„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Washington hisztérikus sikolya

2023. márc. 26.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Hisztérikus hangulatot igyekezett teremteni a Fehér Ház a kínai elnök moszkvai látogatása körül. Előbb azt lebegtették, hogy Peking fegyvereket szállít Oroszországnak, majd a kínai béketervet igyekeztek lejáratni, amelyet morális értelemben megfejeltek a Vlagyimir Putyin ellen a Nemzetközi Bíróság által háborús bűnök miatt emelt váddal és letartóztatási paranccsal. Hszi Csin-ping útja azonban nem Ukrajnáról szólt, hanem az Egyesült Államok hegemón szerepének lebontásáról, a globális Dél formálódásáról, benne a Peking-Moszkva-Teherán háromszög alakulásáról, egyszóval az új világrendről. Washington szempontjából pedig ez rosszabb, mint ha Kína fegyvereket szállítana Moszkvának. Érthető hát a látogatást kísérő kétségbeesett washingtoni sikoly.

„Érthető tehát a Nyugat idegessége, hiszen Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin tárgyalásai ugyancsak sikeresek voltak” #moszkvater

„Érthető tehát a Nyugat idegessége, hiszen Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin tárgyalásai ugyancsak sikeresek voltak”
Fotó:EUROPRESS/Pavel Byrkin/SPUTNIK/AFP

Érezhetően besűrűsödött a levegő a kínai elnök moszkvai útja körül. Látványosan emelték a felek a téteket az ukrajnai háborúban, s ha a frontokon nem is változott lényegesen a helyzet, a Nyugat az információs térben indított újabb támadást Vlagyimir Putyin ellen. Washintonnal az élen az euroatlanti közösség az orosz elnök dehumanizálásával, diszkreditálásával igyekezett megalapozni a látogatás hangulatát. Legalábbis a nyugati buborékban, hiszen a világ másik felét inkább a várakozás jellemezte.

„Közben Moszkva folytatta a diplomáciai offenzíváját Afrika és a Közel-Kelet irányába, ahol Peking Teherán és Rijád kibékítésével adta meg a moszkvai út alaphangját”

A nyugati fősodor média a lehetőségekhez mérten igyekezett elhallgatni és kisebbíteni a kínai diplomáciai sikert, azonban ettől még tény, hogy Washington óriási pofont kapott. Amerika egyik hagyományos térségbeli szövetségese, Szaúd-Arábia ugyanis a Nyugat és a Kelet közötti erőegyensúly változására reagálva, a kínai-orosz-iráni blokk mellett tették le a voksukat. Olyannyira, hogy Szaúd-Arábia szívesen belépne a BRICS-be és a Shanghaji Együttműködés Szervezetébe is. Ahogy tehát jó évtizede Obama elnök katasztrofális külpolitikája visszahozta az orosz befolyást a Közel-Keletre, úgy Joe Biden ugyanezt tette a kínai befolyással.

„A Nyugat befolyása azonban nem csupán ebben a régióban csökken, hanem az egész úgynevezett globális Délen. Az erőviszonyok átrendeződése – ezt látjuk Ukrajna esetében is – egy regionális ütközéseken, háborúkon keresztül zajlik, ám a multicentrikus világrend az új egyensúly kialakulásával nagyjából egy évzized alatt stabilizálódhat”

Washington azonban aligha fog belenyugodni abba, hogy elveszíti a hegemón szerepét, nem ő szabja meg egyedül a játékszabályokat. Hiába erősíti meg a pozícióit a nyugati világban, és sorakoztatja fel maga mögé a szövetségeseit, ez aligha fogja kielégíteni. Ráadásul tovább frusztrálja, hogy közben minderre válaszul a világ nem nyugati fele egyre határozottabb körvonalakat ölt, ezzel alakul az új világrend.

