„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„Új kihívásként jelentkezett a Vörös-tengeren a jemeni lázadók, a huszik jelentette fenyegetés”
Fotó:EUROPRESS/Mohammed Hamoud/ANADOLU/AFP
Donald Trump elnökségének első elnöki ciklusában (2017-2020) egyfajta izolacionista belpolitikát igyekezett folytatni, amelynek a másik oldalát egy mérsékelt, békésebb külpolitika jelentette. Mivel az Egyesült Államok külpolitikai kitettsége, külföldi szerepvállalása óriási volt, még zajlott Afganisztán megszállása, Trump sem tehette meg, hogy teljes hátraarcot csináljon. Ő sem tudta elrendezni az orosz-ukrán konfliktust, de legalább addig nem robbant ki a háború. Rakéta csapást mért Szíriában Aszad erőire, és nagyon keményen nekiment Kínának. Trump nem indított egyetlen háborút sem.
„A kereskedelmi- és vámháború már javában zajlik az Egyesült Államoknak versenytársat jelentő országok ellen. Az utóbbi időben úgy tűnik, Washington enyhít kemény vámpolitikáján, de a retorika súlya és iránya – főleg Kínával szemben – továbbra sem változik”
Elég arra utalni, hogy április elején JD Vance alelnök a következőt mondta: „Mit hozott a globalista gazdaság az Amerikai Egyesült Államoknak? (..) Hatalmas mennyiségű adósságot halmozunk fel azért, hogy olyan dolgokat vásároljunk, amelyeket más országok gyártanak nekünk. Hogy egy kicsit tisztábbá tegyem, a kínai parasztoktól veszünk kölcsön pénzt, hogy megvehessük azokat a dolgokat, amelyeket ezek a kínai parasztok gyártanak.” Hát, 1,4 milliárd kínait leparasztozni elég kétértelmű módon nem éppen a Kínával való kiengesztelődésre mutat. A különböző diplomáciai elemzések pedig azt sejtetik, hogy Washington most egy fordított Nixon játékot játszik, megpróbál kibékülni Moszkvával Peking ellen.
„Új kihívásként jelentkezett a Vörös-tengeren a jemeni lázadók, a huszik jelentette fenyegetés”
Az amerikai haditengerészet 2025. márciusig, vagyis 18 hónap alatt több száz rakétát és drónt lőtt le, amit huszik lőttek ki hadihajókra és kereskedelmi flottára. Az amerikai haditengerészete számára a II. világháború óta ez volt a legintenzívebb tartós harc, ennek ellenére továbbra is kiemelten kezelik a csendes-óceáni konfliktusra való felkészülést. Mindenki tudja, hogy Amerika államadóssága Kína felé a legnagyobb, egy háború pedig könnyen lenullázhatja az ilyen kellemetlenségeket.
Az egyik legszínvonalasabb amerikai katonai folyóirat, a The War Zone több aktív és nyugdíjas tengerésztisztet megkérdezett a jelenleg zajló Vörös-tengeri harcokról. Mindannyian azt emelték ki, hogy
„a vörös-tengeri harc elsőrangú stressz teszt a Kínával háborúra készülő flotta számára még akkor is, ha elszívta a véges hadianyagot, és további hiányosságokat mutatott ki a védelmi ipari bázisban”
Egy aktív, név nélkül nyilatkozó tiszt ehhez még hozzátette, mindaz, amit a Vörös-tengerből tanulnak, hihetetlenül értékes bemelegítés számukra a csúcskategóriás harcra. Nyilván az éles helyzetben történő bevetés a katonákban élesíti a koncentrációt, megváltoztatja a békebeli gondolkodást és mentalitást.
Jól tudják, hogy Kína teljesen más ellenfél lenne, mint a huszik, és hogy a Pekinggel vívott háború sokkal félelmetesebb és intenzívebb lenne, az ellenfél színtere, földrajza és képességei különböznek egymástól, a Vörös-tenger mindazonáltal jelentős „élményteremtő” és több szinten is bevált.
„A folyamatos éles helyzetnek köszönhetően sokkal gyorsabban képesek áthangolni a hajó radarokat, visszajelzést adni és taktikát frissíteni, mint amikor az ellenségeskedés elkezdődött”
A bejövő adatok elemzése 40 vagy több napról mindössze egy-két napra változott, ami hatalmas nyereség és kritikusnak bizonyulhat egy csendes-óceáni harcban. A Vörös-tengeren lévő flotta még egyetlen találatot sem kapott. „A földrajz, ahogyan a huszik fejlődtek, nagyszerű betekintést ad nekünk, és ez közvetlenül azt jelenti, hogy felkészülünk a Kína elleni csúcskategóriás harcra” – mondta ez a névtelen aktív tiszt.
