„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

„Zsákutcába jutott a háború”

2023. júl. 29.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Morzsák. Hírmorzsák, amelyek önmaguknál többet mutatnak a világból. Így néhány hírből képet alkothatunk arról is, hogy mi zajlik manapság Ukrajnában. Ezúttal elsősorban nyugati véleményekből válogattunk, amelyből kiderül, hogy mindenek előtt az Egyesült Államokban egyre sötétebben látják az ukrán ellentámadás alakulását.

„az orosz-ukrán konfliktus az ukrán ellentámadás ellenére zsákutcába jutott” #moszkvater

„az orosz-ukrán konfliktus az ukrán ellentámadás ellenére zsákutcába jutott”
Fotó:EUROPRESS/Viktor KOROTAYEV/Kommersant Photo/AFP

Hol van már a tavasz?! Lassan véget ér a nyár is, és a tavaszinak beharangozott, majd a nyár elején nagy nehezen elindult ukrán ellentámadás csak nem halad. Mit nem halad! Megrekedt. Az ukrán erők még az első orosz védvonalat sem érték el. Az áttörésre így nem nagyon van esély, s aligha sikerül elérni a célt, elvágni a Krím szárazföldi összeköttetését. Bahmut bevétele után az orosz erők sem haladnak előre. Ellenben a zaporizzsjai fronton az elmúlt jó fél évben kialakított mélységi védelemnek, a tüzérségi- és légi fölénynek köszönhetően sikeresen védekeznek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a frontokon patt helyzet alakult ki. Egyre többen ismerik fel, hogy ebben a háborúban átütő győzelmet egyik fél sem tud elérni, így abba kellene hagyni ezt az egészet. A békének, de még egy tűzszünetnek sincsenek azonban egyelőre meg az előfeltételei. A felek még hisznek az áttörésben, ezért úgy tűnik, a diplomácia ideje csak akkor jön el, ha az egymásnak feszülő erők kifulladnak, vagy az egyik végletesen felőrlődik. Ettől még messze vagyunk. Abban minden esetre a legtöbben egyetértenek, hogy az ukránoknak idén őszig, esetleg év végéig van idejük javítani a pozíciójukon.

Valahogy így látják a Pentagonban is. Mint a Bloombergnek egy névtelenül nyilatkozó forrás fogalmazott,

„az orosz-ukrán konfliktus az ukrán ellentámadás ellenére zsákutcába jutott”

Az egyre komolyabb fegyverek, mint a kazettás bombák vagy a nagy hatótávolságú Storm Shadow rakéták sem hoznak belátható időn belül gyökeres változást a háború menetében. Egyik sem olyan csodafegyver, amelyre az ukránok várnak. Közben az orosz vezetés abban bízik, hogy tovább kitartanak, mint a Nyugat.

A fenti helyzetértékelés is tükrözi, hogy Washington cinikusan szemléli a történteket, de elemzői sok európaival ellentétben a földön járnak. A katonák legalábbis. Persze, ez nem mondható el mindenkire, így a Victoria Nulandhoz köthető, a magyar sajtóban sokat idézett amerikai Institute for the Study of War (ISW) napi helyzetjelentésében azt emeli ki, hogy  jól haladnak az ukránok, hiszen június 4. óta mintegy 253 négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza, miközben Oroszország a január 1-jén indított téli offenzívája során hat hónap alatt mindössze 282 négyzetkilométert tudott elfoglalni. Ezzel a helyzetértékeléssel a legfőbb probléma az, hogy

„egy felőrlő anyagháborúban értelmetlen a négyzetkilométereket számolni”

De ha már igazi eredményről nem tudnak beszámolni, akkor jobb híján számháborúznak. S a média megjelenéseket látva ezt meg is érthetjük. Az információs háborúban ennyi is elég. Főképp, ha a 253-as számhoz nem teszik hozzá, hogy az orosz hadsereg jelenleg 114 ezer négyzetkilométernyi, a nemzetközi jogilag ukrán területet ellenőriz. A háborút azonban nem lehet a sajtóban megnyerni. Azért az ISW elemzői is érzik ezt, ezért a helyzetjelentésükhöz hozzáteszik, hogy az orosz csapatok továbbra is jelentős veszteségeket szenvednek el a csatatéren. Azt persze már nem teszik hozzá, hogy az ukrán veszteségek jóval nagyobbak. Ez nem illik a narratívába.

Számháborúzott egyet – meglehetősen sajátosan számolva a négyzetkilométereket – Antony Blinken is. Az amerikai külügyminiszter szerint Ukrajna visszafoglalta az Oroszország által megszállt területek mintegy 50 százalékát, és az ukrán ellentámadás még korai szakaszban van. „Az ellentámadás nem a következő egy-két hét alatt fog lezajlani. Azt hiszem, még mindig több hónapot kell várnunk” – mondta Blinken. A másik irányba lengett ki az inga Alekszandr Lukasenkónál. A belarusz elnök orosz kollégájával találkozva arról beszélt, hogy nincs is ukrán ellentámadás. Vlagyimir Putyin ezt a helyzetértékelést annyiban módosította, hogy van, de kudarcot vallott. De akkor hallgassunk meg erről egy katonát is. Andrej Mordvicsev altábornagy, a Közép hadseregcsoport parancsnoka Vlagyimir Szolovjovnak nyilatkozva arról beszélt, hogy az ukrán ellentámadás augusztus végéig tart majd, ezt rövid szünet követi, a tél az ukránok számára eredménytelen marad, tavaszra pedig – ahogy fogalmazott – ez az egész véget ér.

„Az amerikai média Blinkennél sötétebb képet fest Ukrajna jelenlegi helyzetéről”

A The New York Times például a minap már úgy fogalmazott, hogy teljesen összeomlott az ukrán ellentámadás. Amerikai és európai forrásokra hivatkozva azt írják, hogy az ukrán ellentámadás első két hetében Kijev a fegyverei és katonái 20 százalékát veszítette el, köztük számos csúcskategóriás NATO-országból származó eszközt. A veszteségek a következő hetekben mérséklődtek, de még mindig nagyon magasak. Egyes elemzések szerint az ukránok legalább 26 ezer katonát vesztettek eddig az ellentámadás során. A kiábrándulást jelzi, hogy az elmúlt hetekben már több nyugati forrás is arról írt, a hónapokig előkészített és beharangozott ukrán ellentámadás kudarcba fulladt, sőt az orosz erők mentek át támadásba a front több szakaszán is.

Említett cikkében a New York Times arra is kitér, hogy az ukrán hadvezetés taktikát váltott, és a veszteségek csökkentése érdekében a legtöbb szárazföldi műveletet leállították, helyette inkább tüzérséggel próbálják gyengíteni az orosz képességeket.

„Ezzel meg az a baj – teszem hozzá -, hogy 6-10-szeres orosz tüzérségi fölény mellett ez a próbálkozás aligha lehet hatékony”

Ha már sikerekről nem tud beszámolni, a feladat nagyságát emeli ki inkább a The Wall Street Journal. Mint az írás kiemeli, egy túlerőben lévő, mélyen beásott ellenséggel szemben az ukrán csapatok az egyik legnehezebb hadműveletet hajtják végre, amelyre egy hadsereg csak vállalkozhat. A cikk azonban úgy folytatódik, hogy Ukrajna tavaly sikeresen kijátszotta Oroszország sokkal nagyobb inváziós erőit, ennek azonban mára már vége. Ukrajna most egy rétegzett védelmi vonalakkal rendelkező ellenséget próbál kiszorítani. Aztán a WSJ is kénytelen elismerni, hogy Kijev erőfeszítései elakadtak.

