„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A COVID-19 megjelenése sokkolta a világot, és mindennél fontosabbá vált a biztonság. Nemcsak stratégiai, hanem a szó szorosan vett értelmében. S ez egy pillanat alatt másodlagossá tette az elmúlt évek nagy problémáit”
Fotó:EUROPRESS/TIMOTHY A. CLARY/AFP
Azt hiszem, mindannyian felsóhajtottunk, mikor véget ért a bizonytalanság összes szörnyűségét megmutató 2020-as év. Persze, 1918 vagy 1945 ennél is kétségbe ejtőbb lehetett, de az én generációm számára ez volt a mélypont. Szeretnénk tehát minél előbb elfelejteni, de azt hiszem, még sokáig emlékezni fogunk rá. Már csak a következményei miatt is.
„Pedig az elmúlt hónapok csak koncentráltan mutatták meg a világban egy ideje már érlelődő kihívásokat, és felgyorsították a korábban kirajzolódott trendek. Azokat, amelyek nem tegnap indultak, és nem is holnap fejeződnek majd be”
Mint Fjodor Lukjanov, a Valdaj Klub tudományos igazgatója fogalmazott, készüljünk hát fel, mert folytatás következik. Az ismert orosz politológus ehhez azt is hozzátette, hogy a világpolitikával foglalkozó szakemberek kivételesen érdekes időket élnek át. S Lukjanovnak teljesen igaza van abban, hogy a felgyorsult változások kimondottan érdekessé teszik a világ folyamatait elemzők munkáját, amelyre ráadásul sokkal jobban figyel a történteket megérteni vágyó átlagember is. Ami az idő felgyorsulását illeti, gondoljunk csak bele, hogy a 20. század elején évtizedekre volt szükség a folyamatosan átalakulóban lévő világrend megszilárdulásához. Majd a második világháború után szintén évtizedekig fennállt ezt a kétpólusú rend.
„A múlt század ’80-as éveinek környékén aztán elkezdtek felgyorsulni az események, összeomlott a világrend, és a helyébe lépő egypólusúnak már nem jutottak hosszú évtizedek. Legalább tíz éve az új, többpólusú berendezkedés felé haladunk, és ezt a folyamatot felgyorsította az elmúlt év”
Az az év, amely egyrészről teljesen megváltoztatta az életünket, másrészről viszont csak rövidre zárta az olyan folyamatokat, mint a globalizáció lassulása, a digitalizáció, a munkamódszerek megváltozása (home office), vagy az internetes vásárlás. S a sort még folytathatnánk, de emeljünk ki a sorból egyet, mégpedig azt, hogy mindennapi életünktől az államok működésén át a gazdasági folyamatokig a technológiák végképp uralkodóvá váltak.
2020-as év politikai fejleményeire visszagondolva kiemelhetjük az amerikai választást, a brexit lezárulását, vagy a posztszovjet térség turbulenssé válása közepette zajló belarusz vagy karabahi eseményeket. S ha egy nyugodt évet éltünk volna, akkor ezekhez még hozzávehetnénk jónéhány választást is, de mindent felülírt a koronavírus járvány. Amely nem mellesleg a Centre for Economics and Business Research (CEBR) kutatóintézet friss jelentése szerint tovább csökkentette az Egyesült Államok és a Kína közötti különbséget. Kína 2028-ra megelőzheti az Egyesült Államokat és a világ legnagyobb gazdaságává válhat. Öt évvel korábban, mint azt korábban becsülték. A gyorsulás oka pedig nem más, mint a két ország ellentétes kilábalása a Covid-19 világjárvány utáni válságból.
„A COVID-19 megjelenése sokkolta a világot, és mindennél fontosabbá vált a biztonság. Nemcsak stratégiai, hanem a szó szorosan vett értelmében. S ez egy pillanat alatt másodlagossá tette az elmúlt évek nagy problémáit”
Amikor a fizikai létünkről, az életünkről van szó, akkor minden viszonylagossá válik. Főképp az olyan ideológiai alapú értékek, amelyekért, vagy amelyek nevében ádáz küzdelem dúlt a világban. Vagy a globalizáció és a nemzetállamok problémája. A világ továbbra is egymásra utalt, sőt jobban, mint korábban, ám megszűnt egy egész lenni. A fejlődés új ciklusa kezdődött, nekünk pedig meg kell tanulnunk ebben az új világban élni.
Ez az év arra is végképp rádöbbenthetett bennünket, hogy a technológiai fejlődés nemcsak hatalmas lehetőségeket nyit meg előttünk, hanem bizonyos értelemben egyúttal vissza is lök bennünket a korai kapitalizmusba. A modern tömegkommunikációs eszközök, az állandó elérhetősége rombolják a személyes életterünket, és lényegében elveszi a szabadságunkat. Mint ahogy a nagypolitikában is az autoriter tendenciák erősödnek, és a félelemtől, bizonytalanságtól kísért válságot a politikai elitek Pekingtől Párizson és Budapesten át Washingtonig kimondva-kimondatlanul a demokrácia gyengítésére, szabadságjogok csorbítására, ezen keresztül hatalmuk erősítésére használtak fel.
„De 2020 stressz tesztje megnövelte az egyén és az államok felelősségét is”
Mintegy varázstükörben mutatta meg például azt is, hogy az államok, elitek kiélezett helyzetben hogyan viselkednek, mennyire képesek az ilyen típusú válságok minőségi és hatékony kezelésére, az államok működtetésére. Rossz hír az úgynevezett kollektív Nyugatnak, hogy ezek nem a fejlett demokráciák voltak. A leginkább hatékonyan a Távol-Kelet országai – köztük Kína, a szörnyű csapás forrása – kezelték a járványt. Úgy, mint egy autokrata rendszer. Kína például nem sokat variált, egyszerűen körbezárták a járvánnyal sújtott részeket, és megállították a fertőzés terjedését. De ha valaki nem hinne a kínai adatoknak, akkor vegyük Dél-Korea vagy éppen Vietnam példáját.
Magyarázható ez a sok tekintetben feudális társadalmi kapcsolatokkal, de ezen belül is emeljük ki az idősek iránti tiszteletet. S e tekintetben Kína semmiben sem különbözik például Japántól.
„E társadalmi viszonyok között nemcsak az elképzelhetetlen, hogy a hatalom hallgatólagosan beáldozza a 70 éven felülieket, de az úgynevezett fejlett világban még a vész idején is megmutatkozó fegyelmezetlenség sem”
A másik pólus Európa, ahol a fogyasztói társadalom, az individualizmus tombolása közepette annyira elfeledkeztek a szolidaritásról, hogy a földrész nyugati fele inkább tűnt barbárok által elözönlött hatalmas falunak, mint a világkultúra egyik központjának. Végül nézzük meg Amerikát, ahol igazi kovboj történet bontakozott ki. S ebben a nem bátor, hanem felelőtlen és vakmerő vagánykodás egyeseket a sírba döntött, míg másokat az egekbe röpített és még gazdagabbakká tett.
A 2020-as év leginkább jellemző fejleménye a határok lezárása, amely egyben az államok szuverénné válásának a szimbólumaként is felfogható. A határok lezárása, a mozgás szabadságának korlátozása a globalizáció alapjait rengette meg, a határait mutatta meg. Ugyan a digitális technológiák révén a fejekben nyitva maradt a világ, ám joggal merül fel kérdésként, hogy a deglobalizáció csupán politikai mítosz, avagy immár gazdasági realitás. A koronavírus-járvány veszélye a bezárkózás, a kereskedelmi láncok lerövidülése felé löki a nemzeteket. Hol van a széttagoltság határa?
„A COVID utáni világgazdaság a regionális szerveződések világát hozhatja. A kereskedelmi láncok lerövidülnek, a stratégiai autonómia gazdasági alapjai felértékelődnek”
Azért azt jegyezzük meg, hogy ellentmond a globalizáció visszabontásáról szőtt ábrándozásoknak az az egyszerű tény is, hogy ma már az úgynevezett nemzeti kormányok még egy valamirevaló karantént sem tudnának elrendelni a globális vállalatok biztosította közösségi felületek nélkül. Az erről szónokló miniszterelnökök a Facebookon jelentenek be mindent, az önkormányzatok a google meeten kommunikálnak, a sebtiben digitálisra átállított oktatás pedig a Zoomot használja. Ez persze nem mellesleg felveti annak szükségességét, hogy ezekre a cégekre, mivel közszolgáltatásokat látnak el, erősebb hatósági szabályozás vonatkozzék.
„A COVID-19 olyan kihívás elé állította az egyes nemzetek egészségügyi- és biztonsági rendszerét, mint talán még soha, az új helyzet pedig az információs és kommunikációs technológiák soha nem látott virágzását hozta el”
Az idei év történései megrázták a világ közvéleményét. A koronavírus-járvány kiváltotta válság megállította az életet. Karanténba zárta emberek milliárdjait, megbénította a világgazdaságot és a mindig dinamikus nemzetközi politikát. A pandémia azonban nem állította fejre a világrendet. A második világháború után kialakult nemzetközi szabályok és intézményrendszer eróziója már a 21. század elején megkezdődött. Méreteinél fogva azonban a járvány szimbolikusan mégis csak lezárta az eddig fennálló rendet, és az új berendezkedés kezdetét jelentette.
A mai nemzetközi politikát általában a káosz felé csúszás állapotaként írják le az elemzők. Az előző berendezkedés mechanizmusai már nem működnek, így egy szabályok nélküli, kaotikus világba léptünk. Az omladozó, egyre bizonytalanabbá és veszélyesebbé váló világról már korábban is beszéltünk, ez az állapot azonban szépen hangzó metaforából szörnyű valósággá vált. A káosz azonban csupán az átmenet korszakának jellemzője.
„Az előző világrend omladozása azonnal átmegy az új berendezkedés épülésébe. Ezt a helyzetet a járvány csak felgyorsította. Most néhány hónap alatt játszódik le mindaz, amihez máskor évek kellenek”
Az idei év azonban még biztosan a pandémia jegyében telik, így az új világrend végső arculatának kialakítása előtt lélegzetvételnyi szünetre számíthatunk. Az államok közötti feszültség fennmarad, a globális intézményekbe vetett bizalom tovább csökken, de a járvány leküzdése ezeket a problémákat rövid időre még a szőnyeg alá söpri. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok a „világcsendőr” szerepében ne próbálná meg újraépíteni önmagát. Igaz, ehhez már gyenge, de próbálkozni fog. Közben folytatódik a bonyolult játszma a Washington-Peking-Moszkva háromszögben, az Európai Unió a saját belső problémáinak mocsarában küszködik tovább, amelyek megoldására hatással lehet a német belpolitikai helyzet alakulása. A globális hatalmak problémáit kihasználva pedig továbbra is aktivizálódnak az olyan regionális erőközpontok, mint például Törökország.
Nem kell hát félniük a külpolitikai elemzőknek, hiszen számukra a 2021-es év sem lesz unalmas. Sajnos, ez az átlagember számára általában nem sok jót jelent.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
