//A birodalom szép és okos továbbépítője
Erzsébet császárné lovas portréja / Georg Prenner – 1755 #moszkvater

A birodalom szép és okos továbbépítője

MEGOSZTÁS

Oroszhon háborúzik. Talán nem olvasták a háború és béke igazságát oly megragadóan elénk táró írót?  Miféle kényszer térítette ezt a hatalmas országot a sehová nem vezető útra? Szerzőnk az orosz történelem rögös útján barangolva, az oroszság gyökereihez leásva annak járt utána, hol és hogyan kezdődött, hogyan jutottak el idáig. Sorra véve az orosz történelem fordulópontjait, végül arra a következtetésre jut, hogy nincs Európa Oroszhon nélkül és fordítva.

Erzsébet császárné lovas portréja / Georg Prenner – 1755 #moszkvater
Erzsébet császárné lovas portréja / Georg Prenner – 1755

A sok történelmi viszontagság után, ami Nagy Péter uralkodását követte, már itt is vagyunk az első orosz uralkodónőnél, aki tevőlegesen hozzájárult a birodalom építéséhez. A Romanov családban szokatlan névre, Erzsébetre (oroszul Jelizaveta (1709-1762) keresztelték. Péter büszke lehetett rá. A kortársak szerint rendkívüli szépség volt, amin csak pisze orra és vöröses haja rontott némiképp. Csodálatosan táncolt, de a tudományokban már nem jeleskedett.  A rossz nyelvek szerint élete végéig nem jött rá, hogy Anglia szigetország. Viszont kiválóan beszélt franciául, és vele kezdődött a gallománia, az orosz arisztokrácia olthatatlan vonzalma minden iránt, ami francia.

„Péternek házasodási tervei voltak lányával. XV. Lajosnak szánta, majd az orleans-i hercegnek, ám a nagyratörő elképzelésekből semmi nem lett”

Az ifjú Erzsébet közben elődeit követve a tudományok művelése helyett inkább szenvedélyeinek hódolt, élvezte az életet, vadászatokra járt, lovagolt, bálokon múlatta az idejét, örömest hajókázott a Néván is. És ami nagyon fontos, tudta, hogyan legyen szép. Már mint cárnőnek a garderobjában 15 ezer ruha biztosította szépségéhez illő makulátlan küllemét. Apróság, de miután tisztában volt vonzerejével, azt ügyesen ki is használta. Többnyire saját javára, de ez egybeesett a birodalom érdekeivel is. Az udvari álarcosbálokon például rendre férfinak öltözött. Az ilyen öltözék ugyanis jobban kirajzolta kifogástalan, hódító, politikai értékké emelkedett alakját. Hol francia muskétás, hol kozák hetman uniformisban csillogott formás lábával.

„Erzsébet bőkezűen osztogatta kegyeit, arra azonban vigyázott, jól megnézte, hogy kinek. Favoritjai a korabeli orosz elit kiemelkedő és a haladás mellett hitet tevő alakjai voltak. Hatalomhoz vezető útját kezdetben egy francia-német származású, orvostudományokban járatos nemesember, Jean Armand de L’Estocq egyengette”

Eljött 1641. október 25., Erzsébet elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa régóta dédelgetett tervét és magához ragadja a hatalmat. Amihez ugyancsak a hagyományokat követve a preobrazsenszkojei gárdaezred segítségét vette igénybe. A katonák hűséget esküdtek az őket meglátogató Erzsébetnek, aki színpadiasan letérdelve előttük, ugyancsak esküvel biztosította a derék hadfikat hűségéről. A többi már ment, mint a karikacsapás. A 308 álig felfegyverzett és tapasztalt harcos megoldotta az utódlás kérdését.

Miután a hatalmat magához ragadta, Erzsébet nekiláthatott, hogy befejezze, illetve tovább vigye apja reformjait. Ám még előbb jött az elmaradhatatlan leszámolás ellenfeleivel. A halálos ítéleteket nagy kegyesen száműzetésre változtatta. Azért óvatos volt a rendcsinálásban, a Titkos tanács az ő uralkodása alatt valóban titokban végezte munkáját.

„A Péter felállította intézmények ismét működni kezdtek. A Szenátus törvényhozói jogkört kapott. A közben kitört hétéves háború alatt Erzsébet az állami és politikai élet, a hadsereg vezetőinek részvételével különleges tanácsadói testületet állított fel. És hallgatott javaslataikra”

Voltak olyan rendelkezései, melyek az európai életformát és együttélési kultúrát kívánták meghonosítani. Megtiltotta az esztelen száguldozást a városok utcáin, lásd a Bismarcknak tulajdonított mondást: «Русские долго запрягают, но быстро едут», az „oroszok lassan fognak be, de gyorsan hajtanak”. Pénzbüntetéssel sújtották azt, aki nyilvános helyen káromkodott. Hogy tisztábban lásson, gondosan számba vette alattvalóit is. Megtörtént a második népszámlálás 1744-47-ben. Az elsőt Nagy Péter utasítására hajtották végre 1718-ban, 70 évvel megelőzve a II. József által elrendelt első magyarországi lakosság felmérést.

„Erzsébet otthon volt a pénzügyekben is. Nagyot lendített a birodalmon belüli kereskedelem fejlődésén azzal, hogy megszüntették a belső vámokat. Megalakultak az első bankok. Hitelbank a nemeségnek, pénzintézet a kupecoknak, valamint a központi állami bank”

Bebetonozta a feudális rendet. Megerősítette a fölbirtokosok jogait, akik ezután már szabadon rendelkezhettek jobbágyaik földjével, életével. A kötelező katonai szolgálatot, a sorozást elkerülve joguk volt szibériai birtokaikra telepíteni alattvalóikat. Ezzel nőtt a lakosság száma a távoli vidékeken.

Erzsébet, nem törölte el a halálos büntetést, de uralkodása alatt senkit nem végeztek ki. Azért ne gondoljuk, hogy lágyszívű teremtés volt. Nem feledhette, hogy nő, mégpedig büszke és küllemére féltékeny. Az elődje Anna cárnő alatt egy arisztokrata dáma, Natalja Lopuhova merészelt gúnyolódni a szépségén. Erzsébet a tőle elszenvedett sértést nem feledve már, mint uralkodónő Lopuhovát felségárulásért elítéltette. A büntetést kerékbe törés helyett (ezt a kivégzési módot Nagy Péter vezette be) megkorbácsolásra enyhítette (!), de mintegy mellékbüntetésként kitépette a rajta gúnyolódó hölgy nyelvét. Biztos, ami biztos, lovagját, Reinhold Gustaw von Loewenwoldet megfosztotta vagyonától és száműzte. A rossz modorú, kíméletlen, karrierista, ám hadi ügyekben és az udvari bálok szervezésében jeleskedő, német származású főmarsallt kötekedő természete miatt nem igazán sajnálták.

„Erzsébet eszközeiben nem igazán volt válogatós. Uralkodása idején terjedt el a testi fenyítés, mint büntetés”

Kegyessége ellenére nem avatkozott bele, ha a földesurak a birtokukon vagy a tisztek a hadsereg soraiban akár halálra korbácsolták az engedetlenkedőket. Nem lévén kiépítve vidéken az államigazgatás, gyakorlatilag a földesurak szolgáltattak igazságot birtokukon. Miután a közbiztonságra felügyelő intézmények sem alakultak ki, a bűnözés széles körben elterjedt. A helyzeten nem sokat segített a titkos kancellária, sorra törtek ki a zavargások falvakban, manufaktúrákban. Az állami hivatalnokok rosszul voltak fizetve, szívesen elfogadták a kenőpénzt.

A cárnő a birodalom irányítását többnyire kegyeltjeire bízta. Uralkodóként derék, a háztartásra, azaz az államkasszára gondosan odafigyelő háziasszony volt.

„A nehézségek ellenére sikerült stabilizálnia az ország helyzetét és megtette az első lépéseket a felvilágosult abszolutizmus felé, amit majd utódja, egy másik <nagy>, II. Katalin teljesít be”

Bőven volt, amiért utódai nem tehettek szemrehányást Erzsébetnek. Ő indította el az „orosz felvilágosodás” nagy korszakát. Újra szervezte a katonai tanintézeteket, kiszélesítette az elemi iskolák hálózatát, gimnáziumokat nyittatott Moszkvában és Kazányban. Kegyeltje Ivan Suvalov 1755-ben megalapította a moszkvai egyetemet, majd két évvel később a Művészeti Akadémiát. Erzsébet támogatta az orosz tudomány első nagy alakját, Mihail Lomonoszovot is.

„Minőségi változás történt a szentpétervári építkezéseken. Erzsébet Bartolomeo Francesco Rastrellit bízta meg a Téli Palota építésével, melynek átadását már nem érhette meg. Ugyancsak Erzsébet idejében épült fel a szökőkútjaival elvarázsoló Péterhof, szintén Rastrelli tervei alapján. Az uralkodása alatt emelt épületek stílusát <erzsébeti barokkként>  említi az orosz művészettörténet”

Jó érzékkel változtatott a birodalom külpolitikáján is. Oroszhon immár tényező lett Európában.  Bármennyire igyekezett Jacques-Joachim Trotti marquis de la Chétardie, a francia nagykövet, aki még Erzsébet hatalomra jutásában is játszott némi szerepet, hogy szorosra fűzze a két ország kapcsolatát. Természetesen úgy, hogy ez megfeleljen Franciaország érdekeinek. Erzsébet észnél volt, békét kötött a svédekkel, megújította a kapcsolatokat Angliával és Ausztriával. A svédekkel való békekötés után az orosz csapatok részt vettek a franciák, osztrákok, svédek, Szászország és Spanyolország oldalán a Poroszország, Anglia és Portugália ellen vívott hétéves háborúban. Ha egy szóval jellemezhetnénk Erzsébet külpolitikai törekvéseit,

„ő érte el, hogy Oroszhon nélkül nem dönthettek a kontinens kulcsfontosságú kérdéseiben”

Milyen nő volt Erzsébet? Egy biztos, kedvelte a mulatozást. Szívesen vette körül magát kegyeltekkel. Különösen nagy megtiszteltetésnek számított udvarhölgyei körében, ha lefekvés előtt valaki megvakarhatta a sarkát. Egy biztos, érzékeny léleknek tűnt. Az 1755-ös lisszaboni fölrengésről hallva hatalmas összeget utaltatott át a károsultaknak, noha akkoriban még nem épült ki diplomáciai kapcsolat a két ország között. Derűs életvitele ellenére mélyen istenhívőnek ismerték. A kijevi Lavra számos épületét ő emeltette, és éberen őrködött a pravoszláv egyház primátusa felett. Szívesen tett amolyan zarándoklatszerű utakat, s ahol elfáradt, építtetett magának egy házat pihenőhelyül. Megtehette, hatalmas birodalom szolgálta szeszélyeit.

„Bármennyire is öntörvényű és különleges teremtés volt, mély nyomot hagyott az orosz történelemben”

Az utókor nem igazán értékelte. A forradalom előtt csak egy szobrot állítottak neki. Csupán az utóbbi években kezdtek emlékműveket emelni az orosz múlt eme nőiességében vonzó, de a birodalom gyeplőjét határozottan kézben tartó nagyasszonyának.

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.