//A dal ugyanaz marad
2022. szeptember 22-én készült kép az ukrajnai Izjum mellett talált tömegsírokról #moszkvater

A dal ugyanaz marad

MEGOSZTÁS

Az utóbbi száz év története kirajzolja a XX. – XXI. századi világháborúk és békék gazdasági algoritmusát. Az események visszafejtéséből az a kép látszik kibontakozni, hogy a világháborúk menetrendje a XX. század eleje óta nem változott. A kotta hasonló volt 1914-1930-ban, 1939-47-ben és 2022-ben. Pedig közben birodalmak tűntek el. Sok helyen módosultak az államhatárok, világpénz váltás történt, a szén helyett a tengerjáró hajók is olajat, vagy gázt használnak. Mégis a nagypolitikai szereplők és a tőkés hatalmak ugyanazt a dallamot játsszák. A világháborúk gazdasági algoritmusa európai szempontból.

2022. szeptember 22-én készült kép az ukrajnai Izjum mellett talált tömegsírokról #moszkvater
2022. szeptember 22-én készült kép az ukrajnai Izjum mellett talált tömegsírokról
Fotó:EUROPRESS/Yasuyoshi CHIBA/AFP

Dr. Zámbó Iván írása a #moszkvater.com számára

Talán nem mindenkinek meglepő, hogy a világháborúk valódi győztesei nem feltétlenül a harcoló felek közül kerülnek ki. Az igazi győztes – akár részt vesz a front műveletekben, akár nem – az az állam, amelyik közreműködésével a győztesek hitelezése megvalósul. Súlyos katonai konfliktusokban az államok már évszázadok, ha nem évezredek óta tőkés hatalmakra kénytelenek támaszkodni. Elég itt a korábbi időkből a Habsburg-ház konfliktusait finanszírozó Fuggerekre, vagy Wellington hercegnek a Napóleon fölött aratott waterloo-i győzelmét támogató Rotschild Bankházra gondolni.

„Olyan, mint az egyszeregy igazsága, hogy a meghatározó tőkés hatalmak és a velük szimbiózisban élő birodalmak háború idején döntő súllyal azokat a harcoló feleket hitelezik, támogatják, akiknek a katonai sikeréhez stratégiai érdekeik fűződnek”

Ha a világégések, és az azokat közvetlenül követő béke időszakok gazdasági folyamatait zeneműhöz hasonlítanánk, akkor annak nyitánya a háború lenne.

A második tételnek tekinthető a háborút nyereséggel finanszírozó államok, és a mögöttük álló tőkehatalmak részéről hitelezett hadiszállítások a katonai értelemben vett, de valójában gazdaságilag kivéreztetett győzteseknek.

Harmadik tételként a háborús hiteleket követi a béke kezdetén folyósított helyreállítási segély vagy hitel, lehetőleg a katonai értelemben vett győztesek közül éppúgy a gazdaságilag elgyengült hitelezetteknek, mint a még inkább tönkrement veszteseknek.

A finálé pedig nem más, mint a hadi befektetések ellentételezése, mind a katonai értelemben vett, de kivérzett győztesek, mind a vesztesek részéről. A hadi befektetések „ellentételezése” történhet közvetlenül a háborús kölcsönök kamatos kiegyenlítésével, vagy közvetve a hitelező által tőkejavak, tőkepozíciók és piacok szerzésével.

„Lehet, nem is alaptalan feltételezés, hogy így működik egy globális pénzszivattyú”

Az ilyesmi az egyik nemzetgazdaságból és ahhoz köthető tőke tulajdonosoktól a másikhoz csoportosítja át a jövedelmek, piaci pozíciók és a tőkejavak, tőkepozíciók jelentős részét. Meglehet, axiomatikus állítás, de miként vitatható, hogy a világégések igazi triumfáló szereplői azok, amelyek nem elszegényednek, hanem meggazdagodnak a világháborúkban?! Az ő érdekeiket szolgálja az említett globális pénzszivattyú gépezete.

Az I. világháború és lezárása

Az első akkord 1916-ban csendült fel, amikor az Egyesült Államok adósból Nagy-Britannia legnagyobb hitelezőjévé vált az első világháborús hadiszállításai eredményeként.

A főtétel második motívuma ekkor (1924) a Daws -terv volt. Előzménye, hogy az Egyesült Államok akkori elnöke, Woodrow Wilson által vezetett amerikai delegációnak egyetlen rendíthetetlen követelése volt az első világháborút lezáró béketárgyalásokon. John Maynard Keynes-től tudható, hogy ez a győztes országoknak folyósított háborús kölcsönökkel állt kapcsolatban, és lényege az „Egyetlen centet el nem engedünk!” mondattal jól kifejezhető.

E pénzügyi követelés a megállapodások szintjén teljesült. A nehézség az volt, hogy a háborús kölcsönökből adódó fizetési igényeket a gyakorlatban sem a győztesek, sem a vesztesek és ezek együttesen sem voltak képesek kielégíteni.

Hiába a vesztes országokra kirótt jóvátételi kötelezettség, annak fizetése eleinte akadozott, majd 1923-ban elmaradt. Erre jött a Ruhr-vidék francia megszállása, és direkt kirablásának kísérlete. A probléma agresszív megoldása veszteségesnek bizonyult. A Ruhr-vidék katonai erő segítségével való kirablása nagyobb kiadással járt, mint a zsákmány értéke.

„Mivel az európai győzteseknek a vesztesek rovására előírt jóvátétel teljesítésétől függött az Egyesült Államok kölcsöneinek visszafizetése, nem meglepő, hogy Washingtontól jött a mentőkötél”

A szegénységtől fuldokló német gazdaságnak nyújtott 800 millió dolláros kölcsön volt az Egyesült Államok által nyújtott segítség, amit aztán az említett Daws-tervnek neveztek. A szétzilálódott német termelő kapacitások e kölcsönök révén történő helyreállításával minden szereplő pénzhez jutott. A németek így képessé váltak a jóvátétel fizetésére a britek és franciák javára, akik ennél fogva tudták hadi kölcsöneiket törleszteni Amerikának.

Az újabb, 1929-ben kirobbant világválság miatt azonban 1932. július 1-én a német jóvátételi kötelezettség teljesítését felfüggesztették. Az 1933-ban alakult Hitler-kormány azután meg is tagadta a jóvátételt.

Közben az amerikai tőke bevásárolta magát a német iparba, olyan vállalatokat illetően, mint az OPEL, amelynek részvényei 80 százalékát 1929-1930-ban a General Motors szerezte meg. A Ford ebben az időszakban Kölnben alapított jelentős gyárat. Az amerikai olajtársaságok 1929-re 231 millió dolláros tőkeállománnyal rendelkeztek Európában. Ez hozzávetőleg egynegyede volt a szintén jelentős kanadai tőkeállományuknak, igaz valamivel elmaradt a dél-amerikai befektetéseik mögött.

„Amerika számára megtérült az első világháborús invesztíció, amennyiben nemcsak import árutömeget szerezhetett, hanem a mögötte álló tőkecsoport tőkejavakat is”

Ehhez természetesen szükség volt a háborúra, annak következtében az európai nagyhatalmak nagymértékű eladósodására, az 1923-as német gazdasági válságra, dühöngő munkanélküliségre, majd az amerikai hitelre. A folyamat magyarázza az Egyesült Államok két világháború között legjelentősebb világhatalmi tényezővé válását.

Hozzá tartozik a képhez, hogy a wilsoni pontokból levezethető nemzeti önrendelkezés elvének deklarálása alapozást nyújtott a következő nagy globális válság újabb háborús mederbe tereléséhez. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétdarabolását Versailles-ban már elvégezték maguk a kivérzett európai „győztesek”.

Nemcsak Keynes, hanem Fosch marsall is előre látta, hogy az 1919-es Párizs környéki békeszerződések nem valódi békét hoznak Európának, hanem új háborút. Közép-Európa nemzetállamokra való feldarabolása bázisán valósíthatta meg a III. Birodalom azt az expanzív gazdaságpolitikát (Neuer Plan), ami bázisául szolgált a nagytérgazdaság (Grossraumwirtschaft) kiépítésére irányuló agresszív tervei megvalósításának.

A II. világháború és lezárása

A III. Birodalom nagytérgazdaságának teljes kifejlődését a nemzetiszocialista Németország katonai veresége tette lehetetlenné.

A  II. világháború lezárultával – az I. világháború végéhez hasonlóan – ismét az vált a legfőbb kérdéssé, hogy az európai győztesek miből fogják visszafizetni az Egyesült Államok és a mögötte álló tőke hatalmak révén biztosított hadiszállítások ellenértékét. Már az 1941. augusztusi Atlanti Charta megszövegezésekor nyilvánvaló lett, hogy a lend lease (amerikai háborús kölcsönbérleti program) eredményeként a Brit Birodalom stratégiai és gazdasági pozícióit átveszi Amerika. Roosewelt elnök később ki is mondta, hogy Nagy-Britannia területi integritásához az Egyesült Államoknak érdeke fűződik, de a Brit Birodalom fenntartásához nem.

„A második világégés végén Európa romokban állt, lakossága szegénységben tengődött. Megoldást ismét az Egyesült Államok biztosított a Marshall segély formájában. Az ezt elfogadó nyugat-európai országok gazdaságaik gyors helyreállításával újra fizetőképessé váltak”

Erre az Atlanti-óceán túlpartján is szükség  volt, hiszen az Egyesült Államok háborús termelő kapacitásai békés termelésre történő átállítása „túltermelési” válsággal fenyegetett.  Nemcsak a német szellemi tulajdon (állítólag mintegy 3000 találmány), hanem a maradék brit tőkejavak egy részének említett amerikai átvétele is a folyamat része volt.

Nem tudományos, de művészi illusztrációja az Egyesült Államok II. világháború utáni térnyerésének a „Napok töredéke” című film. Ez, a főkomornyikot alakító Anthony Hopkins és elvetélt szerelme szemszögéből villantja fel gazdájuk, a brit lord háború előtti életét. A történet végén – a második világháborút követő években – még a lord kastélyát is megszerzi az új amerikai úr.

„Ebben az olvasatban az 1944. július 1-én kezdődő Bretton Woods-i nemzetközi monetáris és finanszírozási konferencia nem egyszerű technikai intézkedéseket vezetett be a nyugati gazdasági életbe, hanem a Pax Amerikánát volt hivatott biztosítani a háború után”

Amerika megnyerte a II. világháborút, de meg kellett nyerni a békét is. Enélkül értelmetlen lett volna az 1939-1945-ig tartó vérengzés. És sikerült. Az Egyesült Államok hozzávetőleg húsz évre megszerezte a nyugati világban a piaci dominanciát. Jelszava a szabadkereskedelem, ami az aktuálisan erősebbnek kedvez. Közhely, hogy az Egyesült Államok területét és így gazdasági kapacitásai súlypontját gyakorlatilag nem érintették sem az I., sem a II. világháborús katonai rombolások. Olyan előny volt ez, ami önmagában kétségtelenné tette, hogy éppen ki a legerősebb gazdasági hatalom a világon, és így kinek kedvez leginkább a béke első két évtizedében a szabadkereskedelem.

A dallam

Az I. és II. világháborúból levonható következtetés az Egyesült Államok szempontjából azt a sikeres algoritmust mutatja, hogy a folyamat kezdete a háború, majd hitel útján hadiszállítások a tervezett győzteseknek, végül a béke kezdetén helyreállítási segély, vagy hitel lehetőleg mind a győzteseknek, mind a veszteseknek. Csak ezután történhet meg a haszon beszedése.

„Az I. világháborút követő helyzettel szemben a II. világháború után a nyereségnek csak egy része volt a hadikölcsön számlák kamatos kiegyenlítése”

Egy sima kölcsön folyamat befejeződik a kölcsön – kölcsön kamatos visszafizetése ciklussal. A lend lease kölcsön kamatai nem voltak magasak (2 százalék). A viszonylag alacsony kamatok – és az a tény, hogy kölcsönök visszafizetése 1945 után részben akár el is maradhatott – mutatják, hogy ekkor a háborús kölcsönzés lényegi eredménye a piacok szerzése volt.

