„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
„Trump az orosz véleményformálókat is megosztja”
Fotó:EUROPRESS/Brendan SMIALOWSKI/AFP
Donald Trump megválasztása, majd beiktatása alaposan felforgatta az állóvíznek már azelőtt sem nevezhető nemzetközi viszonyokat. Az új vezetés korábbiaktól gyakran radikálisan eltérő hozzáállása a problémás kérdésekhez mindenkit saját pozíciója átértékelésére kényszerített. Az ukrán és az orosz vezetés is megpróbálja a maga számára a legtöbbet kihozni az új fejleményekből, az amerikaiak sietsége okán pedig akár már rövidesen ki is derülhet, hogy ez kinek sikerül majd jobban. A Bankova és a Kreml vezetőin és azok közeli tanácsadóin túl azonban Ukrajna és Oroszország véleményformáló elitjei is megpróbálják értelmezni azt, ami történik, az értelmezések pedig gyakran olyannyira eltérnek egymástól, hogy a megfigyelő elbizonytalanodhat,
„vajon ugyanarról beszélnek-e az érintettek?”
Az ukrán kormányközeli csatornák a legambivalensebbek talán, amelyek az Elnöki Iroda álláspontjának változását próbálják lekövetni, ami nem mindig egyszerű, hiszen Zelenszkij és környezete olykor már-már udvarol az új amerikai elnöknek, máskor pedig egészen durva hangnemben beszél annak terveiről, vagy akár a képviselőiről.
„Vannak azonban, akik Ukrajnában nem követik ezeket a nüansznyi változásokat, és nyíltan és folytatólagosan bírálják Donald Trump politikáját”
Közéjük tartozik például Marjana Bezuhla kormánypárti képviselőnő, aki a szaúd-arábiai amerikai–orosz tárgyalásokat megelőzően egyenesen arról írt, az ukránoknak hozzá kell szokniuk ahhoz a gondolathoz, hogy az Egyesült Államok ellenség és Oroszország szövetségese. Bezuhla meg van róla győződve, hogy az amerikaiak végül ejteni fogják Ukrajnát, és ezzel nincs egyedül, többen azokból a körökből, amelyek az elmúlt években leginkább Amerika-barátok voltak, szintén hasonló állásponton vannak. (Tegyük hozzá, akárcsak Magyarországon. a szerk.)
„A hangulatra jellemző, hogy az Ukrajinszka Pravda hírportál nemrég egy hosszú cikkben elevenítette fel Dél-Vietnám bukásának történetét, hangsúlyozva, hogy ott is a szövetségesek árulása vezetett a vereséghez”
De a Majdan utáni irányvonal bírálói köréből is érkeznek szkeptikus hangok. Egy másik kormánypárti képviselő, az ukrán nacionalizmus túlkapásait is rendre bíráló Maksz Buzsanszkij az új fejlemények tükrében a Kínával való szövetség gondolatát pedzegeti.
Ezeknek a véleményeknek a kiindulópontja persze olykor teljesen más, hiszen egyesek hittek az Egyesült Államokkal és általában a Nyugattal kötött szövetségben, mások ellenben mindig szkeptikusak voltak vele szemben, abban azonban megegyeznek, hogy úgy vélik, Ukrajna eddig sok áldozatot vállalt a Nyugat védelme érdekében. Most pedig nemcsak a támogatása került veszélybe, de egyenesen rá is kényszeríthetik arra, hogy előnytelen békét kössön Oroszországgal, anélkül, hogy bármi garantálná, a háború nem fog újra kezdődni.
„Az elmúlt időszak eseményei végső soron a szkeptikusokat igazolták. Azokat, akik úgy vélték, az Egyesült Államok nem morális okokból kötelezte el magát Kijev mellett, a két ország érdekei pedig nem feltétlenül esnek egybe, így nem érdemes egyoldalúan Washington támogatására bízni Ukrajna sorsát”
A szkeptikusabbak közül azonban vannak, akik más következtetéseket vontak le Trump politikájából, és reménykedve tekintenek arra, mint olyanra, ami megmentheti Ukrajnát – akár saját magától is –, és végre lezárhatja a háborút, amelybe az ország egyre inkább belerokkan. Ezen álláspont felé hajlik például Olekszij Aresztovics, az Elnöki Iroda vezetőjének egykori tanácsadója, aki ma már emigrációban él, és onnan bírálja Zelenszkijn rendszerét.
„Aresztovics szerint azok, akik árulással vádolják Trumpot, valójában túlzottan beleélték magukat saját áldozat szerepébe, amelyet önálló stratégia kidolgozása helyett vettek fel”
A volt tanácsadó szerint Trump lépései így is, úgy is, hasznára válhatnak Ukrajnának. Ha Putyin valóban békét akar, akkor az ország élheti a saját életét, ha pedig az orosz elnök át akarná verni Trumpot, úgy Ukrajna a korábbiaknál is nagyobb támogatásra, Oroszország pedig jóval nagyobb nyomásra számíthat az Egyesült Államok részéről. Azonban mindkét lehetőség kihasználásához megfelelő stratégia és az oroszellenességen túlmutató önkép lenne szükséges, márpedig Aresztovics szerint mindkettő hiányzik.
