//Zelenszkij, az év csalódása
„Elnökké választása óta Zelenszkij támogatottsága soha nem volt olyan alacsony, mint 2020 végén” #moszkvater

Zelenszkij, az év csalódása

MEGOSZTÁS

Nem Volodimir Zelenszkij éve volt a 2020-as és nem is Ukrajnáé. Zelenszkij támogatottsága elnökké választása óta nem volt olyan alacsony, mint most, Ukrajna pedig egyre kevésbé érdekli a világot. S miközben a „geopolitikai tőke” egyre apad, a problémák sűrűsödnek, a kiábrándulás pedig növekszik.

„Elnökké választása óta Zelenszkij támogatottsága soha nem volt olyan alacsony, mint 2020 végén” #moszkvater
„Elnökké választása óta Zelenszkij támogatottsága soha nem volt olyan alacsony, mint 2020 végén”
Fotó:EUROPRESS/VLADIMIR SIMICEK/AFP

Zelenszkij elnököt nevezte meg a 2020-as év legnagyobb csalódásának az ukránok 42 százaléka. Sokat elárul az ukrán elnök megítéléséről, hogy ebben a nem éppen dicső rangsorban Zelenszkij még oly népszerűtlen elődjét, Petro Porosenkót is megelőzte. A Razumkov Központ közvélemény-kutatásában részt vettek 20 százaléka még mindig Volodimir Zelenszkijt nevezte meg az év politikusaként, ám megint csak sokatmondó, hogy 2019 végén még 46 százalék volt ezen a véleményen. Arról már nem is beszélve, hogy ugyanezen év tavaszán Zelenszkij még 73,22 százalékkal győzött az elnökválasztáson, frissen gründolt pártja, a Nép szolgája pedig kiütéses győzelmet aratva a pártlistákra leadott szavazatok 43,13 százalékát kapta a júliusi előrehozott parlamenti választásokon. Ehhez képest tavaly az önkormányzati választásokon a hatalmi párt is leszerepelt, egyetlen nagyvárosban sem tudott polgármestert állítani, és taktikai vereséget szenvedett.

Ha most lennének a választások, akkor Zelenszkij ugyan az első fordulóban a KMISZ felmérése alapján még 27 százalékkal nyerne, a második körben azonban már komoly csatát kellene vívnia az orosz ajkúak pártjának (Ellenzéki Platform-Az életért) vezető politikusával Jurij Bojkóval. Még aggasztóbb, hogy ugyancsak e felmérésnek az alapján az ukránok 60 százaléka már nem bízik Zelenszkijben.

„Elnökké választása óta Zelenszkij támogatottsága soha nem volt olyan alacsony, mint 2020 végén”

Ez egyrészt érthető, hiszen az ukránok többsége 2019 tavaszán valójában Petro Porosenko ellen szavazott, és csodát várt a népszerű szatíra, A nép szolgája után a való világban is elnökké választott Zelenszkij/Holoborogykóból. Csodák azonban nincsenek, így a kiábrándulás is érthető. Ettől függetlenül Zelenszkij még a vele szimpatizálók szerint is többet is tehetett volna. Mint fogalmaznak, belefogott a reformokba, ám falakba ütközött, és a realitások lerántották az ukrán rögvalóságba. Ennek ellenére – ahogy Volodimir Feszenko politológus is fogalmaz – még mindig sok ukrán bízik abban, hogy Zelenszkij gyorsan tanul, és nem húzza le őt az ukrán mocsár.

„Keserű csalódás az ukránok és magának Zelenszkijnek a számára az is, hogy a világnak is kezd elege lenni Ukrajnából, és a helyére tette az országot”

Ennek legutóbbi megnyilvánulása, hogy Kijev nagy barátai sem sietnek vakcinát adni Ukrajnának, és a harmadik világgal egy sorban kezelik. Az elnök ezt a minap keserűen a nemzeti önzés politikájának tudta be. Mint Telegram-csatornáján írta, nem könnyű koronavírus elleni vakcinához jutni, mert minden ország kizárólag a saját érdekeit nézi, s az oltóanyagért a sorban közülük az első helyeken a leggazdagabbak állnak. Azért az árulkodó, hogy a Nyugat „nagy kedvence” a kínai a Sinovac Biotech vállalattal állapodott meg 1,9 millió adag „valóban megbízható vakcina” közvetlen leszállításáról. Emellett még a szegény országok számára bejelentett a COVAX mechanizmuson belül kaphat 8 millió dózist, miközben a járvány egyre jobban tombol az országban.

„Ukrajna számára tehát közeledik az igazság pillanata, amikor nem hivatkozhat az „orosz agresszióra”, és a saját erejéből kell megoldani a gondjait. Ehelyett most is Joe Biden Oroszországot ellenségként kezelő politikájában bízik”

S miközben szép lassan elolvad a „geopolitikai tőke”, és Ukrajna még hitelt is csak csepegtetve kap, a gond egyre több. A megoldásukban az sem segít, hogy az ország lényegében gyarmati sorba csúszott, így kiszolgáltatottá vált, miközben potenciális értékeire a „támogatók” már rátették a kezüket.

Persze, azt nem lehet állítani, hogy a világ elfordult Ukrajnától, csak 2014-2015 lelkesedése már a múlté, a járvány és Kína felemelkedése pedig megváltoztatta a prioritásokat.

„A 2020-as év Kijev számára e tekintetben is a kiábrándulás éve volt. S bár az ukrán kérdést továbbra is használják, ki piacot lát az országban, ki felvonulási terepet az Oroszországgal folytatott geopolitikai szembenállásban, ebből Ukrajna már egyre kevésbé tud megélni”

Az Egyesült Államok az ukrán faktort tavaly mindenek előtt a választási kampányban használta, Macron számára a válság megoldását európai ambíciói szempontjából kezelte, Németországnak pedig a piacszerzés mellett továbbra is gázszállítás prizmáján keresztül tekintett rá. Emellett Lengyelországtól Nagy-Britanniáig Ukrajna egyre inkább, mint a munkaerő utánpótlás forrása. Mit mondjak, egyik nézőpont sem Ukrajna szuverenitását tartja szem előtt. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy Ukrajna kapcsolata nyugati szomszédaival sem túl rózsás.

„S ha ez még nem lenne elég, Kijev időről-időre maga is tesz azért, hogy ne legyen szerethető”

Egy friss példa az egyszerre öntelt, agresszív és buta reagálásra, hogy Ukrajnában nem jelenhetnek meg orosz és belarusz írók, költők művei, mert ezek az országok nem álltak Ukrajna mellé az ENSZ-ben. A „fekete listát” az Ukrán Nemzeti Írószövetség tette közzé. Eszerint Ukrajnában betiltották „az ország egységét és területi sérthetetlenségét el nem ismerő” országok írói, költői. Az említetteken kívül a kitiltottak között van még Kína – amelytől nem mellesleg a vakcinát várja Kijev –, Kambodzsa, Kuba, Örményország, Kirgizisztán, Szerbia és még seregnyi más ország irodalma. Az írószövetségben hozzáfűzték, hogy kivételt képeznek az érintett országok mára már elhunyt klasszikusai, Illetve felmentést kaphatnak azok a mai szerzők, akik nyíltan kiállnak Ukrajna függetlensége és területi egysége mellett, valamint elítélik az ország elleni orosz fegyveres agressziót. Az írószövetség határozata értelmében megszakítanak mindennemű kapcsolatot, együttműködést a tiltólistára került országok diplomáciai képviselőivel, az ukrán íróknak és költőknek pedig megtiltják, hogy részt vegyenek a tiltó listára felkerült országok által szervezett rendezvényeken.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.