„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A KGB 1991 nyarára látta, hogy Gorbacsov rohamosan veszít a népszerűségéből és a hatalmából, míg Jelcin tekintélye az országban meredeken nőtt. A KGB vezetése ezért állítólag arra a következtetésre jutott, hogy Gorbacsovból már nem lesz haszna, és Jelcinre fogadtak”
Fotó:EUROPRESS/Wojtek DRUSZCZ/AFP
Mint az azóta közzétett dokumentumokból és Kosztarjev elbeszéléséből kiderül, az SZKP Központi Bizottságának 1991. június 17-én tartott ülésén Krjucskov és Valentyin Pavlov miniszterelnök keményen bírálta Mihail Gorbacsovot. Kijelentették, ha nem hoznak sürgős intézkedéseket, katasztrófa fenyegeti az országot. Gorbacsov azonban figyelmen kívül hagyta ezeket a figyelmeztetéseket. Jobban tartott Jelcin megerősödésétől, akit akkoriban választottak meg az Oroszországi Szövetségi Szocialista Köztársaság elnökévé.
„A KGB 1991 nyarára látta, hogy Gorbacsov rohamosan veszít a népszerűségéből és a hatalmából, míg Jelcin tekintélye az országban meredeken nőtt. A KGB vezetése ezért állítólag arra a következtetésre jutott, hogy Gorbacsovból már nem lesz haszna, és Jelcinre fogadtak”
Krjucskov tehát úgy döntött, hogy Gorbacsovot Jelcinnel helyettesíteni. Akkoriban az a gondolat lebegett a levegőben, hogy határozott kézre van szükség az Unió megmentéséhez. Ezért kezdték Jelcint valószínű utódnak tekinteni. Mint Kosztarjev vizsgálataiból kiderült, a KGB Lubjankán tartott ülésén Krjucskovot megkérdezték: „Mi a helyzet Jelcinnel?” Azt válaszolta: „Jelcin egyetért és támogatni fogja a döntésünket.”
„A nyomozó szerint Jelcin 1991 nyarán többször is találkozott Krjucskovval. Az egyik találkozó után legközelebbi munkatársa, Jurij Szkokov, aki állami tanácsadói posztot töltött be, azt mondta: <Most megmutatjuk Gorbacsovnak>”
Ez a megjegyzés tanúk előtt hangzott el, és Jelcin biztonsági főnöke, Alekszandr Korzsakov is megerősítette ezeknek a találkozóknak a tényét. Elmondása szerint ilyen kapcsolatfelvételekre sor került, többek között augusztus elején, egy héttel a „puccs” előtt, amikor Jelcin Nazarbajevhez repült. Alma-Atában.
A KGB információi szerint a képviselők készek voltak beleegyezni Gorbacsov eltávolításába. Nem volt azonban garancia arra, hogy Jelcinre fognak szavazni. Ezért egy bonyolult forgatókönyv mellett döntöttek.
„Kosztarjev szerint Jelcin csapatának is volt terve Gorbacsov eltávolítására, de a GKCSP opció kényelmesebbnek bizonyult számára, és Jelcin élt is vele”
Csak kevesen tudtak Krjucskov terveiről, köztük Pavlov kormányfő és Gorbacsov adminisztrációjának vezetője, Valerij Bolgyin. Utóbbi később megerősítette az ilyen megállapodások tényét, de nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni.
A döntés a GKCSP-ről 1991. augusztus 18-án Pavlov irodájában született meg. A rendelet készen állt. Krjucskov vezette az előkészületeket. A csoport tagjai közé tartozott az említetteken kívül Oleg Baklanov és Oleg Senyin, akik aztán Gorbacsovhoz repültek Foroszba.
„Szóba került az interjúban Jelcin aznap Alma-Atából visszatérő repülőgépének kérdése is”
A tervek szerint Jelcin nem Vnukovóban, hanem a Cskalovszkij katonai repülőtéren szállt volna le, Krjucskov azonban azt javasolta, hogy küldjék Jelcinhez Pavlovot és Dmitrij Jazov védelmi minisztert, és szembesítsék a Rendkívüli Helyzet Állami Bizottságának a létrehozásával. Elutasítás esetén Jelcint a bizottságnak Zavidovóba, a Védelmi Minisztérium dácsájába kellett volna vinnie, és elkülönítenie, „amíg a helyzet tisztázódik”.
Aztán a helyzet – mint már ismerjük – másképp alakult, és a változó körülményekhez Jelcin gyorsan alkalmazkodva átvette a kezdeményezést.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszelita says:
Jelcin ha nem is együttműködött, de tudhatott a készülő puccsról, amit sose tekintettem annak, legfeljebb a Gorbacsov megbuktatására irányuló provokációnak. A háttérben meghúzódó szervezők eleve tisztában lehettek a sikertelenségével és annak következményeivel, mert a pankráció még operett puccsnak se ment el, nem is értem hogy tudták beugratni az összeesküvőket, valószínűleg elkeseredésükben tették, és hamis információkkal etették.