A pénzszivattyúzás folyamata ugyanis lehetővé teszi a kölcsönök útján megvalósult „befektetések” nemcsak áruimport útján, hanem a hitelező részéről lényegében tőkejavak, tőkepozíciók és piacok szerzése útján történő kiegyenlítését is.

„Általános ciklus hatás, hogy a folyamatban erősödik a hitelező nemzeti valutája, hiszen egyre nagyobb rész az övé a világ termeléséből, és adósai a hitelezett győztesek és a vesztesek is”

Az erős valuta az áru és szolgáltatás exportja számára általában nem előnyös, de a világ hadicselekmények dúlta részén olcsóvá teszi az erős valutával rendelkező hitelező részére újabb tőkepozíciók szerzését. Igaz, hogy különböző időszakokban hol a tőkejavak, hol a piacok szerzésére esett a hangsúly. A  Bretton Woods utáni évtizedekben a piacok szerzése volt a döntő. Ekkor a tőke szabad áramlása bizonyos korlátozásokat szenvedett.

Az Egyesült Államok és tőkéscsoportjai így terjesztették ki befolyásukat 1920 és 1945 után Nyugat-Európára. Nem mellesleg az Egyesült Államok 1945-től katonai támaszpontokat létesített a megszállási övezetében, a későbbi Német Szövetségi Köztársaság területén, és tart fenn mind a mai napig.

A III. Világháború

Sokak szerint a III. világháború már folyamatban van. A szemben álló felek a Kelet-Nyugat pólusokkal jellemezhetőek. Keleten Oroszország és az óvatos Kína, míg nyugaton az Egyesült Államok és szövetségesei állnak.

Jelzi a háború – hadi kölcsön – béke – helyreállítási kölcsön, vagy támogatás – kölcsönök visszafizetése + tőkejavak/piacok szerzése képlet kiterjeszthetőségét a 2022. évi orosz-ukrán háborúra a 2022. októberi kölcsönbérletre vonatkozó amerikai közlés.

„Az Egyesült Államok elnöke; Joe Biden idén májusi bejelentése szerint Amerika kölcsönbérleti (lend lease) programot biztosít Ukrajna számára”

Az Európai Unió parlamentje 2022 szeptemberében 5 milliárd euró Ukrajnának szánt kedvezményes kamatozású hitelről határozott. Ez egy 9 milliárd euró összegű csomag második része, melyből 1 milliárd már korábban folyósításra is került. Az Európai Parlament 2022. 11. 24-ei híre, hogy 2023-ra újabb 18 milliárd eurós hitelt hagyott jóvá Ukrajnának. 

Az Ukrajnának nyújtott nyugat-európai kölcsön azonban aligha annak a jelzése, hogy Nyugat-Európa is beszállt a háborús üzletbe. Az Európai Unió tagállamai ugyanis nem rendelkeznek olyan fölös „befektethető” tőkével, amit a megtámadott ország gazdaságába, mint feneketlen kútba dobhatnának. Éppen ellenkezőleg, maguk is hitelre szorulnak.

„A III. világháború európai hitelezésének oka inkább az, hogy az Egyesült Államok nem egyedül kívánja a háborús költségeket viselni az amúgy erre képtelen, harcoló ukrán fél helyett”

Igaznak tűnik ez mind a hadikölcsön fázis, mind a tervezett segély fázis kiadásait illetően. 2022. októberében Olaf Scholz német kancellár és Ursula von der Leyen az EU bizottságának elnöke az Ukrajnának a háború után nyújtandó „XXI. századi Mashall segély” szükségességéről nyilatkozott. A segélyezésből a jelen esetben azonban mégsem lehet teljes biztonsággal a háború közeli végét jósolni. A „segély” egyenlőre terv, és csak azt jelzi, hogy már maguk az európai döntéshozók sem tudják egyértelműen kölcsönnek mondani ezt a legalább 500 milliárd eurós, de Európának soha meg nem térülő „befektetést”. 

„Olaf Scholz és Ursula von der Leyen nyilatkozatai, az eddigi német-ukrán tárgyalások és elképzelések alapján nagyon úgy néz ki, hogy az EU magára vállalná a gazdasági áldozat szerepét nemcsak a háború, hanem az ukrán újjáépítés oltárán is”

Az a hír, hogy Ukrajna tőkevagyonának zömét amerikai központú multinacionális cégek már nyár végére megszerezték (Monsanto, Dupont stb. fejedelmi földszerzései) –  de a háború még mindig támogatott az Egyesült Államok részéről –  valami távolabbi célra mutat.

Ez a távolabbi amerikai cél pedig nem lehet más, mint az oroszországi, de legalább az Oroszország befolyási övezetében lévő nyersanyag és energiahordozó bázisok megszerzésének terve. Európában a II. világháború döntő frontjának a keleti bizonyult. Ugyanígy, a III. világháború hiába kezdődött az Oroszországhoz képest nyugati, ukrán front megnyitásával, a konfliktus súlypontja keleten várható.

„Keleten várható, mert Oroszország közép-ázsiai befolyási övezetében és Szibériában vannak azok az energiahordozó és nyersanyagforrások, melyek uralása, illetőleg hatékony kiaknázásuk biztosítása megfelelő arányban áll az Egyesült Államok és a mögötte álló tőke háborús befektetéseivel. A kérdés a cél elérésével kapcsolatban a hogyan. Erre az egyik lehetséges válasz Oroszország felosztása, ami <decentralizálás> névvel is illethető.”

A 2022. év február 24-én indult proxy háború olyan, mint egy bikaviadal. Az amerikai torreádor támadásra ingerelte az orosz bikát, amelynek első, nem elég sikeres rohamai után taktikát kellett váltani. Villámháborús terveit az ellenfél kifárasztására törekvés váltotta fel. Egyébként nem tesz mást az Egyesült Államok sem, csak más eszközökkel.

Ahhoz azonban, hogy a közeljövőben tűzszünet, esetleg béke legyen, Oroszországnak a stratégiáját is szükséges módosítania. Stratégiát akkor módosíthat, ha vezetése kénytelen lesz elfogadni, hogy az Orosz Birodalomra is érvényes az a Clausewitz által kimondott törvényszerűség, amely szerint, aki mindent meg akar védeni, semmit sem tud megvédeni

„Amennyiben Oroszország valamely módon hozzájárulna az amerikai dollár energiahordozó és nyersanyag fedezetének megerősítéséhez, akkor nyereséges lehet – és így elfogadható eredménnyel lezárható – az Egyesült Államok számára a III. világháború”

Közép – Ázsiában óriási energiahordozó bázisok állnak rendelkezésre. A térségben, nem is régen volt már az Egyesült Államoknak több katonai támaszpontja. Ezek egyikét orosz nyomásra, a másikat támogatási viták miatt kellett felszámolnia.

Azonban a kompromisszumos fegyvernyugváshoz, vagy békéhez a másik félnek is el kell tekinteni a lehetséges maximális céljaitól. Az Egyesült Államoknak szükséges lenne száműzni még az elvi lehetőségek tárházából is Oroszország „decentralizálásának” képzetét

„Ez vélhetően akkor történik meg, ha az Egyesült Államok liberális vezetése számára reálissá válik azon lehetőség, hogy a háború gazdasági költség–haszon mérlege hamarosan az Egyesült Államok terhére egyértelműen negatívra fordul”

A háttérben zajló ilyen folyamatokra enged következtetni Joe Biden aktuális kijelentése, mely szerint immár hajlandó tárgyalni Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnal a békéről. Kár, hogy a felek deklarált álláspontjai nem közeledtek, de ez lehet csupán kezdet.

Részletkérdésnek tűnhet, pedig feltehetően döntő mozzanata akár a háborúnak, akár az azt követő tűzszünetnek, majd „békének”, hogy miként tudja kezelni az Egyesült Államok, illetőleg Oroszország a Közép-Ázsiában egyre erősebb pozíciókat kiépítő, de Tajvanra is igényt tartó, és potenciálisan Szibériára egyaránt tekintő Kínai Népköztársaság csendes, de annál kitartóbb expanzív politikáját.

MEGOSZTÁS