„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
„Kolinkót a Super Nova csapatánál érte az orosz-ukrán háború kezdete. Kitartó munkával próbálták őt szóra bírni a háborúellenes sajtó képviselői, de az orosz származású sportember diplomatákat megszégyenítő intelligenciával kezelte a megkereséseket. Soha nem ült fel a provokációknak”
Fotó:EUROPRESS/JACK GUEZ/AFP
A magyar futball ínséges időszakában tőrdöféssel értek fel a nálunk szerényebben jegyzett csapatoktól elszenvedett vereségek. Ilyen volt a 2003-as rigai pofon Lettország ellen. Gellei Imre szövetségi kapitány kedvező pozícióba kormányozta a csapatot, elég lett volna egy sovány döntetlen a lesajnált, korábban hazai pályán 3-1-re megvert Lettország ellen. A mérkőzés nem a mi szájízünk szerint alakult. Gellei a bátor támadójátékra szavazott, talán a szakmai stáb nem figyelmeztette a villámgyors Māris Verpakovskisra, aki két góllal szomorított el minket. 3-1 lett a vége. A magyar válogatott kudarctörténete folytatódott, az 1986-os világbajnokság után sorozatban a kilencedik világversenyről is lemaradt. A rossz sorozat 2016-ban ért véget.
„Ami a magyaroknak nehezen feldolgozható trauma, az a letteknek nemzeti büszkeség. A lett válogatott története során először kvalifikálta magát világversenyre”
A már említett Verpakovskis volt a csapat kiemelkedően legnagyobb sztárja, de már akkoriban is jól csengett a kapus, Aleksandrs Koliņko neve. Az orosz ajkú családból származó Kolinko egyrészt megbízhatóan védett a magyarok ellen, másrészt a futball világában egyedülálló történet kapcsolódik a nevéhez. A kétezres évek elején az angol Crystal Palace-ban védett, a formája szélsőségesen ingadozott. A briliáns bravúrok és érthetetlen potyagólok keveredtek a „portfóliójában”. Leginkább ezzel magyarázható, hogy csupán 42 bajnokin védett az angol klubjában. Illetve 2002-ben volt egy rendkívül érdekes sztori, amivel azóta Anglia-szerte azonosítják.
„A klubja fegyelmi eljárás alá vonta, miután edzője, a cserepadon ülő Trevor Francis azzal vádolta, hogy nevetett, amikor csapata gólt kapott a Bradford elleni meccsen. Francis nem sokat teketóriázott, azonnal lekevert egy pofont Kolinkónak”
Francist később a klub és az Angol Labdarúgó-szövetség is megbüntette a tettéért. Kolinko ugyan megúszta a nevetgélést egy pofonnal, de utána nem volt maradása Angliában. A klubja amint tudott, megszabadult tőle. Kolinko útja Oroszországba vezetett, a Rosztovnál és a Rubin Kazanyban is védett, mielőtt visszatért Lettországba, majd újra felfedezte az orosz tájakat. Kalinyingrádban 2011 és 2015 között 90-szer állt a gólvonalon. Mindeközben a lett válogatottnak is alapembere volt, 1997 és 2015 között összesen 94-szer szerepelt a lett nemzeti tizenegyben. A visszavonulása óta sem szakadt el a futballtól, kapusedzőnek állt, klubban és a válogatott mellett is dolgozott.
„Kolinkót a Super Nova csapatánál érte az orosz-ukrán háború kezdete. Kitartó munkával próbálták őt szóra bírni a háborúellenes sajtó képviselői, de az orosz származású sportember diplomatákat megszégyenítő intelligenciával kezelte a megkereséseket. Soha nem ült fel a provokációknak”
Az érzékeny lett-orosz viszonyról és más geopolitikai kérdésről sem nyilatkozott. Nem politizált. Nem lett botrányhős. Arról igazán nem tehet, hogy Angliában egy pofonnal azonosítják.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Orosz ajkú Kolinko?? Ő ugyanolyan ukrán hazafi lehet mint Porosenko, Timosenko, vagy Klicsko, a kijevi főpolgármester, aki Hamburgban az orosz akcentusa mellé pnémetet is összeszedett, habár korábban oroszul jól tudott, csak mostanra elfelejtett. Ja nem, hisz az orosz ajkú Kolinko sem német, hanem lett lett, ami szóismétlés, viszont nem lehet mindenki hamburger, hot dog meg még annyira sem, brit viszont igen! Mint a volt ukrán főparancsnok Zaluzsnij, a londoni ukrán nagykövet, aki azóta elnöki ambíciókat dédelget. Mondjuk ő nem “o”-ra végződik, mint ahogy Zelenszkij vagy Szirszkij sem, ami kifejezett hátrány ebben az orosz ellenes környezetben – ja nem! Mert a lényeg, hogy a családjuk nyugaton éljen, és a vagyonuk is ott legyen, ugyanakkor Szirszijnek, a mostani ukrán főparancsnoknak a szülei Moszkva mellett laknak Oroszországban, és a fiúk is ott született, ugyanakkor az orosz ajkú Zelenszkijnek is ott volt virágzó filmstúdiója, de inkább aranybányája, – én már teljesen összezavarodtam, a fene érti ezt, be is fejezem a kommentem!