„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

A KHL versenyre kelt az NHL-lel

2019. jún. 01.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

A pozsonyi A-csoportos jégkorong világbajnokság finn-kanadai döntőjén történelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Az orosz profi ligában edződő sztárok most először bizonyultak jobbnak a világ legerősebb bajnokságában játszóknál.

A győztes finn válogatott öröme az A-csoportos jégkorong világbajnokság döntőjében Pozsonyban, 2019. május 26-án #moszkvater

A győztes finn válogatott öröme az A-csoportos jégkorong világbajnokság döntőjében Pozsonyban, 2019. május 26-án
Fotó:EUROPRESS/JOE KLAMAR/AFP

Az, hogy Finnország megnyerte az A-csoportos jégkorong világbajnokságot, még nem lenne pusztán eget rengető meglepetés, ám akkor már leeshet az állunk, ha eláruljuk, hogy a Suomi ezúttal a világ legerősebb bajnokságának tartott NHL-ben játszó 49 játékosából pontosan 47-et mellőzött a pozsonyi tornán. Ráadásul az a két hokis, aki az észak-amerikai ligában kergeti a pakkot – Henri Jokiharju és Juha Lammikkois –, a főcsapat helyett inkább klubjuk farmcsapatában lép jégre az AHL-ben. A többiek közül a legtöbben az orosz profi ligában, a KHL-ben játszanak – a finn Jokerit és az orosz SZKA Szentpétervár a két legtöbb finn hokist foglalkoztató egyesület –, így kimondható, hogy miután a bronzérmet Oroszország szerezte meg, a KHL történetében először legyőzte egy világbajnokságon az NHL-t.

Mielőtt elemeznénk a finnek meglepő, de annál jobban megérdemelt vb-címét, érdemes pár szót szólnunk az orosz profi ligáról, melyet 2009-ben hívott életre a Kontinentális Jégkorong Liga, és ami a színvonalát tekintve már-már vetekszik az NHL színvonalával, melynek európai párja.

„Nem véletlen, hogy a KHL-t a kezdetektől a legerősebb európai bajnokságnak rangsorolták”

Mivel a legtöbb csapat orosz – játszik itt finn, fehérorosz, kazah és még kínai klub is –, így a játékosok nagy része is ebből az országból kerül ki, de mint említettük a cikk elején, a finnek is szép számban lépnek jégre.

A liga tulajdonosai nagyon vigyáznak arra, hogy csak olyan csapatok szerepeljenek a KHL-ben, akiknek az anyagi helyzetük azt megengedi. Ha nem ezt látják a liga vezetői, gond nélkül kiteszik az adott csapatot a bajnokságból. A 2016–2017-es idényt követően a horvát Medvescak Zagreb és az orosz Metallurg Novokuznyeck hagyta el a 2008-ban alapított KHL-t, míg a 2018–2019-es szezonban már csak 24 csapat szerepelt, mivel az orosz Lada Toljatti és a Jugra Hanti-Manyszijszk a gyenge teljesítmény és az alacsony nézettség miatt távozott, illetve mert túlságosan rá voltak utalva a kormánytámogatásra a játékosok kifizetésénél. A napokban jelentette be a pozsonyi Slovan, hogy nem sikerült megfelelő mecénást találnia, így hét év KHL-es szereplést követően visszatér a szlovák bajnokságba.

Dmitrij Csernisenko  a KHL elnöke egy korábbi interjújában elmondta,

„a liga sikereinek egyik titka a stabil anyagi háttér. Ezt pedig azzal értek el, hogy szigorúan ellenőrizték a csapatok pénzügyeit”

A liga nyereségesen működik, így például 2017/18-as szezon végén 243 millió rubelt osztottak szét a csapatok között – ez nagyjából 1,2 milliárd forintnak megfelelő összeg -, és a legnagyobb sztárok fizetése nem sokban marad el az NHL-átlagától. Jelenleg egy hétéves program első felénél tart a KHL, és ebben azt szeretnék elérni, hogy sehol se legyenek üresek a nézőterek, ezért aztán kötelezik a klubokat a szurkolókkal való együttműködésre, azaz a belépők árának megfizethető szinten tartására. Csernisenko azt sem titkolta, hogy a liga számára a csapatlétszám optimalizálása lenne az alap, így a pénzügyi feltételek szigorításával érik el azon csapatok kilépését a KHL-ből, akik valamilyen szempontból rossz fényt vetnek a ligára. Ugyanakkor szem előtt tartják az orosz jégkorong érdekeit, például a hazai csapatok esetében öt légiós szerepeltetését engedik a szabályok, és ezt a számot az elnök is megfelelőnek tartja.

De térjünk vissza a pozsonyi világbajnoksághoz. Noha az aranyérmet az elsősorban a KHL-ben játszó játékosokra építő Finnország nyerte, ha megnézzük a vb különdíjasait, bizony ott hatalmas NHL fölénnyel találkozunk, és az egy szem finn Mikko Lehtonenen kívül – aki legutóbb a KHL-ben a Jokerit csapatában játszott – kizárólag az észak-amerikai liga klasszisai lettek díjazva, vagy beválogatva a világbajnokság All Star-csapatába. Szintén a Jokerit tagja a finn csapatkapitány, a vb-döntő hőse, a 34 éves Marko Anttila, aki a csapata utolsó hat találatából négyet vállalt magára, s valamennyi létfontosságú volt. A svédek ellen ő egyenlített másfél perccel a vége előtt, az oroszok elleni elődöntőben az ő találatával nyertek a finnek, míg a fináléban kétszer is mattolta a kanadaiak kapusát.

Mindenesetre nagyon régen fordult elő az, hogy ne egy olyan válogatott nyerje el a világbajnoki címet, amelyik túlnyomó többségben nem az NHL-ben edződő játékosokból áll. Még maguknál az oroszoknál sem voltak többségben a hazai profi ligában játszók, a kanadaiaknál pedig kizárólag az észak-amerikai profi ligában a korongot kergetők kaptak lehetőséget, igaz, nem a legnagyobb sztárok. Több szakember állította, hogy a vb-n járt juharleveles válogatott tagjai közül egy olimpián játszó keretbe maximum a kétszeres Stanley-kupa győztes kapus Matt Murray férne be. Nem véletlen hogy a dobogó alsóbb fokaira Kanada és Oroszország állhatott fel.

A finn szövetségi kapitány Jukka Jalonent nem zavarta, hogy az észak-amerikai profik között játszó klasszisok sorra lemondták a vb-szereplést, ugyanis sosem rejtette véka alá, hogy

„nem sokra becsüli az NHL-t, viszont az európai hokit, köztük a KHL-t jobbnak tartja”

És a csapata bizonyította is a mester elképzelésének igazát. A finn válogatott a világbajnokságon kétszer játszott Kanadával – elsőnek és a döntőben utolsónak –, és mindkétszer le is győzte az NHL-es sztárokkal teletűzdelt juharleveleseket. Ennek ellenére senkit se lepjen meg az, hogy a vb felfedezettje, a mindössze 18 esztendős Kaapo Kakko a júniusi NHL-draft 1/1-ese lesz, nem pedig egy KHL-es csapatba szerződik el. Hogy jó vásárt csinálnak vele, az biztos, ugyanis a finn válogatott első hét góljából ötöt Kakko lőtt, ráadásul csapattársával Henri Jokiharjuval azt is elmondhatja magáról, hogy egy éven belül az U20-as és a felnőtt válogatott tagjaként is világbajnok lett. Utóbbi már az NHL előszobájában, az AHL-ben játszik. Akárcsak a kapus, Kevin Lankinen, aki az elődöntőben az oroszok ellen 100, míg a fináléban a kanadaiak ellen 97,73 százalékos hatékonysággal védett.

Finnország harmadszor lett világbajnok, másodszor Pozsonyban, és először az NHL-ben játszó klasszisai nélkül. Hogy megérdemelten lett aranyérmes 2019-ben, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a csoportban ötször nyertek – egy ráadásos és egy sima vereség mellett –, míg az egyenes kieséses szakaszban a címvédő svédeket, aztán az oroszokat, majd a kanadaiakat győzték le. Mindezek után senki sem mer abban kételkedni, hogy a Suomi jogosan foglalta el a sportág trónját.

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Ki tervezhetett gleiwitzi típusú provokációt Kalinyingrádban?

    2026. nov. 22.
    Ha feltételezzük, hogy Lengyelország valóban olyan hírszerzési információkhoz jutott, amelyek szerint ukránok beszivárgást terveztek Kalinyi...

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 21.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater