezelése ingathatja meg, vagy még az sem. Ez azt jelenti, hogy belpolitikai szempontból viszonylag nyugodt lesz a 2021-es év?
– Komoly megrázkódtatásra nem számítok. Jubileumi év az idei, és minden politikai erő erre, az ukrán függetlenség kihirdetésének augusztusi 30. évfordulójára koncentrál. S különben is, a járvány közepette senkit nem érdekelne igazán az sem, ha átalakítanák a kormányt.
– Apropó jubileum. Dmitro Kuleba külügyminiszter ennek kapcsán egy interjúban valamiféle meglepetésre utalt, amelynek kapcsán egyesek már a Németországban eltemetett Sztepan Bandera földi maradványainak a hazaszállítására gondoltak. Milyen ajándékot kapnak az ukránok az évfordulóra?
– Úgy gondolom, Kuleba Kamala Harris amerikai alelnök augusztusra várható kijevi látogatására utalt ezzel.
– Az ukrán elit gondolkodását látva igaza lehet. Ők ezt komoly ajándékként értékelnék, hiszen Amerika barátsága az ukrán identitás alapelemévé vált…
– Igen, de Zelenszkij azért nem kizárólag arra vár, hogy miként alakul Joe Biden alatt az amerikai külpolitika. Az elmúlt hónapokban például, amikor az Egyesült Államok a választásokkal volt elfoglalva, szoros kapcsolatot alakított ki Nagy-Britanniával.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater