Zelenszkij dilemmája

Az elmúlt hetekben Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt mintha az ág is húzná. Az európai finanszírozás körüli bizonytalanságok, a romló fronthelyzet és az egyre súlyosabb válságba kerülő ukrán energetikai rendszer mellett előbb a közvetlen környezetéig érő korrupciós botrány miatt fájhatott a feje, végül pedig az amerikaiak ultimátumszerű béketerve hozta egészen lehetetlen helyzetbe. Kérdéses, hogy ezek után személyes biztonsága garantálásán túl reménykedhet-e még bármiben az ukrán elnök, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy Zelenszkijt sokszor írták már le az elmúlt években, de végül mindig játékban tartotta magát.

„Így viszont az a kérdés, hogy mit tart az ukrán elnök kockázatosabbnak a maga szempontjából. Cserébe valamilyen Trumptól kapott garanciákért a béketerv elfogadását, és a vele járó társadalmi megrázkódtatást Ukrajnában, avagy azt, hogy két fronton is harcolva, Trumpot is finoman ugyan, de elutasítva, és belső ellenfeleinek is ellenállva megpróbál kitartani a jelenlegi állapotban. Bízva abban, hogy valamilyen fordulat majd javít a helyzetén”
Fotó:EUROPRESS/TOM BRENNER/AFP

Soha nem volt még ilyen nehéz helyzetben Ukrajna, mondta nemrég Volodimir Zelenszkij, és ezek a szavak sok tekintetben őrá is vonatkoztathatók. Miközben az alaszkai találkozó fenyegetése, az orosz-amerikai kiegyezés lehetősége már elillanni látszott, sőt az Egyesült Államok egyre inkább sodródott vissza Ukrajna támogatásának útjára, a 28 pontos béketerv hirtelen mindent megfordított, és egyben súlyosbított is.

„Persze, ez a hirtelenség valójában nem is volt annyira derült égből jött villámcsapáshoz hasonló, intő jelek ugyanis már régen látszódtak Ukrajna egén”

Olykor szó szerint is, hiszen Ukrajna amúgy sem fényes háborús esélyeit drasztikusan csökkentették az elmúlt hetek, hónapok orosz légicsapásai, amelyek a teljes ukrán energetikai rendszert válságos helyzetbe sodorták. Ehhez járultak a frontról érkező egyre rosszabb hírek. Kupjanszk és Pokrovszk reménytelen helyzete mellett azonban immár Huljajpole környékén is haladnak előre az oroszok, sőt az elmúlt napokban már Sziverszk közelében is megmozdult a front. Ezek nemcsak önmagukban jelentettek súlyos veszteséget Ukrajnának, de azért is, mert cáfolták az ukrán vezetés azon állítását, miszerint az oroszok nem képesek már érdemi területfoglalásra, emiatt pedig Kijevnek nincs oka harc nélkül átadni újabb területeket.

„A fronthelyzet romlását csak tetézték a finanszírozás körüli problémák. Kijevben is, Európában is nyíltan elismerték, hogy Ukrajna költségvetése 2026 tavaszáig tartható a jelenlegi helyzetben, utána az egész belezuhan a pénzhiány miatt keletkezett tátongó lyukakba. A problémák megoldását Európa vállalta magára, vagyis vállalta volna, azonban kiderült, hogy a kontinensnek sincs elegendő mozdítható tartaléka erre a célra. Vagy ha lenne is, kivéve talán a mindig készséges németeket, senki nem akar elsőként a pénztárcájához nyúlni. Ezért elkezdtek a lefoglalt orosz vagyon iránt érdeklődni, ami viszont már több, egyébként készséges tagállamnak sem tetszett a megszokott „renitenseken” túl.”

Ebben az eleve nem könnyű helyzetben robbant ki a szinte a fél ukrán vezetést érintő korrupciós botrány, amelyet a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) hozott nyilvánosságra, majd nagyjából egy héttel később az új amerikai béketerv is megérkezett.

„A kettő közötti összefüggés lehetősége számos találgatásra adott okot”

Egyesek szerint az amerikaiak a NABU nyomozásain keresztül gyakoroltak nyomást Zelenszkijre annak érdekében, hogy fogadja el az új, Ukrajna számára kedvezőtlenebb békefeltételeket, különben a nyomozás személyesen hozzá is elér. Az események sorrendje ezt a verziót akár alá is támaszthatja, csakhogy több tényező is ellentmond ennek. Egyrészt, a NABU hagyományosan az amerikai demokraták érdekeltségi körébe tartozó szerv, és a leleplező cikkek többsége is a Soros-féle hálózat ukrajnai ágaihoz köthető. Persze, a gazdaváltás nem elképzelhetetlen, főképp a NABU esetében, amely hivatalosan is együttműködik az amerikai Szövetségi Nyomozóirodával (FBI). Ugyanakkor a korrupciós ügy felhangosítóinak többsége továbbra is kritikus Trumppal és a béketervével kapcsolatban. Ráadásul a botrány elsősorban befelé gyengítette Zelenszkij pozícióit, ami nem segíti egy kellemetlen béke aláírását. Sőt, úgy tűnik, éppen a béketervet próbálja kihasználni arra, hogy annak súlyosságára hivatkozva legalább részben helyreállítsa maga mögött a társadalmi és politikai egységet.

„Egy másik verzió így éppen a fenti teória ellenkezőjét veti fel, miszerint a korrupciós botrány célja éppen az volt, hogy megakadályozza a trumpi békefeltételek elfogadását, és Zelenszkij Trumppal való kiegyezését”

A magunk részéről ezt a változatot a szereplők személye alapján elképzelhetőbbnek tartjuk, bár könnyen lehet, hogy a kérdés már nem háborúról vagy békéről szól, hanem éppen az ukrán belpolitikai életnek a háború lezárása utáni újraindulásától. A tervezet szerint ugyanis a megállapodást követően száz nappal választásokat kellene tartani Ukrajnában. Ha a háború váratlan gyorsasággal érne véget, az ellenzéknek meglehetősen kevés ideje maradna a felkészülésre. Így könnyen lehet, hogy az ukrán belpolitikai élet elmúlt hónapokban sarokba szorított szereplői voltak azok, akik megelőző csapást mértek – tekintet nélkül arra, miként hat majd ez Ukrajna helyzetére a béketárgyalásokon –, hogy megakadályozzák Zelenszkijt abban, hogy megtisztítsa a terepet maga előtt a választásokon.

„Márpedig nem véletlenül gyanúsíthatták az ukrán elnököt ilyen szándékokkal”

Zelenszkij régen leszámolt az ukrán politikai élet oroszbarátnak tartott szereplőivel, az oligarchák többségével, az önkormányzatok jelentős részével, leváltotta renitens főparancsnokát és félig-meddig felszámolta a korábban orosz kötődésű ortodox egyházat is. Azokat a köröket azonban, amelyek a demokraták védettségét élvezték, nem bánthatta – egészen az idei évig. Tekintettel arra, hogy a Trump-adminisztráció levette a kezét ezekről a körökről, Zelenszkij úgy érezte, jobb, ha ő lép először egyetlen megmaradt riválisaival szemben. Ezért próbálták a nyáron felszámolni a korrupcióellenes szervek függetlenségét is, miközben arról is szó volt az ukrán közbeszédben, hogy újabb eljárások indulhatnak Petro Porosenko volt elnök ellen, Tomáš Fiala cseh vállalkozóval és több ukrán lap tulajdonosával szemben pedig szankciók bevezetésének szándékáról szóltak a pletykák.

Zelenszkij akkor végül a tüntetések és az európai tiltakozások hatására meghátrált, azonban a NABU nyomozói ellen indított eljárások folytatódtak, és vélhetően az ukrán Elnöki Iroda nem adta fel szándékát arra vonatkozóan, hogy ezt a „nyugatos” klikket szétverje. A NABU, valamint a korrupcióellenes ügyészség, a SZAP vezetői nemrég nyíltan hangot adtak azon félelmüknek, hogy megakadályozandó a nyomozásaikat, eljárások indulhatnak ellenük. Végül ők léptek hamarabb, és ez a kör nagyon hamar nyíltan előállt a követelésével. Mindenek előtt az Elnöki Irodát vezető Andrij Jermak fejét akarják.

„Zelenszkij azonban erre nemet mondott, sőt Jermak vezetheti azt a delegációt is, amely a béketervről tárgyal majd az amerikaiakkal, európaiakkal és akár az oroszokkal is”

A béketervet követően pedig egy videóüzenetben arra kérte az ukránokat, fejezzék be a politikai intrikákat, alkossanak egységet ezekben a nehéz napokban, amikor szerinte Ukrajnának a méltósága és legfontosabb szövetségese között kell választania. Egy ideig olyan hírek is keringtek, hogy az elnök ellentámadásba mehet át, és megpróbál csapást mérni azokra, akik a korrupciós botrány kirobbantásában és kihangosításában szerepet vállaltak. Ők pedig nem voltak kevesen, hiszen még a Nép Szolgája frakciójának egy része is szót emelt Jermak leváltása mellett.

Végül azonban ez is elmaradt. Bár felmerült, hogy engedetlensége miatt David Arahamija frakcióvezetőt is leválthatják, sőt akár eljárás is indulhat ellene hazaárulás vádjával, ebből eddig nem lett semmi. Arahamija pozíciói a parlamentben elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy leváltásának az erőltetésével az Elnöki Iroda a frakció széthullását kockáztassa. Pont azt, amivel az elégedetlen képviselők fenyegettek Jermak maradása esetén. Intő jel lehet az Elnöki Iroda számára az is, hogy a hírek szerint Jermak leváltását Arahamija mellett Mihajlo Fedorov miniszterelnök-helyettes, a kormány egyik legbefolyásosabb tagja, és Kirilo Budanov, a katonai hírszerzés népszerű vezetője is támogatta. Az pedig még inkább, hogy a pletykák szerint az SZBU a gyakorlatban szabotálja az Arahamija elleni eljárás elindítására vonatkozó kérést. Tehát a leglojálisabb erőszakszervezet is megkezdhette a távolodást az egyre nehezebb helyzetben lévő Bankovától.

„Reménytelen lenne tehát Zelenszkij helyzete? Ezt még korai lenne állítani. A végrehajtó hatalom és az ország erőforrásainak jelentős része, ahogy – legalábbis egyelőre – a Nyugat legitimáló támogatása is mellette áll”

Utóbbi változása esetén valóban nem lenne sok reménye, éppen ezért nehéz számára a jelenlegi helyzet. A trumpi feltételek elfogadása esetén belső ellenfelei hazaárulással vádolják majd, az európai támogatói pedig szintén nem örülnének a Trumppal való kiegyezésének. Így lényegében teljes egészében az eléggé szeszélyes amerikai elnök kezébe helyezné magát. Ha azonban elutasítja a békejavaslatot, elvesztheti Washington támogatását, miközben korántsem biztos, hogy néhány hónapon belül nem kényszerülne amúgy is hasonló feltételek elfogadására. Mindez megmagyarázza azt is, miért ragaszkodik Jermakhoz. Az ország de facto második embere által kiépített hatalmi gépezet biztosítja Zelenszkij számára mozgásterének maradékát. Ha Jermakot menesztette volna, és kiegyezett volna az őt bentről támadó körökkel, elvesztette volna döntési szabadságát a trumpi béketervvel kapcsolatban, miközben annak következményei továbbra is őt terhelték volna.

„Így viszont az a kérdés, hogy mit tart az ukrán elnök kockázatosabbnak a maga szempontjából. Cserébe valamilyen Trumptól kapott garanciákért a béketerv elfogadását, és a vele járó társadalmi megrázkódtatást Ukrajnában, avagy azt, hogy két fronton is harcolva, Trumpot is finoman ugyan, de elutasítva, és belső ellenfeleinek is ellenállva megpróbál kitartani a jelenlegi állapotban. Bízva abban, hogy valamilyen fordulat majd javít a helyzetén”

Nem egyszerű kérdés, és sok minden múlhat azon is, valójában az amerikaiak mennyire tartják sürgősnek a terv elfogadását, mennyire szigorúak annak pontjait illetően, és mit lépnének egy elutasító válasz esetén. Ahogy persze azon is, Zelenszkij mennyire tudja még jól olvasni az egyes szereplők szándékait és az erőviszonyok változását. A nyári kudarc és az őszi botrány is arra utal, hogy az ukrán elnök és köre egyre gyakrabban számolja el magát. Az ukrán politika és a nemzetközi viszonyok alakulása is olyan változékony terepet jelent azonban, hogy elhamarkodottan leírni még a reménytelennek tűnő helyzetben lévő Zelenszkijt is korai lehet még.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com