„Érthető tehát, hogy miért kísérte egyrészről hallgatás a nyugati fősodor médiában Rijád és Teherán történelmi közeledését, másrészről miért beszéltek becsmérlően és nevezték hirtelen diktatúrának az <Oroszország, Kína, Irán alantas köréhez csatlakozó Szaúd-Arábiát>”

Aztán ugyanezt játszotta el a nyugati mainstream Hszi Csin-ping moszkvai vizitjével is. Mert azt csak nem mondhatta, hogy a látogatás mérföldkő az egypólusú világrend lebontása szempontjából, és Moszkva valamint Peking stratégiai szövetsége nagyon szembe megy a nyugati érdekekkel. Így aztán nem maradt más lehetőség, mint a látogatás súlyának kisebbítése, és jobb híján annak a narratívának az erősítése, hogy „Moszkva Peking gyarmatává válik”, nem egyenrangú felek szövetségéről van szó, és ez legfeljebb érdekházasságnak nevezhető. Ez utóbbira jött a találó válasz Moszkvából, hogy Washington és Európa kapcsolata még érdekházasságként sem írható le, hanem csak középkori feudális alárendeltségi viszonyként.

„Ez a kommunikáció azonban valójában kétségbeesett sikoly, ideges ordítozás amiatt, hogy a fejlemények nagyon nem a nyugati forgatókönyv szerint alakulnak”

Formálódik ugyanis az úgynevezett Nagy-Eurázsia, szemmel látható a tengeri hatalmakkal szemben a szárazföldi hatalmak, a Heartland felemelkedése. S hát Halford John Mackinder elméletéből tudjuk, hogy „aki irányítja a Heartlandet, az irányítja a Világ-szigetet, aki a Világ-szigetet uralja, az irányítja a világot”. De aggódva figyeli a fejleményeket Henry Kissinger, a háromszög diplomácia mestere is, hiszen a Washington-Peking-Moszkva háromszögnek most éppen a másik két tagja fog össze Amerika ellen. A Fehér Ház nem képes éket verni Peking és Moszkva közé, sőt agresszív fellépésével csak még inkább egymáshoz nyomja őket.

„Érthető tehát a Nyugat idegessége, hiszen Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin tárgyalásai ugyancsak sikeresek voltak”

Ezért aztán csak ennek elleplezésére szolgál annak felerősítése, hogy Moszkva sem kapott meg mindent, amit szeretett volna, ám önmagában az a tény, hogy Kína ott áll Oroszország mögött/mellett, aggodalomra adhat okot Washingtonban. Aki ebben kételkedik, az olvassa figyelmesen az amerikai nyilatkozatokat, a látogatást kísérő ideges kapkodást, értelmezze, miért is készül hirtelen Pekingbe Anthony Blinken külügyminiszter. Vagy gondolja át John Bolton interjúját a The Telegraphnak. A volt nemzetbiztonsági tanácsadó szerint az orosz-kínai tengely – amelyhez csapódik Irán és Észak-Korea is – komoly kihívás elé állítja a Nyugatot. „Nézzenek a térképre!” – figyelmeztetett a politikus, megjegyezve, hogy ezt komolyan kell venni. „Ez az igazi probléma a Nyugat számára, függetlenül attól, hogy mi történik Ukrajnában” – fogalmazott Bolton.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Mondtam már, hogy unalmas troll? Olyan, mint Móricka. Mindenről ugyanaz jut az eszébe. Nem lehet, hogy a hiba az Ön készülékében van? Ja, és névtelen, arctalan senkik véleménye mikor számított? Előbb köszönjön, aztán írja alá a közlendőjét. Ellenkező esetben törlés. Jó napot!

