„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Mint látjuk, ugyan nem minden tekintetben, de ebben a kérdésben a State Department megközelítése győzedelmeskedett. A belső törésvonalakat azonban jól mutatja a CIA és a Külügyminisztérium elemző szolgálata, a Hírszerző és Kutató Hivatal (INR) álláspontja közötti szakadék”
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP
Vannak, akik szerint semmiféle fordulatról nincs szó. Én is hajlok arra, hogy az amerikai elnök csak hozza magát, és ahogy az üzleti életben, úgy a politikában is váltogatja a cél elérése érdekében az eszközeit. Sokáig megpróbált „kalácsot” kínálva szót érteni Vlagyimir Putyinnal, ám amikor látta, hogy ez nem működik, orosz kollégája kemény tárgyaló és nem enged, a „korbácshoz” nyúlt. Nem csapkod vele, de azért odasuhint az orosz energetikai szektornak.
„Putyinnal ettől még megértik egymást, és továbbra is látja a kétoldalú kapcsolatok normalizálódásában érezhetően alakuló perspektívákat”
Ezt is figyelembe véve erősítette meg Trump, hogy nem szállít Tomahawk rakétákat Ukrajnának, valamint nem vesz részt a befagyasztott orosz eszközök felhasználásában sem. Ez egyértelmű eltérést jelent a nyugati országok Oroszországgal szemben vitt eddigi keményvonalas álláspontjától. Washington tehát európai pénzen vett fegyverekkel továbbra is támogatja Ukrajnát, s ha kell, a háború leállítása érdekében szankciókkal Moszkvára is nyomást gyakorol, ám próbálja elkerülni a konfliktus eszkalálódását, és prioritásként kezeli a Vlagyimir Putyinnal fenntartott kapcsolatokat.
„Az eszközök váltogatása azonban nem csupán a tárgyalási taktika része. Trumpot a hazai és a nyugati blokkon belüli mozgástere is arra készteti, hogy az eddigieknél keményebben lépjen fel Oroszországgal szemben”
Trump Oroszországgal kapcsolatos, a budapesti csúcstalálkozó elhalasztásához és egy év után az első szankciókör bevezetéséhez vezető „fordulatát” például belső megosztottság és a „héják” és „galambok”, diplomaták és hírszerző ügynökségek, a Fehér Ház és a Kongresszus közötti konfliktusok kísérték. Trump közvetlen környezetének legbefolyásosabb „héjái” Marco Rubio külügyminiszter és Scott Bessent pénzügyminiszter valamint Keith Kellogg elnöki megbízott, míg a legbefolyásosabb „galambok” J.D. Vance alelnök és Steven Witkoff különmegbízott. Mindkét „galamb” befolyását kizárólag az elnök füléhez való közelségük határozza meg, nincs jelentős hatalmuk és komoly apparátusuk.
„Figyelemre méltó, hogy a Rosznyefty és a Lukoil elleni szankciók bevezetéséhez vezető találkozón Trumppal, csak Rubio és Bessent volt jelen. Rubio korábban Witkoffot váltotta az orosz tárgyalócsoport élén, ami elkerülhetetlenül a hangnem megváltozását is jelentette”
Witkoff optimista, aki szívesen vitat meg olyan nagyszabású gazdasági projekteket, mint a csukcsföldi Alaszka alagút. Amerikai médiajelentések szerint ő volt az egyetlen, aki a Fehér Házban az ukrán küldöttséggel folytatott tárgyalások során megpróbált nyomást gyakorolni Volodimir Zelenszkijre annak érdekében, hogy az ukrán fegyveres erőket kivonják a Donbasszból. Vele ellentétben Rubio egyáltalán nem a gazdaságra koncentrál. Az ő feladata a politikai problémák megoldása, és úgy látja, hogy az ukrajnai harcok befejezéséhez nyomást kell gyakorolni Moszkvára. Enélkül a Kreml nem egyezik bele a frontvonalak befagyasztásába.
„Mint látjuk, ugyan nem minden tekintetben, de ebben a kérdésben a State Department megközelítése győzedelmeskedett. A belső törésvonalakat azonban jól mutatja a CIA és a Külügyminisztérium elemző szolgálata, a Hírszerző és Kutató Hivatal (INR) álláspontja közötti szakadék”
Míg Langley többé-kevésbé kedvezően látja a Moszkvával való megállapodás és az ukrajnai konfliktus lezárásának lehetőségét, az INR úgy véli, hogy Oroszország vezetése nem áll készen a komoly tárgyalásokra. Ahogy a republikánus beállítottságú Wall Street Journal rámutat, ezek a nézeteltérések tükröződtek az elnök napi, egymásnak sokszor ellentmondó tájékoztatásaiban. A CIA végül győzedelmeskedett, az INR orosz és eurázsiai osztályán „létszámcsökkentés” címszó alatt elbocsátásokat hajtottak végre, néhányan pedig maguk döntöttek úgy, hogy lemondanak. Még a Külügyminisztérium is elismerte, hogy ezek a nézeteltérések aláásták hivataluk tekintélyét a Fehér Házban.
Egyébként – mint arra az orosz Vzgljad.ru rámutat – Joe Biden elnöksége alatt a CIA volt az egyetlen jelentős kormányzati ügynökség, amely szkeptikus volt Ukrajna kilátásaival kapcsolatban, és Oroszországgal az eszkaláció elkerülését, valamint Moszkvával a kommunikációs csatorna fenntartását szorgalmazta. S bár Langley most új vezetés alatt áll – John Lee Ratcliffe váltotta William Burnst –, a CIA nem változtatott a módszerein, és továbbra is a „galambok” oldalán áll.
„A harmadik szakadék a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között húzódik”
Három oroszellenes törvényjavaslatot nyújtottak be a Kongresszusba. Az egyik vámokat vetne ki az orosz olaj vásárlóira, a másik az Egyesült Államokban lévő befagyasztott orosz vagyon fokozatos elkobzásáról és Ukrajnának átadásáról, a harmadik pedig arról szól, hogy Oroszország felvegyék a terrorizmust támogató államok listájára, ami további akadályokat gördítene a külkereskedelem elé. A leállás vége után a Kongresszus tagjai készen állnak arra, hogy elfogadják ezeket a törvényjavaslatokat. A republikánus vezetés arra kéri a Fehér Házat, hogy támogassa mindhárom „Capitoliumi csapást”, és rámutat hogy vagy maga gyakorol nyomást Moszkvára, vagy a Kongresszus teszi ezt meg. A Trump-adminisztráció hónapokra leállította a Kongresszust, kihasználva azt a tényt, hogy egyes „héják” jövőre újraválasztásra készülnek, és függenek az elnök támogatásától.
„Így Trump ugyan annyira nem akarta bonyolítani a kapcsolatokat Oroszországgal, fontos volt azonban számára, hogy maga kezdeményezze és vezesse be a szankciókat, ne pedig a parlamenttől függő figuraként. Ezért tette, amit tett, és most úgy tesz, mintha eredményekre várna, miközben határozatlan ideig más ügyekre fog koncentrálni. Így értelmezhető az a mondata is, hogy időnként hagyni kell a feleket a fronton harcolni”
Eközben – mutat rá szintén a Vzglajad.ru elemzése – az Oroszországgal való kapcsolatok dinamikája a Kínával való kapcsolatok alakulásától is függ. Trump úgy döntött, hogy nagyobb gazdasági háború elindítása helyett mérsékli a haragját, és beéri Peking kisebb engedményeivel. Ezért találkozott Hszi Csin-ping elnökkel. Nem sokkal korábban még ki akarta hagyni ezt a lehetőséget, és nagyobb nyomást akart gyakorolni a kínaiakra, amire Bessent, a Kína elleni kereskedelmi embargó híve is sürgette.
„Ezúttal Bessent nem győzte meg Trumpot, valószínűleg azért, mert az amerikaiakat irritálja az infláció, amely észrevehetően befolyásolja az elnök népszerűségi mutatóit. A világ két legnagyobb gazdasága közötti kereskedelmi háború pedig elkerülhetetlenül felgyorsítaná az árak növekedését”
Szakadék tátong az amerikai vezető és népe között is. No, nem az orosz kérdésben, hanem úgy általánosságban. Az amerikaiak 56-58 százaléka helyteleníti Trump politikáját, ami öt százalékpontos növekedés a nyár elejéhez képest, míg mindössze 19 százalék támogatja őt teljes mértékben, ami rekord alacsony arány. A Fehér Házzal szemben felhozott panaszok elsősorban gazdasági jellegűek. A vámháborúk nemcsak az inflációt táplálták, hanem pánikot is keltettek a piacokon.
Végső soron a Kínával vívott gazdasági háborút elhalasztották, ezzel automatikusan értelmetlenné téve a Moszkvának és Pekingnek hónapok óta szóló fenyegetést az orosz olajra kivetendő 200-300 százalékos vámokkal.
„Így a Lukoil és a Rosznyefty elleni szankciók a Trump-adminisztráció hátsó ajtós manőverévé váltak. Az amerikai elnök eltekintett a különleges szankciók bevezetésének kellemetlen ígéretétől, ehelyett másokat hagyott jóvá, hogy fenntartsa kezdeményezést, és ne engedje át azt a képviselőknek. Így fokozódhat az orosz energia exportra nehezedő szankciós nyomás, és ez már messze nem csak Ukrajnáról szól”
Két kérdés van, amelyben az Egyesült Államok egységes. Biztonsággal kijelenthető, hogy a Fehér Ház, a Kongresszus, a Külügyminisztérium, a CIA, a „héják”, a „galambok” és az amerikai polgárok is úgy gondolják, hogy az Egyesült Államoknak el kell adnia a fegyvereit, ha az nyereséges. Abban is egyetértenek, hogy Amerikának ki kell szorítania a versenytársakat az energiapiacról.
Így aztán függetlenül attól, hogy miként halad a Moszkvával Ukrajnáról folytatott párbeszéd, Trump elnöksége alatt Amerika mindent megtesz annak érdekében, hogy elvágja Oroszországot az olaj- és gázpiacoktól, és így is erősítse ebben a szektorban a saját piaci pozícióit. Ezzel párhuzamosan minden általa lojálisnak tartott országot arra fog ösztönözni, hogy vásárolják meg a fegyvereit. S ha e két kérdés bármelyikében is enged, Trump azt komoly gesztusnak fogja tekinteni, amiért Oroszország sokkal tartozik neki. Pontosan ugyanígy járt el az első ciklusa alatt, amikor az Egyesült Államok háború nélkül is szankciókat vezetett be az Északi Áramlat ellen, és jóváhagyta a támadófegyverek eladását Kijevnek.
Trump tehát a retorika ellenére kész kivárni a béke megkötését, hiszen nagyjából mindennel elégedett lehet. A bolt nyitva van, és a pénz is áramlik. Feltéve, hogy az Európai Unió hajlandó finanszírozni Ukrajna támogatását. Így aztán Trump annyira azt sem bánja, hogy az európaiak a maguk részéről legalább további két-három évvel el akarják nyújtani a konfliktust. A Donbassz egészének orosz ellenőrzés alá kerülése persze ettől még nem került le a napirendről. Amíg Ukrajna Zelenszkij kezében van, és hadserege megőrzi védelmi képességeit, addig ez a kérdés csak katonai úton oldható meg. Igaz, az ukrán erők önkéntes kivonásának valószínűsége mindig is elenyészően kicsi volt. Mindezek fényében válik igazán érthetővé Trumpnak az a napokban tett kijelentése, hogy néha hagyni kell a feleket a fronton harcolni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Visszatért az Alaszka előtti álláspontjához Donald Trump amerikai elnök”
Mivel Putyinnak esze ágában sincs engedményeket tenni a béke érdekében, nem is volt nagyon más választása.
“Már szó sincs a Donbassz még Ukrajna által ellenőrzött részének átadásáról”
Nem is volt szó róla soha. Ez egy egyoldalú orosz követelés.
“Witkoff optimista, aki szívesen vitat meg olyan nagyszabású gazdasági projekteket, mint a csukcsföldi Alaszka alagút.”
Egy fantazmagórián nincs mit megvitatni. Ez egy olyan horrorisztikus költségű projekt lenne, ami mögött az égvilágon semmi gazdasági racionalitás nincs. Csak rá kell nézni a térképre, két, szinte teljesen lakatlan területet kötne össze… de minek?
“Pontosan ugyanígy járt el az első ciklusa alatt, amikor… jóváhagyta a támadófegyverek eladását Kijevnek.”
Trump ilyet az első elnöki ciklusában nem tett. Ha arra a pár tucat Javelinre gondol, az nem támadó fegyver, hanem egy rövid hatótávolságú páncéltörő rakéta, egy kifejezetten védelmi jellegű harceszköz.
Végül pedig, én nem látok sem “héjákat” sem “galambokat” Washingtonban, csak egy Trumphoz végtelenül lojális, meglehetősen amatőr elnöki csapatot, akik feltétlen kiszolgálói Trump akaratának, bármerre is csapong.
HandaBandy says:
Pár megjegyzés: A pár tucat Javelin alatt pár százat kell érteni (darabár ~220e$).
“egy kifejezetten védelmi jellegű harceszköz.”
Miért lenne az? Nem világos. Az ukránok erre használták, OK. A páncélozott jármű megsemmisítése még messze nem jelenti ezt. A bevetési profil a döntő. Ma már nem is hallani róla mert az oroszok startégiát váltottak.
A Behring szoros vmilyen áthidalását már sokszor vizslatták. Tudtommal az elsődleges, KO jellegű probléma az eltérő tektonikus mozgása a két partszakasznak. Hasonló okok miatt vetették el Gibraltári híd megépítését is. Mivel nem láttunk használhatósági tanulmányokat én óvatosabb lennék a kijelentésekkel a gazdasági realitásokat illetően.
Tuco says:
Az első dologban részben igaza van. 2018 áprilisában az USA bejelentette, hogy 210 darab Javelin rakétát és 37 indítóeszközt szállít Ukrajnának, majd 2019 októberében további 150 darab Javelin rakéta és 10 indítóberendezés értékesítését, Ukrajnának. Tehát a pár tucat az indítóberendezésekre vonatkozott. Elnézést a pontatlan fogalmazásért.
Arról, hogy védelmi vagy támadó eszközök-e, kavaslom kérdezzen meg egy hivatásos katonát (lehetőleg egy lövészt), mert gyanítom, hogy nekem úgyse fogja elhinni.
A Bering-szoros alatti alagúttal kapcsolatban tartom a véleményem. Két, gyakorlatilag lakatlan sarkvidéki területet kötne össze, ahol lényegében semmi infrastruktúra nincs, és a tengeri halászaton kívül érdemi gazdasági tevékenység se. A halászathoz viszont nem igazán van szükség alagútra.
HandaBandy says:
“támadó eszközök-e, kavaslom kérdezzen meg egy hivatásos katonát ”
Megtörtént. A diverzáns alakulatok pl. micsodák? Egy, lehetőleg magányos, nem manőverező páncélos kiiktatása csupán feladat, jelzők nélkül. Meg aztán a JAVELIN & Co. nem csak tankok ellen használatos. Szóval én maradok a profilfüggőségnél.
halászathoz viszont nem igazán van szükség alagútra.
Ez tény, de nem is erről volt szó. 10 évvel ezelőtt még kinevettek mindenkit aki szóba hozta az északi hajózási vonalat. Ma nem.
Stier Gábor says:
Ez is egy vélemény. Szokásosan egy felé hajló vélemény.
Tuco says:
Nyílván nekem is megvan az értékítéletem sok mindennel kapcsolatban, ahogy Önnek is. Vannak dolgok, amiben nem értünk egyet, de ettől még elismerem az Ön munkásságát és Oroszországgal kapcsolatos szaktudását.