„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
Hajny és társai klub karrierje ugyan folytatódhatott, de nemzetközi színtéren soha nem képviselhették Csehszlovákiát
A szerencsés véletlen életet menthet. Premsil Hajny is ennek köszönhette, hogy megízlelhette a csehszlovák büntetés-végrehajtás sajátos módszereit. Több válogatott társának ez nem adatott meg. 1948 végén az előző évben világbajnok csehszlovák válogatott „titokban” bemutató mérkőzésre utazott Angliába. A küldöttség két részre oszlott, nyolc játékos épségben megérkezett, őket további hat követte volna párizsi indulással. A második turnust szállító gép lezuhant, eltűnt a radarról La Manche vizei felett.
„A csehszlovák állambiztonság azt gyanította, hogy a játékosok megrendezték a saját halálukat, valójában külföldön élnek. Kihallgatták az otthon maradt családtagjaikat. A túlélő játékosok üldözése évekig folytatódott, és gyakorlatilag valamenyiüket kényszermunkára, némelyiket 10-15 év börtönbüntetésre ítélték”
Premsil Hajny azon egyszerű okból úszta meg a légi katasztrófát, hogy nem volt tagja a „bűnös Nyugaton” haknizó csehszlovák válogatottnak. Pedig a prágai ATK védője is a húzóemberek közé tartozott, ő is ezüstérmet nyert hazája csapatával az 1948-as St. Moritz-i téli olimpián. Igaz, az 1947-es csehszlovák aranyéremmel zárult vb-n még nem volt kerettag, de az 1951-es világversenyen már számítottak a szolgálataira. Pontosabban számítottak volna.
Premsil Hajny ugyanis rettentően naiv volt. Pedig a repülőgép-katasztrófa és az azt követő kegyetlen megtorlás intő jel lehetett volna, de ő és tizenegy társa nem tudott lakatot tenni a szájára 1950. március 13-án. Ráadásul nyilvános helyen, az U Herclíku kocsmában panaszkodott arról, hogy nem engedik őket kiutazni a világbajnokságra. Ezt nem tűrhette szó nélkül a csehszlovák titkosrendőrség, Premsil Hajnyt és társait letartóztatták, a sport társadalom megnyugtatására hivatalos indokként vízum problémát emlegettek.
„Persze ennek vajmi kevés köze volt a valósághoz. A kommunista vezetők rettegtek sportolóik párizsi disszidálásától ennek vették elejét a tömeges letartóztatással. Hazaárulással és szökési kísérlettel vádolták meg a kocsmában elégedetlenkedő jégkorongozókat”
Az eset után hét hónappal, október 6-7-én zajlott a kirakatper. A legsúlyosabb büntetés tizenöt év szabadságvesztés volt, Premsil Hajny megúszta egy év börtönnel. Az elítélteket Prágában, később urándúsító munkatáborokban tartották fogva. Antonín Zápotocký elnök 1955-ben amnesztiát hirdetett a „bűnösöknek”.
Hajny és társai klub karrierje ugyan folytatódhatott, de nemzetközi színtéren soha nem képviselhették Csehszlovákiát. Hajny 1962-ig volt aktív a jégen, utána edzősködött Szlovéniában, majd ahogy lazult a rendszer szorítása, Svájcban is dolgozott. 1993-ban hunyt el.
„Ma már többféleképpen emlékeznek Csehországban az 1950-ben történtekre. A prágai kocsma előtt, ahol a letartóztatások történtek, 2009 óta bronz emléktábla örökíti meg az eseményt és az elítélt játékosok nevét. A sport,- és történelem kedvelők zarándokhelyeként vonult be a köztudatba a Psztrossova utca 24.”
Prágában több köztéri szoborcsoport is emléket állít a kommunista diktatúra áldozatainak. Ide tartozik az Újezd utcában álló „Kommunizmus áldozatainak emlékműve” is, amely az igazságtalanul elnyomottak, köztük a jégkorongozók előtt is tiszteleg.
A cseh rádió-, és tévéműsorok, rendszeresen visszatérnek a sztorihoz. Az esemény 75. évfordulóján, 2025-ben speciális programokkal, dokumentum-összeállításokkal emlékeztek a jégkorongozó hősökre. Idén, Premsil Hajny születésének századik évfordulójáról is méltóképpen megemlékezik a cseh sportvezetés.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
