„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A Nemzeti Korrupcióellenes Iroda amolyan állam az államban Ukrajnán belül. Egy olyan szerv, amiről mindenki tudja, hogy – hiába sikerült nagy nehezen egy, az elnökhöz lojális vezetőt helyezni az élére – nem a Bankovának felel, ahogy a gyakorlatban az ukrán igazságszolgáltatás nagy része, hanem a nyugati nagykövetségeknek, elsősorban – a demokraták idején persze – az amerikaiaknak”
Fotó:EUROPRESS/ANDRII NESTERENKO/AFP
Az ukrán elnök nyeregben érezhette magát. A katasztrofális februári találkozó után sikerült rendeznie a viszonyát Trumppal, az oroszok makacs ragaszkodása a saját feltételeikhez pedig a régi-új amerikai elnököt is megengedőbbé tette az Ukrajnának nyújtandó katonai támogatásokkal kapcsolatban. Az európaiak pedig – vélhette az ukrán elnök – nem mernék megkockáztatni, hogy akkor forduljanak szembe Zelenszkijjel, amikor végre kevésbé kell tartaniuk attól, hogy Amerika egyszerűen kilép az egész ukrajnai háborúból.
„Így hát a Bankova (azaz az ukrán Elnöki Iroda) elérkezettnek látta az időt arra, hogy a 2021 óta folytatott politikáját eljuttassa a célig, azaz így vagy úgy, de megszabaduljon minden potenciálisan veszélyes konkurenstől”
Az oroszbarát vagy annak tartott/nevezett politikai erők és sajtótermékek már rég be vannak tiltva, a régi oligarchák hatalma megroppant (az újabbak pedig az elnök hatalmon maradásában érdekeltek), a két legnagyobb egyház közül az egyik a kormányzat befolyása alatt áll, a másik pedig a megszűnés szélén. A renitens önkormányzatok többségének éléről eltávolították már a Bankovának nem tetsző politikusokat. A parlament valódi befolyásáról beszélni nem lehet, a képviselőket ugyanis szinte erőszakkal kell benntartani a törvényhozásban. Ha tehetnék, sokuk megszabadulna a mandátumától, másokat pedig kénytelenek megfosztani attól ilyen-olyan korrupciós ügyek miatt. Így ugyan néha nehéz összehozni a többséget még a Bankova által javasolt törvényekhez is, ugyanakkor attól sem kell tartani, hogy a képviselők túlzott ellenállásba kezdenének, és olyan ellensúllyá válnak az elnökkel szemben, amilyen szerepet a Legfelsőbb Tanács egészen addig játszott, ameddig Zelenszkij pártja 2019-ben egyedüli többséghez nem jutott.
„Egyetlen valódi, hatalommal bíró ellenzéke maradt csak a Bankovának, ez pedig a nyugati hálózatok köre. A Majdan után hatalomra jutása érdekében mind Petro Porosenko, mind pedig később Zelenszkij együttműködött ezekkel a hálózatokkal, azonban később mindketten igyekeztek háttérbe szorítani azok befolyását, és ezen keresztül az azok mögött álló nyugati érdekcsoportok közvetett befolyását is”
Az ukrán politikai vezetés ugyanis abban volt érdekelt, hogy a nyugati országok és intézmények közvetlenül velük, rajtuk keresztül intézzék ügyeiket (és így lehetőségük legyen alkudozni). A nyugatiak azonban igyekeztek beszivárogni az igazságszolgáltatás, a gazdasági ellenőrzés és persze a korrupcióellenes szervezetek berkeibe, hogy így olyan eszközhöz jussanak, amely révén szükség esetén megszorongathatják az ukrán vezetést, amennyiben az valamiben ellent akarna mondani. Korrupcióellenes aktivisták és más „civilek”, újságírók, nyugati szervezetek és intézmények munkatársai, és az ezekből toborzott politikusok tartoznak ebbe a körbe, akiknek beágyazott embereit Porosenko 2016-ban, Zelenszkij pedig 2020 elején tette ki a kormányból, csak a legszükségesebb „mennyiséget” tartva meg belőlük a hatalom közelében. A mindig körön kívülinek számító, 2014 után még az orosz nyelv jogai mellett kiálló Zelenszkij esetén ezt különösen nem nézték jó szemmel ezek a hálózatok, ahogyan azt sem, hogy a kvázi alelnökeként funkcionáló elnöki irodavezető, Andrij Jermak teljesen a saját kezébe akarja venni a Nyugat és Ukrajna közötti formális kapcsolatokat. Ennek megfelelően a korrupciós témájú oknyomozások többsége a Jermakhoz közeli embereket érintette, ami pedig még nagyobb probléma volt a Bankova szempontjából, hogy újságírók mellett a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda is vizsgálódni kezdett, az elnök közvetlen környezetéig érve el.
„A Nemzeti Korrupcióellenes Iroda amolyan állam az államban Ukrajnán belül. Egy olyan szerv, amiről mindenki tudja, hogy – hiába sikerült nagy nehezen egy, az elnökhöz lojális vezetőt helyezni az élére – nem a Bankovának felel, ahogy a gyakorlatban az ukrán igazságszolgáltatás nagy része, hanem a nyugati nagykövetségeknek, elsősorban – a demokraták idején persze – az amerikaiaknak”
A nyomozói meglehetősen széleskörű szabadságot élveztek, munkájukra a többi ukrán szolgálat is alig látott rá, pár éve pedig még autós üldözésbe is keveredtek Ukrajna Biztonsági Szolgálatával Kijevben. A NABU még a 2016-os amerikai választási kampány idején Donald Trumpnak is keresztbe tett. Az ő általuk nyilvánosságra hozott adatok szerepet játszottak Trump akkori kampányfőnöke, Paul Manafort ellen indított eljárásokban, amiért cserébe a nyugati országok nagykövetségei sokáig még azután sem engedték leváltani az iroda vezetőjét, Artem Szitniket, hogy azt korrupciós szabálysértés (!) miatt jogerősen elítélték. Ugyanakkor Zelenszkij éppen emiatt gondolhatta, hogy Trump nem fog a segítségére sietni ezeknek a hálózatoknak, amelyek elsősorban a demokrata párt körüli körökkel ápoltak jó kapcsolatot.
„Ebben igaza is lett az ukrán elnöknek, Európa és az ukrán társadalom reakciója a NABU jogköreinek korlátozására azonban valószínűleg váratlanul érte”
Utóbbi, azaz az, hogy a háború évei alatt először nagyszabású és hosszantartó tüntetéssorozat kezdődött Ukrajna szerte, könnyebben magyarázható. Miközben a nyugati bekötöttségű hálózatok nem örvendenek feltétlenül nagy népszerűségnek Ukrajnán belül sem, a tiltakozásokra leginkább kapható rétegben, azaz az Ukrajnában maradt fiatalok között valamennyivel nagyobb a mozgósítási képességük. Ugyanakkor a tüntetésekhez sokan csatlakozhattak olyanok is, akik szimplán belefáradtak az elmúlt három és fél évbe, de az oroszbarátság vádjától tartva eddig nem mertek felszólalni a kijevi vezetés ellen. Nagy kérdés persze, hogy ezek a tiltakozó akciók inkább figyelmeztetésnek tekinthetők, vagy szervezőik most már, látva, hogy meghátrálásra lehet kényszeríteni a kormányzatot, mindent beleadnak, akár egy újabb Majdanig felkorbácsolva az indulatokat. Utóbbiban elsősorban az ukrán politikai ellenzék maradék része lehetne érdekelt, például a börtönnel fenyegetett Petro Porosenko vagy a kijevi állami adminisztráció éléről eltávolítani szándékozott Vitalij Klicsko kijevi polgármester.
„Az azonban, hogy a nyugati globalista-liberális vezetők, a hozzájuk tartozó sajtótermékek és az ő közvetlen ukrajnai befolyási hálózatuk is érdekelt ebben a forgatókönyvben, egyáltalán nem biztos”
Egy újabb ukrán „színes forradalom” és a vele járó politikai marakodás ugyanis nemcsak az oroszoknak játszana a kezére, de Trump számára is kiváló indokot szolgáltatna arra, hogy mossa kezeit, és még tovább hátráljon az ukrán ügyekből. Így a nyugati hálózatok vélhetően az eddigi törékeny egyensúly fenntartásában érdekeltek, abban, hogy Zelenszkij továbbra is sérthetetlenként tekintsen azokra, akik e körök védelme alatt állnak, és ne tegyen újabb elhamarkodott lépéseket. Ez azonban csak ideig-óráig lenne megfelelő az ukrán elnöknek, pontosabban addig, ameddig a háború tart, hiszen a kényes kérdéseket, mint látjuk, már most is nehéz elintézni, a háború után, amikor ürügy sem lesz a hatalom koncentrációjára, pedig végképp lehetetlen lesz. Ez pedig választási vereséget jelenthet a Bankovának, hiszen a háború végeztével a választások megtartását sem lehet majd túl sokáig odázni – főleg, ha még lesz, aki számon kérje azt.
„Ugyanakkor van egy olyan lehetőség, hogy az európai vezetők számára mégis jobb forgatókönyvnek tűnhet Zelenszkij eltávolítása még akkor is, ha ez némi káoszt okoz Ukrajnában. Éspedig akkor, ha Zelenszkij nem csupán óvatlan volt, hanem egyfajta stratégiai irányváltást készít elő, aminek lényege az lehetne, hogy a hatalmon maradásáért cserébe bármit elfogad és keresztülver az ukrán közvéleményen, amiben Trump és Putyin meg tudnak állapodni. Cserébe pedig nemcsak a Kreml, de a Fehér Ház is félrenéz”
Hogy ennek mennyi a realitása, azt nem tudhatjuk, olyannyira, hogy – bár talán még kisebb az esély rá, de – ennek az ellenkezője is elképzelhető, azaz lehet, hogy az európaiak próbálnak ürügyként kapaszkodni a kirobbant botrányba, hogy az utolsó utáni pillanatban ők is leugorjanak a süllyedő hajóról, magára hagyva rajta Zelenszkijt.
Ilyen stratégiai érzékkel azonban vélhetően hiba lenne megvádolni az európaiakat, így a legvalószínűbb, hogy az egész NABU körüli ügy az, aminek látszik. Zelenszkij elhamarkodott lépésre szánta el magát a hatalmát – és a környezetének tagjait – féltve, az európaiak pedig leadták rá a figyelmeztető lövést. Mivel az ukrán elnök hátrált, így az éles lövésre egy darabig még nem kerül sor. Hacsak persze az ukrán társadalom nem éri el azt a robbanás pontot, amely minden háttérintrikát félresöpör. Hogy ez bekövetkezik-e egyáltalán, és ha igen, mikor, azt nem lehet kiszámolni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Visszanyal ugyanaz a zselé ízű fagyi más színben, ami a brüsszeli és kijevi strandokon most legalább olyan menő progresszív körökben, mint nálunk az Erős Pistával ízesített mindenmentes karamellás citrom a prájdon.
Most is ugyanazok a von der Pfizer-hez és a mögötte álló pénzeszsákokhoz bekötött ukrán haszonlesők árulják, akik eddig Gyuri bácsi pénzét korrupt ukrán diktátorokra és egyéb vörös seggű páviánokra fordították. Az új színvilágon nem akadnak fenn, hisz ők most is korrupció ellenes szervezetként kavarják és nyalják ugyanazt a szart, amit a kijevi paradicsomban megint csak eladnak csokoládé fagylaltnak a gyanútlan látogatóknak, amivel úgy betömik a szájukat, hogy csak bégetni tudnak.