A Pentagonban jól tudják, hogy a Kínával való esetleges háború sokkal költségesebb lesz, mint ez a mostani viaskodás, és a valóságot súlyosbítja az a tény, hogy a PLA (Kínai Népi Felszabadító Hadsereg) fegyverei kifinomultabbak, mint az iráni eredetű lőszerek, amelyekre a huszik támaszkodnak, ami feltételezi, hogy egy esetleges összecsapás esetén több rakétára lesz szükség. A kínai rakétarendszer valószínűleg szélesebb skálán mozog, mint az amerikai, nem beszélve a tengeralatti-, az űr- és a kiber területen fejlesztett fegyvereikről.
„Az amerikai elemzők egyértelműen számolnak veszteségekkel egy Kínával kirobbanó esetleges konfliktus esetén, amiről egyébként azt tartják, hogy kevés előjel fogja megelőzni. Sőt, James Holmes, a haditengerészet stratégiai professzora még azt is bevallja, hogy Kínát tartja esélyesebbnek egy velük való háborúban”
Az óriási földrajzi távolságok rendkívül megnehezítik az amerikai hadihajók rakétákkal való újra feltöltését. Ez pedig azt is jelenti, hogy védelmi-ipari bázisnak új befektetésekre lesz szüksége, hogy fejlesszék a hiányosságokat. A probléma hasonló a II. világháborúhoz, amikor az Egyesült Államok termelési problémákkal szembesült a Pearl Harbor előtti időszakban, amelyeket a szövetségesek ellátása ösztönzött, de megteremtette a későbbi nagyarányú ipari termelést. Most, ugyanebben az előzetes fázisban van az amerikai hadiipari komplexum, és a hadsereg nagyon szeretné, ha újra felpörgetnék.
„A Kína elleni intenzív katonai készülődés egyik jele, hogy a II. világháborúban használt hatalmas North Field nevű repülőteret az Egyesült Államok csendes-óceáni Tinian-szigetén az elmúlt években felújították”
A repülőtér eredetileg a B-29-es nehézbombázok indítóállásaként működött Japán ellen, ideértve azokat a gépeket is, amelyek az atombombát dobták le Hirosimára és Nagaszakira. A katonai szakfolyóirat, a The War Zone nem is titkolja, „a létesítményt felújították, hogy eredeti, rácsszerű elrendezésével ismét kritikus teljesítmény-kivetítő csomópontot kínáljon, amely célzási kihívásokat jelent a modern ellenfél számára, amelyek mindegyike különösen értékes lehet a jövőben a Kína elleni csúcskategóriás harcban a régióban”. (War Zone, 2025. február 19.)
A felújítás 2023-ban kezdődött, annak érdekében, ha a Guamon levő Andersen légibázis bármilyen okból kiesne, és ezért 1.858 négyzetkilométernyi burkolatot újítottak föl. David W. Allvin, a légierő vezérkari főnöke szerint a tiniani repülők sikeresen bővítik az agilis harci alkalmazási lehetőségeket, hogy fokozzák az elrettentést, növeljék a rugalmasságot, és szükség esetén gyorsan harci erőt képezzenek. Ők az útkeresők a manőverezési tervek előrehaladásához az indo-csendes-óceáni térségben.
„A guami Andersen légibázison egy Kínával való esetleg konfliktusra felkészülve már megerősített hangárok vannak, ami Tinianon még nincsen. Itt abban bíznak, hogy a bázis nagy, rácsszerű felszálló felületét nehéz lesz az ellenségnek tartósan szétrombolni”
Az amerikaiak úgy számolnak, hogy megnövekszik a rövid kifutópályát használó, vagy inkább helyből felszállni tudó vadászgépek szerepe, mint F-35B Joint Strike Fightersé, amelyek előretolt állomáshelyéről, Japánból folyton rutin repüléseket hajtanak végre a Tinian nemzetközi repülőtérre. A Tinianon levő légibázis csak egyike az Egyesült Államok számtalan repülőterének a csendes-óceáni színtéren, de kétségtelenül a legnagyobb, viszont a számos légibázistól azt várják, hogy a kíniak számára megnehezíti a csapásmérését.
„Vagy mindez a nagy készülődés és katonai szószátyárkodás a diplomáciai-gazdasági elrettentés része lenne?”
Washington sem akar és mer megkockáztatni egy közvetlen konfliktust egy másik atom hatalommal? A jelek nem erre utalnak. A nagy kérdés az, hogy Trump meddig mer elmenni Kína visszaszorításában.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Dr. Bella Gábor says:
Trump első elnöki ciklusa 2017-2020 között volt.
2016. novemberében nyerte meg az elnökválasztást.