Az Oroszország négyéves kizárásáról hozott döntés rávilágít arra, hogy a sport világát eluralták az üzleti és politikai érdekek

Megosztja a világot a WADA döntése, amelynek értelmében Oroszország négy évig nem vehet részt rangos nemzetközi sporteseményen és néhány kivételtől eltekintve ilyet nem is rendezhet. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség tiltása nem vonatkozik azokra a sportolókra, akik bizonyítani tudják, hogy nem vettek részt a laboratóriumi eredmények manipulálásában. Ők függetlenként indulhatnak a világversenyeken. Az oroszok bejelentették, hogy fellebbeznek a Nemzetközi Sportbíróságnál, az amerikai és brit sportolók pedig már azt tervezik, hogy távol maradnak azoktól az eredményhirdetésektől, amelyeken orosz sportoló, még ha nem is nemzeti színekben, de részt vesz.

„Az már most leszögezhető, hogy ez a hisztéria gyengíti az olimpiai mozgalmat, nem erősíti a WADÁ-ban már enélkül is megingott bizalmat, és rámutat a sport elüzletiesedésére, valamint átpolitizáltságára”

Az oroszok kizárása ismét feltépte e fekélyes sebeket, és a döntéssel csak szaporodnak a kérdések. Vessünk fel a teljesség igénye nélkül mi is néhányat, megmutatva ezzel is a döntés körüli zűrzavart, a kettős mércét. Érzékeltetve egyúttal azt is, hogy ez a tiltás paradox módon nem a sport tisztaságának irányába tett lépés, és a következményei ellentétesek a fennen hangoztatott nemes célokkal.

Mindenek előtt szögezzük le, hogy az írás célja nem a szerecsenmosdatás, a doppingoló orosz sportolók és az ebben segítő sportvezetők felmentése. A doppingon ért versenyzőket el kell tiltani, és az ország hírnevét meg nem engedhető módon öregbíteni próbáló politikusoknak, sportvezetőknek is meg kell érteniük, hogy ezt büntetlenül nem tehetik. Azt látjuk, hogy az élsport és a politika kapcsolata nagyon szövevényes. S nemcsak a sport finanszírozása miatt, hanem azért is, mert a sport ma már kiemelt szerepet játszik egy ország megítélésében.

„Éppen ezzel magyarázható, hogy Moszkva szó szerint mindent megtett a 2014-es szocsi téli olimpia sikeréért, míg ellenlábasai azóta ugyanígy nem válogatnak az eszközökben, mikor a sporton keresztül is nyomást kívánnak gyakorolni rá”

Az már bizonyítottnak látszik, hogy a szöuli sikeres szereplést államilag támogatott doppingolással is igyekeztek biztosítani. Azonban hiteltelenné tesz minden ezzel szembeni fellépést, ha a WADA és a NOB úgy tesz, mintha ennek a kísértésnek egyedül Oroszország engedett volna. Hogy ne menjünk messze, a kínai sportolók látványosan javuló eredményeit látva pekingi olimpia előtt vagy után ez miért nem merült fel? S mi van az Egyesült Államokban? Az nem adhat felmentést egyetlen országnak sem, hogy az eltérő politikai kultúrájából adódóan kifinomultabb módszerekkel dolgozik.

Leszögezve, hogy a kollektív bűnösség elvét a jog elveti, tegyük fel, hogy a cél a doppingolás állami támogatása miatt Oroszország megbüntetése volt. De ez már Rióval és Pjongcsanggal megtörtént. Ráadásul Oroszország a maga sértett és nehézkes módján tényleg a megtisztulás felé tett lépéseket. Leváltották a korábbi sportvezetést, és megújult a RUSADA is. A mostani döntés előtt pedig az Orosz Olimpiai Bizottság azzal fenyegette meg a régi káderekhez túlságosan ragaszkodó Orosz Atlétikai Szövetséget, hogy kizárja a soraiból, amennyiben nem újul meg a szakág vezetése.

„Most mondják meg, bárki is komolyan gondolja, hogy az újabb megalázás után ez a folyamat tovább halad előre?!”

Szándékosan használtam a megalázás szót, mert a WADA és a NOB fellépése akarva-akaratlanul sokakban ezt az érzést kelti. S tudják, nemcsak jónak kell lenni, hanem annak is kell látszani. Ez pedig a WADÁ-ra is vonatkozik, amely egyáltalán nem látszik elfogulatlannak. Sokak szerint nagyon is befolyásolják a döntéseit az üzleti és a politikai érdekek. Hogy így van, vagy nem, bizonyítani nem tudjuk, de az tény, hogy sokaknak ez az érzése. S ha ilyen körülmények között születik meg egy szigorú büntetés, az – ha fel nem is menti – eleve relativizálja a bűnt is.

Hozzunk néhány példát arra a bizonyos kettős mércére. A WADA által a dopping listán szereplő gyógyszerek kivételes alkalmazására kiadott engedélyek listáján 2016-ban például 398 amerikai, és csak 15 orosz sportoló szerepelt. Előbbiek között az a Simone Biles, aki 2013-as debütálása óta szerezett 24 világversenyen szerzett érmével uralja a női tornát. A Fancy Bears Hack Team azonban 2016-ban lebuktatta, hogy metilfenidátot szed, amelynek alkalmazását szigorúan orvosi felügyelethez kötik, engedély nélküli terjesztését, és birtoklását pedig Nagy-Britanniában például börtönnel sújtják. Simona állítólag gyerekkora óta olyan szindrómában szenved, amely hiperaktivitással és szétszórtsággal jár, és a koncentrációt segítő pszichotróp gyógyszerek csak kiegyenlítik a többi versenyzővel szembeni hátrányát. Látva azonban a legendásan kötélidegzetű Biles eredményeit, mintha ezáltal épp a többi sportoló kerülne hátrányba.

„De sorolhatnánk a példákat a 40 évesen is világbajnoki dobogós, többször doppingon ért és eltiltott Justin Gatlintól az erősen férfias kinézetű kínai női futóváltón át az asztmás norvég sífutókig, a lényeg az, hogy egyesek mintha megúszhatnák a doppingolást”

Közben úgy tűnik, mintha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a WADA között is folyna a vetélkedés, egyes szakszövetségek pedig nem tartják magukra nézve kötelezőnek a WADA döntéseit. Máskor pedig a nemzetközi szövetség határozatát hagyja figyelmen kívül a nemzeti szakszövetség. Így volt ez a többszörös világbajnok és Stanley Kupa győztes jégkorongozó Jevgenyij Kuznyecov esetében is, akit az IIHF négy évre tiltott el kokain használata miatt, az NHL-ben azonban nyugodtan játszhat. Ebből a kaotikus helyzetből fakad, hogy azt sem tudjuk, hogy az olimpiák és a foci vb-n kívül az oroszok milyen versenyeken indulhatnak majd. De maradjunk a futballnál. A selejtezőkről nem zárják ki őket, Katarban azonban nem indulhatnak?

Egyre csak szaporodnak a kérdések, és talán soha nem érnénk a végére. Azért egyet még hadd vessek fel. Hogyan lehet az „orosz sport megtisztításáért” folytatott hadjárat hőse az a 2015-ben megpattant Grigorij Rodcsenkov, aki a moszkvai laboratórium vezetőjeként tevékeny részt vállalt a doppingolás eltusolásában. Hogy mást ne mondjunk, azt az adatbázist is e célból hozta létre, amelynek manipulálása a mostani eltiltás alapjául szolgál. S mivel azt csak 2016-ban adta át a WADÁ-nak, az sem bizonyítható egyértelműen, hogy ebbe a számítógépes rendszerbe nem kívülről nyúltak bele.

Ezek után senki se lepődjön majd azért meg, hogy sok orosz úgy érzi, megalapozatlanul támadják az országát. Ez az érzés minden esetre aligha fogja gyengíteni Vlagyimir Putyin hazai népszerűségét. Sőt!