Hárman haltak meg benne, nem mintha az lenne egy puccs ismérve, viszont azok is véletlenül, tank taposta halálra a civileket, amikor felmásztak rájuk és leestek, illetve a harckocsik körül ugráltak mikor azok a tömegben forgolódtak.
Az a Szurovikin vezényelte ki az utcára a katonákat, aki a Prigozsin összeesküvés miatt később Putyinnál kegyvesztett lett, harmadszor már ne próbálkozzon, mert a műfaj nem neki való, álljon akármelyik oldalra biztos bukó.
Persze én nem vagyok puccs szakértő, viszont fényes nappal történt az eset, és a telefonvonalak Moszkvában ragyogóan működtek, mindenki izgatottan hívta a haverját és bőszen szervezkedett, meg hergelték egymást az emberek. A tömegközlekedés sok helyen működött, az emberek vettek egy buszjegyet, és csak annyit mondtak a vezetőnek, hogy puccsot leverni mennek, még Gorbacsov közvetlen támogatóit se gyűjtötték be előzetesen, őt magát pedig betegállományba helyezték.
Nem akarok tippet adni, de Jelcinnel kellett volna kezdeni, hogy ne tudjon egy átállt harckocsi tetejéről a kameráknak csicseregni, nem kell nagy ész, hogy rájöjjünk a bakira. Gorbacsovval együtt őt is betegállományba kellett volna venni, mert ez egy csavaros történet, hisz Gorbacsov ugyanúgy be volt avatva, akárcsak Jelcin, és annak előtte a cári tábornokok egy csoportja, valamint a Petrográdi Ideigles Kormány feje, és két meghatározó minisztere.
A tévé aznap balettet közvetített, és néha bemondták, hogy ne izgassák fel magukat az emberek, illetve este élőben adták a puccsisták sajtótájékoztatóját, ahol a reformpárti tudósítók feltehették az összes provokatív kérdésüket, ők meg izzadtak azalatt mint a lovak, majd véget vetettek a zenének és haza sétáltak a legények. Azóta ha balett van a tévében rohanok a boltba és feltöltöm a készleteimet, hogy kellő mennyiségű sörrel és ropival kövessem az eseményeket.
Ugyanis akkor valami nagyon nem stimmelt, hisz a keményvonalasok még Leninnel se konzultáltak, aki már régen megírta, és végre is hajtotta, hogy puccs alkalmával először a távírót, a postát, meg a város csomópontjait kell elfoglalni, és utána a Téli palotát komótosan megostromolni, azaz hogy séta galoppban elfoglalni, mert ott se halt meg több ember mint kilencvenegyben.
Ugyanis meg volt szervezve a tizenhetes októberi hatalomátvétel, ami nagyrészt inside job volt a cári tábornoki kar és az Ideiglenes Kormány hathatós közreműködésével. A kilencvenegyes puccsot kitervelő és mozgató háttérerők átvették tőlük a best practice-t, és ők is lezsírozták a történetet csak fordított előjellel, hogy a fennálló rendszert nem egész fél év múlva törvényesen buktassák meg. Ők nem voltak olyan amatőrök mint Lenin a cárral, hogy kivégezzék, majd hetven évig magyarázzák a bizonyítványukat.
Igaz, a mostaniakat is nyugatról támogatták, de ezúttal vigyáztak arra, hogy Oroszországot később kirabolhassák, és a megbízóiknak átjátszhassák, nem kellettek hozzá izgága bolsevikok, vagy pláne narodnyikok, csak korrupt komprádorok.
Árgus szemekkel figyelték a mesterüket, nehogy a csapdájába essenek, ugyanis Jaruzelszki Varsóban tíz évvel korábban már éjszaka kikapcsolta a telefont, begyűjtette az ellenzéket és elfoglalta a csomópontokat, majd amikor az álmos lengyelek reggel bekapcsolták a tévéjüket az egészből csak annyit értettek, hogy senki ne menjen az utcára ha jót akar magának.
Na mindegy, mindez csak eszembe jutott, hogy már kilencvenegyben is hülyének néztek, ami azóta is tart, ez permanens állapot.
csakafidesz says:
Az fontos, hogy balett ment a tévében. Arrafelé általában balett megy a tévében, hogy leszoktassák az embereket a tévé nézésről. Néha műkorcsolya a változatosság kedvéért ami a szovjet Raduga színes tévén nézve igazán élvezetes, mert előbb érkezik meg az egyik szín a másiknál, ha gyorsan mozognak a szereplők.
Amúgy az egészet Jelcinék tervezték meg, szóval a címben lévő kérdés nem kérdés, mert Jelcin tudott róla.