„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Trump lépései ugyanakkor újra és újra megerősítették, hogy az amerikai elnök komolyan gondolja a háború lezárását, és nem szándékozik elengedni ezt az ügyet. Mindig, amikor már úgy tűnt, a heves természetű Trump ráunt Zelenszkij és Putyin makacsságára, egy váratlan lépéssel végül mégis úgy alakultak az események, hogy azok a béketárgyalások eredményes lezárásához kerültünk közelebb”
Fotó:EUROPRESS/Jim WATSON/AFP
Egy nagy talánnyal indult a 2025-ös év Ukrajna számára. Mindenki azt találgatta, mit is jelenthet majd Donald Trump közelgő beiktatása az országra, annak Egyesült Államokkal való kapcsolataira és persze főképp a háború folytatására nézve. A vélemények egészen szélsőségesen eltérőek voltak, kezdve attól, miszerint Trump egyszerűen és nyíltan magára hagyja Ukrajnát, egészen addig, hogy még elődjénél is keményebben léphet fel majd Oroszországgal szemben.
A régi-új amerikai elnök politikája is ehhez hasonlóan hullámzó volt. Zelenszkij katasztrófálisra sikeredett februári fehér házi látogatása azokat láttatta igazolni, akik Trump kihátrálására számítottak, ahogy az is, hogy az Egyesült Államok nem fogadott el új támogatási csomagokat Ukrajna részére az új adminisztráció beiktatása óta.
„Trump lépései ugyanakkor újra és újra megerősítették, hogy az amerikai elnök komolyan gondolja a háború lezárását, és nem szándékozik elengedni ezt az ügyet. Mindig, amikor már úgy tűnt, a heves természetű Trump ráunt Zelenszkij és Putyin makacsságára, egy váratlan lépéssel végül mégis úgy alakultak az események, hogy azok a béketárgyalások eredményes lezárásához kerültünk közelebb”
Más kérdés, hogy ez sem mindig nyerte el az ukrán vezetés tetszését, sőt. Míg Washington valóban kompromisszumként képzelné el a háború lezárását – amivel lehetőség szerint az Egyesült Államok járna a legjobban -, addig Ukrajna az amerikaiak közvetítő segítségét inkább saját követeléseinek oroszokra erőltetésében venné igénybe. Volt pár pillanat, amikor ez sem tűnt lehetetlennek. Ősszel például felmerült, hogy Ukrajna Tomahawk rakétákat kaphat, és újabb szankciókat is bevezettek Oroszország ellen, összességében azonban mégis érezhető, hogy Trump Kijevtől is engedményeket vár a háború lezárása érdekében, nem csak Oroszországtól.
„Az ukrán vezetés eközben az Európai Unióra és több európai ország vezetőire támaszkodhatott, akik segítségével eddig sikeresen tudott kitérni az amerikaiak kényelmetlennek tűnő kérései elől”
A legsúlyosabb problémát azonban a megfelelő finanszírozás hiánya jelentette. Az unió végül, az utolsó pillanatban ezt is nagyvonalúan megoldotta az adófizetői terhére, az orosz vagyon régóta várt elkobzására és Ukrajnának történő átadására azonban végül nem került sor. Aggasztó lehet Ukrajna számára az is, hogy az év vége felé már nem csak a hagyományosnak tekinthető „renitensek”, mint Magyarország és Szlovákia álltak ellen az uniós vezetés terveinek, de számos más tagállam is. Közülük Csehország vélhetően tartósan kikerült Ukrajna támogatói közül, az pedig egyáltalán nem lényegtelen, hogy mennyire lesz nagy Prága fordulata, hiszen a cseh hadiipar az ukrán hadsereg egyik fő beszállítója volt az elmúlt években. A legvészjóslóbbnak mégis a gall szélkakas újabb fordulata tűnik. Sajtóhírek szerint Macron is ellenezte az orosz vagyon lefoglalását, és nem sokkal később már az oroszokkal való kapcsolatfelvétel fontosságát hangsúlyozták Párizsban.
„Az európaiak támogatása persze így is stabilnak tekinthető az amerikaiakkal való kapcsolatokhoz képest Kijev szempontjából, azonban a pénzügyi kérdéseken túl az egymást követő korrupciós botrányok is beárnyékolták az előbbit is”
Nem feltétlenül azért, mert az európai vezetők olyan finnyásak lennének a korrupcióra, ha azt az ő kutyájuk kölyke követi el. Sokkal inkább azért, mert Zelenszkij a botrányok kirobbanása elől előre menekülve megpróbálta az ellenőrzése alá vonni a korrupcióellenes szerveket, amelyek azonban az elmúlt években a nyugati közvetett befolyás eszközeivé váltak. Már az is intő jel volt a Bankova számára, hogy a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) és a Különleges Korrupcióellenes Ügyészség (SZAP) függetlenségének felszámolására irányuló próbálkozások olyan tüntetésekhez vezettek, amelyekre a háború alatt még nem került sor, és amelyek Zelenszkijéket is meghátrálásra késztették, a novemberi korrupciós botrány következményei azonban még ennél is sokkal súlyosabbak voltak. A kormányzati nyomást kivédekező NABU egy olyan hálózatot leplezett le, amelynek szálai az elnök közvetlen környezetéhez, a régi üzlettárs Timur Mindicshez és az Elnöki Irodát irányító Andrij Jermakig vezettek, és amely ráadásul éppen a védelmi és energetikai szférán nyerészkedett. Azon a két területen, amely a hétköznapi ukránok életét, és nem mellesleg a nyugati támogatók pénzét is legközvetlenebbül érinti.
„Ez a botrány annyira súlyosnak bizonyult, hogy maga Jermak is lemondásra kényszerült, holott az elmúlt években őt tekintették Ukrajna második, ha nem a legbefolyásosabb emberének, és az ő személye állt annak a hatalmi gépezetnek a középpontjában, amely minden korábbinál nagyobb ellenőrzést gyakorolt az ország életének legkülönbözőbb területei felett”
Hogy ki volt a NABU tevékenységének a valódi kedvezményezettje, az mai napig nem világos. Egyesek szerint Trumpék gyakoroltak így nyomást Zelenszkijre, hogy engedékenységre bírják – ha így volt, eddig nem volt túl eredményes az akció -, mások szerint – és jelen sorok szerzője szerint ez a valószínűbb – éppen a Trumppal is szembenálló demokrata hálózatok védnök nélkül maradt ukrajnai ágai próbáltak ilyen módon pozíciót fogni. Erre utal, hogy végig az ezen hálózatok fő ellenfelének számító Jermak tűnt az egész ügy célpontjának, ahogy az is, hogy az újabb korrupciós nyomozások pedig a parlamenti többséget kezdhetik ki, amivel koalíciós kormányzásra kényszeríthetik az elnöki pártot. Persze, a parlament feletti ellenőrzés Trumpéknak is jól jöhet, ha szeretnék elmozdítani vagy akár csak ezzel fenyegetni Zelenszkijt.
„Akárhogy is, Volodimir Zelenszkij korábban kikezdhetetlennek tekintett belpolitikai pozíciói is egyre jobban inogni kezdtek idén”
A fentiekhez mellett pedig megemlíthetjük még a választások témáját is, amelyet az oroszok után idén az amerikaiak is elkezdtek egyre sűrűbben emlegetni. Ukrajna, kénytelen-kelletlen el is kezdte a felkészülést a választásokra, egyelőre csak elméletben, az azonban már kiderült, hogy elektronikus szavazási lehetőséggel is számolnak a hatalom képviselői. Ha ez így lesz, még Zelenszkij sem lesz esélytelen, sokak szerint ugyanis ilyen esetben olyan eredményt rajzolhatnak majd akárkinek, amilyet nem szégyellnek.
„Van persze egy tényező, amely minden számítást felülírhat, éspedig a front alakulása”
A 2025-ös év ezen a téren sem volt Ukrajna éve. Az ukránok elvesztették a kurszki állásaikat, az oroszok behatoltak Szumi megyébe, folytatták előrenyomulásukat Harkiv megyében is. A legrosszabb helyzet azonban a Donbassz környékén alakult ki, ahol az oroszok, úgy tűnik, bevették Pokrovszk és Mirnohrad városát, egészen biztosan elfoglalták Sziverszket, és behatoltak Kosztyantyinyivkába. Elfoglalhatták Hulajpole városát is, és a harcok már elérték Dnyipropetrovszk megyét is. Így tulajdonképpen Szlovjanszk és Kramatorszk városai maradtak a donbasszi ukrán védvonal utolsó jelentősebb állásai, a sorsuk pedig hosszabb távon eléggé nyilvánvalónak tűnik, Ukrajna azonban ezeket sem hajlandó – jelenleg – harc nélkül feladni, ahogy azt az oroszok követelik. A front persze mindig rejtély, hiszen kétoldali propagandával kiszínezett szórványos információk alapján nem lehet egyértelműen megmondani, milyen erőforrásai vannak még a feleknek. A mozgósítás nehézségei, a rengeteg önkényes eltávozó és dezertőr, és persze a folyamatos területveszteségek azonban arra utalnak, hogy az ukrán hadsereg pozíciói tovább fognak romlani a 2026-os évben, és az EU által megoldott finanszírozás is kevés lehet a háború folytatásához, ha nem lesz kinek harcolni.
„Hogy utóbbi pont mikor érkezik el, és véget ér-e hamarabb a háború, azt persze nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy az idei évnek is a társadalom volt a legnagyobb vesztese Ukrajnában”
Miközben továbbra is el kell viselniük az erőltetett mozgósítás, a rossz gazdasági helyzet, az állandó légiriadók és légicsapások következményeit, év végén az energetikai csapások okozta, a korábbiaknál is súlyosabb áramkimaradások is nehezítik az életüket. Mindezt ráadásul egy bizonyos szempontból megváltozott helyzetben, hiszen az amerikai politika fordulata és az egyre romló fronthelyzet együttesen vélhetően a legoptimistábbakban is megingatták már a győzelembe vetett hitet.
„Ma már nyilvánvaló, hogy Ukrajna területveszteségeket fog elszenvedni a háború végén, Oroszország összeomlásától, és az 1991-es határok helyreállításától, mint ukrán várakozásoktól eljutottunk oda, hogy ma már a frontvonalak mentén kötött tűzszünet is ajándék lenne Ukrajnának”
Így az ország úgy vág neki egy újabb háborús évnek a béke halovány, bár egyre erősödő reményével, hogy egyre inkább megkérdőjelezhetővé válik, miért is érte meg Ukrajnának folytatni a háborút. Előnytelen békét ugyanis, amit vélhetően kötni fog majd Kijev, korábban is aláírhattak volna.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Nagy Imre says:
Nehéz a barátkozás, amikor egyik legnagyobb barátunk azt állítja, hogy a másik legnagyobb barátunk aljas hazug gazember.
A lényeg, hogy mi (az igaz, megkérdőjelezhetetlen Magyarok) mindig a jó oldalon állunk.
https://24.hu/kulfold/2026/01/01/cia-putyin-rezidenciaja-tamadas/
Tuco says:
“egyre inkább megkérdőjelezhetővé válik, miért is érte meg Ukrajnának folytatni a háborút”
Védik a hazájukat, az otthonaikat, a családjukat egy külső fegyveres agresszió ellen. Ha megtámadnák Magyarországot, én is ezt tenném.
Nagy Imre says:
Hagyd. (Béke)galambokkal sakkozni…
csakafidesz says:
Tuco bajtárs! Az ukránok nem védik az otthonaikat, hanem pucolnak el az emberek az országból ahogyan csak tudnak, és milliós nagyságrendben. Katonának se ők mennek el, hanem elviszik őket, miután valamelyik utcasarkon öten leterperték és megkötözték..
BUÉK
HandaBandy says:
Hazájukat… védik… agresszió. ;-)
Siker? Vagy csak a Cote d’Azur számít?
Hiába, vizsgaidőszak van :-)
HandaBandy says:
A fő tanúság, hogy az EU, még jelentős USA segítséggel és nagy mennyiségű ukrán véráldozattal sem tud mit kezdeni Oroszországgal. A legokosabb ebbe végre s végleg belenyugodni mert időközben máshol is ég a ház igencsak. El lett már mondva, sőt meg is lett tapasztalva mitől állnak le az oroszok. Ja, hogy az elvek fontosabbak mint az emberélet! Láttunk már erre is bőven példát, hogy hova vezet mindez. Ha mást nem ezt illene azért értenie a fejlett, haladó és főleg művelt Nyugatnak. Min is megy a vita? Hogy hol megy a térképen egy szaggatott vonal? Komolyan? Mondja ezt egy olyan vezetésű gyülevészet, ami a nemzetek felettiséget erőlteti éppen? No meg Ukrajna amikor megkapta a területeket akkor mintha nem lett volna ennyire önérzetes. Avagy nem azé a madárka aki elereszti hanem azé aki megfogja. Bezony.
B.U.É.K. mindenkinek!