„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
Az AC Milan játékosa, Zvonimir Boban (a levegőben) az Arsenal Legends és a Milan Glorie közötti jótékonysági labdarúgó-mérkőzésen a londoni The Emirates stadionban 2016. szeptember 3-án
Fotó:EUROPRESS/Glyn KIRK/AFP
Az olasz szakírók előszeretettel adnak becenevet az arra érdemesre talált labdarúgóknak. A brazil Ronaldo volt a „Fenomén”, a Juventus gyöngyszeme, Alessandro del Piero a híres reneszánsz festő után „Pinturicchio”, Roberto Baggio a hajviselete miatt az „Isteni Lófarok”. Kevés olyan futballista szerepelt a Serie A-ban, aki állandó konfliktusban állt az edzőjével, s a tehetségéhez képest alig kapott játéklehetőséget, mégis becenevet kapott. Dejan Szavicsevicsnek a La Gazzetta dello Sport újságírója, Germano Bovolenta adta az akkor még jugoszláv, ma már montenegrói középpályásnak a „Zseni” nevet. Ahhoz képest, hogy alig játszott a Milanban…
„Igaz, a Crvena Zvezdában már a fél világ megismerhette a nehezen kezelhető játékost. Szavicsevics tagja volt az 1991-ben Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert belgrádi csapatnak, és abban az évben második lett az Aranylabda-szavazáson”
A nyelvtudást leszámítva nem mondhatni, hogy Szavicsevics önbizalom hiánnyal érkezett Milánóba. Leigazolását Silvio Berlusconi klubtulajdonos forszírozta, a csapat edzője, Fabio Capello pedig nem akart konfrontálódni a főnökével. Minden esetre neki nem volt égető szüksége egy Szavicsevics kaliberű játékosra. Egyebek mellett azért sem, mert annak idején még élt a három idegenlégiósra vonatkozó szabály, és a Milanban túlkínálat volt a minőségi játékosokból. Szavicseviccsel együtt érkezett a francia Jean Pierre Papin, és már ott volt a holland triumvirátus, Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard, és egyéves Bari-kölcsönszerződése után visszatért a horvát Zvonimir Boban. A hat külföldi közül egyszerre csak három lehetett a pályán.
„A Belgrádban és a jugoszláv válogatottban kezdő játékos nehezen tudta feldolgozni a mellőzöttséget. Márpedig az edző, Fabio Capello nem kedvelte a <Zsenit>. Ő a csapategységre helyezte a hangsúlyt, és ellenkezett az elveivel az általa jugoszlávnak aposztrofált stílus, amelyben a sztár csak elvan a pályán, a többiek alá játszanak”
Szavicsevics nehezen viselte a mellőzést, szinte minden átigazolási időszakban távozni szeretett volna. Olasz források szerint maga Silvio Berlusconi próbálta meggyőzni a maradásról. Előfordult, hogy az olasz nyelvvel hadilábon álló Szavicsevics a sajtóban kritizálta az edzőjét. Erre Capello a horvát játékosán, Zvonimir Bobanon keresztül üzent neki, hogy szeretne elbeszélgetni vele.
„Igaz, a Crvena Zvezdában már a fél világ megismerhette a nehezen kezelhető játékost. Szavicsevics tagja volt az 1991-ben Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert belgrádi csapatnak, és abban az évben második lett az Aranylabda-szavazáson”
Fotó:EUROPRESS/JEAN-LOUP GAUTREAU/AFP
Itt álljunk meg egy pillanatra. Boban ugyanis sokkal több volt, mint alkalmi tolmács a Milan és a labdarúgás történetében. A horvát játékos a Dinamo Zagrábban pallérozódott, oda érkezett a meghívója, hogy 1987-ben vegyen részt az U20-as világbajnokságon a jugoszláv válogatott tagjaként. Boban eleget tett a kérésnek, három gólt szerzett, ezek közül egyet a tizenegyesekkel megnyert döntőben az NSZK ellen. Tehát ő sem nyeretlen kétévesként vágott bele a légiós életbe.
„Sőt, a horvát narratíva szerint történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy 1990. május 13-án a Crvena Zvezda-Dinamo rangadón arcon rúgott egy szerb rendőrt, aki épp egy horvát szurkolót vert a földön. A jelenetről sokan még ma is sokan úgy emlékeznek, hogy ez jelképezte a délszláv háború kezdetét. Az eset következtében Boban később kikerült az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra utazó jugoszláv keretéből, de a horvátoknál nemzeti ikon lett”
Boban 1991-ben igazolt a Milanhoz, s ha már a becenevek jöttek szóba, az olasz szaksajtó őt „Zorrónak” hívta, a kreatív, ugyanakkor kitartó, elszánt, agresszív és intelligens játéka miatt.
A két délszláv, Boban és Szavicsevics 1993 őszén együtt kopogtatott be Capellóhoz. Szavicsevics egy ideig türelmesen hallgatta az edzőjét, majd megkérte Bobant, hogy egy nemzetközileg ismert káromkodással nyilvánítsa ki a véleményét. Boban a kérést visszautasította, Szavicsevics amolyan minden mindegy alapon elküldte az edzőt melegebb éghajlatra, és azzal a lendülettel elhagyta az edző irodáját. Ki más, mint Silvio Berlusconi tartotta a lelket a zabolátlan játékosban, aki végül visszaverekedte magát a Milan kezdőcsapatába. Legalábbis a szezon legfontosabb nemzetközi mérkőzésén, a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-döntőn ő, és persze Boban is ott volt az athéni Olimpiai Stadionban. S ha már ott volt, akkor Dejan Szavicsevics örökké emlékezetes, pazar gólt emelt a 4-0-s vereséget szenvedő Barcelona kapujába.
Pedig a három szenzációs idegenlégióst, a bolgár Hriszto Sztojcskovot, a brazil Romáriót és a holland Ronald Koemant felvonultató Johan Cruyff irányította csapat számított a mérkőzés esélyesének. A Milan védelmének két bástyája, Franco Baresi és Alessandro Costacurta nem játszhatott. Szavicsevics viszont igen, lubickolt a pályán, a gólja mellett adott egy gólpasszt Daniele Massarónak. Az athéni diadal után sem csillapodtak a kedélyek, Szavicsevics ugyan többet játszott, de lemaradt az 1995-ös BL-döntőről. Szerinte egészséges volt, de Capello nem hitt neki, sérültnek nyilvánította, nem vitte magával az Ajax ellen elveszített döntőre.
„Szavicsevics milánói korszaka 1998-ig tartott, a Crvena Zvezda érintésével Bécsben kötött ki, 2001-ben fejezte be az aktív játékot, jelenleg a Montenegrói Labdarúgó-szövetség elnökeként dolgozik. Zvonimir Boban 2001-ben zárta le a milánói időszakát. Szavicseviccsel együtt ő is az AC Milan Hírességek Csarnokának a tagja. Történelem szakon diplomázott a Zágrábi Egyetemen, diplomamunkáját a kereszténység a római birodalomban témában írta”
A futballtól nem tudott, nem akart elszakadni, a FIFA főtitkár-helyetteseként tért vissza a sportirányításba, majd a Milannál kapott vezetői beosztást, onnan személyi ellentétek miatt távozott, jelenleg az UEFA-nál dolgozik.
„Fabio Capello Milánó után sem tudott kibújni a bőréből, sehol sem kedvelte igazán az egyéniségeket”
A Juventusnál Alessandro del Pieróval, a Real Madridnál David Beckhammel voltak látványos nézeteltérései. Végül mindenkivel kibékült, még Szavicseviccsel is megtalálta a hangot. Legutóbb 2023-ban járt Magyarországon, akkor elárulta, hogy kovácsmester nagyapja, Kapelló Eduárd a Baranya megyei Hímesházáról származik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
