„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Térdelő hívek II. János Pál pápa lengyelországi útja során Varsóban, 1989-ben
Fotó:EUROPRESS/DERRICK CEYRAC and DOMINIQUE FAGET/AFP
Hogy mi volt a legfontosabb a rendszerváltáshoz vezető úton? Reagan kemény szovjet ellenes politikája, a szovjet rendszer végelgyengülése, Mihail Gorbacsov peresztrojkája, II. János Pál színre lépése vagy a Szolidaritás? Fontossági sorrend nem állítható fel közöttük. Sőt, a tényezőket a legtöbbször nem is hallhatjuk együtt. A hangsúly általában jelentős mértékben függ ugyanis attól, hogy hol és kivel beszélgetünk e témáról.
Én mások mellett Jerzy Eislerrel, a legújabb kori lengyel történelem kiváló ismerőjével beszélgettem ezekről az időkről. Van annak már vagy másfél évtizede. Felidézett egy esetet, ahol a szelektív emlékezetű francia kutatókban fel sem merült, hogy megemlítsék Ronald Reagan történelmi szerepét. Számukra ugyanis egyértelmű volt, hogy Párizs erőltette Washingtonra a fegyverkezési- és gazdasági versenyt. De felhozta példaként Lengyelországot is, ahol a radikális jobboldal nem akarja elfogadni, hogy a rendszerváltáshoz bizony Gorbacsovnak is sok köze volt. Mint fogalmazott,
„egyetért Gorbacsovval, aki a Nobel-békedíj átvétele után tréfásan azt mondta, hogy ezt az elismerést nem azért adják, amit valaki tesz, hanem azért, amit nem tett. Esetében tehát azért, hogy nem vitte be a tankokat Közép-Európába”
Az 1989-es esztendőhöz vezető úton sokakat meg kell említeni. Így akár a párt reformerőit vagy az hajlíthatatlan emberek sorát felvonultató emigrációt. Kemény antikommunizmusuk nem ismert semmilyen kompromisszumot, ezért aztán az ellenzék is meg-megmosolyogta vagy vállrándítással elintézte e kérlelhetetlen embereket, mondván, nem pragmatikusak. A rendszer lebontásában azonban benne van az ő kezük is. Tehát a váltás sok tényezőn múlt.
A Szolidaritás elévülhetetlen érdemeiről már sokan és sokat beszéltek, anno azonban Eisler professzor is kiemelte, ha a Szolidaritás mellett nem tíz, hanem tizenöt-húsz millióan lettek volna, e csoda akkor sem mehetett volna végbe a lengyel pápa és Reagan kemény antikommunizmusa nélkül. E sorban döntő jelentőségű II. János Pál első, 1979-es lengyelországi zarándoklata. A pápa előtt letérdelő lengyelek igazából akkor emelték fel a fejüket, álltak fel a térdeplésből.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