„De érdemes figyelni az ukrán kommunikációt is, amely jobb híján az eszközök hiányát, az orosz erők fölényét és szintén a feladat nagyságát hangsúlyozza. No meg a nyugati buborékban és otthon a lelkesedés fenntartása érdekében hatalmas eredményként próbál bemutatni minden apró sikert, akár egy falu elfoglalását is. S erre a propagandára bőven akad vevő”

De árulkodó az orosz ellenzéki Meduza narratívája is. A Rigából működő portál katonai elemzőjével a Telex.hu készített interjút. Dmitrij Kuznyec is elismerte, hogy nem úgy alakult az ukrán ellentámadás, ahogy tervezték, de azért az ukrán erők nem szaladtak bele a késbe a június elején indított akcióval. Áttörés nincs, és most egyik részről sem várható, de Ukrajna megőrizte azokat az erőket, amelyekkel képes lehet egy fokozott ellentámadásra. „Csak nem tudni, mikor” – ismeri el a szakértő, aki szerint jobb több apró kudarc, mint egy nagy, majd kincstári optimizmussal ehhez még hozzáteszi, hogy Ukrajna kivár a nagyobb erőivel. Ebből a pár mondatból is kitűnik, hogy nem volt könnyű könnyű helyzetben az orosz ellenzéki elemző.

„Egyszerűbben oldja meg a kérdést néhány, látványosan Ukrajnának szurkoló hazai médium”

Idézzünk fel egy tudósítást még az offenzíva elejéről. A portál elismerte, hogy a végeláthatatlan aknamezők, az erős orosz állások, és a hibázgató ukrán parancsnokok miatt aggódhat Zelenszkij, de kötelező optimizmussal hozzá is biggyesztette, hogy most aztán fordulhat a kocka. Mint fogalmazott, néhány napig úgy tűnt, nagy pofont kapnak az ukránok, de most mégis megreccsentek az orosz védelmi vonalak. Mit lehet ehhez hozzátenni? Azóta sokan várják ezt a megreccsenést.

„A nyugati, különösen az amerikai média ennél azért jóval realistább”

A már idézett WSJ például egy másik írásában nyugati hivatalnokokra hivatkozva már arra figyelmeztet, hogy az ukrán offenzíva besülése esetén Oroszország indíthat ellentámadást. Mint megjegyzi, több nyugati hivatalos személy is nyugtalan amiatt, hogy amennyiben Ukrajna ezen a nyáron nem tud komoly eredményt felmutatni, Oroszország visszaveheti a kezdeményezést. Talán ettől tartva dobta be az ukrán kommunikáció, hogy 100 ezer orosz katonát vontak össze Harkiv magasságában.

„Egy nyár végén induló nagyszabású orosz támadásról írt Seymour Hersh is”

Mint fogalmaz, Ukrajnában állóháború alakult ki, azonban az amerikai vezetés tisztában van azzal, hogy az ukrán ellentámadás kifulladása után orosz támadás indul. Hersh szerint az orosz hadsereg augusztusban indíthat nagyszabású offenzívát. A Pulitzer-díjas újságíró névtelenséget kérő amerikai tisztségviselőre hivatkozva arról ír, hogy az orosz csapatok nyár végén fogják elindítani a hadműveletet, miután az ukrán ellentámadás nem ért el eredményeket. Az informátor azt is elárulta Hershnek, hogy a szövetségesek nem sokat tudnak az orosz erők ukrajnai helyzetéről.

„S ezek után nézzük, mit mond a háború lehetséges végéről a politika. megsúgom, nem sok jót”

Szergej Lavrov az indonéz Kompas című lapnak úgy fogalmazott, az  ukrajnai fegyveres összecsapás mindaddig folytatódik, amíg a Nyugat nem mond le arról, hogy hatalmat gyakoroljon Moszkva felett, és legyőzze. Az orosz külügyminiszter szerint az Egyesült Államok vezette kollektív Nyugat célja, hogy megerősítse globális hegemóniáját. „Egyelőre semmi jele annak, hogy ez az álláspont megváltozna” – hangsúlyozta Lavrov. Volodimir Zelenszkij Ukrajna területi egységének helyreállításáig harcolna, és Antony Blinken amerikai külügyminiszter is úgy gondolja, Ukrajna küldetése, hogy visszaszerezze a Moszkva által elfoglalt területeket. A NATO a vilniusi csúcs zárónyilatkozatában a háború befejezését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Oroszország vonja ki haderejét Ukrajnából, és adja vissza neki a Donbasszt és a Krímet. Hát, ebből egyhamar nem lesz béke! De azért azt se felejtsük el, hogy a politika pillanatok alatt változhat, ha az érdekek úgy kívánják.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Ez most már állóháború. Volt már ilyen 1916-ban Verdunnél. Ekkor vetettek be a történelem során először mérges gázt, és hozták a “Kövér Berta” nevű ágyút. (Csak halkan jegyzem meg, hogy a szuperágyú teljesítménye és tűzereje ma már átlagos, vagy egy picivel több.) A majdnem teljes évig tartó öldöklés főképp a haditechnika fejlesztését és kipróbálását szolgálta. Az eredmény szempontjából értelmetlen vérontás volt, áttörés nélkül. Szomorú látni, hogy 117 évvel később ugyanilyen tempóval gyilkolják egymást az emberek, sokkal fejlettebb eszközökkel.
    Ennek semmi értelme nincs. Minden emberélet egyedi és megismételhetetlen! Azonnal be kell fejezni és tárgyalóasztalhoz kell ülni!

    • Erősen pontatlanok az állítások!
      1) mérges gáz: mérges gáz, egész pontosan klórgáz sikeres bevetésére először 1915. április 22-én került sor a belgiumi Ypres-nél, a 2. Ypres-i csatában.
      A vegyifegyverek, de nem a mérgesgázok közé sorolt könnygázt már bevetettek a franciák 1914. augusztusától ethyl-brómacetát formájában (sok helyen, 26 mm-s gránátok formájában), a németek pedig 1915. január 31-én xilil-bromid formájában, a Varsótól nyugatra levő Bolimów városkánál lőttek ki gázgránátokat. Előtte a németek 1914. október 27-én az Észak-Franciaország-i Neuve-Chapelle városánál már lőttek ki a TNT mellé kis mennyiségben hozzákevert könnyeztető hatású dianisidine klór-szulfonát-ot is tartalmazó gránátokat, bár a keverés oka részben gránátgyártásban fellépő TNT-hiány helyettesítése volt, így ezek nem tipikus “gázgránátok” voltak (meg nem mérgesgázt, hanem könnygázt eresztettek a levegőbe robbanáskor).
      Viszont valóban Verdun-nél vetettek be először mérges gázként a németek foszgént. (foszgént a franciák már 1915-ben bevetettek)

      2) Kövér Berta: ezeket 1914. augusztus 12-én vetették be először, Liège ostrománál (az első lövedékeket a Fort de Pontisse nevű erődre lőtték ki), és később valóban bevetették őket Verdun-nál is.
      A “Kövér Berta” közös névvel valójában több, erősen eltérő típust emlegetnek: M-Gerät; Gamma-Gerät; Beta-M-Gerät; Beta-Gerät 09; Beta-Gerät. Tömegük típustól függően 30 és 150 tonna között volt, és szintén típustól függően iszonyú robbanóerejű 410-1160 kg közötti tömegű lövedékeket használtak A lőtávolság pedig maximálisan 8200-20500 méter volt, megint csak típustól függően.

      A “Kövér Berta”-kat néha összekeverik a haditengerészeti eredetű “Langer Max” ágyúkkal, vagy az ebből 1918-ra kifejlesztett “Paris-Geschütz” / “Pariser Kanone” Párizs-ágyúkkal.
      A Verdun-i csatában a “Langer Max”-t használták, sőt állítólag 2 “Langer Max”-ból leadott lövés jelezte a csata formális kezdetét.

      3) Verdun: az a csata egész biztosan nem “főképp a haditechnika fejlesztését és kipróbálását szolgálta”. Falkenhayn egy létfontosságú ponton indítandó korlátozott támadást gondolt, amely a németeknek kedvező körülmények rákényszerítené a franciákat minden rendelkezésükre álló katona bevetésére, és ezen keresztül “halálra véreztetné” a francia hadsereget — ebből lett a verduni vérszivattyú.

      Azzal viszont egyetértek, hogy az ukrajnai háborút azonnal be kell fejezni, és tárgyalóasztakhoz kell ülni.

      • Bocsánat az elnagyolt írásomért!
        Az adott csatában (Verdun) használt fegyverek természetesen megvoltak már 1914 ben is. Verdun volt az első hely ahová tömegesen szállították a gázálarcokat, és azt sem írtam, hogy itt szólalt meg először a Kövér Berta, hanem szószerint: “… és hozták a Kövér Berta nevű ágyút.” A fentebbi qlapossággal soha nem ismertem a haditechnikát (pl. Kövér Berta tipusai), mert véleményem szerint a technika fejlődésének egyik, szerintem legfontosabb stációja a hálózatok (vasúti hálózat, úthálózat, elektromos hálózat, telefon és mobiltelefon hálózat, stb.) kialakulása. A társadalomra a legnagyobb hatást pont az gyakorolja, hogy ezek az infrastruktúrák kialakultak, és ma már nélkülözhetetlenek. ‘Last but not least’ ma már ezekhez sorolható az internet hálózat is. Nem véletlenül bombázzák szét először ezeket, mert a hiányuk megbénítja az életet és pánikot kelt az emberekben.
        Személy szerint olyan társasházban élek ahol az az összes WC, fürdőszoba ablak nélküli, tehát mesterséges világítás kell hozzájuk. Nálunk a központi fűtés áram nélkül azonnal leállna. Ma már mindenhol elektromossággal működik minden. A vasúti közlekedéstől a vízművekig mindenhol szükség van villanyáramra. Anno, 1914-1918 között nem okozott teljes káoszt az erőművek kiiktatása.
        (1956-os élményeim egyike, hogy a gázszolgáltatást már október 24.-én leállították. Az akkori lakásunkban kályhával fűtöttünk, és a konyhában a sparherd megmaradt fűtési alkalmatosságnak, tehát volt lehetőségünk ételt főzni és vizet melegíteni.)
        ———————————————————————————————————————————————————-
        Itt is, máshol is prófétaként hirdetem az eltúlzott számítógép használat visszaszorítását és az olyan “fejlett” megoldások mellőzését, mint a gyógyszerek felírásakor a “felhőbe” küldött receptek, a vasúti jegyek internetes vásárlása és telefonra letöltése, stb. Az elektronikus “pénz” legádázabb ellensége vagyok. Itt az idő, hogy komfortzónánkból kilépve visszatérjünk egy-két fokkal régebbi, de stabilabb rendszerekhez.

  2. “… eltúlzott számítógép használat visszaszorítását…”

    Az IT biztonság egyik ellenintézkedés csoportja a BCP – Business Continuity Plan (üzletmenet folytonossági terv) ill. a DRP
    – Disaster Recovery Plan (magy. helyreállítási terv) mindig kellene, hogy tartalmazzon szükséghelyzeti kitérő megoldást
    ami a legtöbbször manuális (papír ceruza) megoldás. A bankokon pl. a Bankfelügyelet ezeket le is szokta ezt verni. Hogy a
    gyógyszerrendelésben van-e ilyen azt nem tudom de ha nincs az elvi, orbitális hiba. Szóval a problémacsalád ismert, van
    elvi irodalma is. Aztán, hogy a valóság hogyan néz ki…

    Az elektronikus fizetés ennek megfelelően egy igen összetett téma s egy hozzászólás kereteit messze túlugorná.

    “… „Kövér Berta” közös névvel valójában több, erősen eltérő típust..” Nem teljesen. A becenév a 42cm-es mozsár és ahhoz
    kaliberben azonos eszközökre vonatkozott. Erőd bontónak szánták de a vasbeton elterjedésével korlátozottá vált a hatásosságuk.

    • Kövér Berta (eredeti németben Dicke Berta) becenévvel illették 42 cm-s kaliberű, 42,6t tonnás, 9300 m lőtávolságú hivatalos nevén M-Gerät-ot és a szintén 42 cm-s kaliberű, de 150 tonnás, 14000 méteres lőtávolságú Gamma-Gerät-ot is. Ezek a tulajdonságok önmagukban is jelzik, hogy a közös becenév egymástól eltérő típusokat jelölt.
      De ezen felül a legénysége Dicke Berta-nak becézte az egyaránt 30,5 cm kaliberű Krupp gyártmányú Beta-M-Gerät, Beta-Gerät 09 és Beta-Gerät mozsarakat is.

      További részletes információk iránt ajánlom a következő könyveket:
      Franz Kosar: Die schweren Geschütze der Welt. Feldartillerie – Selbstfahrlafetten – Belagerungsgeschütze.
      Marc Romanych – Martin Rupp : 42cm “Big Bertha” and German Siege Artillery of World War I.

      A Liège-i, a Namur-i, az Antwerpen-i és a Verdun-i erődrendszer több erődje vasbetonból készült. Sőt, a Monarchia Przemyśl-i erődrendszerének több erődje is vasbetonból készült. Azaz a vasbeton használata az erődépítészetben ekkora általánossá vált, bár nyilvánvalóan a 30-40 év alatt kiépült erődrendszerekben voltak még nem vasbetonból készült erődelemek is. 1914-ben a Liège-i, a Namur-i, az Antwerpen-i erődrendszer erődjeit, majd 1916-ban a Verdun-i erődrendszer lőtávolba került erődjeit (a vasbetonból készülteket is) ezekkel a mozsarakkal szétlőtték — már amelyik mozsár ill. mozsártípus az adott csata idejére elkészült. (Érdekességként: mivel az 1914-es erődostromok idejére a német ostrommozsarakból még kevés készült el, így ott bevetették az Osztrák-Magyar Monarchia által kölcsönadott Skoda gyártmányú 30,5-s mozsárágyúkat is). Összefoglalva: a fentebb említett, vasbetonból készült erődök ellen ezek a mozsarak hatásosak voltak, így nem a vasbeton elterjedése korlátozta ezeknek a nehéz mozsaraknak hatásosságát.

      Tovább nem részletezem, nagyon hosszú lenne.

      • Nem kívánom én sem tovább csűrni Bertácskát de az “M” és a “Gamma” variánsok voltak és nem más típusok.
        Az alapkonstrukció maradt. Legalábbis a német nyelvű irodalom kétségkívül erre enged következtetni. Mint
        ahogy az vasbetonra mint show-stopper-ra.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

A Nyugat hosszú hibrid háborúra készül

2025. júl. 9.
Az ukrajnai béke nem fog véget vetni a Nyugat hibrid háborújának Oroszország ellen. A finomított hibrid háborús modell céljai között ugyanis...

Egyre közelebb Konsztantyinovka elfoglalása

2025. júl. 8.
Miközben egyre intenzívebben folyik az ukrán és az orosz hátországot is érintő drón háború, az orosz erők egyre nagyobb nyomás alá helyezik ...

A béke „Pókhálója”

Váratlan látogatás a Lerch családnál. Oroszország szíve felfedi a német-orosz kapcsolatok sokszínűségét és a felejthetetlen vendéglátást. ...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK