„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Az orosz-ukrán háborúban alkalmazott drónokat, éppúgy mint a többi katonai eszközt felhasználás jellege alapján lehet harcászati, hadműveleti, és hadászati csoportokba sorolni”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP
A homo sapiens sapiens küzdelmeit több tényező határozza meg, amelyek jelentős részével – egyértelműségük miatt – nem szoktunk foglalkozni. Az első ezek közül egyértelműen az egyén fennmaradásához szükséges feltételek, köztük az étkezés és alvás ciklusai. A II. világháború kevéssé ismert és nem véletlenül feledésre ítélt szereplői azok az amfetamin alapú élénkítő szerek voltak, amelyeket a német és a szövetséges oldal is előszeretettel használt. Más hadseregekben a hasonló célt az alkohol töltötte be. Azonban természetes vagy mesterséges élénkítő szerek ide vagy oda, előbb-utóbb mindenkinek aludnia kell és már a fenti háború végén megjelent éjjellátó eszközök használói is gyakran ütköztek egy nehezen elkerülhető problémába. A katonák az egész napos küzdelmek után egyszerűen túl fáradtak voltak ahhoz, hogy még este is harcoljanak. Ez a helyzet fordult elő a 1973-as jóm kippuri háború idején is, amikor már mindkét fél rendelkezett nagyobb számban éjjellátó berendezésekkel, mégis az éjszakai hadműveletek igen-igen ritkának bizonyultak a fenti okok miatt.
Másik ilyen tényező, amely alapvetően határozta meg a küzdelmeket a tér háromdimenziós kiterjedése volt, amelyben a mozgás csak emberi vagy állati erő felhasználásával történhetett évezredeken keresztül.
„A kevéssé ismert porosz teoretikus Gneisenau mondása szerint a stratégia a tér, az erő, és az idő alkalmazásának tudománya, így nem meglepő, hogy a hova, mekkora erővel, és mikorra kérdések meghatározó, sőt kizárólagos hatást gyakoroltak a küzdelmek lefolyására”
Példának okáért a lovas seregek győzelmeit a nagyrészt gyalogságból álló ellenfeleik felett a legtöbb esetben kitűnő mobilitásuk tette lehetővé. Ebben az emberi történelem nagy részében fennálló helyzetben a magaslati pontok és az ide épített erődítmények, vagy akár a csatamező uraló pontjainak megszállása döntő előnyt jelentett. Fenti helyzetet a technikai technológiai újítások változtatták meg jelentős mértékben bár teljesen elavulttá nem tették. A tűzfegyverek, a belső égésű motor, a rádió, és végül a levegő meghódítása összezsugorította és átalakította a csatateret, de a fenti szempontok a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva továbbra is érvényesek.
Az elmúlt napok jellemzően drónokkal végrehajtott támadásai és a frontvonalról érkező hírek újra felvetik a kérdést, mi változott és mennyire a háborúban a pilóta nélküli repülőeszközök tömegessé válásával. És itt jön képbe a címben szereplő, az amerikai fegyveres erők több fegyverneménél visszatérő mondás, amely a harmadik dimenzióból, fentről érkező fenyegetésekről szól. Historia est magister vitae – azaz a történelem az élet tanítója, tartja a latin mondás és ebben az esetben is érdemes visszanyúlni a múltba.
„A jelenlegi, a drónok mindenhatóságáról szóló vitákban érdemes felidézni az I. világháború után kibontakozott vitát, amely az akkor elterjedt és a szárazföldi hadműveletekre jelentős hatást gyakorló légierővel kapcsolatban ismételgette ugyanezeket az érveket”
„A bombázó mindig átjut” alapelvre épített és – mára nagyrészt elfelejtett – Giulio Douhet elmélete szerint, a légierő önmagában képes háborúkat eldönteni. Ebben az elképzelésben a lakossági központokra és az infrastruktúrára mért terror bombázások és bevetett vegyi fegyverek megtörik a hátország akaratát és elpusztítják az ipari potenciált. Érdemes felidézni, hogy hasonló gondolatok uralják a szakmai és civil közbeszédet a drónokkal kapcsolatban, bár ezúttal a szerepük inkább a csatamezőre korlátozódik.
„Az orosz-ukrán háborúban alkalmazott drónokat, éppúgy mint a többi katonai eszközt felhasználás jellege alapján lehet harcászati, hadműveleti, és hadászati csoportokba sorolni”
Az ukránok által alkalmazott nagy hatótávolságú, bár relatíve kicsi robbanófejjel ellátott drónok (köztük az UJ-22) éppúgy, mint az iráni Sahedek továbbfejlesztett változata az orosz Geranok alapvetően hadászati-hadműveleti célpontok támadására alkalmasak. Bár fizikai paramétereik, és ezáltal röppályájuk eltér a korábban erre a célra alkalmazott cirkáló, tüzérségi és ballisztikus rakétákétól, feladataik és leküzdésük módja nagyjából ugyanolyan. Egy ballisztikus pályán érkező, vagy egy sugárhajtóműves repülőgép tulajdonságait felmutató katonai eszköz más típusú fenyegetést jelent, mint egy helikopterre hasonlító, vagy egy légcsavaros kisrepülőgép tulajdonságaival rendelkező eszköz, de akkora eltérés, mint amire a sajtóban megjelent hírek alapján következtetni lehetne, nincs.
„A rendkívül kis magasságon repülés előnyeit, a nehéz észlelhetőséget és az ebből fakadó alacsony reakcióidőt már a hidegháború közepén fölismerték a szembenálló felek”
Így jelentek meg például az előre beprogramozott útvonalon repülő, külső beavatkozást nem igénylő vezérléssel ellátott Tomahawk cirkáló rakéták, vagy éppen a célpont közelében alacsony magasságra süllyedő vadászbombázók. Ez utóbbi repülési profilt hívták hi-lo-hi-nak, amely nagy magasságú megközelítést, majd a célpont közelében gyakorlatilag a fák koronája fölé süllyedést jelentette, visszatérés közben ismét nagy magasságon repülve, amely üzemanyag hatékonysági szempontból volt fontos. A tengeren ugyanezt a fajta megoldást az úgynevezett sea skimming rakéták, köztük a hidegháborús veterán a Harpoon alkalmazta. Összefoglalva az elhangzottakat, ami változást jelent a hadtudomány felsőbb szintjein, az az ilyen típusú eszközök száma, illetve lopakodó képességeinek megnövekedése, és nem a megjelenésük.
„Az igazi változás a legalacsonyabb, azaz harcászati szinten történt, ahol a precíziós csapásmérő eszközök, irányított rakéták és tüzérségi lövedékek szinte teljes feladatkörét átvették a jóval költséghatékonyabb és rugalmasabb drónok. Ezek közös jellemzője, hogy legtöbb esetben valós idejű információt és képet nyújtanak a kezelőiknek”
Bár napjainkra közhellyé vált, hogy a veszteségek több mint kétharmadát drónok okozzák, ettől függetlenül a közvélemény számára mutatott kép ellenére számos mindennapos katonai feladatot nem lehet repülő drónokkal ellátni. A terület tüzet, illetve számos egyéb tüzérségi feladatot sem lehet ezekre az eszközökre bízni. Az úgynevezett FPV, azaz first person view drónok valóban páratlan csapásmérési lehetőségeket biztosítanak a harctéri parancsnokok számára, azonban még ez a képesség is csak átalakította azt az alapvető mondást, amely szerint a tüzérség megsemmisít, és a gyalogság foglal el. Területet megtartani ugyanis továbbra is csak a gyalogság képes.
Rátérve a felek képességeire több érdekes információ is megjelent – hol máshol, mint a nem hivatalos sajtó – berkein belül. Telegram csatornákon, Youtube videókban olyan leellenőrizhető hírek jelentek meg, amelyek jelentősen árnyalják a fősodratú médiában bemutatott helyzetet. Az egyik ezek közül az a kínai hozzáállást is jelentősen árnyaló helyzet, amelyben a névleg orosz szövetséges meghatározó mértékben járul hozzá ahhoz, hogy Ukrajna versenyben tudjon maradni Oroszországgal a drónok területén. Egy drónok gyártásával foglalkozó orosz vállalkozóval készült interjúban elhangzik, hogy még Oroszországban is alig 1-2 cég foglalkozik tényleges drón gyártással, azaz az összes felhasznált részegység saját vagy Oroszországban működő beszállítók általi gyártásával. Ezek is tipikusan azok a nagy állami vállalatok, vagy azok leányvállalatai, amelyek hagyományosan fegyverek fejlesztésével és kutatással foglalkoznak.
„A többiek az ukrán cégekhez hasonlóan összeszerelést és módosítást végeznek, amelyhez az alkatrészek meghatározó mértékben, 85-95 százalékban Kínából érkeznek”
Egy másik drónok fejlesztésével foglalkozó interjúban hasonló máshol nem hallott információkról esik szó. A magánvállalkozást üzemeltető interjú alany a riporter szerint szabadon, bár tegyük hozzá inkább szabadabban, tud arról beszélni, mi zajlik most a drónok frontján az orosz ukrán háborúban.
Ezek közül elsőként talán azt érdemes kiemelni – amely nem jelenthet meglepetést senkinek -, hogy jelenleg a világ leghatékonyabb drón fejlesztői az érintett országokban, azaz Oroszországban és Ukrajnában működnek. Az egekig dicsőített nyugati haditechnika számos eszköze egy ipari alapú, azaz másképp peer to peer (egyenlő felkészültségű) felek között vívott háborúban nem hogy nem hozta a prospektusokban ígért számokat, hanem egyenesen használhatatlannak bizonyult, gondoljunk csak az ATACMS pótlására vagy kiváltására szánt GLSDB kudarcára.
Persze, itt is érdemes közbeszúrni, hogy a kódolatlanul sugárzó (!) amerikai felderítő drónok jeleit kihasználva már a kétezres évek elején Irakban is sikerült úgynevezett légvédelmi csapdát állítaniuk a felkelőknek, és a jelentős amerikai harci helikopter veszteségeket kizárólag a rendelkezésükre álló korlátozott légvédelmi eszközök miatt tudták elkerülni a koalíciós erők. Visszatérve az interjúra, a megszólaltatott szakértő szerint
„jelenleg a gyalogságnak nincs más eszköze a védekezésre a kamikáze drónnak is nevezett eszközök ellen, mint a gyors futás, azaz mondjuk inkább úgy, olyan járművet használ, amellyel le tudja hagyni az általában 60 km/h sebességű drónt. Szavai szerint a különböző zavaró eszközök, drón puskák, és a hátizsákos zavaró eszközök nem váltak be az egyre kifinomultabb eszközökkel szemben”
És itt megint hadd utaljak vissza a hadtörténelmi tanulságokra, ugyanis a háborúk történetét végigkíséri a kard és a pajzs vetélkedése, amelyben előbb-utóbb minden egyes kardra megjelenik a pajzs. Például a spanyol polgárháborúban bemutatkozó német zuhanóbombázók ellen megjelentek a légvédelmi léggömbök, amelyek légvédelmi tüzérséggel kombinálva jelentősen megnehezítették, bár lehetetlenné egyértelműen nem tették a Stukák dolgát. Ide tartozik az a II. világháborús szovjet taktika is, amelyben a gyalogság minden rendelkezésére álló eszközzel lőtte az őket támadó csatarepülőgépeket. Egy híres Stuka pilóta így foglalta ezt össze „Alle, immer, mit alles zurückschoss.”- azaz mindenki, mindennel, mindig visszalőtt. Nyilván egy forgó tolózáras puska, vagy egy pisztoly kaliberű lőszert tüzelő géppisztoly légvédelmi hatékonysága közel a nullával egyenlő, de a pszichológiai hatást és a véletlen találatok szerepét nem szabad alábecsülni.
A fenti interjú illusztrációjaként használt videofelvételek során mutatott járművek és gyalogsági alakulatok elleni támadások túlnyomó többségét olyan FPV vagy másképp kamikáze drónokkal hajtották végre, amelyek maximális sebessége körülbelül 60 kilométer/óra. Ahogy azt több videó is bemutatja,
„az ilyen célpontok leküzdése a katonák szabvány személyi fegyverével sem lehetetlen. Az aktív elhárításon túl egyáltalán nem elképzelhetetlen az olyan védő vagy álcahálók széles körű alkalmazása sem, amelyek a gyalogos katonáktól biztonságos távolságban fogják el vagy teszik repülés képtelenné az ellenséges kamikaze drónokat. Ahogy azt a harci járműveken megjelent „tyúkketrecek” vagy másképp grill rácsok teszik”
Összefoglalva a fentieket, az I. világháború újdonságaként a felülről támadó kezdetleges két és három fedelű gépeket húsz év múlva felváltották a vijjogó Stukák, a páncélozott Sturmovikok, majd a harci helikopterek. Hamarosan megjelentek azonban a légvédelmi eszközök. Az eleinte kezdetleges, magas szögemelkedést lehetővé tévő állványok, majd a kifejezetten légvédelmi céllal készült egyre precízebb eszközök, míg végül a vállról indítható rakétákkal bezárult a kör. 2025 májusának végén még nem látszik, mi lesz az az eszköz, automatizált légvédelmi géppuska, a drónokéval összevethető árú mikro légvédelmi rakéta, a drón elhárító drón, esetleg egy hordozható lézerágyú, vagy valamilyen passzív eszköz, amely elviselhető mértékűvé csökkenti a drónok jelentette fenyegetést. Egy dolog biztos, a drónok jelentős változást hoztak a modern hadviselésben, de anélkül, hogy alapvető jellegzetességét megváltoztatták volna. Pontosan úgy, ahogy ezt a korábbi haditechnikai forradalomnak nevezett változások tették.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszelita says:
A drónok több szempontból is kiválóan alkalmasak a mesterséges intelligencia katonai alkalmazására, ezért már a közeljövőben ki fogják váltani a “dzsójsztikos fiúkat”, vagy legalábbis jelentősen hatékonyabbá teszik ezeket az eszközöket. Különösen kötelékben, amikor több száz drón tevékenységét hangolhatják össze hálózati algoritmusok felhasználásával, ami nem ördöngösség, már itt kopogtat az ajtónkon. Bocsi, ez képzavar volt, egy drón csak ne kopogtasson.
csakafidesz says:
Elég komoly egészségügyi problémáim vannak és az orvosok sokféle, fantasztikusan aprólékos vizsgálatot folytatnak a gyógyításom érdekében. Kifinomult, korszerű eszközöket, vegyszereket, stb. használnak. Akárcsak a fogorvos aki szintén aprólékosan méri csiszolja a fogaimat, hogy a pótlásokat be tudja illeszteni.
Erre itt van a legújabb eszköz amellyel sok embert elpusztítható a csodálatosan megalkotott szervezetével, és agyának sokirányú gondolataival, voltaképp az egész lényével együtt. Tonnaszámra csinálnak trágyát a Világegyetem legfantasztikusabb teremtményéből az emberből.
Tisztában vannak-e a politikusok, a fegyvergyártók és főképp a fegyvert használók azzal, hogy mit tesznek?
A drón nem ellenség. A drón egy hasznos eszköz. Azok a politikusok és hadvezérek a bűnös lelkűek akik az ember ellen fordítják.