De az Aresztovicsról nem túlzottan jó véleménnyel lévő Anatolij Sarij újságíró is hasonlóan vélekedik Trump kapcsán, és a Zelenszkij-vezetést hibáztatja azért, hogy a háborúban tönkretették az országot, és most a legfontosabb szövetségesüket is elidegenítik. Sarij – aki szintén emigrációban él – még Aresztovicsnál is jobban méltatja Trumpot, a „legjobbnak” nevezve az amerikai elnököt, és a háború lezárásában bízik.
„Trump az orosz véleményformálókat is megosztja”
A MIG Rossziji nevű, félmillió követővel rendelkező Telegram-csatorna szerint jelenleg egy, a geopolitikai ellentéteket meghaladó globális hideg polgárháború van kibontakozóban, amelynek ideológiai körvonalai egyelőre nem teljesen rajzolódtak ki, azonban nagyjából megfeleltethetők az amerikai kétpárti szembenállásnak. Ebben a globális hideg polgárháborúban pedig Trump és Putyin – a meglévő érdekkülönbségek mellett is – szövetségesek, szemben a demokraták által fémjelzett amerikai deep state-tel és az európai bürokráciával.
„Vannak azonban ezzel teljesen ellentétes álláspontok is. Sokan arra figyelmeztetnek, hogy a Trumppal való jó viszony csak illúzió, az Egyesült Államok felé fordulás veszélyes Oroszországra nézve, és az amerikaiak célja csupán az, hogy elszakítsák Moszkvát az újonnan (vissza)szerzett szövetségeseitől Keleten és Délen”
Az ezzel kapcsolatos figyelmeztetések terén élen jár Zahar Prilepin író, egyben a kelet-ukrajnai harcok, majd a „különleges hadművelet” aktív résztvevője, aki Gorbacsov szellemének feltámadásától tart. Attól, hogy ezúttal magukat jobboldalinak tekintő, nacionalista körök lesznek azok, amelyek a vesztébe sodorják az országot. Az egykor a Nemzeti Bolsevik Párt sorait erősítő író-katonatiszt-politikus mellett elsősorban a baloldali eurázsianisták (pl. Rusztem Vahitov vagy a belarusz Aljakszej Dzjermant) kárhoztatják az orosz mainstream médiában megfigyelhető Trump-rajongást.
„Szerintük a trumpi ideológia egyenesen a fasizmus újjáéledését jelenti – efelé a megállapítás felé hajlik Prilepin is -, és egy Fekete Internacionálé felemelkedését vizionálják, amely természetszerűen csak az ellensége lehet Oroszországnak”
Emiatt kritizálják Alekszandr Dugint is, számon kérve a filozófuson, hogy míg korábban egész gondolkodása sarokköveként jelölte meg a kontinentális és tengeri hatalmak szembenállását, most ő maga is az Egyesült Államokkal való szövetség gondolatát támogatja.
„Trump politikája tehát heves reakciókat és vitákat váltott ki Ukrajnában és Oroszországban egyaránt”
A lendület, amivel az új adminisztráció elkezdte munkáját, mindenkit zavarba hozott, az események gyors változása pedig korábban nehezen elképzelhető forgatókönyveket is valószerűvé tehetett. A sebesség azonban csökkenni látszik. A tárgyalások törékeny valósága a lelkes amerikai diplomatákat is higgadtságra inti, az események pedig azt mutatják, a valóság alakításához olykor csendre és kitartó munkára van szükség. A történések lelassulása pedig mindenkinek időt adhat arra, hogy átgondolja, milyen irányba változtatja meg a világot Donald Trump és csapata.
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
hufi says:
Ami azt illeti, egyre gyanakvóbban ítélem meg Trump viselkedését, rámenősségét.
Egyre jobban beleéli magát, hogy ő a világ ura, neki mindent szabad, egyfajta kiválasztott.
Hogy mit hoz a jövő, ki tudja. Ö sem lóghat ki a sorból, a deep state – hez kell igazodnia, különben úgy jár mint JFK.
csakafidesz says:
Ebben a cikkben van egy mondat amelyik 100%-ban helyes. Szóval vannak akik úgy vélik, hogy “egyenesen rá is kényszeríthetik arra, hogy előnytelen békét kössön Oroszországgal”. Nos teljesen mindegy, hogy végül ki fogja kényszeríteni erre Ukrajnát, a oroszok vagy az amerikaiak, de az ukránok számára más lehetőség nincsen, csakis az előnytelen béke. Az amerikaiak meg is fejelik majd egy bánya-koncesszióval.
Ebből háborúból Ukrajna csak vesztesen jöhet ki, még akkor is, ha Brüsszelben ígérnek neki fűt-fát, mert az ukránok helyzete már reménytelen. Sajnos a vaksággal is megvert Ursula von der Leyen ezt nem látja be, noha teljesen egyértelmű mindenki számára.
(Zárójelben: Trump az ovális irodában kereken meg is mondta Zelenszkijnek, hogy vesztésre áll és elpusztul az országa.)