  2. …” a Nyugat az információs térben indított újabb támadást Vlagyimir Putyin ellen. Washintonnal az élen az euroatlanti közösség az orosz elnök dehumanizálásával, diszkreditálásával igyekezett megalapozni a látogatás hangulatát.”… Valóban, az jól érzékelhető, hogy a Nyugat egyre hisztérikusabban reagál mindenre, ami nem a vágyai szerint alakul. Egyik ilyen hisztérikus lépése a Putyin elleni körözés kiadatása… Pedig hát nem éppen Putyin ellen kellene kiadni körözést, hanem mondjuk a brit miniszterelnök ellen, aki urántartalmú páncéltörő lövedékeket kíván szállítani Zelenszkijéknek. A Jugoszlávia elleni bombázások óta tudjuk, hogy ennek használata milyen következményekkel jár… S ha már itt tartok, nem tudom elhallgatni felháborodásomat épp egy tegnapi hírműsorban való kommentálását ennek a gyalázatos szándéknak. A meghívott katonapolitikai szakértő (“az ide is nyalok, oda is köpök”)-ezredes úr, kijelentette, hogy soha nem hallott arról, hogy ezek az urániumtartalmú lövedékek (bombák), rákot, és más betegséget okoztak volna. Ezt akkor is fenntartotta, amikor a mellette ülő, francia származású elemző társa, épp az ellenkezőjét állította a műsorvezetővel. egyetemben. Pedig én emlékezem arra, amikor a bombázások idején, a NATO-tag Görögország követelte az USA-tól bombázások leállítását, mert az észlelt sugárzási szint jóval meghaladta megengedhető mértéket már – Görögörszág felett is!!! Az azóta Szerbiában nyilvántartott rákos megbetegedések száma a legmagasabbak Európában! És erről az “ezredes úr” nem tud semmit! Mint ahogy arról sem, hogy, ezekből a bombákból jócskán jutott magyar területre is… De visszatérve a kínai vezető moszkvai látogatására, bár valóban csípi az USA szemét, ez véleményem szerint nem jelent többet egy kényszerhozta szövetségnél, és valóban, amint egy másik tegnepi riportból kiderült, épp e cikk írójával készített riportból, a Moszkva-Peking-Teherán tengelyt csak az USA elleni gyűlölet tartja össze, amelyhez bár más államok is csatlakoztak ugyanezen alapon, azért az ideiglenesen szőnyeg alá söpört szemét, továbbra is megmarad befagyott konfliktusként minden korábbi szembenállónál. Tehát én nem hallelujáznék a kínai békítéshez az iráni-szaudi esetben sem, mert erre is csak az előbbiek érvényesek. A korábbi gyűlölködés továbbra is megmarad, amit a pillanatnyi érdekek csak módosítanak. A kínai béketervre való orosz nyitottság sem jelent semmit, hiszen ha az USA élből elutasította, akkor az már az oroszokat sem kötelezi semmire. Ezzel azonban, gondolom, a kínai vezetés is tisztában van… Ha az amerikai vezetés Kínát jelölte meg első számú ellenségének, akkor végzetes hibát követett el, az ukrán-orosz konfliktus kirobbantásával, hiszen, ha Oroszországgal erősítette volna az együttműködéstt, akkor Kína most nem lehetne az a tényező, amivé az USA tette ostobán…

    • Az ötezer éves Kína a Tao elvei szerint él. Elég tanulmányozni: Lao-ce: Tao te king c. könyvét. A sztoikus bölcselet keleti gyöngyszeme. Érdemes átgondolni a kínaiak világképét. Egyetlen ország a világon amelyik háborúskodások nélkül próbálta átvészelni az idők múlását; és akár tetszik, akár nem a Föld legrégebbi országa is. A kínaiak a modern technika világában is a hagyományaik szerint gondolkodnak a világ dolgairól. Kína semmit sem tesz ami ellentétes lenne a saját érdekeivel. Képtelenség lenne, hogy Kína lemond az orosz olajról, gázról, ha szüksége van rá, mint ahogyan az Európai Unió teszi.
      Oroszország most lépéskényszerben van, az egész Nyugat ellene fordult. Amerika pedig duplán bolond, mert folyton piszkálja Kínát. Ha szépen elnézné, hogy Tajvant átveszi Kína, Akkor egy kis sziget lévő támaszpont árán konfliktusmentes lenne Kínával a dolga. Amerika viszont képtelen egy morzsányit is engedni, holott ezzel sokkal többet nyerne. Sajnos ez sem megy bele a fejükbe. Ukrajnáról is helyesebb lenne lemondani, illetve mellőzni kellett volna a színes forradalmakat. Amerika képtelen rugalmasan igazodni a világhoz, és jottányit is engedni azért, hogy cserében ő maga békében és jólétben éljen.
      “Leben und leben lassen” mondja erre a német.
      Az Európai Unió eszement vezetői szintén nem látják, hogy Ukrajna kérdésében jobb lett volna elengedni, és nem beleavatkozni. Beleavatkoztak Európa tönkretétele árán is.
      A háború akkor fog véget érni, ha az oroszok megkapják a Krímet és az orosz lakta részeket. Csak ez az egy forgatókönyv lehetséges. Az oroszok addig fognak harcolni amíg a céljuk el nem érik. Ne legyen senkinek illúziója, ők kitartanak. Már régen béke lenne, és emberek ezrei maradtak volna életben, ha nem küldik nyakló nélkül a fegyvereket. A további fegyverszállítások csak egy még nagyobb, esetleges világháború kockázatát jelentik.

  3. Kínához és Oroszországhoz képest az Egyesült Államok újszülött. Kulturális téren pedig egyikkel sem bírná ki az összehasonlítást. A nagy olvasztótégely moslékot csinált a társadalomból és a kultúrából. A “multikulti” ugyanis moslék. Ki lehet próbálni: Mondjuk a bevándorlók nemzetiségei szerint öntsünk össze bifszteket, paellát, spagettit és heringet. Keverjük és sózzuk meg. Moslék lesz belőle, még a disznó sem eszi meg.
    Az Európai Egyesült Államok is moslék társadalom lesz, ha megvalósul. Brüsszel nagyon jó úton halad a kultúra és az emberi lét moslékká silányításában a “liberálisnak” nevezett demokráciával, a nemi szerepek tetszőleges felcserélésével és a nyakatekert, nemeket kizáró nyelvészkedéssel. Egész nevetséges lenne, ha nem csinálnák olyan erőszakosan. Az “euroatlanti” térség hanyatlása szemmel látható.
    Nos a józan ész, az emberhez illő erkölcs és kultúra sokkal inkább Kína és Oroszország birtokában van, mintsem a “Fejlett Nyugaton”. A mostani moslék kultúrát elutasító országoknak kell győzni, vagy különben a “multikultinak” is nevezett szenny elsodorja az emberiséget.

    • Nézze, egy ismeretlen gyalázkodására reagálni nincs sem időm, sem pedig értelmét nem látom. Tehát ne fáradjon. Minden jót!

  4. A globális dél narratívája szertefoszlott mióta a déli országokban Putyin körözött háborús bűnössé vált. Egész Dél-Amerikában, egész Óceániában és fél Afrikában érvényes az elfogató parancs ellene.

    Még a BRICS országokból is kettőben körözik, az idei dél-afrikai csúcsra sem tud elmenni.

    • Elég ellentmondásosak a nyilatkozatok, de csak bízzon!

      • Dél-Afrika azt nyilatkozta, hogy betartják a törvényi kötelességeiket, úgyhogy jobb lesz inkább Lavrovot küldenie maga helyett.

        Hacsak addigra Lavrov is nem kerül elfogató parancs hatálya alá, de csak bízzon!

        • Meglátjuk.

    • Erich Honecker ellen is volt valamiféle elfogatóparancs az NSzK-ban, mégis járt ott. Ez a bohózat is kb. ennyit ér.
      Épeszű ember nem fordít energiát erre. Putyin meg garantáltan nem sírja éjszakánként tele a párnáját. Nem kell
      a politikai Nyugatnak hát nem kell. Lelkük rajta. Ha legalább Európa nem kapcsolt, hogy az oroszok keresztény
      fehéremberek az meg az ő bajuk. Azaz a mi bajunk. ” A mi Marcink, kérlek!” :-)

      Hogy mi sodorta össze Kínát és Oroszországot? Kb. hasonló mint anno Szaúd-Arábiát és az USA-t. Irán is hol
      barát, hol ellenség. No meg Irak. A szerencse forgandó, no meg a labda gömbölyű. Tessék Lord Palmerston-t
      olvasni! Jobb mint a köldöknézegetős moralizálás.

    • Hasonlóan kétségbeesett ez a hozzászólás, mint a cikkben említett amerikai nyilatkozatok…

    • 1) Háborús bűnösséget csak bíróságnak van joga kimondani. Tehát amíg Putyint jogerősen bármely bíróság nem találja bűnösnek, addig Oroszország elnöke ártatlan.
      2) Sem Oroszország, sem USA nem tagja az ICC-nek – ezzel az erővel én is kiadhattam volna elfogató parancsot Putyin ellen.
      3) Teljesen abszurd és szánalmas, hogy olyan országok vezetői nevezik Oroszország elnökét háborús bűnösnek és fenyegetik őt ICC-vel, akik világszerte több tucat szuverén ország porrá bombázásáért, emberek millióinak haláláért felelősek – sokszor hazug indokok alapján (pl. Irak, Líbia, Jugoszlávia, stb.)
      4) Minden állam elnökét és más közjogi méltóságát diplomáciai mentesség védi, így Putyint nemhogy nem lehet letartóztatni, de még csak eljárást sem lehet ellene indítani (Milosevicset is előbb kénytelenek voltak puccsal elzavarni, csak utána lehetett nekitámadni)
      5) Az elfogató parancs nem más, mint egy szánalmas PR fogás – ha Putyin nem megy el Dél-Afrikába, akkor gyávának fogják nevezni hogy lejárassák, ha pedig elmegy, akkor Dél-Afrikát fogják majd macerálni abban a reményben, hogy talán sikerül éket verni a BRICS államok közé, amely napról napra erősebb a Nyugat és USA nagy bánatára.
      6) Talán az ukránoknak nem kellett volna Dombass szerte közel 15ezer ártatlan embert lemészárolnia 8 év alatt, talán be kellett volna tartani Ukrajnának a Minszki megállapodásokat, talán a NATO betarthatta volna az ígéretét a terjeszkedésének leállítására vonatkozóan, talán nem kellett volna Oroszországot gusztustalanul átverni évtizedeken át, és akkor nem tartanánk itt.

      • Egyetértek.

  5. Egy bölcs vezérnek mindig vannak ősi ellenségei… A többit meg majd meglátjuk.
    Olaszország is hol itt, hol ott hadakozott, Románia dettó. A finnekről nem is beszélve.
    Aztán Szovjet/Oroszország is néha így, néha úgy. Szóval ez a ma “halálos ellenség”
    szvsz. meglehetősen relatív fogalom is tud lenni.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

A Nyugat hosszú hibrid háborúra készül

2025. júl. 9.
Az ukrajnai béke nem fog véget vetni a Nyugat hibrid háborújának Oroszország ellen. A finomított hibrid háborús modell céljai között ugyanis...

Az itáliai kapcsolatok kezdetei

2025. júl. 9.
Az egyetemes történelemben Rusznak nevezett világ és az itáliai városállamok diplomáciai kapcsolatainak a kezdetéről lesz szó e cikkben, kul...

Egyre közelebb Konsztantyinovka elfoglalása

2025. júl. 8.
Miközben egyre intenzívebben folyik az ukrán és az orosz hátországot is érintő drón háború, az orosz erők egyre nagyobb nyomás alá helyezik ...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK