//A győzelem tábornoka
Zsukov marsall belovagol a Vörös térre 1945. június 24-én a győzelmi parádén #moszkvater

A győzelem tábornoka

Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall a második világháború kiemelkedő szovjet tábornoka. Személyiségéről és vezetési stílusáról megoszlanak a vélemények. Egy biztos, a harcmezőn elért sikerért semmi sem volt drága a számára. Ezen a napon, 1974. június 18-án halt meg Moszkvában

Zsukov marsall belovagol a Vörös térre 1945. június 24-én a győzelmi parádén #moszkvater
Zsukov marsall belovagol a Vörös térre 1945. június 24-én a győzelmi parádén
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Jevgeny Haldei

Sokan próbálkoztak már meg azzal, hogy az igazi Georgij Konsztantyinovics Zsukovot mutassák be. Ő volt az a férfi, aki Adolf Hitler birodalmára a legsúlyosabb vereségeket mérte. Mégsem azonos a megítélése a szovjet hadtörténelem egyik, katonai szemszögből mindenképpen legsikeresebb tábornokának. Hazájában, ahol a nagy elődre emlékezve a „vörös Szuvorovnak” is nevezik, elképesztő népszerűségnek örvendett. Nem véletlen, hogy a hatalmát féltve előbb Sztálin, majd később Hruscsov is félrerakta őt.

„Katonái annak ellenére imádták őt, hogy Zsukov elsősorban a keménységével és a hajthatatlanságával tűnt ki”

Engesztelhetetlen volt a gyáva és a pánikkeltő katonákkal szemben, és végletes esetekben attól sem riadt vissza, hogy az illetőket a kivégzőosztag elé állítsa. 1941 szeptemberében, Leningrád ostroma során kiadott egy parancsot, mely szerint bárkit, aki írásos engedély nélkül elhagyja posztját, azonnal agyon kell lőni.

A lengyel születésű szovjet katonai vezető, Rokosszovszkij marsall életútját bemutató orosz könyv egyik fejezete alapján kiderült, hogy

„Zsukov nemcsak sorkatonáival szemben volt engesztelhetetlen, de egy tábornokára, az I. Ukrán front mérnöki csapatainak parancsnokára, B. V. Blagoszlavovra is pisztolyt emelt 1944 márciusában”

Zsukov éjszakai értekezletre hívta össze a parancsnokokat, ahol az általa bevezetendő új elképzelésekről, kitüntetésekről, leváltásokról és különböző ítéletekről esett szó.

„Eközben folytonosan lefordíthatatlan orosz kifejezéseket használt, és kivétel nélkül mindenkit tegezett, bár a pertut senkivel nem itta meg. Blagoszlavov már a kezdetkor nem tetszett Zsukovnak. Amikor a tábornok azt kérte, hogy beszéljen hozzá trágárság és fenyegetés nélkül, a marsall előrántotta a Mausert. Blagoszlavov pedig szintén a pisztolya után nyúlt. Suta szünet állt be. Blagoszlavov közölte Zsukovval, hogy várja a lövését. Nem akármilyen tábornok volt, hanem a mérnöki csapatok tábornoka, jóval képzettebb, mint valami gyalogos tábornok, s nagyon is tisztában volt a saját képességeivel. A párbaj azonban elmaradt. Zsukov rájött, hogy egy ilyen magas beosztású tábornok agyonlövéséért nem jár buksi simogatás” – olvasható a könyvben. Mindenesetre aztán a két tábornok, ha nem is békült ki egymással, de végigharcolták egymás oldalán a II. világháborút, majd az 1945. június 24-i, moszkvai győzelmi parádén mindketten ott voltak.

„Zsukov a hadak élén lovagolt be a Vörös térre, míg Blagoszlavov a mérnök csapatok zászlóvivőjeként vonult fel”

Több orosz és külföldi történész munkájában olvasható, hogy Zsukovot sokan „Mjasznyik”, azaz Mészáros néven emlegették, mert a siker érdekében nem sajnálta sem az emberei életét, sem a harci technikát. A fentiek ellenére Zsukov Oroszországban a mai napig népszerű, és anekdoták sora idézi fel a kiskatonák világát jól ismerő, velük törődő atyai parancsnok emlékét. Sőt, az amerikai tábornok, a későbbi elnök, Dwight „Ike” Eisenhower kijelentette Zsukovval kapcsolatban, hogy az Egyesült Nemzetek nagyobb hálával tartozik neki a Wehrmacht legyőzéséért, mint bármely más katonai figurának.

Georgij Konsztantyinovics Zsukov #moszkvater
Georgij Konsztantyinovics Zsukov
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Nekünk, magyaroknak sincs egyértelműen pozitív vagy negatív véleményünk róla. Hisz 1945-ben felszabadította a német megszállás alól hazánkat. Mások azonban – főleg a később tapasztaltak alapján – csak megszállóként emlegetik.

„Ám főleg az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprójaként maradt meg elsősorban a magyar emlékezetben”

Ugyanis Zsukov volt az, aki kidolgozta és vezette a Forgószél hadműveletet, amelyért aztán abban az évben, december 1-jén, 60. születésnapjára negyedszer is megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Mindenesetre az azért meglehetősen furcsa, hogy a II. világháború tábornokai közül éppen róla található a legkevesebb könyv a könyvtári katalógusokban. Egy nyugat-európai felmérés szerint a nyugati szövetségesek katonai parancsnokai közül az amerikai Eisenhowerről 190, Douglas MacArthurról 79, Bernard Law Montgomeryről 68, George Pattonról 45, míg a brit Archibald Percival Wavellről 30 könyv található, addig a győzelem tábornokáról, Georgij Konsztantyinovics Zsukovról mindössze három. Ami még ezt a helyzetet is tovább árnyalja, hogy ugyanezen felmérésben szerepel, hogy a német katonai parancsnokok közül Erwin Rommellel több, mint ötven, Heinz Guderiannal 16, míg Erich von Mansteinnel 8 kötet foglalkozik.

„Azaz a hidegháború ezen a fronton is megtette a hatását.Pedig a Sztrelkovkában egy szegényparaszti családba született Zsukov katonai pályáját, sikereit nem lehet kétségbe vonni, minimum egyenértékű a fent felsorolt katonai parancsnokokkal”

Már az I. világháborút Szent György Kereszttel és altiszti rangban fejezte be, majd 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe, ahol karrierje szárnyalni kezdett, hiszen 1930-ban már egy dandárnak volt a parancsnoka. A páncélos harcászat korai szovjet szószólója, és nagy szerencséjére átvészeli Sztálin 1937-39 között tisztogatását. 1939 nyarán oroszlánrésze volt a Mongóliában, a Halhin-Gol folyónál a japánok felett aratott győzelemben, amiért 43 évesen hadseregtábornoknak léptették elő – ez volt a második legmagasabb rendfokozat –, és megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. 1940-ben részt vett a Molotov-Ribbentrop paktum által a Szovjetuniónak ítélt Besszarábia elfoglalásában, majd a Kijevi Különleges Katonai Körzet parancsnokának nevezték ki.

„Sztálin 1941 februárjában vezérkari főnöknek nevezte ki Zsukovot, ugyanakkor a tábornok által a küszöbön álló német invázió elhárítására kidolgozott stratégiai tervet nem hagyta jóvá”

Zsukov emiatt és több, általa hibásnak tartott döntés miatt többször vitába keveredett Sztálinnal és más parancsnokokkal, aki emiatt leváltotta, ám mivel az 1938-as tisztogatások miatt krónikus hiány volt főtisztekből, életben hagyta. Ezen talán még Zsukov is meglepődhetett…

Később döntő szerepe volt Leningrád védelmében, ott volt az 1941 végi moszkvai csata sikeres megvívásában. A sokak szerint a II. világháborút eldöntő sztálingrádi csatát követően – Zsukov csak a hadműveletek végén kapcsolódott be – az egyik katonai sikere követte a másikat. Felmentette Leningrádot, levezényelte a Vörös Hadsereg nagy 1944-es offenzíváját, a Bagratyion hadműveletet, a Wehrmacht kiűzését a belarusz és kelet-lengyel területekről.

„Világháborús pályafutását a német főváros egyik elfoglalójaként koronázta meg”

Ivan Sztyepanovics Konyev marsallal együtt, és máig vitatott, melyikük katonái érték el előbb Berlint. A német hadvezetés, Wilhelm Keitel tábornok vezetésével másodjára előtte és az amerikai, angol és francia hadvezérek előtt írta alá a feltétel nélküli fegyverletételt – 1945. május 8-án Berlin-Karlhorstban –, ami a világháborúnak az európai frontokon való befejezését jelentette.

Zsukovról a háborút követően számos történet keringett, aminek egy részéről a mai napig nem tudjuk, vajon igaz volt-e. Ilyen például, hogy Berlin elfoglalását követően két hét szabadrablást adott-e katonái számára, vagy éppen ellenkezőleg, tisztjei segítségével megpróbálta kordában tartani a győzelem mámorától kissé megrészegült hadait.

„Egy biztos, nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nyugati szövetséges erők európai főparancsnokával, Eisenhowerrel. Ebből aztán számos bonyodalma támadt a szovjet marsallnak”

Ilyen volt például a Coca-Cola, melyet nagyon megkedvelt Zsukov, és pontosan tudta, hogy az amerikaiakkal való szoros együttműködés végével igencsak kevés esélye lesz hozzájutni, mert az üdítő behozatalát Sztálin úgysem fogja engedélyezni szovjet területekre. Az amerikaiak által kedvelt Zsukov onnan kapott segítséget, ahonnan a legkevésbé számított rá. Harry Trumantól, az amerikai elnöktől. Utóbbi közbenjár a Coca-Colánál, és rövidesen meglett a fehér kóla – a cég ausztriai üzemében állították elő –, melynek az íze olyan volt, mint az eredetinek, csak éppen nem barna, hanem színtelen volt. Brüsszelben gyártott, egyenes falú üvegbe csomagolták, így amikor Zsukov kortyolt egyet kedvenc italából, mindenki azt hihette, vodkával pörgeti fel magát. Ez pedig tökéletesen elfogadható volt a szovjet vezetés köreiben.

A sikereire és népszerűségére azonban egyre féltékenyebb volt Sztálin. Az sem tetszett a generalisszimusznak, amikor Eisenhower látogatást tett a Szovjetunióban, Zsukovot kérte kísérőjének. A későbbi amerikai elnök meghívta a marsallt az Egyesült Államokba, ráadásul a hadi feleségével, Ligyija Zinovával együtt. Hogy kik is voltak az úgynevezett hadi feleségek? Nos, a fronton szolgáló nős szovjet tisztek szeretői… Ez betette a kaput Sztálinnál, és egyszerűen megtiltotta Zsukovnak, hogy elutazzon az Egyesült Államokba.

„A diktátor szemében nagy tüske volt a marsall népszerűsége”

Így arról is terjedtek el hírek, hogy a győzelmi díszszemlén abban bízott, hogy a meglepően tüzes arabs fehér mén majd leveti a hátáról a parádét vezénylő Zsukovot. Állítólag eredetileg Sztálin, azaz a legfőbb parancsnok lovagolt volna be elsőnek a díszszemle helyszínére, a Vörös térre, de a már említett ló pár nappal korábban ledobta őt a hátáról. Zsukov nem tudott kitérni a feladat elől. Antony Beevor brit hadtörténész a „Berlin 1945: az összeomlás” című történeti munkájában leírta a mindent eldöntő párbeszéd végét.

„Túl öreg vagyok én már a felvonulásokhoz. Ön fiatalabb. Ön fog elöl menni” – közölte megfellebbezhetetlenül Sztálin.

Zsukov nem tudott, és az igazat megvallva, nem is akart kitérni a feladat elől, de miután megtudta a generalisszimusz fiától, Vaszilijtől, hogy milyen lovat kell majd megülnie, onnantól kezdve a szemléig hátralévő napokban végig tréningezte a lovat. Így a díszszemle a legnagyobb rendben zajlott le.

„Sztálin azonban nem az a fajta ember volt, aki lenyeli a békát, és pár év múlva eljött a pillanat, amikor a népszerű marsallt végre félreállíthatta”

Előbb hazarendelték Zsukovot Berlinből, és megvádolták azzal, hogy jogtalanul tulajdonított el Németországból származó műkincseket. Erre nézve is megoszlanak a vélemények történész körökben. Van, aki azt állította, tele volt a háza zsákmányolt festményekkel, szobrokkal, míg mások szerint soha semmit nem tulajdonított el. Majd jött a következő vád, miszerint eltúlozta érdemeit Hitler megdöntésében. A bizonyítékok „beszerzésében” Lavrentyij Berija, az NKVD rettegett ura és Viktor Abakumov, a SZMERS nagyhatalmú főnöke járt az élen.

Utóbbi például Zsukov tudta nélkül bepoloskázta annak dácsáját. És amikor egy összejövetelen a marsall a vendégeivel először magára a győzelemre, nem pedig Sztálin egészségére koccintott, akkor az itt készült hangfelvétel szolgált a népszerű parancsnok elleni hadjárat alapjául. A kommunista párt Politikai Bizottsága a bonapartizmus bélyegét sütötte rá, mert a politikai osztályokat kivonta a szárazföldi csapatok kötelékéből. 1946 júniusában leváltották tisztségeiről, az odesszai, majd 1948-ban az urali katonai körzet élére helyezték, 1947-ben pedig KB-póttagságát is elvesztette. Az életét annak köszönhette, hogy a magas beosztású parancsnoktársai a saját életüket és beosztásukat kockáztatva kiálltak mellette.

„Sztálin 1953-as halálát követően a marsall visszatérhetett a vezetőség legszűkebb körébe. Hruscsov az ő segítségével tudta letartóztatni Beriját”

Zsukov egészen a honvédelmi miniszterségig emelkedett, és a pártban is visszakapta tagságát az SZKP KB-ben. És a történelem megismételte önmagát. Ugyanis ezúttal Hruscsov volt az, aki a hatalmát féltette tőle – az volt a rémképe, hogy a hadsereg segítségével átveszi tőle a hatalmat –, így 1957-ben előbb leváltotta a miniszteri székéből – 1957. október 29-én az SZKP KB plénuma határozatban ítélte el, amiért „megsértette a fegyveres erők vezetésének lenini elveit” –, majd rá egy évre a pártvezetésből is menesztett Zsukovot nyugdíjazta. Meg kell jegyeznünk, a marsall nem az az ember volt, akit a megpróbáltatások összetörnek. Mindig arra tanította lányait, hogy ne féljenek a nehézségektől, inkább szálljanak szembe velük.

„A küzdelmes élet a legjobb iskola. A közömbösség, mondogatta apa, a legijesztőbb dolog. Gyermek- és ifjúkorában rengeteg nélkülözésben és szenvedésben volt része. De ezek a tapasztalatok sok mindenre megtanították, és megedzették”

– olvasható a legkisebb lánya, Marija Zsukova visszaemlékezéseiben.

A nyugdíjas Zsukovot élete végéig mellőzték, csak Leonyid Brezsnyev 1964-es hatalomra kerülése után került vissza a politikába, de fontos megbízást már nem kapott. Emlékek, gondolatok című emlékiratai 1969-ben jelent meg, mely keleten és nyugaton is bestsellerré vált. Annak ellenére, hogy sokak számára meglepetést keltően dicsőítette benne Sztálint és annak katonai képességeit. Egy súlyos infarktus után 1974 májusában kómába esett, s június 18-án meghalt a Kreml kórházában. Emlékét számtalan történet mellett Moszkva központjában a lovas szobra is őrzi.

MEGOSZTÁS